RSS

eská kategória bejegyzései

6/84 – Féniks

Négy szabadnap. Ez áll most rendelkezésemre, hogy kimásszak hamvaimból, majd újra szárnyaljak a magas és ködös levegőégben, miként egy csámpásabbfajta féniks. Jelen pillanatban nem is tudok elképzelni annál nagyobb luxust, mint hogy keddig itthon ülhetek a seggemen, és regenerázhatom magam. Itthon is fogok ülni, az hótziher, legfeljebb időnként eldőlök az oldalamra, és szundikálok egy sort. Ne utáljatok érte nagyon.

Tegnap olyan tragikusan nyávogva érkeztem haza, hogy az még Anasztázia nagyhercegnőnek is becsületére vált volna, pedig ő aztán tényleg ki tud tenni magáért, amikor jutifalatért nyiforog. Délután kettőre már ahhoz is külön koncentráció kellett, hogy a mondataimnak legyen eleje meg vége, a derekam pedig sunyin fájni kezdett, és a másfél órásra nyúlt úton hazafelé, miközben rázott a busz, az izomfeszültségtől mindez felszivárgott a lapockámig. Hogy jobban örüljek az életnek, Visegrádon egy akkora nő ült le mellém, mint egy tank, és még pufidzseki is volt rajta, úgyhogy én lettem a konzervben a dobozfalnak szorult szardella, és annyira sajnáltam magam, hogy azon utólag vagy kívülről csak röhögni lehet.

Na de akkor most hamvazódjunk teljes erőbedobással, mielőtt újra eljön a szárnyalóidő. Seggenülés meg a Bűnök Barlangjában maszogás, ez a maximum. A ficlik között matatásnál kevés relaxálóbb és szívderítőbb dolgot tudok mondani, és én ugyan igencsak le vagyok robbanva, de ez az agyrágó kreatív kukacokat kevéssé érdekli. Majd megpróbálom némiképp kordában tartani őket, mielőtt még a jelenleginél is jobban lerobbantanának.

A jelen állapotomhoz ugyan ősöreg nyafogóruha és vénséges vén, már csak itthonra hordott tornacipettyű dukál, de szórakoztatásotokra felvettem a kettő közé az új pipacsos felemás zoknimat is, ne érje szó a ház elejét.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/11/23 hüvelyk eská, ősz

 

6/83 – És

Ma van annak a napja, amikor én esőben és sötétben és nyafogóruhában indulok dolgozóba, és a táskámban ott egy levél Ibubeta. Ez valószínűleg épp elég önmagában is, nem kell tovább részleteznem.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/22 hüvelyk eská, ősz

 

6/82 – Rőzse

November, te mogorva vénember, hát mégis ideértél végül. Állítólag most már hetekig ez a hideg takony marad időjárás gyanánt, úgyhogy a munkába menetel közepesen nehezített pályává változik: az egyik buszmegállóban nyolc fok és eső, a másikban öt fok és szél és eső, a buszon tizennyolc és veséknek lerázatása, a munkázóban meg huszonkettő és a délutáni órákra már villanygyújtás. Mit van mit tenni, jövel harminc réteg, ami mindig szórakoztató, ha az ember csak jókedvében csinálja, de színtiszta hörgésmorgás, ha muszájból.

A hetem amúgy, valószínűleg egy eddig szabadságon lévő tündérkeresztanya jóvoltából, hirtelen 25%-kal jobb lett, mint amire eredetileg készültem, mert a hallgatók egyik óráját átpakolták, ők meg rámkérdeztek, nem akarnék-e könnyíteni kicsinyt az életükön. Akartam. Ennélfogva most pénteken nem kell bemennem tanítani, hanem két hét múlva tartjuk meg az eredetileg november 23-ra tervezett órákat, amivel könnyítek az életükön (meg jelenleg az enyémen is). Nyilván ennek majd december 7-én lesz meg a böjtje, különösen mivel december 8-ra szerveztem magamhoz csajbulit, de most nem vagyok hajlandó ezzel foglalkozni, az a híd még két hét távolban van, és a rőzsét sem halmoztam fel a lábánál.

Oké, akkor most fel a zakóval, mert még juszt sincs tél, valamint vigyük el sétálni a rókát, és mutassuk meg neki, hol dolgozom.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/21 hüvelyk eská, ősz

 

6/81 – Pöce

Komolyan elegem van ebből a hülyeségből, hogy lassan már hetek óta valami takonykór pöcéje peremén egyensúlyozom, beleesem, nem esem, beleesem, nem esem, most mi lesz, fujj. A szervezetemnek az a része, amelyik vastagon letojja egy egyetemi kadáver tanítási kötelezettségeit, el akar nyúlni, és hibernálni akar meg teát szopogatva siránkozni, a másik része viszont ezt nem hagyja (hálistennek). Valószínűleg az lesz a vége, hogy végigvonszolom magam a szorgalmi időszakon, aztán mikor az négy hét múlva végetér, akkor én zsupsz, és a karácsony-szilveszter kirepül az ablakon.

