RSS

eská kategória bejegyzései

7/60 – Masni

Az idei októbert a tegnapi fordulat után mingyást át is nevezhetjük Parfümök Havának, mert a Repülő Kutató hazajött Stuttgartból, és hozott nekem egy ilyet, ni.

A Roger & Gallet nekem igencsak a szívem kiskedvence, tizenöt éve használom a Jean Marie Farina illatukat, úgyhogy ezt is a kellő örvendezéssel vettem át.

Na persze előbb a fölösleges fluffot kellett lehántani róla, mert a kezembe nyomott csomag így festett.

Egyrészt az igazán kiemelkedő német jóízlés volt, ami feltűnt nekem ebben a csomagolásban, másrészt pedig az jutott eszembe, hogy szegény Greta Thunberg, muszáj volt neki elvitorláznia az ENSzig, hogy legorombíthassa a világot, holott az is elég hatásos lett volna, ha elbiciklizik Stuttgartig, és ott baszarintja le a gyógyszertáras néniket.

Viszont a tradícióknak és az áradó hülyeségnek meg marhaságnak köszönhetően a csomagolást “díszítő” masni igenis megtalálta a maga helyét. Természetesen a padlón, hol másutt.

Közöltem is Pocival, hogy ha kihányja, ő fogja feltakarítani. Ma reggel amúgy is roppant fickós vagyok és ide-nekem-az-oroszlánt-is üzemmódban, az éjjel például csak úgy lazán lefejeltem a Repülő Kutatót. Nyilván ő volt az oka az egésznek, mert mikor megfordultam az ágyban, ott volt benne ő is, az effélékről pedig egészen alaposan sikerült leszoktatnia az elmúlt időkben. Felháborító, mire nem vetemednek ezek a faszik, időnként a saját ágyukban alszanak, hát ez már tényleg skandalum. És ma reggel nagy mélaságában nem csavarta rá jól a kávéfőzőre a kupakot, úgyhogy közepesen sok és teljesen oké kávé helyett icipici adag ristrettót sikerült összekutyulnia. Nem csoda, hogy ettől a kávétól én még fickósabb lettem, pedig tényleg nem kellett fokozni, hajaj.

Az ide-nekem-az-oroszlánt-is amúgy valószínűleg abban fog megnyilvánulni, hogy átrázom őszi pofájába a nappalit, régi meg új párnahuzatokkal és minden más merénylettel egyetemben, úgyhogy tessék csak várni türelemmel, lesz itt olyan narancs-piros-lila színkavalkád, hogy tényleg a fal adja a másikat. És ha van egy kis szerencsénk, ma már nem fejelek le senkit, bár ezt a napot is múltával dicsérjük, ne pedig így reggeliben és alapost bekávézva.

Amúgy, mint a mellékelt ábra mutatja, télleg sikerült feljebb vennem a zsebeket az új cakkruhámon, és ezt igen nagy eredménynek tartom.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/10/30 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, ősz

 

7/59 – Nem nagyon

Mikor már azt hihettem volna, hogy elleszek, mint a befőtt, és vakációmnak örvendezve édes tök mindegy lesz, éppen mikor kel és fekszik a nap, ma négykor kiderült, hogy Pocit igencsak bele kellett volna kalkulálnom ebbe a buliba. Ő tényleg nem foglalkozik nyári vagy téli időszámítással, csak a saját bioritmusa érdekli, az pedig az étkezések szerint van bekalibrálva, reggelit neki, de MOST. Poci amúgy ilyenkor a Repülő Kutatót szokja abajgatni, mert neki lenni tapasztalat, és tudja, hogy én ugyan keveset alszom, de amikor éppen igen, akkor nagyon, és akár ágyúzhatnak is mellettem, asse érdekel. A RK ezzel szemben rendszerint felkel, mikor Poci reggelit kér, megeteti, aztán általában visszaájul még néhány órácskára. Ezúttal ő nem volt kéznél/mancsnál, úgyhogy muszáj volt engem presszurálni. A cicu egyébként nagyon ügyesen csinálja, semmi agresszió vagy nyivákolás, ehelyett kitartóan tipeg az emberen, és hangosan dürrög hozzá. Előbb-utóbb fel is keltem, adtam neki enni, de persze én nem tudtam visszaájulni, úgyhogy azóta kukurikú.

Most Atilláné éppen rendet vág a termeinkben (Poci arckifejezése mindent elárul a porszívózással kapcsolatos gyanakvásról)

estére pedig a Repülő Kutató is becsámpázik Stuttgartból, úgyhogy nekem most pörögnöm kéne kicsinyt, főzni vagy sütni vagy mittomén, de nem vanni hozzá kedvem.

