RSS

mák bejegyzései

8/313 – Wolfi

Irány a heti nagybevásárlás,

hogy aztán visszajöhessek Ludwighoz és Wolfganghoz.

A Repülő Kutató ezúttal Mozart gumikacsát hozott nekem, hát nem cukker.

Poci is cukker, épp csak nem hagy kiteljesedni.

Harcra fel!

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2021/07/11 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, nyár

 

8/312 – Borg

Az elmúlt napok után nem lenne teljesen invalid kérdés, hogy megvagyok-é én még teljes valómban, vagy lecseréltek valami stepfordi feleségre esetleg borgra, merthogy ugyebár hétfő óta nem voltam látható ittfele. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy még megvagyok,

és egészen biztosan én vagyok én, ugyanis nincs az a magára valamit is adó stepfordi feleség vagy borg, aki cseresznyevirág mintás sátort hordana, zsebekkel.

Igen, valamikor a héten (biztos kedd volt, utána megevett engem a kamra) sikerült gyártanom egy újabb zsebes sátort, és itt még nem állok meg, rutyutyu, anyagaim toporogva várják, hogy másutt egye őket az idő vasfoga, nem a polcon felstószolva.

Apropó, szerintetek is kéne ennek az aljára egy fodor ugyanabból az anyagból, amiből az ujja van? Amikor megcsináltam, még úgy gondoltam, hogy nem, de kedd óta volt időm elbizonytalanodni.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2021/07/10 hüvelyk eská, nyár, otthoncsücsü

 

Eská – A kamra visszatérettetése a civilizációba

Ha nem sejtenétek, ez durván képnehéz bejegyzés lesz, és azért ezen az embernek nem való órán (2:30-kor kezdtem írni), mert arra riadtam egy órával ezelőtt, hogy a vindóz frissítette magát, ezzel újraindította Lénát, és természetesen azt a videót is, amire elaludtam. Az vesse rám az első követ (mármint a videóra elalvás miatt), aki még nem ájult ki háromnapos maratoni rutyutyuk után.

Először is kezdjük a legfontosabbal: ez a kamra még nem volt kifestve sose. Huszonegy éve lakunk ebben a házban, ezalatt voltak olyan falak, amik már három különböző színt megjártak az eredeti fehérhez képest, de a kamrát még sose festettük ki. Más se. Nyaranta általában tartok benne egy mindentkipucolok-mindentkipakolok-mindentvissza partit, de tavaly valamiért az is elmaradt, szóval tulajdonképpen két éve nem volt itt rendesnek nevezhető takarítás. Időnként felszedjük a padlóról az odahajigált dolgokat, felmosunk alattuk, aztán visszahajigáljuk más elrendezésben, ennyi.

Nem csoda, hogy így nézett ki még kedden (a képminőség a szokásos lesz, előre szólok):

Ezúttal már a padlót is sikerült teljesen belepni,

ami meg a polcokon volt, hát azt se nevezném rendnek.

Persze ilyenkor legyünk hálásak a sok csetresznek meg a mindent betöltő dzsuvának, legalább nem bámul fel a plafonra senki.

Igen, így néz ki, amin már huszonegy éve csapkodnak molylepkéket meg szúnyogokat. Bocs. (Idén, kopogjuk le, egyik sincs még, és örülnék, ha ez így is maradna.)

Mindenesetre kipakoltam a kamrából mindent, de mindent. A polcokat le is szedtem. Az ajtó mellett bévül van egy akasztós izéke, azt is le kellett csavaroznom. És megpucoltam az ablakot. Jáj. Egy fél kiló sár jött le róla, minimum.

A kipakolt mindennek persze valahová mennie kellett, az anyagmegmaradás elve a lekvárosüvegekre is érvényes. Na ekkor jutottunk oda, hogy a macskakaját biztos helyre menekítettem, a többit meg ahová csak sikerült.

(A macskakaja a kép jobb alsó sarkában látható, ha érdekelne titeket, meghitten nekidűlve a kávéfőzőnek, amit gondosan feltöltöttem még a hülyeség és marhaság előtt, mert ki tudja, milyen Jó Helyre teszem majd a kávés dobozt. Tényleg Jó Helyre tehettem, mert ezen a képen meg se találom.)