Na hát akkor ennek a szép perspektívának a tudatában most felpakolom a zsebkendőimet, és eldöngetek tanítani.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/11/20 hüvelyk eská, ősz

 

6/80 – Változékony állagú csapadék

Az folyik az én orromból is. Sebaj, ma itthoncsücsü nap van.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/11/19 hüvelyk eská, ősz

 

Címkék:

6/79 – Kettős támadás

A mai nap délutánját leginkább úgy tudnám leírni, hogy “kettős támadás a barlangi morcok ellen”, merthogy ma délutánra kettő programom is van. Egyrészt fél órán belül elindul a szomszédban a hepaj, az unokaöcsi születésnapját ünnepli a család. (Igen, tegnapelőtt a húga izénapját ünnepeltük. Nem, nem lehetett egyidőben megtartani a kettőt.) Másrészt pedig, mire a szomszédban a társaság kiissza a kölyökpezsgőt, és kitör az első balhé valami piszlicsáré ügy fölött, én már le is léptem toronyiránt a székesfőfaluba, mert képezdész barátnőimmel színházba megyek. (Asszem, az értelmiséghez sorolt népek közül mindenki, de mindenki gyakrabban jár színházba, mint én. Restellem is magam érte, nem vitás.)

Mivel mindkét programhoz ki kéne nézni valahogy, én meg varrtam ma reggel egy új ruhát magamnak, ez lett a vége. Két szék között, pad alá, be egyenesen a súgólyukba.

A ruha alá azért kellett felvennem egy plusz szoknyát, mert ez a dög anyag azonnal felkap, ha vastag harisnyához hordja a cuccot az ember, márpedig vékony harisnyával csak nem indulhatok világgá egy olyan napon, amikor a Dunántúlon már havazik is. És ha már felvettem a piros szoknyát, akkor miért ne jöttek volna a katicák is meg a téli sapka? Meg tudok én ideologizálni mindent, feleim, még azt is, amikor úgy nézek ki, mint egy középkorú középcsoportos.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/18 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Eská 6/12 – Kisbence és a cikcakkruha

Azt hiszem, a blog olvasói eddigre összerakhatták maguknak, hogy szabásminták, de különösen házilag összeácsolt ruhák esetében én olyan kiszámítható és eccerű vagyok, mint a pof. Ami nem valósítható meg trikotázsból, max. egy nap alatt, cipzárak-gombok és más záródási megoldások nélkül, azzal csak szökőévente egyszer foglalkozom. Ennek egyik folyománya az is, hogy amikor azt mondja a ruharecept, hogy “könnyű, vékony anyag”, akkor én azt úgy fordítom le, hogy “vékony pólóanyag”; amikor azt, hogy “közepes vékonyságú, jó tartású szövet”, azt úgy, hogy “vastagabb pólóanyag”; amikor pedig azt mondja, hogy “vastag, puha szövet”, akkor azt úgy, hogy “polár”. Ez persze még hobbivarrói szemmel is nagy no-no, a ruhareceptekhez nem véletlenül vannak anyagajánlatok, és néha sikerül is elég csúnyán ráfaragnom, amikor kiderül, hogy az adott holmi marhára nem működik rugalmas anyagból, de hát most mit csináljak, lusta vagyok, slussz. Még mit nem közbélés meg cipzár meg alátét meg izé. Éljen a trikotázs.

Úgyhogy amikor a jelen ruharecept azt mondta, hogy “könnyű, jó tartású anyag, például gyűrt organza vagy modallal kevert lenvászon”, akkor én ezt is úgy fordítottam le, hogy “pólóanyag”. Na persze ezen a ponton rögtön ott volt a következő dilemma, “melyik pólóanyagomat áldozzam fel kísérletezéshez, ojvé”. Jobb helyeken ugyanis azt is figyelembe veszik a hobbivarrók, hogy minden új szabásminta kipróbálásakor szépen csinálni kell egy tesztdarabot “nem-kár-érte” anyagból, de nálam nincsenek nem-kár-érte anyagok, még pontosabban azok is, amik “nem-kár-érte” beszerzésként indultak, mostanra “de-hát-ezt-nem-vághatom-fel-csak-úgy-átabotába” anyaggá váltak, és különben is, mint már mondtam, lusta vagyok. Ha úgyis csinálnom kell egy tesztdarabot, miért ne legyen az is hordható, másként csak további szemét lesz belőle, és abból már van elég.

További gondom az vala, hogy ezt akartam megcsinálni én, éppen ezt.