Fotózkodni se nagyon, amúgy, de most már nesztek.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/29 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz

 

Eská 7/5 – Stopp

(Ezt már ugyan látták egynéhányan, de hadd röhögjön rajta mindenki.)

Tegnap nagy dicsőséggel beleakadtam egy rattan fotelbe, úgyhogy ez lett belőle, ni.

Az ilyesmi különösen akkor tölt el nagy örömmel, amikor csak egyetlen harisnyám van ebben a színben, és megfogadtam, hogy nem veszek egy évig semmi ruhafélét, az egy évből meg még csak két hónap telt el. Úgyhogy előbb megállítottam a szemfelfutást egy kis átlátszó körömlakkal, aztán renováltam a harisnyát. Ott, loco, a lábamon. Nem is nagyon szurkáltam meg magam a tűvel, mert én ilyen ügyes vagyok.

Az ugyan jó kérdés, mit szól majd a következő mosáshoz, de azzal majd akkor foglalkozunk, amikor kiszedem a gépből. Addig hollári-hó.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/10/29 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/58 – Matrac

Mikor ma reggel lemásztam az ágyról*, a különböző kronométereim összevissza állapota miatt még mindig nem tudtam, éppen hány óra van és mitakar a hogyishívják. (Pociról tudtam, hogy ő kaját akar, mi mást. Kellő elszántsággal tipitopizott a hasamon ahhoz, hogy ezt felfoghassam.) Mindez viszont alapvetően nem számít semmit, mert mától őszi vakációm van. Teljesen megértem, ha ettől az információtól ellenállhatatlan vágyatok támad köpni egyet a hozzávetőleges irányomba. Pláne ha még azzal is eldicsekszem, milyen szuper tönkölylisztes veknit sütöttem tegnap,

meg hogy a buszútjaim eredményeként van két ilyenem, ni.

Azt pedig még nem is mondtam, hogy délután fél háromra kozmetikushoz megyek. Remélem, azt legalább sikerül eltalálnom, mikor van.

* Eddig mindig kimásztam az ágyból, mostanság viszont lemászok róla. A Repülő Kutató és az ő híres isiásza az oka mindennek: miután a világjárások során idén azzal szembesült, hogy az elmúlt évek tapasztalataival szemben most már jobban alszik vadidegen szállodaszobákban, mint otthon a saját ágyában, rövid fejszámolás után arra is sikerült rájönnie/rájönnünk, hogy a matracaink húszévesek. Valahogy eddig nem raktuk össze a rengeteg eszünkkel, hogy az eredetihez képest már legalább a harmadik matracot kéne fogyasztanunk, ha jót akarunk magunknak. A kapitulációt erősen kiszolgált darabok amúgy nagyon jó kis kemény ikeás latexmatracok voltak – hangsúly a múlt időn, mert az idő vasfoga erős nyomot hagyott rajtuk. Nekünk ez mindaddig nem esett le, amíg a RK nem futott bele kilfeldi hotőjökben igazán kemény matracokba, amikből még nem vitték ki az évtizedek a keményítőt. Summa summárum, muszáj volt új matracokat szerezni, és ezek most tényleg olyan kemények, mint a beton (isiászra semmi sem rosszabb, mint a hepehupás puha matrac), de az eddigieknél tizenöt centivel magasabbak is, úgyhogy még szoknom kell a magaslati levegőt rajtuk.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/10/28 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/57 – Analóg

Az óraátállításban az a legislegszebb, hogy tényleg gőzöd sincs, éppen mivamivamiva. Egy csomó mindenkinek mostanra már az összes cucca fel van okosítva, ezzel szemben nálam Grisette (a netbook) az egyetlen, aki rezonál olyan dolgokra, mint például a nyári és téli időszámítás. A telefonom buta, mint a tök, a karóráim mind egy szálig analógok, még a sütő meg a termosztát digitális kijelzője is a maga önfejéből működik, úgyhogy ilyenkor mindig végig kell vonulni a lakáson, és át kell állítgatni mindent. Nyilván mindig van valami, ami kimarad.

Az őszi bolondokháza továbbra is folytatódik, a Repülő Kutató tegnap hazajött Krakkóból, ma reggel máris tovarobogott Stuttgartba, onnan pedig majd csak kedden estére csámpázik haza. Továbbra is hercegnői módon el vagyok kényeztetve, Krakkóból eeeennyi sok csokit hozott nekem, ni.

