RSS

eská kategória bejegyzései

Szaporulat a szekrényben (is) 8/4 – Túlélőcsomag vajmi

Tegnap bent voltam influenzaoltásért a székesfőfaluban*, és mivel utoljára valamikor nyáron voltam odabent (nem vicc), összekötöttem a kellemetlent a haszontalannal, vagyis beiktattam néhány beszerzést. Mikor itthon kipakoltam új szerzeményeimet, rövid, de heves röhögőgörcsöt kaptam, mert csak akkor sikerült realizálnom, hogy afféle “túlélőcsomag karanténidőkre” gyűjteménnyel tértem haza. Marha vicces. (Nem, nem az.)

Voálá, itt az összes holmi, amit széles hátamon hazacűgöltem tegnap.

A horgolófonalak, tekintetes bíróság, muszájosak voltak. Talán emlékeztek még rá (egy frászt emlékeztek), hogy tavasszal-nyáron milyen pusztítást végeztem a készletben. Azt azóta sem sikerült pótolni, de most egy kicsikét igen, hála néked, Euroshop.

Vettem ollót meg horgolótüveket is, mert ki tudja, mikor támolygok ismét arrafelé, és ezek, ha nem is számítanak teljességgel fogyóeszköznek, hajlamosak eltűnni a Bűnök Barlangja tájain, ne tudjátok meg, mekkora kupleráj van most ott éppen. Ezenfelül, mivel már vagy két éve nem történt efféle, vettem egy Burdát, mert már azt se tudom, milyenek ezek. Hááát, a régiek jobbak voltak. (A ’97-’05 közötti időszakra gondolok.)

Ezenfelül, úgy fest, tanultam az olaszoktól, akik a második hullám hisztijében a megszokott liszt-olaj-pasta-budipapír beszerzéseken felül hajfestéket is vettek quantum satis. Hajrá, pipiros.

Korpuszom további restaurálására vettem sampont, meg becsámpáztam az Yves Rocher-ba is, akik töretlen derűvel küldik nekem a havi ajánlatos képeslapjaikat.

Gondoltam, kihasználom az akciókat, a testápoló (ezúttal a tél meg a nyuginyugi mián/érdekében egy levendulás-szedrest vettem) meg a hidratáló arcmaszk siralmasan fogyóban volt. Szokás szerint persze nem csak kedvezményeket vágtak hozzám, hanem kis ajándékcsomagot is. Remek.

Ez már egy ideje tervben volt, és valószínűleg igencsak hasznos beszerzés lesz: egy fotóállvány.

Kicsi, viszonylag olcsó, nem is túl erős vagy ügyes, de az én szuperkompakt gépeimhez pont jó lesz, és nekem Terveim vannak.

Mivel úgyse mocorgok sokat odakint, vettem egy bentimocorgós tornacipőt, mert ilyen színben még nem volt. Ha megérjük, jövőre majd odakint mocorgok benne. Addig is, nédda, milyen szépen harmonizál a sárga nyafogóruhámmal.

Na és persze az évszak nyomorúságait kivédendő kellett valami, ami fényes meg illatos, úgyhogy gyerünk, fényfüzér meg illatgyertya. Ez utóbbi ahogyan a lengyelek elképzelik a skandináv karácsonyt, tavaly már vettem ilyet, és szerintem elég jó elképzelés.

Hát ezt sikerült “sopiznom” tegnap, és mindent összevéve úgy fest a kupac, mint amikor az ember rákészül arra, hogy az orrát is alig dugja majd ki a házból. Talán mert tényleg.

* A munkahelyem organyizálta meg nekünk, és akkora tömegek jelentkeztek rá, hogy ábécésorrendben lettünk beosztva. Jelentem, ez volt életem legelső influenzaoltása, mert eddig mindig úgy voltam vele, hogy bahh, ha bekapom, hát bekapom, szelaví. Idén nyilván az ezzel kapcsolatos hozzáállásom is árnyalódott kicsinyt, ezúttal azt gondoltam, hogy “épp elég baj a szopornyica, még egy influenzát is benyalni, hogy aztán ott keceteljek, éppen mitől vagyok felfordulva, még csak az hiányzik”.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/11/13 hüvelyk ajándék, eská, tél, turkálgat, ősz

 

8/73 – Olt

Midőn a tűzdelt paidagógosz néni felőtözik papagájnak, aztán elvonul influenzaoltásért.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/11/12 hüvelyk eská, ősz

 

8/69 – Max

Tegnap más bokros teendőink miatt (mindjárt megtudjátok) nem mentünk el a szokásos heti bevásárlásunkra, csak ma reggel. Két szupermarketbe is, persze, az egyik helyen egyféle izék, a másik helyen másféle izék voltak a listánkon.

