RSS

mák bejegyzései

Eská 7/35 – Sarkantyúkák

Mivel a remény hal meg utoljára, elültettem egy adag kúszó sarkantyúkát, aztán gondoskodtam arról is, legyen hová kúszniuk.

Rajtatok a világ szeme, kölykök.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/06/21 hüvelyk eská, nyár, otthoncsücsü

 

7/295 – Csőgörény

Mint mondtam, itt akkor is hétvége lesz, ha törik, ha szakad. Úgyhogy tegnap ennek tiszteletére a RK nekigyürkőzött, hogy új csapot szereljen a mosogatóra, a régi ugyanis a beépített konyhával jött huszonegy éve, és hát azóta izé. Én a mosogatószifont pucoltam ki, és nem akarok részletekbe menni, maradjunk annyiban, hogy blöe, blöee, BLÖEEE. A meló egy adott pontján persze kiderült, hogy kell még a szereléshez egy hüvelykujjnyi méretű basz, ami nem volt a házban, így a RK némi káromkodás kíséretében felöltözött csőgörényből embernek, belevágta magát Emesébe, és elszáguldott a barkácsáruházig, hogy beszerezze. No de most végre van egy működő mosogatócsapunk, és már csak két másik csepegő csappal kell megbirkózni, bagatell.

A héten mosógépet is kellett vennünk, mert a régi megdöglött. Nem tudom, másoknál mi lehet a helyzet, de a kolera nálunk jól leamortizálta a háztartást, meg persze minket is. Én például még mindig az online államvizsgák utáni szédelgésben vagyok, de már jönnek belülről azok az apró kis böködések, hogy mozduljmááá, dógozzmááá, és előbb-utóbb meg is fogom adni magam, mert ez mindig így szokott történni.

Addig viszont elténfergek még kicsit a cicás zoknimban és mosatlan hajammal, adjunk a hétvégének.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/21 hüvelyk eská, nyár, otthoncsücsü

 

7/294 – Pihi

A tegnapi napot nagyrészt végigszundikáltam némi horgolás mellett, cserébe viszont Nagyseggű Maruszja volt, aki folyton aktivizálta magát, és ő hozzám hasonlatosan igen jó a káosz termelésében, úgyhogy e pillanatban így néz ki közös munkánk gyümölcseként a Bűnök Barlangja:

A többi szoba még ennél is rosszabbul.

Ma viszont szombat van, vagyis a piacra is lementünk, én a most már szinte hagyományos piacjáró narancssárga böhömben, ami arra jó, hogy a RK ne veszítsen el a rukolák között.

A folytatásban továbbra is szombat lesz, holnap pedig vasárnap, és akkor is hétvége meg pihi, ha kisbalták potyognak az égből trollasszonyokkal vegyest.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/20 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár

 

Eská 7/34 – Meglepetés egy-két-há…

Mivel az eredmény(ek) meglepiajándékba készül(nek), igazából csak azt tudom teljes terjedelmében megmutatni, honnan indultam, és hová jutottam.

Így állt a helyzet április 28-án (plusz még ezek),

és így áll ma:

Ezúton szeretnék köszönetet mondani a kolerának, szakdolgozóimnak, a Neptun Meet Streetnek, az Unipollnak és az online államvizsgáztatásnak, mert ha ezek nem darálták volna le ezen a tavaszon az agyamat, értelmesebb dolgokra is képes lettem volna.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/06/19 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü, tavasz

 

7/293 – Zátony

Azt ígértem, hogy ha végetérnek az államvizsgák, tüzet fogok rakni az udvaron, és körbetáncolom. Ezt az ígéretet nem tudtam megtartani, ugyanis miután hazaértem, úgy eldőltem, mint a zsák, és szinte azonnal elaludtam.

Még mindig nem tudom elhinni, hogy túlvagyunk rajta, továbbra is afféle “szék szélén, ugrásra készen” állapotban vagyok, egyharmad rész boldogság, egyharmad kimerültség, egyharmad feszültség. (Ez alatt a négy nap alatt fogytam egy kilót. Nem volt szándékomban.) Mintha eddig ide-oda hányta volna a vihar a hajócskámat, most meg végre sikerült földet érni, de még nem merem elhinni, az is lehet, hogy zátonyra futottam.

Valahogyan le kell vezetni mindezt, ezért gondoltam anno a tűz körüli ugrálásra, de most ahhoz is fáradt vagyok. Az utolsó vizsga után viszont volt még annyi időm, hogy megnézzem, mi történik a kedvenc esztergomi méteráru-boltomban. Nos, az egyik polcról azt mondta nekem valami, hogy “hellóóó”.