Nyilvánvalóan azt akarja, hogy akkorára nőjön a seggem, mint egy ól. És akkor nem kellek majd úgyse senki másnak, ő meg nyugodtan világjárhat Professor Krtekkel, mert nem lesz semmi kockázata annak, hogy esetleg megelégelem a világjárást, aztán jól itthagyom. Ravasz, ravasz.

Mindeközben a futonomról is kisemmiztek, persze. És még azt sincs szívem mondani, hogy “vidd innen a szőrös valagadat, picim”, mert hát nézzétek, milyen cuki.

Úgyhogy én most éppen a nappaliban lébecolok, kenyeret sütök (nyilván egy morzsa sincs  házban, azért), és átkozottul nincs kedvem felemelni a hátsómat a kanapéról, aztán rendet rakni a lakásban. Szóljatok rám, mert másként tényleg így maradok.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/10/27 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/56 – Tikka

Hajnalicska virágnak lenni szívás. Én már csak tudom: ma is fél négykor ébredtem, holott nyugodtan aludhattam volna akár kilencig is, csak tizenegykor kell indulnom dolgozóba. A “szakajtsuk le minden napszak gyimilcsét” alapelvnek megfelelően viszont, ha már úgyis fent voltam kuvik, varrtam magamnak egy ruhát, és még arra is jutott időm, hogy kifessem a körmöm, megetessem a kovászt, megmossam a hajam, és odarakjak vacsorára egy csirke tikka masalát a CrockPotba.

Gondolom, ti is azon a véleményen vagytok, hogy ha már az ember lánya varrt magának egy új ruhát, vegye is fel. Nos, megtörtént.

A zsebeket túl mélyre illesztettem be ahhoz képest, ahogyan én azokat kedvelni szoktam, úgyhogy majd át kéne valamikor operálni őket. Hm, mikor is érnék rá. Hm, például holnap hajnalban. Akkor úgyis óraátállítás lesz, és ez a Szokásos Eljárás nevű állat vagy étel szellemében azt jelenti, hogy nem fél négykor ébredek, hanem fél háromkor. Grr.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/26 hüvelyk eská, ősz

 

7/54 – Paff

A tegnapihoz hasonló “hét közepén szabadnap” konstrukciókkal csak a baj van. Én például most úgy érzem magam, mintha egy roppantul csámpás szombaton lennék túl, ami után viszont nem vasárnap következik, hanem valami egészen más. Ha vasárnap következne, akkor például nem torlódott volna fel már tegnap du. fél négykor a kocsisor a ház előtt azokkal a népekkel, akik kiugrottak a zöldbe/sárgába, és vissza kellett jutniuk Budapestre. Az vasárnap délutáni program, nem szombati. Amikor pedig úgy van csütörtök, hogy ma is munkázó, holnap is munkázó, de még holnapután is, akkor az sem csütörtöknek érződik, hanem, mittomén, keddnek.

Valahogy úgy érzem magam mindettől, mint a Speedben az az ellenszenves pofa, aki városnézni jött Los Angelesbe, és amikor visszatérnek a busszal a reptérre körbekeringélni, hogy ne robbanjanak fel, teljesen paffá lesz, mert ő városnézni akart, a reptért meg már látta. No mindegy, irány Horány meg a mai 5×45 perc.

Azt nyilván mondanom sem kell, hogy az időjárás azt üvölti reggel, hogy “október, október, mogorva vénember”, délben meg azt, hogy “mézééédes máááájusok”, és az ember asse tudja, mi a francot vegyen fel.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/10/24 hüvelyk eská, ősz

 

7/53 – Hamuba

A Repülő Kutató és Professor Krtek mámegin leléptek, ezúttal Emesével, irány Krakkó. Hogy ne érje szó a ház elejét, megpróbáltam igen kedves feleségek módjára egy kis hamuba sült pogácsát, vagy legalábbis hamuba sült  muffint csomagolni az utazó nemzetközi vándorcirkusznak (egy arizonai kollégát is visz magával), úgyhogy a ma reggel klepetyusban kezdődött és habverővel. Aztán ezzel ért véget, ni:

Nem fog szépségversenyt nyerni, de finom, és ennél több meg nem kell. Nekem sem kell annál több, mint a mai napra némi szöszölés meg molyolás. Mivel viszont mégsem lődöröghetek mindig nyafogóruhában (bár tulajdonképpen miért is nem?), kicsit megpróbáltam emberformájúra pofozni magam.

Nos, én se fogok szépségversenyt nyerni. És még finom se vagyok.

