RSS

eská kategória bejegyzései

10/81 – Így

Megint egy vasárnap.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/11/20 hüvelyk újracucc, eská, macs, vasárnap, ősz

 

10/80 – Állapot

A fotó egészen kicsikét archív (nem ma készült, na). Az állapot viszont ugyanaz.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/11/19 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, ősz

 

Eská 10/9 – Őszi termés

Szeptember eleje óta marokkói szíveket csak a 880-as buszon horgolok, és kizárólag akkor, ha munkába megyek vagy munkából jövök.

Lássuk be, mocskosul sok időt töltök a 880-as buszon.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/11/18 hüvelyk eská, ősz

 

10/79 – Wellsoft

A lázam tegnap délre elmúlt, a hangeffektusok maradtak. A macskák úgy gondolták, teljesítik az előírt gyógycicasági kötelezettségeiket, ennélfogva majdnem egész nap ezt csinálták:

Oké, néha áthelyezkedtek más pozícióba. És mindeközben közelharcokat vívtunk a pokrócért, mert ők is tudják, mi a jó. Egyik legjobb szövetbolti döntésem volt, amikor talán öt vagy hat évvel ezelőtt engedtem az impulzusvásárlás csábításának, és kikértem négy méter wellsoftot Szilvitől, a legfelső polcról azt a rókásat, kösziszépen. Mielőtt bementem, még fogalmam sem volt, hogy nekem kéne bármi ilyesmi, de az ott egy bűnbeviteli központ, na. (Mondanom se kell, ezt sem azért linkelem be, mert fizetnének nekem a reklámért.)

Mivel láztalan állapotomban mindig fickósabb vagyok a kelleténél, még ha közben folyton az orromat is fúvogatom, délután lekecmeregtem a konyhába, és csináltam egy ilyet:

Gasztroblogger sose leszek, az nem vitás. Ezen a fotón úgy néz ki a tepsi tartalma, mint ami egyáltalán nem alkalmas emberi fogyasztásra, pedig dehogynem. Szerencsére mások viszont tudnak kaját fotózni, ha én nem is.

Na akkor indulhat a mandula, új nap, új adag takony, ezt is túléljük valahogy.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/11/18 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, ősz

 

10/78 – Effektus

A napot fél négykor indítottam harákolással és más hangeffektusokkal, majd valamilyen belső indíttatásból úgy gondoltam, meg kéne keresnem a lázmérőt.

Touché. Azóta már megittam a házban található egyetlen tasakocskányi neocitránt, és elhasználtam egy fél csomag papírzsebkendőt, most pedig neki fogok gyürkőzni, és neptun-üzeneteket küldözgetek elmaradó órákról a gyivákjaimnak (akik nyilván boldogak lesznek ettől, mint aki madarat fogott, efelől semmi kétségem), majd krákogva elheverek, és… és ennyi.

Pedig mostanság olyan rendes néni vagyok, hogy esténként az utolsó zokniig összerakom, mit fogok felvenni másnap. Íme, ez lett volna a mai kínálat, ha nem fordulok fel hirtelen.

(A fürdőszobámat kitakarítottam a múltkorában. Azt nem állítom, hogy rendet is raktam benne, különben is hová a nyavalyába pakoljam a lakásfestő-ecseteket?)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/11/17 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, ősz

 

10/77 – Paradicsom

A lükék ma reggel felmásztak az asztalra, ahol speciel lett volna libahurka is, de neeem, nekik a paradicsom kellett, hogy bólingozhassanak vele. Nagyon remélem, hogy csak azt az egy darabot csenték el, amit aztán elvettem tőlük, átkozottul nem lennék boldog, ha jövő tavasszal aszalt-rohadt-penészes paradicsomokat találnék valamelyik olyan bútordarab alatt, amit addig nem mozgatok el.