Na most általában ezek a csajok akkorák, mint egy zsiráf, és amikor nekik is emelgetni kell a ruhájuk alját, abban a darabban biztosan nehéz járni. (A tengerrel nem vernek át engem, én egy öreg iszapszemű rája vagyok.) Tutira nem úszom meg kisbencézés nélkül.

Meg is néztem a szabásmintát, és naná hogy.

Deréktól 96 centi, nekem az garantált hasraesés. Ezen a ponton persze már az is világos volt, hogy amikor én ennek nekilátok, nem lesz ám ott cipzár meg közbélés meg alátét meg anyámkínja, de még ferdepánt se, visszahajt, cikcakk, oszt jól van. Az egész cucc összesen négy darabból fog állni, egy hátulja, három eleje, a legalsó cakkot meghosszabbítom húsz centivel, oszt megnézzük, működik-e ebben a formában is. Emellett pedig hát persze hogy mindegyik cakkot más színű anyagból csinálom meg, ne vicceljünk. Nincs ezeknek ott a Burdánál fantáziája? Egy ilyen vicces szabásmintához igenis kijár, hogy annyiféle anyagból készüljön, amennyit csak fel tud vonultatni az ember.

Úgyhogy körülnéztem, én mit tudnék felvonultatni, és elő is vettem néhány makrancos trikotázst, amiket már vagy tíz éve azzal tartogattam, hogy ezt ugyan nem lehet kidobni, de mi a nyimnyámot csináljak velük.

A kékből már egy pólóra se volt elegendő, a másik kettőből meg volt ugyan bőven, de ezt az anyagot sose szerettem nagyon. Tesztdarabnak pont jó lesz.

Kivettem a Burdából a szabásmintát, és ezúttal úgy gondoltam, megreszkírozom a negyvenes méretet, mert mindig túl nagyok lesznek ezek a dögök. A mérettáblázat azt állítja, hogy az 92-es mellbőségre van, nekem meg húsz éve is több volt ennél, de erisszük. Kipakoltam a cuccot, aztán elmentem kávét főzni, és hát persze hogy erre tértem vissza, ni:

A képminőség a szokásosnál is rosszabb, de egyrészt még csak hét óra volt, másrészt meg nagyon röhögtem.

A továbbiakról nyilván nincs sok mesélnivaló, én dolgoztam, Poci időnként bejött megnézni, aztán a végén kész lett, ni.

Ma természetesen fel is veszem, naná hogy.

Csak előbb pucoljam el az alábbiakat, boá.

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/18 hüvelyk blabla, eská, macs, ősz

 

Eská 6/11 – Kerek párna

Ha én most azt mondom, hogy ennek a párnának tegnap reggel még a meghorgolásához sem kezdtem hozzá, akkor jó eséllyel azt mondjátok, hogy de jó nekem, milyen sok szabadidőm van. A valóságban, hogy őszinte legyek, én se tudom, hogyan sikerült összehozni, végül is tegnap tényleg konferencián voltam szekcióelnök meg előadó, és istenbizony nem horgoltam közben.

Ezzel együtt is ma délelőttre már készen volt ez, ni:

Na mármost ha én rühellek valamit, az a hátlap eldolgozása, de arra persze nem vagyok képes, hogy ne tegyem meg, még ha soha senki nem is fogja látni, mint ezét itt. Ha majd egyszer olyan gazdag leszek, hogy aranytányérból eszem a gyémántszalonnát, felveszek valakit, aki eldolgozza helyettem ezeknek az izéknek a hátoldalát. Addig viszont maradt a kulimunka, és a röhej kedvéért hosszabbnak éreztem a fonalvégek eldugdosását, mint az egész izé meghorgolását.

No de végül csak készen volt, és akkor nekiláthattam annak a mozzanatnak, amely után soha többé senki sem látja a horgolás hátoldalát.

Igen, az egy kiszuperált póló. A Bűnök Barlangjában alig van harminc vagy negyven folyóméterkényi trikotázsanyag, igazán nem várhattátok, hogy abból áldozok fel egy értékes negyven centit, cöcö.

Körülrajzoltam szappannal, aztán nyiszinyiszi, gombostűk, felvarrogat.

Azért mutatom meg a hátulját,

mert a színét hiába is mutatom, azon nem látszik semmi. Ilyen ügyes vagyok én, biza.

Roppant applikációs ügyességemért cserébe senki nem varr nálam balfékebb módon cipzárt, úgyhogy erről most nem mesélek, csak mutatom. Szégyenkezve.

Annyit még megjegyzek, hogy amikor színt színre fordítva elkezdi az ember összevarrni géppel az elejét a hátuljával, akkor még az összevarrás előtt ki kell nyitni a cipzárt. Ezt én tizenhárom évesen a saját káromon tanultam meg, és biztosan ti is tudjátok, de azért mégiscsak megjegyzem, az sose árt.

Ezután kifordítottam, és belepofoztam a párnát. Így nézett ki hátulról,

így meg elölről, a többi eská párna társaságában.

