A mai napom úgy festett, hogy kelés négyharminckor, busz hatkor, nyolctizenöttől didaktikaóra, tíztől háziasszonykodás a díszdiploma-átadón, tizenegy harminctól esmég didaktikaóra, aztán szakdolgozóval való konzultálás, végül hazakúszás a háromnegyed kettes busszal.

Hát csoda-é, hogy csak most jutott időm fotózkodni, és a díszdiplomások között is volt olyan, aki fittebben festett nálam, pedig (és ez nagy szó) még rubindiplomából is kiosztottunk hatot. Ők hetven (70!) éve végeztek.

Amúgy megint kaptam kis vicces betekintést az influenszerek glamúros életébe, ugyanis a diplomaosztó után a közönség egyik tagja azzal köszöntött, hogy “Szervusz, MindennapMás”. Marha nagy szerencsémre mindig is úgy gondoltam, hogy amit kirakok az internetekre (pláne a pofámmal együtt), éppen olyan értéken kell kezelni, mintha a főtéren kiáltanám szerteszét, úgyhogy ezúttal sem kellett összetojnom magam…