Az időjárás és a hozzá kapcsolódó kellemetességek mostanra teljesen szíjjelverték annak lehetőségét, hogy a napom összes helyszínéhez megfelelő hacukákat bírjak magamra rángatni. Igaz, a kápuctai rétegek megoldást jelentenek valamelyest, de hát akkor is: a lakásban 20 fok van (burzsujok vagyunk, no), az utcán 10, a buszon biztosan több, mint 20 (ezt nem is értem), a munkázóban pedig elvileg 18, de kevesebbnek érződik. A diákok mindenesetre pokrócokba vannak csavargatva, és én ugyan elég sokat gimnasztikázom előadás közben, de nekem sincs melegem, nagyon nincs. Úgyhogy megpróbálok eléggé tarkabarka-őszies cuccokat pakolni magamra, és elsősorban a tanterem hőfokához öltözöm, mert ha már ott is rossz lesz, akkor megette a fene az egészet. Épp tegnap döbbentem rá, hogy kizárólag akkor érzem magam bármennyire is jól, amikor éppen tanítok.

Azért a biztonság kedvéért ma viszek magammal egy kis lélekmelengető leveskét is. Merő véletlenből paradicsomot.

Ezek a képek is egyre rosszabbak, de ezúttal nem a gép a ludas, hanem azok a nyavalyás fényviszonyok. És innen csak lefelé fogunk tartani még egy ideig.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/11/16 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

10/76 – Elterel

Most jönnek azok a napok, amikor különösképpen azért öltözöm fel, hogy eltereljem a figyelmem a kelletlen és apatikus fejemről. Meg a sötétről.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2022/11/15 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

10/75 – Próbaút

Azt ugye nem feltételeztétek, hogy ha van egy új bakancsom, nem viszem ki egy próbaútra.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2022/11/14 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

10/74 – Tailor tinker soldier spy

Itt még ugyan fél öt sincs, de én már a szabásmintáimat rendszerezem, a makkák meg Fapapucs Futamot játszanak annak reményében, hogy ma korán jön a reggeli. A képek megvannak, a blog megvan, vasárnap van, erisszük. Amúgy is csak a szokásos összevisszaság lesz Fapipától, szívesen, máskor is.

Ott annak az üvegnek az a jelentősége, hogy még Diwalira kaptam Fis úrhölgytől, és azóta tartogatom egy olyan alkalomra, amikor azt tudom mondani, most már tényleg megérdemlek egy The Beertailor névre hallgató sört. Péntek este döntöttem úgy, hogy eljött az a pillanat. Nem bánok semmit se.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/11/13 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, vasárnap, ősz

 

10/73 – Pöppet

Nos, tegnap rittig nem jött el az órámra az egyetlen hallgató, ennélfogva már délután ötkor itthon voltam, feltarisznyálva, mint egy málhás szamár, és a szőrösök ide-oda pattogtak a lábam alatt, hogy akkor ugye kaja is lesz? Lesz, picikéim, csak előbb rakja le a mami mindazt, amit összedorbézolt magának.

A dorbézolásra majd még nyilván visszatérünk (külön bejegyzést óhajtok szentelni neki!), de azért némiképp érdekelne, vajon mi jár egy ilyen szerencsecsomagnak a fejében, aki Szarik Rája üzemmódban még a levelemre se válaszol. Különösen úgy, hogy még nem találkozott velem, tehát nem tudja, nem vagyok-e merő véletlenből olyanfajta, aki őt ezért szárazon… gumi nélkül… egy teve hátán… aztán szétszórja a darabjait a sivatagban… na mindegy. Én nem lennék ilyen vakmerő a helyében, pláne, hogy még nyilván azt se tudja, összesen kilencféle tárgyat fogok tanítani neki. Bár ilyen kezdetekkel erre már nem vennék mérget.