Szépségversenyt legfeljebb Poci fog nyerni (not pictured, de ismeritek) meg a tetőt karistoló kajla bokor lombozata. Továbbra sem tudok betelni vele, ezt most az emeletről fotóztam.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/23 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, ősz

 

7/52 – Túl

Életünk a szokott bakugrásokkal halad – na, nyugi, nem az enyém, az továbbra is kiszámíthatóan uncsi, hanem a Repülő Kutatóé, akivel az alábbi eszmecserét bonyolítottuk le az imént:

– Azt értem, hogy Komáromba mész, de innen vagy túl?

– Túl.

– És hazafelé rajtam keresztül jössz?

– Ja.

– Mikor?

– Fél öt és öt között.

– Akkor akár haza is hozhatsz.

– Oké.

Hát így leszek én du. megint hercegnő meg Miss Daisy, sofőrrel. Lassan már eszem se tudom, mikor volt utoljára ilyesmi.

Mint látható, éppen a “mit vegyek fel reggelhideg-délbenmeleg-estehideg időjáráshoz” szezonban vagyunk. És ahogy ez kinéz, egyből a jajdehidegvan szezon fog következni, hát használjuk ki a jó időt, amíg lehet.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/22 hüvelyk eská, ősz

 

Eská 7/4 – Dísztököcskék

Mit mondhatnék, roppantul jellemző rám, hogy itt mutogatok nektek mindenféle horgolmányokat meg hímezményeket, aztán mégis csak valami olyannal rukkolok elé hirtelen, ami egyik se, vagy ha mégis, nem úgy. (Nyugi, megmagyarázom majd.)

Mivel itt van a nyakunkon ez a szép ősz, nekem meg eszemsemmi, értelmes feladatok helyett inkább nekiugrottam valami olyannak, amit már régóta kitaláltam meg elterveztem, de megvalósítani csak most sikerült: dísztököcskéket rakni az ablakba. Nyilván ez nálam, mint mindig, úgy kezdődik, hogy előszedegetünk egy csomó hulladékot. Például polárt.

Meg, izé, szappant. Azzal szoktam szabásmintákat átvezetni anyagokra, és ezúttal azzal rajzoltam át a dobozfedőt a polárhulladékra.

Többféle méretű dobozfedőt, többféle polárhulladékra.

Kivágtam, színt színre fordítottam a darabokat, aztán Erik összevarrta nekem keskeny cikcakkal, mindegyiken úgy kétujjnyi likat hagyva, amin át kifordíthatom.

Ezek után a gondosan gyűjtögetett, használhatatlan méretű foncsikák és ficnik és cafatkák jöttek (merthogy továbbra sem dobok ki semmit), és én gondosan bele is passzíroztam a lapótyákba összesen vagy félkilónyit.

Ezek most még ugyan igen göröngyösek meg rondikák, de indiánnak lenni tapasztalat. Indián attól sem rezdül, hogy a rejtett öltés, amivel lezárja a lapótyán lévő likat, szintén rondika lesz, mert tudja, hogy ez majd mind elkallódik a végeredménynél.

És akkor jön az, amitől majd tök lesz ezekből a lapótyákból. Az a horgolófonal-hulladék, ami még a rozettákhoz sem volt elég, plusz egy hárászvarrótű,

na meg persze egy kedves kis fogó is, mert másként a bides életben nem fogom átráncigálni ennyi réteg anyagon azt a varrótűt.

No de így tök flottul ment minden, és mikor befejeztem, előszedtem a tavaly ősszel horgolt lapuleveleket, amik azóta várták, hogy na most meg mi lesz.

Igen, tudom, hogy a töknek nem ilyen a levele, de őszintén, érdekel ez bárkit? Úgyhogy a sok-sok levélből néhányat felvarrogattam a tököcskékre.

Utána már csak előkotortam egy alkalmatos méretű kicsi kosarat, és betámasztottam a tomték helyére az ablakba, majd megtöltöttem a tököcskékkel.

És innentől már csak egyetlen további kérdésünk van, mégpedig hogy melyiket fogja leghamarabb elvinni Poci, hogy végigpofozza a lakáson. Én arra a világos srácra tippelek, aki neki van támasztva a kosárkának. Mesdames et messieurs, fetvozső.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/20 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/50 – Fantazmagóra

Arra ébredtem, hogy a fejemben Micimackó (oké, valójában Karinthy Frigyes) dalol, mégpedig aztat hogy “Nyáron nyaralok, télen telelek, a trotechnikus az mindig Elek”. Hiszitek vagy sem, nekem felnőttkoromban esett le, hogy mi az a trotechnikus és miért mindig Elek.