Mivel én a pakolászással voltam elfoglalva (sokkal jobban be tudom tetriszelni a bevásárlókocsit, mint bé férjem), nem vettem észre, de a Repülő Kutató igen, hogy az egyik helyen a sorban előttünk álló decens nagymamakinézetű hölgy két üveg viszkit és öt üveg vodkát rakott fel a futószalagra. Nehéz ebből másféle következtetést levonni, mint hogy egyesek már a bezárkózás idejére készülnek, ugye.

Bevallom, mi is ilyen “egyesek” vagyunk: viszkit-vodkát ugyan nem vettünk (nem akarjátok tudni, mondom, nem akarjátok tudni, mennyi van már most is a lakásban), de a beszerzés, na az megvolt.

Ez itt ugyanis, izé, nem Poci.

Istenbizony nem Poci, na.

Ő itt, kéremszépen, Max. Nyilván Maci lesz belőle, hivatalos néven meg tudomisén, Maximilianus Augustinus Minidix vagy bármi más, amit éppen kitalálunk.

Igen, szereztünk egy újabb macskát.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/11/08 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, turkálgat, ősz

 

8/67 – Másfél

Még tavasszal vettem észre, hogy a hosszan, kitartóan nyomorúságos és stresszes időszakokban egyre jobban fázom. Most legalább megvan mentségül ehhez a november, de hát hiába, valószínűleg akkor is fáznék, ha hétágra sütne a nap.

Tegnapra 103 halott, közte Szőcs Géza, akinek a fiatalkori szövegei között tizenöt évet töltöttem el. Csekélység, csak másfél évtized, alig az életem harmada. Egyszer majd nyilván ki fog jönni ez valahol-valamikor, de most kirúzsozom a számat, és elmegyek tanítani.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/11/06 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

8/66 – Nixpakolgat

Szorgos munkanapjaink, csütörtöki felvonás.

Újólag szeretném megjegyezni, hogy annyi táskám van, mint égen a csillag, csak energiám nincs ahhoz, hogy egyikből a másikba pakolgassak.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/11/05 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

8/65 – Változatos

A tegnapi nap összes mizériája mellé (tényleg a 880-as buszon fogom elkapni a szopornyicát, ezúttal is annyian voltunk, mint a heringek) csak akkor vettem észre, hogy lyukas a harisnyám, amikor már leszállásra készülődtem majdnem-itthon. Természetesen fogalmam sincs, mióta volt lyukas, még az is lehet, hogy már akkor, amikor elindultam Strigoniumba. Remek. Harisnya kuka. Eh, ez legyen a legnagyobb bajom, több is veszett Mohácsnál, meg amúgy is annyi van még, mint a ragya.

Ma is tancsi, holnap is tancsi, holnapután is tancsi, én meg olyan fáradt vagyok, mintha nem is lett volna őszi szünet (aminek a nagy részét amúgy átaludtam). Az a gyanúm, ez nem is fizikai fáradtság, csak már nem bírják az idegeim ezeket a változatos időket.

Őtözködni meg tanítani, az még megy úgy-ahogy. Hajrá, Marinéni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/11/04 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

8/64 – Pipi

Őszi szünetnek kampeca, megyek megint tanítani. A különleges alkalomra való tekintettel beüzemeltem a madárkás ruhámat, amit olyan régen hordtam utoljára, hogy már eszemet sem tudom, mikor volt az. Gyertek, pipik, induljunk Esztergomba.

Közben továbbra is próbálkozom az optimizmussal, de, tudja penész, ez most valahogy nem annak a szezonja. A világ egyre jobban megbolondulóban, én meg itt vonulózom pendrájvokkal meg elszántsággal felszerelve, hát igazán nem tűnik nagy fegyvertárnak.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/11/03 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

8/63 – Opti

Piszok nehéz összevakarni mostanság annyi optimizmust, amennyivel az ember átvészelheti a napjait, de azért próbáljuk meg.