Ez.

Közelebb mentem, jól hallom-e.

Meg még közelebb.

Amilyen az én formám, nem volt belőle már több, csak hatvan centi. Na hát mondjátok meg, lehettem-e olyan kegyetlen, hogy ott hagyjak árválkodni egy hatvan centis árva kis anyagdarabot?…

Azt hiszem, az ilyesmik révén mégiscsak elevezek lassan-lassan a zátonyról. Lassan, lassan.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2020/06/19 hüvelyk ajándék, nyár

 

7/292 – Ménkű

Utolsó államvizsga-nap. Mondanám, hogy a hajam még tart, de hát fel van robbanva.

Tegnap az időjárás a legszebb orcáját mutatta (irónia), a vizsgáztatás egy pontján akkora ménkű vágott be valahol a közelben, hogy egy pillanatra mindenkibe beleállt a frász, mit csinálunk, ha elmegy az internet vagy az áram vagy mindkettő. Mivel kényszerűségből majdnem mindannyian bent tolongunk a tanszéken, összesen ketten maradtak volna vizsgáztatni, és egyikük csak pár utcányira az épülettől, úgyhogy szépen meg lettünk volna lüve, ha neki is beüt ugyanaz a ménkű.

Egyéb frászaim mellett mára már az is problémát jelent, hogy mi a ménküvet vegyek fel. Az eddigi napokat elnézve egy elegáns spagettipántos izé lenne a legjobb megoldás, gumicsimmával. No sebaj, ez is megteszi.

Másik táskába viszont, már elnézést, de pakoljon át az, akinek hat anyja van.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/06/18 hüvelyk eská, nyár

 

7/291 – Bodri

Némi gyanakvással tekintek a mai nap elébe, eddig ugyanis még nem történt semmi irtózatos. (Jó, na, csak háromnegyed hét van, de akkor is.) A rettenetes online államvizsgáknak még csak a felénél tartunk, úgyhogy továbbra is a csütörtök délutánt kell megélni, viszont mivel tegnap és tegnapelőtt viszonylag simán zajlottak, valamikor mindenképpen be kell ütnie a krachnak.

Tegnap már kaptunk ízelítőt abból, milyen az, ha összefog ellenünk a technika. Az egyik vizsgázónál egy reccsenés után elnémult a mikrofon, de ő továbbra is lelkesen magyarázott a kamerába, miközben mi a karunkat lengettük és a fülünkre mutogattunk, hogy észrevegye, pusztába kiabálja a szavait. (A puszta amúgy a saját szobája volt, és én egyre aktuálisabb információkat szerzek a jelenkor lányszobáinak berendezéséről. Az egyik vizsgázónak olyan rózsaszín szőrmével borított irodaszéke volt, amilyet még sose láttam.) Végül felhívtuk telefonon, és mivel mindvégig láttuk a fejit (a kamerának nem esett baja), nem kellett új tételt húznia, úgyhogy ez egyszer megúsztuk.

Az én fejemet is mindvégig látják, de sajna nem tudok a jelenleginél többet tenni az esztétikum érdekében, a Medárd utáni negyven napos esőbuli ugyanis permanens dájerben tartja a hajamat, bármit vetek be ellene.

Akkor ezennel Bodri tanárnő ismételten eltalpal a busz erányába, és reménykedik a csütörtök délutánban.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/06/17 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

7/290 – Vaku

Azok a napok rendületlenül folytatódnak: ma reggel negyed hatkor arra ébredtem, hogy csurom vér vagyok, az eső vigasztalanul veri a tetőablakot, és mászkál rajtam a takaró alatt egy bogár.

Természetesen egy poloska.

Mindehhez pedig olyan ocsmány sötét van majdnemhétkor, hogy muszáj volt vakuznom, aztán mégis mi lett belőle.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/06/16 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

7/289 – Azok

Vannak azok a napok, amikor az idegességtől már a reggeli fogmosás közben elhányja magát az ember.

Kétszer.

