Na kérem, már megint kenyérrecept-megosztásban vagyunk, olvasóink kérték, én meg nem ugrok félre. A következő példánynál majd készítek további fázisfotókat is, most csak akkor derült ki, hogy fotózni kéne, amikor már a harmadik kelesztésnek futottam neki.
A recept eredeti állapotában Limarától való, de persze azóta már alakítottam rajta nemkicsit. Nyilván ez mindig liszt, élesztő, sütő és miegymások függvénye is, szóval csak azt tudom elmondani, én hogyan csinálom. Az én jelenlegi receptem összetevői:
- kb. 10 dkg liszt + mogyorónyi sütőélesztő + 1-1,5 dl víz (öregtésztához)
- 2 közepes krumpli, megfőzve, kihűtve, nagylyukú reszelőn lereszelve
- 3 dkg búzakorpa (tönkölykorpa vagy zabkorpa is jó)
- 7 dkg teljes kiőrlésű liszt (elsősorban búzát használok, de a rozs vagy tönköly is jó)
- 40 dkg finomliszt
- 10 dkg kovász (ez nem feltétlenül fontos, de akkor több vizet kell majd hozzáadni)
- 1 evőkanál zsír (liba vagy kacsa, de sertéssel is működik)
- 1,5 teáskanál só
- mogyorónyi élesztő, elmorzsolva
- 2-3 dl langyos víz
Ha reggel sütök, előző este, ha este sütök, reggel összekeverem az öregtészta hozzávalóit, egy dobozban a konyhapulton hagyom. Általában ekkor főzöm meg a krumplit is, kihűtöm, meghámozom, de csak a kenyérdagasztáskor reszelem le.
10-12 órával később a dagasztógép keverőtáljába kimérem a korpát és liszteket, beleöntöm az öregtésztát és a kovászt, belereszelem a krumplikat, majd beleteszem a többi hozzávalót is. A vizet “érzésre” szoktam adagolni, hogy a tészta a végén lágy legyen, de nem ragacsos. Egy kelesztőtálat kiolajozok, a gombóccá formált tésztát beleputtyantom, a tetőt ráteszem, majd 30-40 percig kelni hagyom (1. kelesztés).
A tésztát kicibálom a tálból, átgyúrom, majd a tálat ráborítom, további negyedórát hagyom üldögélni (2. kelesztés).
A harmadik kelesztés már egy vekniforma szakajtóban történik, liszttel bőven beszórt konyharuhán. (Ezt a konyharuhát itt a házban fővesztés terhe mellett tilos bármi másra használni. Kedves öreg foltos darab, rondácskán piszkosnak látszik, de nem az. Csak lisztes. Nagyon.)
A tésztát veknivé formálom, majd fejjel lefelé beleteszem a szakajtómba, belisztezem a tetejét is, aztán letakarom a konyharuha kilógó felével. Tente, baba.
A harmadik kelesztés egy órát tart. Ennek az utolsó negyedórájában begyújtom a sütőt 230 fokra, beleteszek egy szilikon sütőpapírral kibélelt tepsit is. Ha bemelegedett, előveszem a tepsit a sütőből, aztán fogom a szakajtómat (látjátok, milyen szépen megkelt a vekni?)
Óvatosan ráfordítom a veknit a tepsire (ami eddig felül volt, az lesz alul), majd a tetejét néhány milliméter mélyen bevágom átlósan, kenyérvágó késsel.
A tetejét befújom virágspricnivel (kábé 4-5 pöffentésnyit), majd bedugom a sütőbe az egész miskulánciát, és a sütüt is befújom (10-12 pöffentés). 20 percig sütöm. Utána megfordítom a tepsit,
ismét befújom spricnivel a veknit-sütőt, majd visszadugom 200 fokon további 15 percre.
Ha ez lejárt, kikapcsolom a sütőt, és kinyitom az ajtaját, de a kenyeret még 5 percre bent hagyom. Utána szedem csak ki, rácson hagyom teljesen kihűlni.
Ezekből az alapanyagokból ezzel a módszerrel a végén egy kicsivel több mint egykilós vekni sikerül, kenyérzsákban négy napig kellemesen fogyasztható marad, utána is csak megszárad egy kissé, de pirítósnak továbbra is jó. Azt még nem próbáltuk, hogy hat nap után mit csinál, addigra mindig elfogy.
Kérdésekre továbbra is szívesen válaszolok.
Minden nap más - mindennap más 