Ma van nagyanyám kilencvenkilencedik születésnapja (az, hogy már rég nem él, a jelen optimista megközelítésben részletkérdés), a kertben sárgák a levelek,

az Yves Rocher idei karácsonyi kollekciója évek óta az egyik legjobb

(tekintsünk el nagy optimizmusunkban attól is, hogy postán rendeltem meg csomagban, mert tényleg csak akkor dugom ki a pofám a világba, ha muszáj),

Poci meg Poci ennek minden nagyszerűségével egyetemben.

Holnaptól megint tancsitancsi, ami remek arra, hogy a napjaim nemkicsiny részében ne legyen időm a szopornyicás híreken borongani, meg egyébként is, innentől már minden nap ajándék, én már annak örültem, hogy az őszi szünetig kihúztuk.

Minten natyon szép, minten natyon jó, mintennel mek fatyok elékedfe.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/11/02 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, ősz

 

8/62 – Rien

Megvagyok, jól vagyok, nincs kedvem blogni, nesztek egy Poci.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/11/01 hüvelyk eská, macs, otthoncsücsü, ősz

 

8/október

Ezek a hónapok egyre hülyébbek, de azért ezúttal is kaptok egy galériát abból, ami éppen ma ér véget.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/10/31 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, galéria, macs, ősz

 

8/61 – Hervad

A “hervad már ligetünk, s lombjai hullanak” egyre inkább afféle understatement-nek tűnik, mert hervadni hervad ugyan, de nem hull, hanem orkánszerű szél csupálja.

Én is elég lombhullató állapotban kutyagoltam ki a házból, de hát muszáj volt.

Ippeghogy nem vitt el a szél. Innentől viszont erős a gyanúm, hogy nagyrészt szöszmögéssel töltöm a napot.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/10/31 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

8/59 – Pokróc

Mi idebent bambulunk,

az esőcske meg odakint eseget.

Ott azt a pokrócot, ami Poci alatt van, ki akartam mosni. Aztán persze valaki ráfeküdt.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/10/29 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, ősz

 

Eská 8/4 – Tönkölycsiriz és cincálóskenyér

Tegnap végül nem lett varrás egy öltésnyi sem, cserébe viszont sütöttem kétféle micsodát is. “A remény hal meg utoljára” jelszóval nekiugrottam, hogy ismételten előállítsak egy adag beaucaire-i kenyeret, aminek a végeredménye finom ugyan, addig eljutni viszont marha sok káromkodásba kerül. (Az alábbi három fotó az archívumból van, de asszem itt még nem jelentek meg. Ha igen, bocsi.) Eleve tönkölycsirizzel kell kenegetni tönkölytésztát, aztán hajtogatni,

újabb kelesztés után az oldalára fordítani,

és a végeredmény ilyen lesz, ni:

de addig harmincszor elküldöd az anyjába az összes tönkölycsirizt meg nyúlós kelttésztát meg a saját hülye fejedet. Úgyhogy ezúttal eccerű, de naccerű ötletként a két nagy kenyér helyett csináltam hat darab izét, ami leginkább afféle rusztikus bagettre hajaz, és valék tőle boldog és kövér.

(A képen már csak öt van, mert a Repülő Kutató természetesen nem tud ellenállni a házi sütésű akármiknek, helyes.)

Ha már lendületben voltam, gondoltam, nem hagyom veszni, úgyhogy sütöttem vacsorára a brokkoli-krémleveshez egy cincálóskenyeret is (még nem tudtam jobb magyar nevet kitalálni a pull apart bread-re). A szokásokhoz híven persze úgy kezdődött ez az egész, hogy volt néhány maréknyi egyre bánatosabb rukolám, amiből csináltam mandulával meg cheddar sajttal pesztót, és azt kenegettem bele a cincálóskenyérbe. Fázisfotók nincsenek, mert csak későn kaptam észbe, de így festett, amikor bedugtam a sütőbe,

aztán így, amikor már kivettem és megkentem egy kis olvasztott vajjal:

Na ebből speciel nem is maradt semmi, a maradékkal átküldtem a RK-t a szomszédba, és meg is ették az utolsó falatig.