Ha most kéne nevet választanom magamnak – mittomén, talán mert el kéne bujdosnom a világ színe elől (erre még visszatérünk) -, valószínűleg azt választanám, hogy Lenke. Vagy Lujza. És akkor hazudozhatnám azt, hogy az egyik őspapám a reformkorban nagy rajongója volt egy Lujza nevű színésznőnek (nem Blaha Lujzának, hogyisne, az sokkal később élt, hanem egy másiknak, aki aztán hozzáment egy kvietált huszárhadnagyhoz, és huszonöt évesen meghalt tífuszban), de annyira, hogy el akart szökni ő is vándorszínésznek, viszont a szülei úgy elverték emiatt, mint a kétfenekű dobot, ő pedig bosszúból ezek után mind a három leányát Lujzának kereszteltette. Igen, három különböző feleségtől voltak. Én a másodiknak vagyok a szépunokája vagy mije. Még őrzöm a gyöngyökkel kirakott fél pár bálicipőjét. Ja, csak fél pár maradt meg. A másikból pezsgőt ittak a Wsselényi Tuszi lakodalmán. És aztán elveszett. A cipő, nem Wesselényi Tuszi.

Mint valószínűleg kitalálhattátok, szellemem éppen vad bakugrásokkal szeli a rónát, az ungot és a berket, és iszonyú tennivágyások feszgetnek belülről, de ezeket nem tudom a megfelelő csatornába irányítani, pedig pontosan tudom, hová kéne. Tutatiszra, épp annyit foglalkozom a tudománnyal, mint egy Aldi-pénztárosnő, és épp annyira is érdekel az egész, pedig átkozottul nem azért tartanak engem, hogy Lujza nevű szépanyám báli cipőjéről fantazmagóráljak, azért pedig végképp nem, hogy őszi párnahuzatokat horgoljak

újabb anyagokat hackeljek meg hímzőcérnával

meg hogy a hörcsögöcske módjára elpakolgatott horgolófonal-végeket mentsem meg rozettáknak, amikre semmi szükségem ugyan, de egyszer kelljen, s jó ha van.

Jaj de nagyon meglesz ennek még a böjtje. A végén tényleg muszáj lesz elbujdosnom, és Lujza nevű szépanyámról hazudoznom szakmányba, mert akinek Lujza nevű szépanyaja van (avec fél pár gyöngyös báli cipő), annak talán mégse kell megcsinálnia egy második doktorit.

Nna. Akkor most eltáncikálunk a mosógép és a kenyérsütöde irányába.

U.i.

Épp megírtam a bejegyzést, amikor eszembe jutott, hogy reggel óta nem láttam a macskát, és persze ilyenkor indul a minihiszti, hogy ugye nem dugtam bele a mosógépbe (mégiscsak szólt volna!), vagy nem csuktam rá egy szekrényajtót, kitelik tőlem, amilyen futóeszű vagyok. Tíz percig kerestem egyre idegesebben, de hát persze neki sokkal több esze van, mint nekem.

És az életet is sokkal profibban tudja élvezni.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/20 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz

 

7/49 – Fogyó

Nem tudom, emlékeztek-e még rám, drágaságaim, de itt a bolond nő beszél, aki időnként szétvág egy paplanhuzatot, hogy ruhát varrjon belőle, és fogyóban a házában a macskakaja.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/19 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/48 – Kilátás

E pillanatban ilyen kilátásaim vannak.

Lehet, hogy elmegyek könyvtárba is, de erre most még nem vennék mérget.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/10/18 hüvelyk eská, macs, ősz

 

7/47 – Karaván

Ez a hét valamiért, hogy finoman fogalmazzak, nem a legjobb heteim egyike, ma reggel például egy teljesen értelmetlen, szaggató fejfájásra ébredtem, természetesen minden ok nélkül. No de attól még a karavánnak haladnia kell, mert a mai óráimat már végképp nehezen tudnám pótolni.

Mindeközben odakint a kertben épp legszebb pofáját mutatja az ősz,

de idén még azt se tudjuk megejteni, hogy eltotyogjunk ketten sétálni egyet, mert a Repülő Kutató ma délelőtt epitheton ornansának megfelelően esmég repülőre száll, és elrepül Turkuba. Ez az őszi félév tényleg egy vesszőfutás, nem egyéb.