Mindemellett szeretném megjegyezni, hogy én nem fogom pusztán csak ezért a hallgatót szárazon, gumi nélkül, satöbbi, ilyen esetekben ugyanis a hülyeségig menően korrekt vagyok. Plusz még a leányzó hatalmas szerencséjére a tegnapi napot igenis gyümölcsözőnek könyveltem el a magam részéről, mert amíg fel-alá buszikáztam a Dunakanyarban, valamint az irodámban báloztam ülve, sikerült letudnom néhány nemszeretem feladatot, és így most teljes energiával fordulhattam rá a hétvégémre. Tegnapelőtt ráesett a fejemre két adag korrektúrázandó szöveg is, az egyik egy szakdolgozóé, akinek van mentsége (az, hogy ő egy szakdolgozó), a másik egy úgymond kollégáé, akinek viszont nincs. Letudtam mind a két minekhíjákot, a kötet roboghat a nyomdába, a szakdolgozat meg a kötödébe, rajtam nem múlik. Mivel úgyis ott ültem bent az irodámban, bekapcsoltam az asztali számítógépet is, ami olyan lassú, mint a Biodóm építése, és éppen olyan csehül is áll, bár nyilván jóval kevesebbe került (de ez mellékszál). Én ezzel a géppel igen ritkán szoktam dolgozni, mert általában nem fér bele az életembe, hogy kivárjam, amíg feltámad haló poraiból, de ezúttal muszáj volt megnéznem, az elmúlt napok kudarcsorozata az MTMT etetésében pontosan kinek a sara, mert már háromszor gyürkőztem neki felvinni valaminő izéket, és mindig leragadtam ott, hogy hiába kattogatok, egyszerűen nem lehet kijelölni a szerzőt. Na hát jól sejtettem, Fapipa volt a ludas. Lehetett volna maga az MTMT vagy én is, ez sosincs kizárva, de most a járókeretes asztali géppel kiderült, hogy Fapipa az, aki nem szereti az MTMT-t. Ez persze nem lep meg, az MTMT-t senki sem szereti, tán még az anyja sem. (Bár, ahogy ezeket a dolgokat ismerem, neki apja volt, sőt, apái. Valószínűleg azok sem szerették.) Fapipát ezért megnéztem magamnak igen csúnyán, nem mintha ez bármit számított volna, de nekem jólesett, és kész. És akkor felvittem a járókeretes géppel a valaminő izéket, hurrá.

Ez így összességében pont olyan volt, mint amikor Tevje végre kidobja a házból a kecskét, úgyhogy csak a huszonhét legközelebbi családtagja marad bent. Úgy érzem, most végre nyugalom van és kevésbé büdös, már csak az intézménytörténeti wiki-szócikk ácsolása van hátra (ne is kérdezzétek), konferencia-ppt gyártása (ezt se), plusz a mindennapi tennivalók. Mivel a mai mindennap egy szombat, például a piac, de én ezt most rögtön el is bliccelem, inkább dögölészem még egy pöppet a Maci nevű kollégával.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/11/12 hüvelyk eská, himmihummi, macs

 

10/72 – Bokázik

Ma egészen konkrétan egyetlen hallgatónak tartok órá(ka)t, úgyhogy eléggé érthető módon megkíséreltem előkergetni valahonnét a sűrű setét semmiből a neptun meg a levelezőrendszer segítségével, mert még eddigelé sose láttam, oszt ki tudja, létezik-e egyáltalán. Persze tojt rá, hogy én éppen levelezni próbálok vele, úgyhogy végső kísérletként felhívtam az óvodát, ahol ma délelőtt lennie kéne, megvan-é még egyáltalán, vagy hiába fogok felbuszikázni Esztergomba, majd vissza.

Megvolt. Arra persze még sehol sincs garancia, hogy a délutáni órákra is bebokázik, de én ott leszek, az tuti.