Ez volt szerda hajnalban. Kábé péntek délig nem lehetett főzni ebben a vircsaftban semmit, mert nem volt hol. Hálistennek olyan ordenáré hőség volt hozzá, hogy amúgy is átmentem folyadékalapú létformába, és nagyjából magnéziumos vízen, alkoholmentes sörön meg kecskekefiren éltem ezalatt. (Ez, azt hiszem, elég sok mindent megmagyaráz.)

Huh, de ronda volt, ami bent maradt.

Innentől indult a mesének az a része, amikor afféle ingajáratban hol a teraszon foglalkoztam a polclapokkal meg a konzoljaikkal (azokat is leszedtem), hol meg odabent a kamra falával. A polcokat nagy alapossággal lesuvickoltam, kétszer is (kép nincs, nem is akarjátok, hogy legyen – elképesztően gusztustalanul festettek szegénykéim), a kettő között meg lemostam a falat a kamrában, ami szintén úgy festett, hogy böe. Ráadásul persze nem csak felszíni böe, úgyhogy bús belenyugvással elővettem a glettgipszet.

Ez itt csak az egyik fal,

szóval képzelhetitek.

Közben persze a polctartó konzolokat is le kellett suvickolnom, azok úgy érték meg a nagykorúságot, hogy nem voltak lemosva sose. (Rossz háziasszony, pfuj.) Az időjárási körülményeknek (=dögmeleg) köszönhetően szerencsére gyorsan száradt minden, úgyhogy délutánra már le tudtam csiszolni a glettet, felporszívózni a port, áttörölni a falat, aztán beeresztettem az egészet mélyalapozóval, mert ezen a ponton már úgy éreztem, ha végére érek ennek a szarnak, a falat további húsz évig nem fogom háborgatni, akkor meg hadd legyen gatyába rázva alapost. És ezek után kiájultam.

A csütörtök hajnal a teraszon ért engem, a polcokat meg a dörzspapírt.

Apósom még szerda este nagyon kedvesen felajánlotta, hogy lecsiszolja nekem géppel a polcokat, amit én ugyanolyan kedvesen visszautasítottam, mert apósom ilyen ügyekben idegtépően lassú és alapos, nekem meg nem volt két hetem, hogy végigvárjam a procedúrát, például szükségem lett volna a konyhámra is, ami épp raktárként üzemelt. Úgyhogy ehelyett végigdörzsikéltem előbb egy 60as dörzspapírral, aztán egy 100assal, és ennek befejeztével felállítottam a teraszon a polcfestő állomást.

A kartonban, ami alattuk van, meg a polcok megemelésére szolgáló receficékben, ami szintén alattuk van, a gardróbszekrény jött be a lakásba, én pedig kidobás helyett félretettem azokat egy efféle merénylet tervével. Ugye, mondtam már nektek, hogy itt nem megy semmi kárba, legfeljebb veszendőbe?

Mint például az az ipari folpack tekercs sem, amit a Repülő Kutató kapott 2012-ben a rokonaitól, hogy abba bónyálja magát, amikor be kellett kenni a hátát bides kenyőccsel, majd betekerni fóliába. Az isiászára kellett mindez, de arra már nem emlékszem, orvosi utasítás volt-e, vagy valamilyen javasasszonyi praktika. Mindenesetre a tekercs jó szolgálatot tett már a 2016-os nagy fürdőszobafestéskor is, abba volt belecsavarva a radiátor. Ezúttal a csöveket kellett becsavargatnom,

melyeknek száma ebben a kamrában légió, és nyilván nem komálnák, ha beeresztem őket diszperzittel, ezekben megy fel az emeletre a fűtés. (Hogy a jó büdös francba csinálták meg ezt az egészet ilyen ortopéd módon, fel nem foghatom. A jobb felső sarokban az a szürke izé az emeleti vécé lefolyója. A kamra voltaképpen az egész lakás állatorvosi lova.)