És az őtözködősbloggeri modzsómmal is gondok vannak, nem vitás.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/10/17 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/46 – Sugároz

Kezdek magamhoz térni, legalábbis ma már nem azzal ébredtem, hogy le akarom vakarni a falat, ha lesz annyi erőm, hogy odavánszorogjak hozzá. Ma egyébként is a szokásostól eltérő módon szerdai szabadnapom van, úgyhogy igen bízom abban, holnapra egészen összeszedem magam. Minden körülmény adott hozzá. Az ablakomból ezt látom,

a Bűnök Barlangjában meg “új” “anyagot” vettem észre az egyik polcon,

szóval a zuniverzum kicsike, de határozott jelzéseket sugároz felém arról, hogy ő tulajdonképpen egy egészen kedves hely, és voltaképpen csak tévedésből akarta leszaggatni a medencémet.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/16 hüvelyk eská, macs, ősz

 

7/45 – Egyesek és kettesek

Egyesek most nagyon jól érzik magukat.

Én nem annyira, de ez majd elmúlik.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/10/15 hüvelyk eská, macs, ősz

 

7/44 – Pedig

Ezt így ebben a formában nem láttam jönni. Mármint azt, hogy fájdalomcsillapítóval telenyomva fogok fetrengeni ebben a szép hétfői napsütésben, még arra is képtelenül, hogy bármi értelmessel vagy értelmetlennel foglalkozzam..

Pedig tegnap még ilyen csinos kis kenyeret is sütöttem, ni.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/14 hüvelyk eská, ősz

 

7/43 – Városi

Ma az eddigi jelek szerint afféle búgócsiga-napom lesz, már kora reggel óta megy a sürgiforgi: a tegnap odatett öregtésztát begyúrtam Scali kenyérnek, a mosógépet megetettem, a macskavécét kipucoltam, a Bűnök Barlangjából kihordtam egy adag koszt és szemetet, aztán előráncigáltam egy kupac átalakítani való holmit is, hulljon a férgese.

Most elmegyünk a Repülő Kutatóval göröngyös és összevissza foltozott utcánkon át végig az elhanyagolt temető mellett az oviba (ott van a szavazókörletünk), mert ugyan meglehetősen biztos vagyok abban, hogy a következő öt évben is a jelenlegi polgi önelégült képét fogjuk nézni a lokális kiadványokban, amint boldog Ádventről döngicsél, meg minden óriásplakáton, amint éppen azzal dicsekszik, hogy az érettségizőknek Bohemian Betyars-koncertet ad ajándékba, de azért hadd ne higgye azt, hogy minden fenékig tejfel.

Igen, ilyen az én Elszánt Városi Polgár képem. Reszkess, világ.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/10/13 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Eská 7/3 – Kerekecske, dombocska, párnácska

Már sokadjára is itt van az ősz, itt van újra, ideje vagyon hát az újabb díszpárna-huzatoknak is, nem maradhat mindig minden ugyanolyan, a kirelejzumát neki. Az őszi-téli szortimentben eddig még csak egyetlen horgolt párnahuzat volt, meg amúgy is lényegében három éve esett meg a legutóbbi nagy őszi-téli párnahuzat akció, ideje volt belehúzni.

Mekkora mázli, hogy a munkábamenős utam időhossza még mindig súrolja az oda-vissza három órát, és azalatt már nem nagyon van kedvem olvasni se, mert kifolyik tőle a szemem. (Nyilván jobb lenne, ha tényleg értelmes dologgal tölthetném ezt az időt, de nem ezt dobta a gép.) Ez itt, amit éppen megmutatok, két oda- és egy visszaút eredménye.

Erre a leegyszerűsített mandalára minden bizonnyal harmincezer receptet tud az internet, de én saját magam alakítottam ki az enyémet, úgyhogy miért ne osztanám meg. Horgolászati szakkifejezéseket persze továbbra se várjatok tőlem, azoktól még mindig becsukódik az agyam.

Nagyjából az egész cucc egyráhajtásos pálcákból és láncszemekből áll össze a szélén rövidpálcákkal, úgyhogy nem is kell hozzá hujderutyutyu horgolni tudás. Az első lépés egy négy láncszemből készült gyűrű, amibe tizenkét egyráhajtásos pálca kerül, ez lesz a közepe. Ilyen, mint ezek itt, ni.

Terveim azok valának, hogy lesz nekem egy alapszínem (a leírás rövidítésében ASz, itt most ez speciel a Catania 0413, “gránát” fantázianevű világos bordóslila), amelyet minden páros sorban használok, a páratlanokban pedig végtelen horgolófonal-gyűjteményemből minden sorra más szín (MSz) fog jutni, szép graduális színskálában, világossárgától a pirosig.