Sajnos csak ez az egyetlen kerek párna volt a lakásban, úgyhogy ha valahol esetleg tudtok egy alkalmatos lakberendezési akármit, ahol kerek párnákat lehet kapni, és nem kell rájuk költenem a gatyámat, kajabáljatok, legyetek szívesek. Én ezt még tudnám folytatni egy darabig.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/17 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

6/78 – Két doboz gombostű

Nem tudom, a konferencia más szekcióiban mi volt a helyzet, mert mire mi becsuktuk a bótot délutáni négyhúszkor (összesen csupáncsak tíz perc csúszással, hurráhurrá*), a folyosókon meglehetős csend volt és hullaszag, szóval a többiek vagy még inkább elcsúsztak, mint mi, vagy pedig sokkal rendeskébbek voltak nálunk, ami utóbbit én ugyan valószínűtlennek tartom, de adjunk esélyt ennek a kevéssé plauzibilis lehetőségnek is. A mi szekciónkban viszont, mely a leghátülső terembe volt eldugva, rendkívül kollokviális hangulat volt és roppant nagy camaraderie. Nem is nagyon számíthattunk másegyébre, minekutána összesen tizenkét ember vala bent, akik különböző átfedésekben és társulásokban ugyan, de mind ismerték egymást**. Heten előadók, öten pedig valódi gyakorló óvodapedagógusok, akik puszta szakmai érdeklődésből ülték végig az egészet, sose legyen ennél jobb közönség. (Megjegyzem, nem csak hogy a leghátülső teremben voltunk, de pont annyi szék is volt bent, mint ahányan megjelentünk. Az összes többi teremben legalább harminc embert lehet leültetni, és ebből nagyon mélyértelmű következtetéseket lehetne levonni, de ezt rátok hagyom, ha esetleg nincs más álamügyetek fojóba.)

Én ugyan azzal ültem be, hogy nagyon remélem, nem fogom lehányni közben a szekciót (a gyomrom még mindig vacakolt), de mire a végére jutottunk, teljesen lelkes lettem és virgonc és életképes, úgyhogy zárás után még gyorsan elkopogtam a sarkaimon a rövid- és méteráru-boltig, mert a múlt hétvégén beletűzködtem egy projektbe az összes gombostűmet, és az egy olyan projekt, hogy innen talán fél évig nincs több . (A rettenetes szójátékért elnézést minden gyengébb idegze olvasómtól. A legutóbbiért is.) Még volt öt perc a busz érkezéséig, én meg az eddigi tapasztalatok alapján úgy gondoltam, hogy a busz úgyis késni fog, irány a rövidárubolt. Hát persze hogy ez volt az egyetlen alkalom, amikor időben érkezett az a dög, ott rohant el sárgán és kajánul az orrom előtt, amint kiléptem a boltból, kezemben két dobozka gombostűvel. Engem ezúttal (mondtam már, hogy éppen nagyon virgoncnak és életképesnek éreztem magam, ugye?) elfutott a pulykapipi, hogy ÚCCSE HAGYOM MAGAM!!!, és elkezdtem rohanni öszves sarkaimon, mert úgyis csak kétszáz méterre van a megálló, és amíg a többi népség-katonaság felcihelődik a buszra, odaérek, juszt is.

Ha most azt várjátok, hogy valami nagy és tragikomikus csattanója lesz a sztorinak, elnézést, hogy csalódást okozok, ugyanis mindössze annyi történt, hogy elértem a buszt. Nem tört le a cipősarkam, nem estem hasra, és még a sofőrt sem hánytam le, ehelyett végigdöngettem a Dunakanyaron, és épp időben értem haza ahhoz, hogy még átvonulhassak a szomszédba, ahol éppen Bucót ünnepeltük meg nem mondom miért, valószínűleg névnapja volt vagy mi a tosz. Nyilván ajándékot is kellett vinnem, az úgy illendő, de sebaj, nálam mindig van valami talonban, úgyhogy egy icipici kínaibótos rózsás bádogdobozt kapott, benne pedig egy úgyszintén kínaibótos életfa-medált láncon. Szoktak kapni igazi házilag ácsolt ajándékokat is, de most nem volt érkezésem gyorsan összeütni valamit, meg úgyis tudtam, hogy annyi csillogós meg nyürrögős játékot fog kapni, mint a ragya. Úgy is lett. Mikor a gyerek egész este egy szivárványszínű pihegombócot ölelget, aminek világít a szeme, és ha meghúzzák a farkát, énekelni kezd, azzal nem lehet konkurálni, én meg nem is akarok.

