(Össze kell vakarnom magam, hogy legyen itt némi süt-varr-horgol-bármi tartalom is, úgyhogy kezdjük el, amindenit.)
A hétvégén a Repülő Kutató főzött egy szép vastag báránycsülök+vöröslencse ragut, amiből kétszer is ettünk, és még maradt belőle egy kevés. Mivel ma úgyis elment világgá, a világgámenetelhez sütöttem neki egy fél tucat minipitét, mert úgy véltem, az mégiscsak izgalmasabb, mint néhány szendvics.
A tésztával kezdtem:
- 15 deka finomliszt
- 10 deka vaj
- fél teáskanál só
- pár kanálnyi hideg víz.
Ezeket szépen összegyúrattam a géppel, aztán a tésztát folpackba csavarva betettem másfél órára a hűtőbe.

Másfél órával később kivettem, hagytam tíz percig melegedni, közben pedig szétnyomkodtam villával apróra a ragut, és belereszeltem egyujjnyi provolonét is a masszába.

Kivajaztam egy hatdarabos muffinformát, a tésztát 3 mm vékonyra nyújtottam, a sütőt pedig bekapcsoltam 200 fokra. Mivel nincsenek végtelen kiszúróforma-készleteim, a piték alsó részéhez egy kis cseréptálka alját használtam sablonnak,

a felsőhöz pedig egy üvegpohár száját.

A pitécskék tetejét keresztalakban bevágtam, hogy ne robbanjanak fel sütés közben, megkentem őket egy kis felvert tojással, aztán 20 percre bedugtam az előmelegedett sütőbe.

Utána vártam öt percig, majd kiszedtem a pitéket a formából (nagyon könnyen ment), és rácson hagytam őket kihűlni.

Azt, gondolom, talán mondanom se kell, hogy a RK gondosan becsomagolta őket, aztán a kapuból fordult vissza értük, mert persze ott felejtette az egészet a konyhapulton…