Na mármost ugye az a cél ilyenkor, hogy az ember viszonylag egyenletesen gyarapítsa körbekörbe a sorokat, nekem meg még ráadásul az is, hogy a rendelkezésre álló párna méretét is belekalkuláljam ebbe. Mikor kedvem szottyant kerek párnákat kreálni, nyilván el kellett indulnom belső párnákat vadászni, aminek három nagy akadálya volt: az idő (nemigen van olyan nekem fölöslegben), a távolság-hozzáférhetőség (Szentendre-Esztergom között ingázom, és különleges világhónapnak számít, amikor legalább egyszer eljutok a székesfőfaluba) meg a pénz. Ez utóbbi főként azért, mert sóher vagyok. Úgyhogy mintegy ölembe hullott áldásként ünnepeltem, amikor kiderült, hogy a) az esztergomi kínai nagybótban vannak kerek párnák b) mivel elmúla a karácsony, negyven százalék kedvezménnyel dobják ezeket az ember után.

Vettem is belőlük gyorsan egypárat.

Igen, ezek tényleg ennyire félelmetesen ronda párnák. Tökmindegy, ebben a formában most látjátok őket először és utoljára, nekem belső párnának kellettek eská huzataimba, arra pedig tökéletesen megfelelnek. Mindenesetre az én párnáim átmérőjének a tizennyolc soros körbekörbe horgolmány felel meg, plusz egy lezáró rövidpálca-sor, úgyhogy az alábbiakban ennek a tizenkilenc sornak a receptje látható (legalábbis remélem, hogy nem rontottam el valahol a számlálást).

  1. sor: lásd fent (második fotó)
  2. sor: (ASz) minden láncszembe 2 egyráhajtásos pálca (erp), köztük egy-egy láncszemmel (lsz), tehát 2erp+1lsz, amíg körbe nem érünk
  3. sor: (MSz) innen még az eddigiekhez képest is egyszerűsödik a helyzet, mert ezentúl a láncszemekbe kerülnek az egyráhajtásos pálcák, ebben a sorban 3 erp+1 lsz, amíg körbe nem érünk
  4. sor: (ASz) 4 erp+1 lsz, amíg körbe nem érünk
  5. sor: (MSz) 2 erp+1 lsz +2 erp+1 lsz, minden második 2 erp az előző sor négyes erp-kupacának a középső láncszemébe öltve, amíg körbe nem, satöbbi
  6. sor: (ASz) az egyenletes gyarapítás érdekében ideje egy kis változatosságnak, úgyhogy ebben a sorban 3 erp+1lsz + 2erp+1lsz + 3erp+1 lsz, amíg körbe nem, satöbbi
  7. sor: (MSz) mindvégig 3 erp+1lsz, stb.
  8. sor: (ASz) 4 erp+1 lsz + 3 erp+1 lsz, stb.
  9. sor: (MSz) mint az 4. sor
  10. sor: (ASz) mint az 5. sor
  11. sor: (MSz) innen már egyre ravaszkásabban kell gyarapítani, tehát nem a várható 2+3+2+3 jön, hanem 2+2+3 (2erp+1lsz + 2erp+1lsz +3 erp+1lsz, smegintelölről, de mostantól már nem írom ki mindet, mert úgyis érteni fogjátok, legalábbis remélem)
  12. sor: (ASz) mint a 6. sor
  13. sor: (MSz) 3+3+2, amíg körbe nem érünk
  14. sor: (ASz) mint a 7. sor
  15. sor: (MSz) 4+3+3+3, 4+3+3+3, stb., amíg körbe nem érünk
  16. sor: (ASz) 4+3+3, 4+3+3, stb. stb.
  17. sor: (MSz) mint a 8. sor
  18. sor: (ASz) 4+4+3 ismétlődik, stb.
  19. sor: (ASz), minden szembe egy rövidpálca, nuku gyarapítás.

Ezek után már csak a megszokott eljárás fog következni: poláralapra rávarrom az alapszínnel azonos színű hímzőcérnával a horgolmányt, majd készítek neki cipzáras hátlapot. Igény szerint azt is be tudom majd mutatni, ha köll.

Tessék véleményezni, érthető volt-e a leírás, egyébként pedig, amint az a viccbeli vadnyugati kocsmában ki van írva a bárpult fölé: “Ne tessék lőni a zongoristára, ő minden tőle telhetőt megtesz”.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/12 hüvelyk blabla, eská

 

7/42 – Durrantyú

Biztos nektek is vannak olyan álmaitok, amikor hülyeség hülyeséget ér, ti pedig mindvégig tudatában vagytok annak, hogy álmodtok, és minden újabb csapásnál azt várjátok, hogy “na akkor most fel fogok ébredni”, de nem, a hülyeségek pörögnek tovább a végtelenségig. Ha esetleg mégsincsenek, hadd nyújtok belőle ízelítőt, hogyan fest ez.