Mindenesetre a hepaj lezajlott (mindegyik), én meg lenni egészen jól, bár az orrom még mindig folyik, de ennél nagyobb bajom sose legyen. Most nyilván a piacra megyek, aztán élvezem a dolce vitát meg a szabadnapomat. Amikor a hétközépi hisztike közben azon siránkoztam, hogy mi lesz majd ebből, az egyik barátnőm arra tippelt, hogy kenyérsütés, egy új párnahuzat meg egy új ruha.

Asszem, ördöge volt.

* Öt perccel később kezdtünk, mert az intézményben járatlanoknak nem volt egyszerű megtalálni a termet, később meg úgy hoztunk össze még plusz öt percet, hogy a szakma két olyan pterodaktilusza is előadott, akiket rém nehéz volt lelőni, mikor már belelendültek.

** Az egyik előadó, akivel tavaly is ugyanazon szekcióban voltunk ugyanezen a gombperecen, megkérdezte tőlem, hogy ez új hajszín? merthogy tavaly sötétebbnek látszott, bár lehet, hogy csak a sárga holmik mellett. Nos, ha mást nem is mondhatok el magamról, a jelek szerint legalább a kinézetem mély nyomokat képes hagyni a szemlélőkben. Muhaha.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/11/17 hüvelyk eská, ősz

 

Címkék:

6/77 – Preventíve

Mára jelentősen javult a helyzet, már nem vonszolom magam úgy, mint akit agyba-főbe vertek. Tegnap munkába menet valamelyest összeszedődtem, rohadt hideg volt a buszon, az is segített, úgyhogy a táskámban használatlan maradt a preventíve bekészített hányózacskó. Szerencsére. Megtartottam az óráimat (olyan minőségben, ahogyan éppen sikerült), aztán hazavonszoltam magam, és eldőltem. Most már jobban vagyok, viszont sunyin folyni kezdett az orrom, hogy akárhová ne tegye a világ.

Na mindegy, a körülményekhez képest meglehetősen fickós vagyok és tettrekész, bár ezúttal is hosszú időbe telt, amíg összevakartam magam, de ez hálistennek belefért. Ma ugyebár konferencia van kies intézményünkben, és én tegnap bekúsztam a szervezőkhöz jelenteni, hogy romjaimban vagyok, ezért valószínűleg kihagyom a plenáris kutyafüléket (az igazat megvallva nem is venném sok hasznukat, semmi közük ahhoz, amivel én foglalkozom). A szekcióülések kezdetéig viszont akkor is beérek, ha az erdőben találom magam törött lábbal, és két nyílvessző áll ki a hátamból. Többek között azért is, mert nem csak előadok, hanem ezúttal is elnökölnöm kell az egyik szekción, és a tavalyihoz képest semmiccse változott a helyzet. Én még mindig goromba vagyok, mint egy kocsis, ha időkeretekről van szó, és az akadémiai szféra előadói deficitjeiről és sértődékenységéről sincs jobb véleményem.

Az öltözködési szokásaim sem változtak tavaly óta, színes harisnya included. Visszagondolva az elmúlt időszak gombpereceire meg előadásaira meg effélékre, most már valószínűleg ez marad az én stabil és megbízható konferencia-áutfitem: középen egy semleges kisruha, alatta-fölötte meg papagájsegg színű izék. Nekem megfelel, mindenki más pedig továbbra is elmehet Herbart dolmányára vitézkötésnek.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/16 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

6/76 – A Muszáj

Előbb volt az éjfélutáni ébredés, aztán a négyharmincas visszaalvás, aztán a válogatott dilinyós álmok, aztán a hatharmincas ébresztő szédüléssel, hányással és négy szundival.

Ha nem tartom meg a mai óráimat, nincs mikor bepótolnom.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/15 hüvelyk eská, ősz

 

6/75 – Bepöcc

Ó, helló, dühroham, de rég láttalak, jó, hogy jöttél, csüccsenj le egy percre.

Tegnap munkába menet a buszon valahol Leány- és Tahitótfalu között (nehéz megállapítani a szakaszhatárt, a két település gyakorlatilag összeépült, a kezdetet-véget jelző táblák viszont még mindig fél kilométerre vannak egymástól) mint derült égből gumibot, lecsapott rám a jól bevált fogcsikorgatós bepöccenés, hogy elég már a nyígásból meg a szarakodásból, fogjunk hozzá dolgainkhoz, és oldjunk meg mindent, de hirtelen. Úgyhogy elővettem Grisette-et a táskámból, aztán uccuneki, nemanyád. Az efféle felbuzdulásoknak errefelé sosincs jó vége, délután ötre végeztem halogatott harci feladataim hetven százalékával, és mindeközben még tanítottam is, ezt csinálja utánam, aki meri. Gondoltam, mára elmúlik, de nem, most állok kilencven százalékos feldolgozásnál, úgyhogy garantáltan tartani tudok minden rühes határidőt, amit elém tojt a zuniverzum. Ma reggelre még egy válogatott szitkokat tartalmazó dühöngélést is elhelyeztem az éterbe mindazok sznob elitizmusával kapcsolatban, akik még mindig képesek értetlenkedve feltenni 2018-ban a kérdést, hogy miért nem olvassák lelkesen azok a bides kölkök a kőszívűemberfiait, meg akik azon csodálkoznak, miért nincs minden egyetemi kadávernek Top-10-es folyóiratokban publikációja meg háromszáznegyvenkilenc független idézője. Nyilván az a cél, hogy az ember érezze magát kisebb értékűnek attól, hogy ő a felsőoktatás gyöngécske teljesítményű közkatonája, aki még kisebb teljesítményű még közebb katonákat próbál tanítani köznapian hasznos ismeretekre, de egy nagy lófaszt fogom magam annak érezni, azt.