Nem lett nívódíjasan szép csomagolás (mi vagyok én, Christo? na ugye), de hát, mi tagadás, ekkorra már kellő mértékben utáltam az egészet. Szerencsére a polcok meg a Trinát Unitop nem hagytak cserben,

úgyhogy amikor éppen nagyon elegem volt a csövekből, kimentem egy kicsit a teraszra, hogy magamat biztassam, meg időnként rájuk kenjek egy újabb réteget. (Kettő felül, kettő alul, mert a polcok jelentős része alulnézetből látszik legjobban, amikor már fent vannak a tartóikon.)

Délre viszont már nem lehetett elodázni a dolgokat, úgyhogy nagy sóhajtással nekiláttam tovább növelni a káoszt.

Ekkorra már minden körbe volt tekergetve meg le volt maszkolva, indulhatott a gimnasztika.

A falfesték még tavaszról maradt, amikor a Bűnök Barlangját lefestendő vettem egy Aranyeső fantázianevű sárga csodát, de aztán végül hirtelen ötletből mégis a szürke mellett döntöttem. Nem bántam meg. Azt sem, hogy megvettem az Aranyesőt. Pont olyan csibesárga, mint a polcokra kent izé, ami egyébként NCS S 1060 Y10R, ha esetleg tudni szeretnétek. Aranyeső ott van az ajtó mellett, és a reciklálás szellemében a Magos Mustár kiürült dobozába töltöttem bele, mert mostam én már az elmúlt hónapokban festékesvödröt épp eleget, és nem akkora élmény, hogy szívesen ismételtem volna. Ezt most úgy ahogy van, cakumpakk ki fogom dobni.

Három órámba telt, hogy lefessem a falakat meg a plafont, nem vicc. A hálószobára négy óra alatt kentem fel a Magos Mustárt, csak az összehasonlítás végett. Itt most egy kis keskeny teddihengerrel dolgoztam (a képen a padlón lévő ollótól jobbra, még tisztán, frisszen és capkodószan látható), mert ezzel be tudtam nyúlni a csövek mögé is. Kulimunka volt a javából, ráadásul precíziós kulimunka, a legrosszabb.

Na de legalább egyszer csak vége volt, én meg mehettem a teraszra újabb réteget kenni a polcokra, majd, mivel átmenetileg nem volt éppen semmi kennivaló, eldűltem kicsinyt. Ez alatt a maratoni parti alatt különösképpen képes voltam arra, hogy időnként rajtaütés-szerűen elaludjak, amikor épp szárad valami, úgyhogy nem volt ebben semmi meglepő. Ezúttal másfél óra múlva riadtam arra, hogy Maci a lábamat nyalogatja, fene a gusztusát, csoda, hogy nem rúgtam fel szegényt első pánikreakciómban. Az Aranyeső addigra kellő mértékben megszáradt, úgyhogy leszedtem a csövekről a borítást, és nekiláttam egy kis ecsettel kipótolni a festéket azokon a helyeken, ahová nem ért be a teddihenger se. Ez már csak egy órácska volt, bagatell. És akkor hagytam, hadd száradjon minden reggelig.

Péntek reggel ötkor leszedtem a maszkolószalagot az utolsó helyekről is, például a polctartó fali micsodákról, porszika, felmosás, ajtó melletti akasztós izé újra felcsavarozása, aztán nekiláttam újrainstallálni a polcrendszert. Nem dicsekvésből (de!), amikor leszedtem a polcokat, készítettem egy kis vázlatot arról, hol voltak egyáltalán a konzolok, mekkorák és hányas számú likakba illeszkedtek a fali micsodákon.

Jól is tettem, hogy elkészítettem.

Ezzel még jó hosszan el lehetett volna káromkodni. A kezdeti képek káosza ellenére vannak a kamrapolcokon biztos elemek, évtizedes gyakorlat megszentelte hellyel, és ha épp nem fér be például a lisztesdoboz azon a polcon arra a pontra, ahol általában lakik, elég morcos lettem volna.

Úgyhogy az “ami nem romlott el, ne javítsd meg” szellemében visszapakoltam a polcokat pont oda, ahol eredetileg voltak.