Azt hiszem, mindent összevéve nem volt eredménytelen ez a tegnapi nap, és igen nagy reményekkel nézek a mai elébe is, lévén hogy a remény nem kerül semmibe.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/10/29 hüvelyk eská, otthoncsücsü, ősz

 

8/58 – Offlány

A munkába járás számos más előnye közt* mostanság az sem az utolsó, hogy az ember elég hosszú időre ki tudja vonni magát az internetes forgalomból. (Jaja, továbbra is butatelefonnal, zenegépeckével és horgolással járok munkába, odabent meg nyilván nem a laptopot buzerálom, hanem pofázok.) Ma reggel elkövettem azt a hibát, hogy hétkor ráültem a világ híreire, és mostanra olyan tömény csömöröm lett mindentől en bloc, hogy a bejegyzés élesítése után lecsapom Léna tetejét, és este hatig feléje se nézek.

Azt persze még nem tudom, hogy ezekkel fogok bíbelődni,

esetleg ezekkel,

vagy pusztán csak tetyek-vetyek-motyogatok, de Bélát itt most ne keressék, szabadságra mentem. Este hatig mindenképpen.

* Igazán nem akarok dicsekedni, de igen hosszan tudok beszélni arról, hogy a munka miként erősíti meg a konstruktív életvezetéshez szükséges ön- és közösségfejlesztő magatartás- és tevékenységformákat. Ennek (mármint az igen hosszú beszédnek) természetesen a munkahelyem az oka, ők bízták rám a neveléselmélet-oktatást.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/10/28 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, ősz

 

8/57 – Flamingó

Fél négy óta pörgök körbe-körbe a flamingómintás zoknimban,

mostam törülközőket meg hajat, pucoltam macskabudit meg vendégszobát, és még más programok is voltak horgolótűvel meg Erikkel, pl. ezek itt:

Emlékeztek még rájuk? Na hát most már csak hátlap kell nekik, oszt ők lesznek párna. Most viszont leteszem kicsit a fejem az elvárható eredményekkel (tippre nyálfolyatás, mókás rémálmok meg egy rámtehénkedő Poci), mert őszi szünetem van, és megtehetem.

Ja, amúgy a Repülő Kutató vett nekem egy bakancskát, mert mostanában azt csináljuk, hogy hol én veszek neki cipőt, hol ő nekem, és én az ilyesmivel igen elégedett vagyok.

A bakancskával is.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/10/27 hüvelyk ajándék, eská, otthoncsücsü, ősz

 

8/56 – Túlműködik

Elnézve ennek a blognak az elmúlt néhány napbeli termését, semmi meglepőt nem találnék abban, ha egyes olvasók arra gyanakodnának, én valójában már nem is létezem, csak egy randomszöveg-generátor meg egy fényképezőgép dolgozik azon, hogy legyen itt valami tartalom. (Ha mégsincs ilyen olvasó, elnézést. Az ember ilyesmikben leginkább magából indulhat ki, én meg közismerten igen kevéssé vagyok normális, a fantáziám meg mindig is túlműködött.)

Summa summárum, ideje bizonyítanom azt, hogy még megvan a fejem (úgy-ahogy), szóval nesztek fotó. Olyan, amilyen.

Mint látható, szorgosan dolgozom új ruhadarabjaim beüzemelésén. Ideje volt, az elmúlt napokat pizsiben meg nyafogóruhában ténferegtem végig. Mint nem látható, de feltételezhető: terveim az őszi szünetre számosak, ambícióim pedig nagyívűek, például minden nap akarok varrni valamit. (Ez persze majd vagy összejön, vagy nem, de egyelőre optimista vagyok. Tessék éngemet támogatni!)

Poci viszont velem szemben nem tervez, hanem azonnal megvalósít, mindig teljes erőbedobással. Ha alszik, azt sem aprózza el, nédda.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/10/26 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, ősz

 

8/53 – Perisztaltika

A tegnapot kenyéren és vízen tengtem végig, miután végre abbahagytam a gyomrom perisztaltikája által rámparancsolt programot. Olyannyira használhatatlan voltam, hogy nem volt energiám semmire, csak heverni, már persze amikor hagytak. Poci, mint afféle végtelenül profi és technikás betolakodó, előbb rám feküdt, és roppant kitartással simogattatta magát, aztán – na ugyan ki lepődött meg – sunyin elfoglalta a futon közepét, amikor én éppen kivánszorogtam vécére.