Az éterben ezúttal csak a Repülő Kutató volt (kábé háromszáznegyvenkilenc független idézővel, természetesen), de ő behúzta a nyakát, mert tizennyolc és fél év házasság után az ember megtanulja értékelni még azt is, amikor a felesége felszívja magát valamin, akkor legalább nem ül punnyadtan és siránkozva. Celó leszarta az egészet, ő már kapott mára jutifalatot meg fésülést, de Poci, akinek imponál az erő, gyorsan rámtelepedett, és dürrögve fésültette magát egy ideig. A macskák állítólag nyugtatóan hatnak az emberre, de én még mindig fel vagyok szíva és be vagyok pöccenve, és most elrobogok tanítani, és fogalmam sincs, ebből mi lesz, ha így folytatódik.

Abban viszont szinte biztos vagyok, hogy ezt a ruhát szét fogom vágni a rittyóba, mert úgy eláll az alja nyomorultnak, mint egy lámpaernyő, és épp elég baj nekem az, ami a fejemben van, legalább a ruháim ne idegesítsenek.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/14 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz

 

Címkék:

6/74 – Használhatatlan

Ma ötkor akartam kelni, hogy haladjak a dolgaimmal, de csak hétkor sikerült. Édes jó Istenem, bárcsak tudnám, mitől vagyok most ennyire használhatatlan.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/13 hüvelyk eská, ősz

 

Címkék:

Eská 6/10 – Lila, narancs, virágos

Ezúttal azzal a szent fogadalommal vonultam be a Bűnök Barlangjába, hogy nincs az a kövér és horkolós macska, aki engem meg tudna akadályozni abban, hogy déli egyig befejezzem a rühes párnahuzatot, amit három éve kezdtem el.

Valamikor hajdanában-danában kivágtam narancssárga polárból egy alkalmatos téglalapot, aztán lila és piros és bordó polártallérkákat tűzdeltem rá.

Aztán szépen betettem egy dobozba, és ott hagytam.

Amikor legutóbb kidzsuváztam a Bűnök Barlangját (pár hete? pár hónapja? lassan ott tartok én is, mint amire nagyanyáim panaszkodtak, hogy mindenre emlékeznek évtizedekkel korábbról, de azt már nem tudják, mit ettek reggelire), előkerült. Sóhajtottam, felírtam a “meg-kell-csinálni-ezt-is” listára, aztán otthagytam szem előtt, nehogy megint eltűnjön a balfenéken.

És akkor ott volt szem előtt, ni.

Tegnap nekigyürkőztem az ismert eredménnyel, de ma, na hát ma igenis megcsináltam.

A továbbiakhoz asszem elég az illusztratív anyag is, úgyis minden a megszokott eljárással készült, a huzat hátlapját is beleértve.

Egy óra hét perc, és már bejegyzést is írtam róla. Hurrá.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/11 hüvelyk eská, macs

 

6/72 – Futon

Tegnapra ugye azt terveztem, hogy megátalkodottan rossz leszek, és ezt sikerült nemhogy teljesítenem, de még túl- is. Éppen elhelyezkedtem némi sürgiforgi után a futonomon, és elővettem egy lassan hároméves UFÓt, amikor Poci begaloppozott a szobába, körülnézett, hogy mit tehetne tönkre, majd felpattant mellém, és kényelmesen elhelyezkedett.

Egy ideig nagyon jól elvoltunk ott ketten,

de aztán halkan és elégedetten horkolni kezdett.

Az efféle, ha nem lenne macskátok, iszonyú módon ragadós. Olyan szép késő délelőtt volt, előttem még az egész szombat, na jó, legalább a fele. Ugyan mi baj lenne abból, ha egy picikét lehunyom a szemem? Semmi. Úgyhogy lehunytam. Egy pillanatra.

A következő pillanat már három és fél órával később volt, én meg bánatosan konstatáltam, hogy még mindig itt vagyunk mind a ketten a futonon, Poci továbbra is horkol, én meg már ugyan nem, de a déli szundiszundi közben befolyt a nyakamba a nyálam. És már sötétedik is.