Mekkora különbség, kéremszépen.

És akkor már csak pakolni kellett. Meg szelektálni. Meg… áááá.

No de három órával később már így álltunk:

A polcok alatt eredetileg volt egy kis rácsos-akasztós polc – ha visszapörgettek a bejegyzés elejére, láthatjátok -, az is vissza fog menni majd, de kiadtam feladatba a Repülő Kutatónak, hogy nézze át a tartalmát, és szanálja, de dulván. (Nem csinálhatok meg én mindent, hejj.)

Viszont most rend van,

megszokott hellyel rendelkező tárgyak a megszokott helyükön, a többi meg értelmes csoportosításban, itt az édes izék, ott a sós izék, a kis sárga kosarakban a csípős izék (mind a RK-é, én nem bírni a csípőset), a narancssárgákban a keleti izék, egy komplett polc extra ecet meg egyéb hülyeségek.

Egy jobb bloghelyen ez az a pont, ahol köszönetet mondanak a szponzoroknak, és centre lebontva elmesélik, mi mennyibe került, és honnan lehet beszerezni, de ez nem az a hely. Szponzoraim helyett köszönöm Pocinak és Macinak, hogy egyik se szart a cipőmbe, amíg én ezzel tököltem, a RK-nak, amiért nem akadályozott a munkámban (mert nem volt itthon, azért), meg az időjárásnak, amiért kivárt a viharral péntek délutánig, igazán nem hiányzott volna nekem a kenegetés közben egy kis jégeső. (A meló egy része kint zajlott, ami meg nem, hát ahhoz sem árt a meleg, száraz idő.) Ami a költségeket illeti, csak saccra tudok mondani egy számot, mert nem kellett beszereznem frissen semmit, az összes cucc itt volt már a lakásban. Kábé hétezerbe fájhatott összvissz. Azért is nehéz kiszámolni, mert minden festő- meg másegyéb kelléket elmostam, amit lehetett (bár, bevallom, a teddihengert kegyelettel kidobtam, és a festéklehúzó rácsot is, szerintem még mindig jobbat teszek így a környezettel, mintha megpróbálnám öt akó vízzel elmosni), és az összes festékből maradt még bőséggel.

Hát így. Mondanám, hogy “soha többé!”, mert azért most tényleg legyalult engem ez a három nap, de ismerünk engem, úgyhogy inkább nem mondok semmit…

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/07/10 hüvelyk ajándék, újracucc, blabla, eská, nyár, otthoncsücsü

 

8/311 – Kamra

A RK túl sok időt töltött velem, úgyhogy a jelek szerint átragadt rá az én szupererőm*, és a totálkáosz+macskaeledel emlegetéséből miccre kitalálta, hogy éppen a kamrát festem.

Szögezzük le: az, hogy “festem”, eufemizmus. Ez úgy nézett ki, hogy kipakolom, leszerelem, átsúrolom, glettelem, csiszolom, alapozom, maszkolom, lefestem, lemaszkolom, felpucolom, visszaszerelem. Mindezt tandemben a polcok renoválásával, ami úgy nézett ki, hogy letakarítom, leszedem, lemosom, újra lemosom, csiszolom egyszer, csiszolom kétszer, lefestem, lefestem, lefestem, lefestem (négy réteg van rajtuk), visszapakolom.

Úgyhogy ma reggel 6:50-kor, két nap lóganyelvem után eljutottam ide:

Nesztek másik szögből is:

Igény szerint tartok vetítettképes előadást abból is, honnan jutottunk hová. Nyilván itt még nincs vége, mindent vissza kell pakolni**, de én most azért kicsikét istennőnek érzem magam. Tessék rajongani.

* Az én szupererőm a dedukszijo. Tegnap este már olyan dögfáradt voltam a kétnapos maratoni felújítástól, hogy alig bírtam felmászni az emeletre, bele a kádba, aztán bele egy adag tiszta holmiba, de azért amikor eldűltem egy kicsit az oldalamon, megnéztem a Kisvárosi gyilkosságok (Midsomer Murders) legfrissebb részét. Másfél óra volt. A negyvenedik percben már tudtam, ki a gyilkos. Azt még nem, pontosan miért csinálta, de hogy ő az, majdnem kiütötte a szömöm, na.