*

Na itt tartottunk fél tizenkettőkor. Megírtam a bejegyzést, mentettem a vázlatot, majd elugrabugráltam öltözködni. Már féllábbal a harisnyámban voltam, amikor csengett a telefon. Az óvodából hívtak vissza azzal, hogy izé, hiba van a kréta körül, ez a lány nem az a lány, én egy Rebekát keresek, ez meg egy Nikoletta. Csuhajja, mondtam én, ezek szerint mégiscsak potyára megyek fel Esztergomba, és még gondoltam más szépeket is, de nem verbalizáltam, mert az óvodavezető igazi úrihölgy. Én nem vagyok az. Egy igazi úrihölggyel minden bizonnyal nem esne meg az se, hogy leteszi a telefont, aztán csak bámul, hogy mi ez a mészárszék: véres volt a kezem, a telefon, a harisnyám meg minden, “vvvvvééééér folyik patakokban”, mint a Vadászat című albumon, radai rosseb, hát ez meg mi.

Egy nyavalyás kis pattanást vakartam el idegizgatottságomban a lábamon, attól lett körülöttem minden olyan, mintha Hobó énekelne a fürdőszobámban. Letisztogattam a vámpírkaját, ragtapasz, harisnyacsere, aztán továbbra is uccu neki, mert most már csakazértis elmegyek Esztergomba, rágja meg a fene.

Úgyhogy megyek. Ha máshová nem, szövetboltba, mert most már úgyis mindegy.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/11/11 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

10/71 – Rév

Egyre súlyosabb véleményeim vannak az óraátállításokól, ezúttal például semmit se nyertünk a réven, de egy csomót vesztettünk a vámon, reggel nincs nagyobb világosság, este meg… na, az este az speciel tegnap már délután négykor bekövetkezett.

Ma hétre érek haza.

Igern, ezek az idők azok, amikor azért vigyorgok, mert semmi okom nincs rá, de legalább nem lefelé, hanem felfelé görbül a szám.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/11/10 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

10/70 – Döc

A Repülő Kutató, mivel úgy döntött, hogy idénre elég az isiászból (remélem, ezzel az isiász is egyetért), visszatért epitheton ornansához. Elrepült, na. Ezúttal Chicagóba.

Én ezzel szemben döcögni fogok, na hová? Úúúgy van, Esztergomba. Mindehhez hajat is mostam, fel is robbantottam, és ugyan ma is nyamvadtnak és kissé taknyosnak érzem magam, de a bánya nem enged. Vagy én nem engedem a bányát, az is lehet.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2022/11/09 hüvelyk eská, ősz

 

10/69 – Épülő

Olyan szarul keltem máma, hogy miután tisztálkodtam, és belerángattam magam a gúnyámba, letotyogtam a Repülő Kutatóhoz, tapogassa meg a homlokomat, érdemes-e elővennem a lázmérőt.

Nem volt érdemes, a keze vagy öt fokkal volt melegebb az én homlokomnál.

Én ugyan nem tudom, ez most valami épülő takonykór-e vagy épülő menopauza, de mindkettő úgy kell nekem, mint a hátamra még egy púp.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/11/08 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

10/68 – Adminisztráció

Mára nagyjából ez a kilátás jutott nekem a munkához. Dolgozni próbálok, de mintha vattába lenne csomagolva az agyam, és a saját hajamnál fogva kell kiráncigálnom magam valami okasincsen gödörből. Dzsí, mennyire utálom én a neptunt meg az excelt meg az összes többit, de ezúttal lehetne itt bármilyen izgalmas feladat, semmihez sincs igazán kedvem.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/11/07 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, ősz

 

10/67 – Ibolya

Addig oké, hogy míg még látok odakint bármi tarkát, addig mutogatom, de az ibolyán én is meglepődtem kissé. Na mindegy: vasárnap, galéria, Fapipa meg a szokásosan vegyes felhozatal.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/11/06 hüvelyk ajándék, eská, galéria, macs, vasárnap, ősz

 

10/66 – Érzékeny

Életünk idióta napjai, negyvennyolcadik évad, mittoménhányadik rész.