Ezek után persze úrrá lett rajtam a bűntudat, aztán a dac, aztán a kinemszarjale, és végül arra a döntésre jutottam, hogy ma is rossz leszek, és a Bűnök Barlangjában fogok tanyázni. Remélhetőleg ezúttal nem alva, mert annyi UFÓ van körülöttem, hogy soha nem jutok a végükre, és most már tényleg ideje lenne felmutatnom valami teljesítményt. Igaz, hogy ma reggel sütöttem egy kenyeret, de hát annak lassan semmiféle hírértéke nincs.

Nyilván nem csizma-kabát-sapkában fogok ülni a Bűnök Barlangjában, ma még a heti bevásárlásra is sort kell kerítenünk, mert a jövő héten nem lesz egy olyan nap se, amikor mindketten ráérünk.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/11/11 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz

 

6/71 – Jócselekedet

Tegnap az oviban, amikor Szent Mártonról folyt a beszélgetés, és az óvónéni megkérdezte, milyen jócselekedeteket ismertek, gyermekek, az egyik mütyür azt válaszolta, hogy “Jócselekedet az, ha szót fogadunk édesanyánknak, mert ő az édesanyánk, és ha nem fogadunk szót, akkor nem hagy békén”. Korrekt.

Az én jócselekedetem valószínűleg az lesz mára, hogy lekúszom a piacig, egyedül, mert a Repülő Kutató konferenciálni van. A későbbiekben viszont megátalkodottan rossz akarok lenni. Ezt, mivel ma minden normális életet élő embernek munkanapja van, egy szabadnappal óhajtom teljesíteni, ami azért fog sikerülni, mert másoknak (például a levelezős hallgatóimnak is) munkanapja van. Úgyhogy bizony én ma egész nap a Bűnök Barlangjában fogok héderezni, estére pedig (akkorra már a csávó is hazatér a tudományból) levonulok a városba, majd számos éttermi libaságokat tömök az arcomba.

Nyugodtan utáljatok érte, kibírom. Tegnap végignéztem, amint a középcsoportosok sorban megsimogatnak egy tenyérnyi méretű, sziszegő csótányt, majd pedig azon vihorásznak, amint egy botsáska az orruk után kapkod. Be kell vallanom, én is szerettem volna megsimogatni a csótányt, de nekem nem nyújtották ide, mert felnőtt vagyok. Ezek után már bármi jöhet, nemde.

Ahogy most elnézem a mai áutfitemet, ha ebben mentem volna tegnap, biztos ideadják nekem is megsimogatni a csótányt. Úgy festek, mint egy novemberi manó.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/10 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Címkék:

6/70 – Lekopog

Mint ígértem, konzerv. Irgalmatlan korán van ugyan, de ha már elmentem a Csillag csoportba didaktikai játékot nézni, aztán tancsitancsi, úgyse lenne késő délutánig lehetőség beblogolnom, úgyhogy erisszük.

Valamit csinálnom kéne magammal, mert a fotókon mostanság olyan ökölbe szorult arcom van, mintha elfelejtettem volna, hogyan kell tartani a pofámat ahhoz, hogy derűsnek és kiegyensúlyozottnak látsszak. Pedig, istenbizony, egészen kiemelkedő jó állapotban vagyok ahhoz képest, mint például tavaly ilyenkor voltam, egészségem gyöngy, és még a napirendem is kevésbé zsúfolt. Persze kopogjuk le, és tegyük hozzá, hogy “egyelőre”.

Most viszont elkopogok a sarkaimon. Ujjé, az oviban naccerű.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/11/09 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Címkék:

6/69 – Pipi és papi

(Le se tagadhatnám, hogy ovisok közé – is – járok, mi?)

Ma elvileg a munkázóban nyomnám az ipart, de a mai óráim hallgatói egész hétre leléptek gyakszira, úgyhogy szabadnap. Ne irigyeljetek azért nagyon, holnap reggel már hatkor teljes díszemben vágtázom ki az ajtón. (Apropó, nem elfelejteni, ehhez  konzervet is kell gyártanom.) Amúgy ezt a mai váratlan szabadnapot is vágtázással fogom ünnepelni, a muszikáknak csúfosan fogyóban van a kajája, úgyhogy jövel három kilométeres gyaloglásocska a macskapapi erányába meg vissza. Egyúttal a pipiros készletét is frissítenem kell, a múltkori fordulóban felkentem a fejemre az utolsó dobozzal, és az állandó beszerzési helyem a macskapapi állandó beszerzési helyével srévizavi található. Mivel már lassan három éve ezzel festem a hajam, megszokott formám és a nagy számok törvénye alapján kezdhetek aggódni, vajon mikor vonják ki a forgalomból, úgyhogy kicsit rászálltam a netekre, haddlám, van-e előszele annak, hogy mit hoz a jövő. Nos, egyelőre csak annyit tudok mondani, hogy remélem, a Kallos nem monitorozza szorosan a hajfestékeiről zajló beszélgetéseket, mert a felhasználók egyrészt arról panaszkodnak, hogy ez az árnyalat nagyon ereszti a színét (ezt nem vettem észre, nekem eléggé rikító újrafestés idején is, csak hát nyilván lenő), másrészt meg irgalmatlanul piros! Naná, hogy az, én éppen ezért szeretem.