** Mindent egy frászt. Szanálás lesz, de durva.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2021/07/09 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

8/310 – Mozog

Ez semmiféle élőlénynek nem túl kafa időjárás, a makkák is teljesen ki vannak ütve.

Szeretném megnyugtatni a nagyérdeműt, még mozognak.

Én is mozgok, az előrelátható következményekkel. Tegnap hajnali három és hat között már sikerült akkora felfordulást csinálnom, hogy egyetlen biztos pont van, a macskakaja, azt ugyanis éppen megfelelő helyre menekítettem, ahol tutira megtalálom. (Ezúttal tényleg, szemben az összes olyan esettel, amikor elteszek valamit Egy Jó Helyre, aztán többé nem lelem.) Summa summárum, a macskakaja az egyetlen stabil pont jelenleg az egész univerzumomban.

Ja, meg a kávé.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/07/08 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

8/309 – Riadó

A mai és holnapi napot monstre felfordulás közepén fogom tölteni, melyről nem számolhatok be péntekig, mert a Repülő Kutató is olvassa a blogom, és kíváncsi vagyok, észreveszi-e, amikor hazajön, mekkora merényletet követtem el a lakásban. Egyúttal az is biztos, hogy péntekig úgy fogok kinézni, mint egy kubikus a hőségriadó közepén, az meg érdekel titeket? na ugye hogy nem.

Úgyhogy annyit mondhatok, tessék várni türelemmel, előbb-utóbb minden kiderül. Addig valószínűleg macskafotókkal foglak szórakoztatni, azazhogy ma a tegnapi dolce far niente egy képkockájával, amikor még kultúra volt itt és civilizáció, a vakációról nem is beszélve.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/07/07 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

8/308 – Toka

A tegnap esti ég izgi és tarkabarka héttel kecsegtetett,

úgyhogy ennek megfelelően próbáltam izgi és munkás estét tartani (nem).

Ez itt most mindannyiunkról roppant előnyös fotó: Maci, én, a Bűnök Barlangja meg Léna. Maci teljes pompájában mutatja rózsaszínes hasikáját és hét kilóját, a Bűnök Barlangja fut, Léna varacskos, nekem meg akkora tokám van, mint egy puttony.

Amióta a RK lelépett, ezek a dögök állandóan rajtam lógnak, ha meg nem rajtam, akkor az éppen kiszabni vágyott anyagokon.

Mint látható, végre nekifutottam a sok éve vett virágos trikotázsnak, de persze nincs belőle elég a szabásmintához, amit alkalmazni óhajtok rá, úgyhogy jövel logisztika. Meg makkák.

(Látszatra nagy nyüzsgésben vagyok, de valójában halogató üzemmódban, mert gyáva vagyok belevágni abba a monstre felfordulásba, amire pont jó lenne ez a néhány férjmentes nap, de a végére térdig lógna a nyelvem, és lehet, hogy ehhez meg lusta vagyok. Na meglássuk.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/07/06 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

8/307 – Pantomim

Csak miután befejeztem az őtözködést, azután realizáltam, hogy én most hozzávetőleg úgy festek, mint egy kezdő pantomimes, aki nem egészen érti még ezt a szakmát.

Tessék.

Itt most éppen azt mutogatom el, hogy reggel a RK elpályázott Bécsbe, anyám du. elpályázik Grácba, itt maradok egyedül (plusz szőrös terroristák), tegnap remek pizzákat sütöttünk grillen éngyúrta tésztából,

és a héten vagy kijönnek hozzám baratináim, vagy nem, és vagy felfordítom a lakást vagy nem (vannak bizonyos terveim, kellően rémségesek, és egyszer valamikor mindenképpen sort kerítek rájuk), de akkor is, vakációm van, juhé.

Jó, na, mondtam, hogy még kezdő vagyok a pantomimben.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/07/05 hüvelyk eská, nyár, otthoncsücsü

 

8/306 – Sátor

Mondtam én, hogy addig nem láttok, amíg nem varrok magamnak valami hordhatót. Nu, tessék.