Mivel beraktam a harmadik mosást is (könnyű nekem, fél három óta itt fent kuvik), felöltöm nevetséges farmer rugdalózómat az illő körítéssel, majd letotyogok a piacra.

Ne röhögjetek hangosan, olyan érzékeny vagyok, mint egy költő.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/11/05 hüvelyk eská, ősz

 

Intermezzó – Zajos Tücsök és az angyalok

Ez most kétségkívül úgy hangzik, mintha egy együttesről beszélnék a Motown Sound idejéből. Noisy Cricket and the Angels. Látom is őket magam előtt: kinyalt fekete csávó aranyfogakkal, bordó öltönyben és rózsaszín zsabós ingben, mögötte meg egy női vokáltrió méhkas-kontyokkal, rózsaarany lamé koktélruhákban. Woo-bop, mmm-bop, wooOOOO-bop.

Valójában Zajos Tücsöknek az új ragasztópisztolyomat neveztem el, ezt itt ni:

Mégpedig ezért:

Mivel akkor szép a buli, ha zajlik, nyilván kipróbáltam, aztán csütörtökön bevittem éles bevetésre is a munkázó helyemre. A csütörtöki egyébként is a totális káosz és kiszámíthatatlan jelenlét napja volt (hogy emlékeztesselek, ez volt a törölt őszi szünet helyén az egyetlen tancsinap, amelynek örömére amúgy külön megkértek, hogy ne írjunk hiányzókat), úgyhogy oktatói fennállásom egyik legbizarrabb napját sikerült összehozni: gyakorlatilag minden órán angyalokat gyártottunk a gyivákokkal, miközben én olyan dolgokról zöngicséltem nekik, mint a szocializációs minták meg a megkésett beszédfejlődés.

Tavaly az adventi kézműveskedésnél csúful ráfaragtam/tunk a tomtékkal, én itthon voltam felfordulva, a népség-katonaság meg közben rejtvényfejtést művelt, mert ki volt nekik szabva az összes elem, és küldtem nekik fotódokumentációt az összerakásról, de azért nem ártott volna, ha ott vagyok megmutatni, hogy ezt most így, aztán azt meg úgy. Küzdöttek, mint malac a jégen, na. Ezért volt, hogy az idei projektet ezúttal ki akartam próbáltatni válogatott (nyilván véletlenszerűen válogatott) kísérleti alanyokon. Nos, Zajos Tücsök működik, az angyalkészítés is működik, kevés kézügyességgel megáldott népek (van egy pár) sem mondanak benne csődöt, és maximum egy óra alatt mindenki képes legyártani egy példányt, még ha közben olyasmikről is hadoválnak a fülük mellett, mint a generalizált szorongás vagy a szereptanulás meg a szocializáció összefüggései. Néhány elkészült darabot le is fotóztam nektek, nézzétek csak.

Ha esetleg november 28-án Esztergomban jártok, és nincs más álamügyetek fojóba, akár be is jöhettek kipróbálni. Én is ott leszek. Meg Zajos Tücsök is.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/11/05 hüvelyk újracucc, eská, himmihummi, projekt

 

10/65 – Cinkék és macskák

Mert egy kép többet mond száz szónál.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/11/04 hüvelyk eská, macs, otthoncsücsü, ősz

 

10/64 – Svung

A világ mindent megtesz annak érdekében, hogy ne unatkozzam, de most már visszafoghatná magát egy kicsit. Éjjel, mikor megfordultam álmomban valamelyik setét órán, akkora svunggal csaptam pofán saját magamat, hogy a szemem sarkában most is ott a körmöm nyoma. Nem fáj, csak látszik.

Eh, egye fene, biztos ez volt a figyelmeztetés arra, hogy menjek be egy drogériába szemceruzáért, hétfőn ugyanis, amikor az étteremre sminkeltem volna, kiderült, hogy az összes beszáradt.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/11/03 hüvelyk újracucc, eská, ősz