Mondjuk úgy, ez a hét sem volt üres. Galéria!
eská kategória bejegyzései
13/361 – Szárnyacskák
Kedden, ha már elevett a fene Esztergomba, a tradícióknak megfelelően bementem a Hádába is (ne ítélkezzetek, most már ez az egyetlen turkáló járóföldnyi környéken, amibe eljutok), és vettem egy ilyet. Kéretik külön kiröhögni a szárnyacskákat.
Nyilvánvalóan átalakítani vettem – a Hádában éppen 50%-os leértékelés volt mindenre, és úgy vélem, megvolt az oka annak, hogy a szárnyacskás hupikék izé ott maradt gazdátlanul még ilyen körülmények közt is. Eredetileg azt gondoltam, alsószoknyát csinálok belőle, de még az is lehet, hogy csak lenyisszantom a röhejes fodrokat, és gyártok a nyesedékből valami elviselhető pántmegoldást. A jelenlegi helyzetben csak afféle gyöngécske spagettipántok tartják a miskulanciát, márpedig én nem veszek fel cicifix nélkül semmit, pláne ha 97% poliészter, 3% elasztán.
Miccóltok? Érdemes hupikék ruhában gondolkodnom, vagy irányozzam be egyből a hupikék alsószoknyát?
13/360 – Háromból kettő
Mire egyet pislogtam, lett a jövő hétre két értekezletem és egy találkozóm. A háromból kettő természetesen ugyanabban az időpontban, de két különböző városban.
Szerintem nem értünk ezzel a csúcsra, lesz még belőle.
13/359 – Ezernyi
Ábszolúte bármilyen jobb ötlet híján felpimpeltem magam hímesen, oszt bemegyek a munkázóba az ezernyi feladatomhoz.
13/358 – Dicstelen
Ezt most csak azért teszem ide, hogy ne érje szó a ház elejét, mert ma igen dicstelen napom volt, ezt pedig csak súlyosbította a délutáni másfél órás Teams-értekezlet.
13/357 – Nyárvég
Többé-kevésbé afféle “vissza az eceteshordóba” hetünk volt, de azért nem olyan ronda ez az eceteshordó. Galéria!
13/355 – Pókharapás
Ha pókcsípés lenne, annak hívnám, de nem, engem az a dög konkrétan megharapott, nézzétek csak azt a bazi nagy piros foltot. És ez már egy hetes! Merthogy egy erdőbényei pók zabált belém! Az egyetlen, amiben bízhatok, hogy menet közben agyonnyomtam tonnadonna testemmel, de nem vagyok optimista.
A tetoválásomat is ideje lenne felfrissíttetni, mert ha jól számolom, már tizenkét éve megvan.
13/354 – Kaftán
A mai napom eredményeként eddig némi mosást, valamint a kisebbik haramia összefilcelődött szőrének fésülését tudom felmutatni. Új kenyér nincs, nem is lesz, tegnap úgy bevásároltunk kenyérből, hogy ez értelmetlenné tett minden sütőakciót.
Most viszont felöltöm ünnepi kaftánom (haha), és lelejtünk a RK-val a városba, haddlám, van-e ott valami.
A kaftánt a bonprix-től rendeltem, mert éppen ennyi eszem van. Igen kellemes viselet, bár ebben a melegben ez is megkérdőjeleződik, istók bizi olyan roggyant vagyok, mint a legrosszabb hőkupolás időszakokban.
13/353 – Kötelező
Van az egyik Rex Stout-krimiben egy jelenet, amikor a kliens bent van Nero Wolfe-nál, a családtagjai meg váltásban érkeznek hisztizve, hogy hazavigyék a csajt. Archie Goodwin időnként kimegy, szétcsap (leginkább verbálisan) a banda között, aztán visszatér, és tömören közli, hogy “További hűhó”.
Na ez van most. Már válaszoltam hülye hallgató hülye levelére, értelmes hallgató értelmes levelére is, kértem Teams-linket a hétfői értekezletemhez, elbíráltam az IKSz és Önkéntesség dokumentumait, elküldtem a felvételi osztálynak a pontszámokat, valamint írtam levelet a hétfő délutánra betervezett találkozóm másik résztvevőjének, hogy bocsi, rám szakadt egy értekezlet.
És még mindig a kötelező nyári szabadságomon vagyok, de ez ugyi csak formaság.
Közben meg elmentünk vásárolni is, mert holnap nincs bót. Ennek tiszteletére ideteszem az ilyenkor szokásos képet, tessék:
13/352 – 4kézláb
Majdnem így jöttem haza, de tényleg. Mint az egyik (szintén igen harcedzett) kolleginával megegyeztünk, az alkalmassági vizsga még a tanításnál is fárasztóbb. Talán mert itt passzívan kell ülni, és izgulni, eltalálja-e a Jelölt a hangokat.
A sminkelésbe viszont tényleg több munkát fogok fektetni a jövőben, mert eddig naivan azt hittem, hogy a szememnek tök mindegy, van-e rajta valami, úgyis takarja a szemüveg. Ez, mint látható, tévedés volt.
13/350 – VV
Vakáció vége, mondhatni. Ma még megvesszük hazavivendő boraink, aztán bepakolunk Emesébe, és hazacsorgunk. Holnap már a hatos busszal döngetek melóba, és két napig alkalmassági vizsgáztatok látástól vakulásig. Mondanom sem kell, lelkesedésem határtalan.
Na de hogy ne érje szó a ház elejét, nesztek egy naaagy galéria.
13/349 – Ejtő
Rendkívül luxy életemhez már csak egy pohár bor hiányzik a kezemből, de azt majd csak később, most még túl fiatal ehhez az idő.
13/348 – Šariš
Az egy sör, ott a hátam mögött árulják Gölnicbányán. Éppen bekeveredtünk egy falunapra, életemben nem láttam még ennyi mézeskalács szívet.
13/347 – Szekrény
Oh shit, here we go again.
Természetesen már megint bepakoltam egy fél szekrényt.
A RK rosszabb, ő nemcsak a fél szekrényt, de a fél hűtőszekrényt is bepakolta.
13/346 – Vakolat
Ugyan még mindig nem megyek sehová, de ha már megrendeltem a világ összes sminkszerét, nekiláttam kikerázni magam itt csendes magányomba’. Van rajtam alapozó, korrektor, pirosító, púder, szemceruza, háromféle színű szemhéjfesték “ombre” stílben összeblendelve, szempillaspirál, szemöldökceruza, szájkontúrceruza, rúzs.
Messziről pont úgy nézek ki, mint nélkülük.
Közelről (és egy pöttyel jobb megvilágításban) is pont olyan nyúzott vagyok, mint előtte, csak több rajtam a vakolat.
Tanulság? Az nincs.
Eská – Egy csirke meg a többi
Mi tagadás, hiányolom erőst ezeket az eská-posztokat, de az elmúlt két évben az volt a fő ambícióm, hogy életben tartsam magamat meg a macskákat, szóval a kreatív dzsúszokhoz sziklából kéne vizet fakasztani, vagy hogy is mondjam. Mindenesetre itt most mesélek nektek a csirkéről meg a CrockPotról meg az összes következményről. Készítsetek be valami hideg löttyöt hozzá, nem lesz rövid. A képek (de különösen a megvilágítás) minőségéért elnézést, én nem vagyok főzős blogger, és vacsorára szoktunk főétkezni, szóval ez van, take it or leave it.
Na szóval a múlt héten összeütöttem ezt,
a Nép meg azt jelezte, hogy van aziránt érdeklődés, mit csináltunk vele és hogyan.
A csirke CrockPotban való elkészítésének igen nagy előnye, hogy kint is lehet csinálni a hőkupola alatt a teraszon, és nem forralja tovább a lakást. Az sem elhanyagolhatatlan, hogy ez a módszer vajpuhára készíti a csirkét, ez viszont azzal jár, hogy az állatot csak darabokban tudod kiszedni a tartályból. A CrockPot szokása szerint nem is kell sokat foglalkozni vele, ha már bedurrantottuk, bár egy kicsit azért mégis.
A jelen csirke ázsiai módra készült, ami úgy történt, hogy megmostam-leszárítottam az állatot, aztán belepottyantottam az edénybe, mellel lefelé. Rá- és köré szórtam öt felszeletelt fokhagymagerezdet, majd összekevertem egy edénykében a következőket:
- 2 evőkanál osztrigaszósz
- 4 evőkanál világos szójaszósz
- 1 evőkanál sötét szójaszósz
- késhegynyi gyömbérpor
- 2 evőkanál folyékony édesítő (ez nálam most valami dm-es bio-rizs-anyámkínja volt, de méz vagy vagy juharszirup vagy bármi hasonló is lehet)
A cél az, hogy a szmötty sós legyen egy kis édessel, úgyhogy az összetétel mindig a felhasznált cuccok márkájától meg fajtájától függ. Kóstolgatni kell, nem vitás. Nálam most Yamasa japán világos szósz és Pearl River gombás kínai sötét szójaszósz volt kéznél (ezek voltak nyitva, na). A szmöttyel lelocsoltam a csirkét, kicsit szétmázoltam rajta, aztán melléöntöttem fél deci vizet, hogy ne égjen oda.