Az 52-es csíkos hálóinget félretettem, amíg kitalálom, mit csináljak vele, és nulláról kezdtem a hülyeséget meg marhaságot, ez általában segít. Nem tudom, a nagyérdeműnek mi a véleménye, de én lenni boldog. Fincsi nyári sátor zsebekkel, engem az ilyesmi mindig megörvendeztet. Amúgy ezt a piacos ruháim (a padlizsán meg a seződ) alapján szabtam ki, mert kíváncsi voltam arra, le tudom-e venni a mintáját.* Nyilván még lehet vele játszani, de első tervem az vala, hogy nyári sátor, zsebekkel.

Bárcsak minden terv így összejönne, neszpá.

* A Bűnök Barlangjában még mindig ott a százhúsz Burda, dugig szabásmintával, de hát engem a kihívások éltetnek, ihihihi, ohohó.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/07/04 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

8/305 – Rigónéző

Miután tegnap több értékes órát pazaroltam el életemből arra, hogy megvarrjak egy 52-es méretű csíkos hálóinget (gondolom, sejtitek, nem ez volt a terv), most szent esküvést teszek arra, hogy mindaddig nem mutogatom magam, amíg nem sikerül varrnom magamnak valami hordhatót is.

Nézegessetek inkább helyettem rigónéző makkákat.

Igen, tudom, szombat van van és piac, de én ezúttal nem mentem le, mert olyan vidáman pocsékul vagyok, mintha másnapos lennék. Talán mondanom sem kell, egy korty alkoholt nem ittam tegnap.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/07/03 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

8/304 – Avakumica

Azt nem tudom, a mai nap a jó- vagy a bűncselekmények listájába kerül-e a nevem mellett, de két órán át hurcoltam és abajgattam jobb sorsra érdemes ismerősöket végig Szentendre kies és eldugott helyein, többek között az Avakumovics Avakum közön is, ami a legislegnagyobb kedvencem ebben a városban. Ezúttal még össze se volt pisilve (nagyon), remek.

Délutáni képeknél a jövőben erre az árnyalatra számítsatok, a Magos Mustár határozottan beleavatkozik az ambianszba. Na de miután hazamásztam, és megkíséreltem behatolni a Bűnök Barlangjába, hát nédda.

Ezért nem vannak nekem új ruháim, vagy ha mégis, azok is olyan gyorsasággal, mint a Luca széke.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2021/07/02 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár

 

8/303 – Anyaghiba

Jellemző módon tegnap sikerült a kétszáz folyóméter anyagból kirántanom azt a hármat, amiben igen vicces anyaghibák vannak, úgyhogy a kerülgetésükkel úgy elrepült az idő, mint a vadlibák. Nem is lettem kész semmivelse, grr.

Na mindegy, vár a tanszéki ingyombingyom.

Ami az orcámon látható, hát az nem éppen lelkesedés. És természetesen a hajam is fel van robbanva, mert miért ne.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/07/01 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

8/június

A hónap, amelyben abbahagytam a fázást. Még egy hét, és vissza is fogom sírni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/06/30 hüvelyk újracucc, eská, galéria, macs, nyár, otthoncsücsü

 

8/302 – Dobszerda

Van abban valami kifejezetten mókás, hogy ugyan még nincs igazából vakációm, de a naptárral már most hadilábon állok. A tanszéki ingyombingyom, amiről úgy emlékeztem, hogy szerdán lesz, valójában csütörtöki.

Akkor ennyi erővel akár varrhatnék is magamnak valami új ancúgot holnapra. Anyag van dögivel.

Titeket melyik hozna izgalomba?

 
11 hozzászólás

Szerző: be 2021/06/30 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

8/301 – Vesperás, matutinum et laudes

Az, hogy tegnap este a teraszon fődögélvén latin nyelvű zsolozsmát hallgattam odafentről a vendégszobából, még hagyján, de ma reggel nem tudtam bemenni fogat mosni, mert ezúttal a fürdőben folyt a nemzetközi online matutinum+laudes.