Eh, mindegy. Ezt a hidat akkor gyújtjuk fel majd, amikor odaérünk. Végveszélyre még mindig ott a lehetőség, hogy visszatérjek eredeti seszínszőke fejemhez, amelyben mostanra már minden bizonnyal annyi fehér szál van, hogy attól még inkább seszínszőke lesz. (Egyszer majd írok egy külön bejegyzést a kora középkorú nők általam tapasztalt hajfestési dilemmáiról is. mert tényleg vagynak ilyenek. Egyelőre annyit, hogy a pipiros most itt még – nekem – szép és jó, a világnak sincs semmi ellenvetése, vagy legalábbis nem értesít róla, de ennél már nem leszek fiatalabb, és hosszú távon mindenképpen újra kell gondolnom, milyen színű izét kenjek a fejemre. Viszont ezt a hidat majd csak akkor stb.)

De ha már úgyis végigvonulok a komplett városon a pipi meg a papi felé, hadd veszek fel máma valami kellően értelmetlen ancúgot. Szívesen, máskor is.

Logikus és magától értetődő kérdésetek lehet(ne), hogy ugyan miként passzol ebbe az egész nyimnyámba a harisnya. Ó, kéremszépen, van nekem hátuljom is, a kabátnak meg desőt.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/11/08 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Címkék:

6/67 – Összeszorít

Megyek dolgozóba, mert azt is meg kell csinálnia valakinek. Bakker, ezen az őszön annyit nyivákolok emiatt, hogy az már szinte vicces (vagy ijesztő, ízlés szerint), de hát hiába, most éppen ilyen korszakomat élem, és vajmi keveset tudok tenni ellene. Legfeljebb annyit, hogy minden alkalommal ruhákat rántok magamra, összeszorítom a fogam, aztán uccuneki.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/06 hüvelyk eská, ősz

 

6/66 – Zúza

Micsoda egy baljós és misztikus sorszáma van ennek a bejegyzésnek, muhaha, ürdüng intetüi meg minden más efféle, muhaha. Ehhez képest mára marhára nem várható semmi baljós meg ezoterikus esemény, legalábbis ajánlom, hogy így legyen. Szövegmagyarázó kisiparost játszom meg kupirendező kisiparost, holnaptól megint tanítás, ma pedig hallgatók tömegeinek küldözgetek összefoglalókat a félév eddigi anyagaiból. Józan eszemet megőrzendő mindig csak úgy merem megnézni az előjegyzési naptáram, hogy rázúmolok az éppen aktuális hétre, ezúttal viszont megkockáztattam, hogy (képletesen) lépjek hozzá hátra kettőt, és ennélfogva megállapíthattam, hogy a szorgalmi időszaknak már eltelt több mint a fele, nincs belőle több hátra csak hat hét, bagatell.

A világ persze sosem annyira eccerű, mint ezt szeretné az ember, mert igencsak hajszás hat hét lesz az elkövetkezendő, ráadásul mindig akadnak előreláthatatlan feladatok meg plusz örömek meg plusz bosszúságok. Ma mindenesetre szinte egész nap itt fogok állni szügyig szövegben, mielőtt viszont teljes erővel belevetném magam a feladatba, muszáj átkúsznom a kisbótba. Mint ez általában a plusz örömekkel meg bosszúságokkal megesik, van itt ebben a vircsaftban minden, de olajat speciel elfelejtettünk venni, márpedig máma főznöm is kell. Zúzapörköltet. CrockPotban. Most éppen a kulináris kísérletezésnek és a novembernek ezt a szakát éljük, no.

Akkor viszont már legalább aggyuk meg a módját annak, miben libegek át a kisbótba.

Igen, ez egy tunika. Igen, én most ruhának hordom. Nem, nem érdekel, ha a kisbótban esetleg utánam szól egy mámi, hogy “jaj, elfelejtett szoknyát venni, kedveském”.

U.i.: A mámik túlságosan is el voltak foglalva azzal, hogy mit csinál Londonban az unokájuk (ketten beszélgettek irdatlan hangerőn a zöldségespult előtt, a külvilágot teljesen kizárva), úgyhogy nem szóltak semmit. A sorban viszont két melós, akik vagdalthús-konzervet, zsemlét meg kólát vettek éppen, jól megbámultak, aztán az egyik azt közölte a másikkal: “Öreg is, csinos is, nem neked való.”

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/05 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Címkék: