Ez a hetem is milyen kis vidámkának látszik innét ebből a galériából nézve, megesz a csuda, vajon hogy csinálom. Egész héten fent ülök a szopórolleren, oszt mégis úgy látszik, mintha szünet nélkül hedonizáltam volna.
eská kategória bejegyzései
13/181 – Rövidülés
Ez voltam én máma a munkázóban, erős rövidülésben ábrázolva, már az óráim után, amikor végre neki tudtam támaszkodni egy oszlopnak.
És ez vagyok én most, némiképp morcosan, mert persze tegnap este kilenckor értesültem arról, hogy a szomszédban Bucónak, aki amúgy Virág, valami izénapja van, talán születés. A legszívesebben elfeküdnék az ódalamon, mint a nap túl a nádas réten, de nem lehet, talpramagyar van meg híahaza, és muszáj odalátogatnom izénapolni.
Megjegyzem ajándékot se vett neki ebből a vircsaftból senki, úgyhogy hazafelé jövet berontottam egy drogériába, oszt kijöttem két szemfesték-palettával, mert addig volt nekünk szép világ, amíg ezek a kölykek tényleg kölykek voltak. Ugyan mi az istencsudáját vegyek ajiba egy kamaszlánynak, na ugye.
Legfeljebb elcseréli majd a gimi mosdójában egy spanglira vagy mittomén, nem értek én már az ifjú lovakhoz.
13/180 – Sarok, csillag
Ma igazán csinosnak és egyedinek és délcegnek éreztem magam drága gyapjúkardigányomban, OOAK sapkámban (melyet csináltam én) és nyakékemmel (ez is Dark Side Soutache), valamint a nekem-új cipőben, ami olyan, mint Londonban, hej, számos utca, mert van rajta sarok.
A második kilométer környékén elkezdtem látni a csillagokat is, és mire hazaértem, már a komplett Tejút ott tündökölt előttem, mint egyik regényhősöm előtt, aki kapott egy akkora maflást, de akkorát, hogy abba belezörögtek az ablakok. Pedig az nem is Londonban történt, ahol, hej, számos utca, meg sarok meg ablakok.
Elnézést, ha kissé összefüggéstelen vagyok, lesz ez még így se. Holnap például rohadtul korán indulok. Szigorúan nemsarkú cipőben.
13/179 – Csecsebogyó
Nem állítom, hogy marhamód változatos lennék mostanság, de azért fel vagyok rétegezve, mint egy kápucta, vannak a pufámon kencék, a nyakamban csüngü (a Dark Side Soutache egyik bojtos szépsége), és vannak rajtam színek. A (talán) hat euróért turkált firenzei loncsoskabát viszont ebben az időjárásban afféle mászthev, mert érkezésemkor -1 fok várható Esztergomban, távozásomkor +8, ugyan mi a csecsebogyót vegyen fel ilyenkor az ember.
Igen, kezdődik a “mi a csecsebogyót vegyek fel tizenöt fokos napi hőingadozásokhoz” kategóriájú nyígások szezonja. Az viszont kellemes meglepetésként ért, hogy háromnegyed hétkor már viszonylag vállalható minőségű fotót tudtam lőni magamról.
13/178 – Lottó
Kezdek élni a gyanúperrel, hogy a lehető legáltalánosabb értelemben vett világ azért nem hiszi el nekem, milyen posványul vagyok, mert még mindig pakolok kencét a pofámra és színben összeillő, vidám holmikat a korpuszomra, aztán elmegyek skandináv lottót játszani tanítani.
13/177 – -let
Ezen a héten még értekezletem is lesz. Kettő. Csak azért nem három, mert a harmadikra nem érnék be Budapestre, ugyanis abban az időpontban én órát tartok Esztergomban.
De legalább felvettem az új pöttyös cipőmet.
13/176 – Hozzávetőleges
Én ugyan a szokásos hétfői itthoncsücsü hacukáim egyikében vagyok, de tegnap a heti bevásárláshoz valami hozzávetőlegesen emberek elé való holmi is volt rajtam.
13/174 – Burgundy Bliss
Ezek a szombati tancsinapok, aááá. Szegény diákjaim. Szegény én. Az ebédszünetben legalább kitalpaltam a városba macskalevesért, oszt hoztam magammal egy rúzst is, aminek a színe hogyaszongya Burgundy Bliss.
Ilyen:
13/173 – Hacuka
Ma éppen itthon vagyok robbantott hajjal és kantáros hacukában sálálázva, de ne aggódjatok, holnap már megint istentelen korán indulok melózni, és estig haza sem jövök.
13/171 – Szussz
Na, most van éppen egy szusszanásnyi időm, úgyhogy tessék, itt az önfotó, amit magamról lövék ma reggel nyolc előtt.
A ma iccakát is a kies Strigoniumban fogom tölteni, mert holnap 8:15-től van órám, és ehhez nekem a 6:13-as busszal kéne elindulnom, úgyhogy ilyen esetekben (már amikor tehetem), ezt a remek opciót választom inkább.
13/170 – Tanárnő
Tartozom egy vallomással: a múlt héten az egyik hazafelé jövetelkor leszálltam Leányfalun, hogy benézzek abba a boltba, ahonnan a kordruháim jelentős részét rendeltem, mert csak. Úgyhogy haza is jöttem kettő újjal. Eddig nem voltak nekem ilyen színben, na. (Köpjetek le, rút szibarita váz aki stb.) Ez az egyik. Új ez, csak gyűrött, mert frissen mostam, és nem bírom rávenni magam vasalásokra.
Mindenesetre ott történt velem, hogy amikor a boltban mászkálás közben megemlítettem az eladónak (feltehetőleg a tulaj is ő volt), hogy most járok itt először, de már rendeltem tőlük, és Szentendréről jövök, akkor rögtön azt mondta, hogy “ó, a tanárnő!”, amit én nem tudtam hová tenni, mert azt speciel nem írtam be a rendelésbe, és amikor rákérdeztem, azt a talányos választ kaptam, hogy azért jegyeztek meg, mert olyan sok ruhát rendeltem. (Köpjetek le, rút szibarita stb.)
Azt hiszem, ezt is beírhatom a világ rejtélyei közé, mint azt is, hogy mi a bokámért kell nekem tanítani mennem, éppen most, éppen ma, és mikor lesz már vége ennek a rüheteg télnek, mert unom.
13/169 – Az őrgróf
Hétfő, tehát itthoncsücsü nap. Illusztrációként nesztek egy macskasegg, ezúttal az őrgrófé.
13/167 – Unikko
A munka frontján fogok megkrepálni talpig papagájban, egy Marimekko Unikko szatyrot cepelgetve.
Kéne még szereznem ilyen Unikko mintás izéket, mert csak.
13/166 – Pipa
Pipiros renoválása: pipa. Tartós szemöldökfestés: pipa. Pénteki tancsinap: pipa.
Mindehhez “ha lúd, legyen döglött” alapon még magassarkú is. Ezt még ambó domini turkáltam Bécsben, azóta pedig belenőtt a lábam…
13/165 – Szemöldök
Azt szoktam mondogatni, hogy akkor kezdünk a világvége felé haladni, amikor nem festek magamnak körmöt meg szemöldököt. Ma attól tartok, tettünk efelé egy lépést, egyszerűen nem volt energiám sminkelni se.
13/164 – Sárga
Napfény járja be a szívem újra, sálálá – ja mégse, csak sárgában vagyok. Azt hiszem, mostanság sokat leszek zöldben meg sárgában, mert annyira, de annyira elegem van már ebből a télből, hogy azt el nem tudom mondani.
Rózsaszínben is leszek, készüljetek fel.
13/163 – Boden
Hihetetlen, de ma is úgy nézek ki, mintha élnék. Na jó, megyek tanítani (a nekem-új Boden kabátomban, amit múlt héten túrtam ki Esztergomban).
13/162 – Bundás briósok
Ebben a félévben a hétfő lesz az eléggé kiszámíthatóan otthoncsücsü napom, de most is helyetteseket fogok beküldeni magam helyett, lévén hogy már minden nyafogóruhámat ismeritek. Íme, a bundás briósok, akik már esetenként ilyen távolságban is hédereznek.
13/161 – Tarocco
Fele a hétnek takonykórban fetrengve telt, a másik fele harákolva és lótifutiban, közben meg volt minden, ami csak lehetséges, havazástól ködig és napfényig, plusz Budapest meg Esztergom meg Szentendre, ez utóbbi főként az ablakból. Egyik este kínomban elővettem a saját gyártmányú Van Gogh-színezőket még valamikor 2023-ból, mert már annyira rottyon van a kreativitásom, hogy úgy érzem, a bides életben nem kapom vissza.
Közben meg 2023 továbbra is visszainteget: a RK rendelt egy láda tarocco narancsot a luxy meg a nosztalgia jegyében, úgyhogy azóta abból gyárt salátákat, és amikor az első tányér elém került, én elbőgtem magam, mert természetesen a legeslegelső alkalom, amikor én tarocco narancsot vettem meg ettem, az a Santo Spirito előtti mini zöldségpiacon volt az Oltrarnón, porca miseria. Szóval bármi egyéb helyett inkább képzeljétek el, amint ott bömbikézem nyafogóruhában és kipirosodott orral a vacsora fölött, valamint azt nyafogom, hogy azonnal vissza akarok menni Firenzébe, mert ez egész pontosan leírja mindennémű lelki, fizikai és mentális állapottyaimat.
Minden nap más - mindennap más 