Konkrétan itt, ni:

A többi résztvevő ott van benne a gépben, a húgom meg, mielőtt kirohant volna egy kávéért, a macskabudi előtt, szárijaim alatt, a bidére helyezett összecsukott ülőkén volt fellelhető. Mit ne mondjak, nekem lenni gyakorlat a családommal kapcs, de azért még így is meg tudnak lepni időnként.

Mostanra viszont elpályáztak mind, úgyhogy én is összeciheltem magam, hogy elmásszak a könyvtárba pár plusz hivatkozásért. Futok is, amíg még csak harminc fok van, nem pedig harmincöt.

A szombati piacon természetesen vettem még egy ugyanolyan ruhát, mint a lila, csak ez afféle seződ színű. Mint a Mentolos Zuzmó.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/06/29 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

8/300 – Loco

Mint mondtam már, paplanruhák szezonja.

A családomat ma kicsapjuk legelni vagy hogy is hívjuk azt, amikor rájuk bízzuk azt, mit csináljanak magukkal, nekünk megvan a magunk dolga. Én továbbra is könyvfejezet-harmadot írok (Luca széke, bmeg, Luca széke), a Repülő Kutató meg elfutott valami workshop vagy konferencia vagy miabokám irányába. Ezúttal élőben, Budapesten. Hé, jövő héten már egészen igazi bécsi konferenciára megy, és nem a teraszról ám, hanem ott lesz loco majdnem egy hétig. Cincogni fogok itthon, mint egy egér.

A makkák egészen jól veszik az akadályokat, de tegnap félreérthetetlenné tették, hogy Bűnök Barlangjában nekik akkor is igenis van keresnivalójuk, ha amúgy az most vendégszobává avanzsált.

Anyám szerencsére bírja őket, szóval héderezhettek kedvükre.

Máskor ilyenkor már vakációkról zöngicsélek, de hát most még nem állunk ott, előbb a könyvfejezet, aztán szerdán tanszéki ingyombingyom, és utána is lesz meló, mert ez már ilyen. Viszont kinyílott az első sarkantyúka, és ez nagy öröm,

már kezdtem elveszíteni a hitem abban, hogy egyáltalán megélnek-e a dögök.

Na akkor én most balra el. Bár tudnám, hová, mert minden megszokott munkázó helyem foglalt. No sebaj, majd csak kitalálok valamit.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/06/28 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

8/299 – Nyuvogó

Volt a családban egy kisgyerek, akinek a “Rendes ember én már nem leszek” szövegét sikerült abban a formában elsajátítania, hogyaszongya “Samikora kisfalumba nyuvogóra térnek, anyámmongye lértemeggyi máááát”. Hát én tegnap nyuvogóra csak éjfél után tértem (nyilván ötkor meg bajnng), és akkor még lent a teraszon vígan folyt a paláver. A húgom ezúttal tízkor esett haza, a Repülő Kutató még annál is később, az őseink meg elmentek kultúrprogramot élni, úgyhogy kábé héttől kezdve úgy éreztem magam, mint egy szombat esti kertvárosi tyúkanyó, aki arra vár, mikor jön haza minden csibéje a hepajgásból. És közben meg ezt csináltam, ni:

Még körmöt is festettem/újrafestettem egy ponton, annyira ráértem. Pontosabban, annyira nem voltam jó semmi másra, no.

A húgom egészen kicsire begyógyult csíkszemekkel és hullafáradtan érkezett a konferenciáról, úgyhogy neki rögtön fellőtték a pizsit, de a többiek még leültek alkoholizálni és sztorizni a teraszon. Most persze még mindenki alszik engem és a macskákat kivéve, mely utóbbiak épp a Fapapucs Futammal vannak elfoglalva, de az efféle békepercek nem tartanak sokáig. Főzni hálistennek ezúttal sem kell, áldja meg az Úr anyósomat mind a két kezével, és remélhetőleg mindenki önjáró üzemmódban lesz, mert ma ismét kánikula várható, nekem meg harminc fok fölött épp csak arra elég az agyműködésem, hogy az alapvető funkciókat ellássa, például idejében elküldjön vécére, ha pisilni kell.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/06/27 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

8/298 – Logisztika

Szombat lévén, már megjártuk a piacot,

ahonnan többek között hoztunk egy másfél kilós kenyeret is, mert anyám meg húgom egyaránt kenyéralapú létformák, ebben az időjárásban viszont süssön az, aki tényleg pék. Egyúttal felavattam a teában festett tornacipőmet is, hát nem vagyok teljesen elégedetlen.