Egy elegáns étteremben voltam: délutáni enyhe napsütés, halk zeneszó, damasztabroszok és kifényesített evőeszközök, minden asztalon orchideák és csillogóra mosott poharak, az úri közönség csendesen fogyaszt. Felálltam az asztalomtól, hogy kinézzek a faltól falig üvegen át az ősz eleji buckás tarlóra, és mire megfordultam, nem volt meg az asztalom, vagy legalábbis nem találtam meg. (Hát persze hogy álmodom, micsoda marhaság, vajon mit mondana erről Freud vagy Krúdy, nem találod helyed az életben vagy mi a tosz.) Elkezdtem fel-alá sétálni az étteremben az asztalomat keresve, időnként megálltam valaki más asztalánál, és beleettem a kajájukba (jézusmária, mit csinál most éppen velem a tudatalattim, elsüllyedek a szégyentől, ideje lenne felébredni), de nagyjából senki sem hederített rám, mintha láthatatlanná váltam volna. (Jellemző, jellemző. Vajon mi jön most, az se lesz jobb.) Kimentem a vécére (hátha onnan nyílik egy újabb helyszín az álomban, szokott ilyesmit), a vécé viszont egy amerikaifoci-csapat vagy mi a bokám öltözője-zuhanyzója volt (na ugye tudtam, hogy újabb helyszín lesz), félpucér férfiak mindenfelé, akik szintén megpróbáltak úgy tenni, mintha teljesen természetes lenne, hogy egy nő csak úgy belődörög közéjük. (Jellemző, jellemző.) Mindannyian megpróbáltunk nagyon lazán viselkedni, ők nem venni észre engem, én meg jópofáskodni, “szép meccs volt, fiúk, de talán mutassátok meg nekem, hol az ajtó, mert nem látok semmit ebben a gőzben”, és ők meg is mutatták nekem szépen az ajtót (remek, akkor mégiscsak váltunk), én meg azon visszajutottam az étterembe, és ott továbbra sem volt meg az asztalom. (Most már tényleg felébredhetnék, az árgyélusát neki.) És így tovább bolyongtam mások tányérkájába belezabálások közepette, amíg az étterem fel nem robbant. A maradék vendégekkel kirajzottunk a buckákra, ahol méregzöld színben tündöklő, nagyfogú, szárnyas teknősbékák vadásztak ránk, a vendégek közül pedig egy körömcipős nyanya, koktélruhában és annyi gyöngysorral, mint Coco Chanel, rakettakilövővel próbálta ledurrantani a teknősbékákat, de a raketták csak körbekeringéltek a levegőben, mint egy-egy leeresztett lufi, psziúú, aztán sercegve estek le a tarlóra. Iszkoltam a buckákon át elfele, a cihémet, a Jurassic Parkot meg az összes olyan filmet szidtam, amelyben Helen Mirren durrantyúval látható, közben megemlékeztem a kengyelfutó gyalogkakukkról és a prérifarkasról is, és mindvégig azt vártam, hogy na most akkor végre ugye felébredünk, ugye, ugye, UGYE?, de persze nem volt ilyen szerencsém, mert amikor beleestem a bucka tetején egy kútba, ott is csak zúgtam lefelé unatkozva (Alice Csodaországban, remek), és mikor földet értem, arra próbált rávenni egy kollegina (hé, te mit keresel itt, az előző munkahelyemen tanítottál makroökonómiát vagy mit), hogy tartsam meg helyette az aznapi mondattan-óráját. (Na ez is ismerős. Most már tényleg nem fogok felébredni mindaddig, amíg meg nem tartottam azt a rohadt órát.) És így is lett, a tanteremben fehéregerek rohangáltak az asztalokon, a pendrájvon pedig, amit a kollegina a kezembe nyomott, olyan ppt-k voltak, amelyeken mondattani ágrajzok és kémiai vegyületek képletei szerepeltek vegyest, én meg az egyikhez épp annyira konyítottam, mint a másikhoz, ergo semennyire. És csak akkor ébredtem fel, amikor már végre vége volt az órának, olyan kimerülten, mintha kilométereket futottam volna gumicsizmában.

Ma nem csinálok semmit, SEMMIT, de tényleg. Csak lemegyek piacra. Meg kimosok vagy két gépnyi ruhát. Meg sütök egy kenyeret. Meg beülök a Bűnök Barlangjába. Nem kell nekem a mai napra esemény, éjjel már kimulattam magam. És egész nap kussolni fogok a számmal, mert azt meg tegnap használtam el a tanítással.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/12 hüvelyk újracucc, eská, ősz