Sajnos a főzés módjával kapcsolatban sem tudok konkrétumokat mondani, mert a csirke méretétől és zsírosságától kezdve a CrockPot képességeiig és a külvilág hőmérsékletéig rengeteg minden befolyásolja, hogyan alakul a helyzet. Ami tuti, hogy “high” hőfokon kell sütni 4-5 órát. Ezúttal kábé egy órával a kezdet után már meg tudtam fordítani, hogy innentől a melle felül legyen. Így a kezdetekben kapott a CrockPot alján egy kis színt, de a későbbiekben már inkább párolódott. A megfordítás után rákentem még egy evőkanálnyi sötét szójaszószt, és időnként ellenőriztem, van-e alatta folyadék. A csirkéből előbb-utóbb rengeteg lé és zsír távozik, de ha kezdetben nem öntünk alá egy kis vizet, akkor csúful odakozmál.
Öt órával a művelet kezdete után kikapcsolatm a CrockPotot, kimarcangoltam a csirke combjait és szárnyait (sajnos ez másként nem megy), és megvacsoráztunk.
A hideg kuszkuszsalátát a RK ütötte össze, volt benne paradicsom, olajbogyó, petrezselyem, vékonyra szeletelt sonkahagyma, citromlé meg olívaolaj, és már reggel előkészítette, hogy kellően kihűljön.
Vacsora után megvártam, amíg a csirke meg a leve kezelhető hőfokúra hűl, aztán (darabokban) kiszedegettem a CrockPot edényéből, kicsontoztam, és a levét átszűrtem.
Mint látható, a melleket egészben le lehet választani, de a többi az mind babramunka. A végén kábé három és fél deci koncentrált csirkelé is lett belőle, ezek közül az egyik a fagyasztóban van, a másik meg majd még előkerül, nyugi.
Másnap mediterrán ciabattába töltve ettük a csirkét a maradék kuszkuszsalátával.
Harmadnap hideg soba-tésztás salátát készítettem a csirkedarabkákból szezámpasztás-szezámolajas-lime-os öntettel, újhagymával és pirított hagymával.
Negyednap az egyik csirkelés dobozka tartalmából készült csirkedarabkákkal leves (afféle Tom Kha-utánzat, de nem találtam meg a currypasztát a kamrában, mert az életem egy káosz, úgyhogy lehetett volna jobb). A RK nyilván csilivel ette. Én nyilván nem.
Ötödnap az egyik legrondább, de legfinomabb feldolgozási mód került sorra: főtt-darabolt zöldbabbal és vékony félholdakra szeletelt sonkahagymával kevertem össze a csirkedarabkákat, aztán egy miszó-lime-majonéz-földimogyoróolaj öntetet kapott, a tetejére pedig felaprított sós földimogyorót szórtam.
Hatodnapon megint szendvicsben ettük a csirke maradékát, de ezúttal elővettük a melegszendvics-sütőt, és lapított szendvicsek lettek belőle paradicsom- és madárbegy-saláta mellé. Az én szendvicsemben a csirke mellett aszalt paradicsomos vaj volt, majonéz és scamorza-szeletek,
a RK meg persze telepakolta a magáét csilivel meg más paprikákkal.
Éés kész. Eddig tartott a csirke. Egy másfél-két decis levecske még van a fagyasztóban, de ma már végre valami egyebet eszünk…
13/345 – Szervez
Látszatra ez igazán tuti dolce far niente, de valójában a jövő heti alkalmassági vizsgákat szervezem. Igen, többes számban. És nem, nem akarok beszélni róla.
13/344 – Megoldások
Ma remélhetőleg nyakára hágunk a csirke maradékának, de ennek a hogyanja erősen attól függ, mit találok a Heim Pékségben. Ha van pita, akkor mediterrán stílben esszük meg mentás-fetás cukkiniszalag-salátával és egy olyannyira fokhagymás dzsadzsikkal, hogy a macskák is ki fognak ájulni a szagától; ha van bagett, akkor bánh mì lesz belőle nouc chammal és gyorspácolt sárgarépával; ha ciabattát vagy hamburgerzsemlét találok, arra is vannak ötleteim.
Milyen szép élet is lenne, nemdebár, ha ezek lennének a legnagyobb problémák, és ennyire könnyen lehetne találni megoldást úgy nagyjából bármire, amit elénk hoz a zélet.