Mindeközben a jojóprogram teljes pompájában bontakozik a pofánkba bele, a húgom tegnap este fél tízkor beesett, a RK ugyanezt fél kettőkor abszolválta (barátoknál volt vacsorán, és én is mentem volna, ha nem dagadok virslivé a hőségtől), a húgom ma reggel nyolckor már el is futott egy konferencia irányába, mi elfutottunk a piac irányába, ezek után meg a RK délben felkanalazza anyámat, hazahozza, majd este eldönget Múzeumok Éjszakáján lenni beszélgetőprogram. Valamilyen módon még ma este a húgom is visszakeveredik a konferenciájáról, Poci és Maci pedig előbb-utóbb beleszarik valamelyikőnk cipőjébe, mert Poci már totál elszokott a vendégektől, Macinak meg a Sz.i. alatt esélye sem volt olyanokkal találkozni.

Nekem ezzel szemben kezdi kisütni az agyamat a meleg, mindösszesen az alvóhelyek, ágyneműk és törülközők logisztikájára vagyok képes. Valszeg még főzni is anyósom fog a családomra, amitől persze mind Babett anyóval fognak álmodni, mert mára például könnyed nyári kajaként kolbászos marhapörkölt a menü.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/06/26 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

8/297 – Hűtő

Nagyon remélem, van valaki, aki kedveli ezt az időjárást. Én napokon belül igen hangosan fogok nyígni miatta, jelen pillanatban is csak azért nem teszem még, mert a) a teraszon, ahol most gépelek épp, egyelőre barátságos huszonhat fok van szellővel és árnyékkal, b) annyit fáztam már Sz. i. (=Szopornyica idején), de különösen most áprilisban és májusban, hogy egyelőre belefér. Mindemellett ez már a napi három zuhany ideje, és ehhez annyit őtözöm, mint egy menyasszony, úgyhogy háromszor annyit kell mosnom, mint általában, cserébe viszont másfél óra alatt kopogósra szárad minden.

Mára ez jutott első felvonásként,

mert addig akartam átszaladni a szemközti kínaibótba, amíg még lehet lélegezni ekkicsit.

A rúzsom amúgy írd és mondd megizzadt a fürdőszobában, és egyszer olvastam ugyan olyat, hogy az igazán gondos nők a hűtőszekrényben tartják a kozmetikumaikat, de nálunk ez nem játszik. A hűtőben ugyanis nálunk kaja van.

A lakásban szétszórva meg természetesen makkák.

Ez a kép még tegnap készült, azóta a kelimszőnyegnek két árnyalattal élénkebbek lettek a színei, reggel hatkor ugyanis nekiláttunk porszívózni, mikor máskor. Ma estétől hosszú kihagyás után igazi processzió indul meg kies lakunk irányába, jön a húgom, aztán jön anyám is. A következő héten úgy jár-be mindenki, mint a jojó, és mostanra a kupleráj olyan szintjeit sikerült elérnünk, hogy nem engednék be jó szívvel senkit, aki nem egy ólban lakik. Az emeleten persze megint vuzigálnom kellett dógokat, ezúttal annak érdekében, hogy senki ne taknyoljon el valami tereptárgyban, amikor éjszaka kimegy pisilni, meg hogy mindenki eljuthasson az ágyáig.

Megyek is, keresek valami páviánsegg színű ágyneműt, hogy felhúzzam.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/06/25 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár

 

8/296 – Rock the Casbah

Csak tudnám, miért ezt kezdtem dúdolni,

amikor felőtöztem a mai harmincnyolc fokhoz.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/06/24 hüvelyk eská, nyár, otthoncsücsü