Ja, itt töltöttem az egész napot. Meg az éjszakát is, amíg fel nem ébredtem négykor. Jobb ötletem nem lévén áthúztam az ágyneműimet*, helló újabb papagájtarkák.

Ott azok a gyanús tárgyak a “mit a francot csináljak hajnalban, rendezgessek-e vagy mifene” keretein belül kerültek elő,

amúgy meg az elmúlt két hétben készültek, mert kínomban visszaszoktam a buszon horgolásra. Összeraktam őket tárolás céljaira,

aztán besuvasztottam őket a polcra a többi háromszáznegyvenkét befejezetlen projekt mellé. Ha feldobnám a pacskert a közeljövőben, lenne min vakargatnia a fejét az örököseimnek, hehhehheh.

Ennél jobb ma már nem lesz, attól tartok, úgyhogy akár közzé is tehetem. Az a borús jóslatom, hogy a mai napot nagyrészt pizsiben ténferegve fogom tölteni, és rendezgetni meg takarítgatni próbálok, továbbra is kenyéren és vízen. Rosseb, nekem most elvileg vakációm van, ehhez képest meg arra se vagyok jó, hogy élőhúsnak adjanak el a lómészárszéken.

* Amióta beütött a szopornyica második hulláma, rászoktam arra, hogy a futonon aludjak. A távolságtartás példaképei, azok vagyunk, már persze leszámítva Pocit, de ő úgyse jár ki a lakásból. Ezzel szemben mi a Repülő Kutatóval mindketten folyton kint kujtorgunk, ráadásul mindketten más irányba és más népek közé.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/10/23 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, ősz

 

8/51 – Akaraterő

Tényleg nagyon fáradt lehetek – tegnap, amikor a hazafelé tartó buszon már a második falka tízéves nyomakodott át mellettem előbb hátra, aztán öt másodperc után vissza, durván erős kísértésem volt, hogy megfogjam annak a grabancát, akinél egy összecsukható roller is volt, és megérdeklődjem tőle: “Mókuska, ti egészen komolyan azt hittétek, hogy azért állunk mi itt összezsúfolva a busz közepén, mert hátul van egy csomó üres ülés, amit arra a különleges alkalomra tartunk fent, amikor megérkezik a 4/B?” Mivel az akaraterő csodája vagyok, végül mégsem tettem meg, de őszi szünetre van szükségem, nem vitás. Amikor az ember negyedikesekbe akar belekötni, és még azt is gondolja közben, hogy “ők kezdték!”, általában is szar a helyzet, hát még akkor, ha amúgy egy tűzdelt paidagógosz néni vagy.

A tűzdelt paidagógosz néni viszont továbbra is az akaraterő csodája, és nem, nem, nem fog tízéveseket macerálni, viszont ezúttal is felöltözik, és eloldalog egy rohadt hosszú tanítónap irányába. Én édes istenem, de utálom már azt a 880-as buszt. Mostanában egyre többet emlegetik a pandémiás fáradtságot, és én ugyan összevakarom magam, és elmegyek dolgozni, és a teremben talán nem is vagyok teljesen reménytelen, de az oda- meg visszavezető utamnak most már minden percét rühellem.

Mintegy mellesleg az őtözködési modzsómat is megette a szopornyica, hát hogy nézek ki, brr.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/10/21 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

8/50 – Ritty

Iszonyúan vágjuk már a centit az őszi szünetig, én legalábbis mindenképpen. Belefáradtam már ebbe a szopornyicás őszbe, és igazán jó lenne elmenni valahová egy kicsit, de hát álmodik a nyomor, irány Esztergom.

Mint ilyen esetekben, ezúttal is leginkább azért rittyentettem ki magam, hátha ez eltereli a figyelmem a világ általános nyomorúságáról. Nemtom, mennyire megy, de igyekszem, és ez a legtöbb, amit most megtehetek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/10/20 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

8/49 – Ridiculus mus

Vajúdnak a hegyek,

aztán egy napnyi aszalás után lesz ebből kábé fél deci nevetséges egér.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/10/19 hüvelyk ajándék, eská, ősz