 
12 hozzászólás

Szerző: be 2020/06/15 hüvelyk nyár

 

7/288 – Lomosfiók

Néha igen komolyan elgondolkodom azon, egyáltalán hogy a nyavalyába értem én el bármit az életben. Ha eddig nem derült volna ki (mely esetben valamit igen rosszul csinálok ezen a blogon), rendkívül kényelmes vagyok, sőt inkább lusta; kellemetlenül sokat húzom az időt és prokrasztinálok; a nemszeretem feladatokat ezer nyávogás árán csinálom meg; a szeretem feladatokat nagy lelkesedéssel kitalálom magamnak, aztán azokkal is csak időt húzok és prokrasztinálok és nyávogok; mindehhez ráadásul gyakorlatilag nincsenek ambícióim, tudományos kariőr és más verebek helyett én egészen jól elvagyok a Bűnök Barlangjában Pocival és több kiló horgolófonallal. Ha ez eddig nem lett volna elég, én még arra sem vagyok alkalmas, hogy megfelelően marketingeljem munkásságomat, merthogy valamilyen rejtélyes módon a nyávogás és prokrasztinálás ellenére is csak-csak összehozok egyet-mást. Ez a munkásság ugyan nagyrészt pipefing, de vannak olyanok, akik ennél kevesebb pipefinggal is jobban el tudják adni magukat.

Ahogyan ezt valaha Gertrude Stein írta magáról, nagyon sok bennem a tehetetlenségi nyomaték és nagyon kevés az iniciatíva, magyarán ha ráállok egy vágányra, addig kattogok rajta végig, amíg el nem fogy, vagy közbe nem jön egy váltó, amit valaki más átállított. Balszerencsémre ráadásul igen sok olyan emberrel vagyok körülvéve, akik vagy nagyon szorgalmasak és tehetségesek, vagy nagyon jól el tudják adni magukat, vagy mindez együtt. Csak ami a Repülő Kutatót illeti (ha eddig ez úgyszintén nem lett volna egyértelmű), a pasas a maga korosztályában és szakmájában az egyik legnagyobb lumen, méghozzá nem csak a saját utcájában, hanem az Óperenciás tenger mindkét partján, de még ott is, ahol a kurta farkú malac túr. Ezt nem azért mondom, mert elfogult feleség módjára bárhová odacsipognám, hogy az én Drágaszágom a legszebb, legokosabb és legügyesebb, és párja nincs a világon, hanem mert ez tényleg így van.

Szóval én ezeket most csak azért nyávogtam el, mert természetesen megint egy nemszeretem feladattal kell megküzdenem, amit már rég meg kellett volna csinálnom, de természetesen hetek óta halasztgatom, mert rohadtul nincs kedvem hozzá. Ahhoz, hogy lezárhassam a félévem a doktorin, mindenféle kutatási beszámolókat kell írogatnom, és egyrészt ebben a félévben jóformán nem csináltam semmiccse, amiről beszámolhatnék, másrészt pedig ott egye meg a fene az egész doktorit. A témám szép lassan szétesik a seggem alatt, pontosabban szétverik mindazt, amiért fontosnak tartanám, hogy megírjam ezt a kehes disszertációt, és egyre inkább úgy érzem, hogy mire befejezném, az egész nem lenne jó másra, mint afféle epitáfiumnak, “nézzétek, milyen volt, és milyen lehetett volna”. Egy képeslap lesz belőle, bekeretezve, üveg alatt, lepréselt gizgaz a telefonkönyvben, egy olyan bizbasz, amit csak azért hagy a lomosfiókban az ember, mert nem tudja, hová tehetné.

Mostanra viszont tényleg körmömre égett a gyertya, és tényleg meg kell írnom azt a rühes kutatási beszámolót, még ha úgy is érzem, hogy a fejem lett az imént emlegetett lomosfiók. Hát akkor uccuneki.

Ilyenformán fest nálunk az uccuneki valósága,

de ilyennek érződik:

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/06/14 hüvelyk újracucc, eská, macs, megaszondom, nyár

 

7/287 – Lag

Tegnap este úgy döntöttem, ideje végre úgy tenni, mintha tényleg nyár lenne, és kilagoztam a lábamon a körmöket. Őtözködős bloggerhez méltatlan módon én ilyesmit nem szoktam csinálni mindaddig, amíg nincs legalább hozzávetőlegesen szandálszezon, most pedig körülnéztem, és azt mondtam, na jó, kezdhetjük. Az, hogy a gyakorlatban alig hordok szandált, nem számít. Az elv a fontos, kéremszépen, na meg a világ apró rejtett örömei.

Mint például ezen a meglepően kecses brazil gumipapucson bévül a rózsaminta. Gondoltam, megmutatom.

Nagyon jó kis gumipapucs ez, mind az ezer forintot megérte, amennyiért valamikor pár évszázaddal ezelőtt kiturkáltam magamnak.

Én is úgy festek, mint akit ezer forintért turkáltak ki pár évszázaddal ezelőtt, de azért ugye megérte.

(A Repülő Kutatóért aggódó olvasókat szeretném megnyugtatni, hogy a pasas a tegnapi nap folyamán megivott egy fél akó kamillateát, cseresznyeszár-teát és sört, úgyhogy most gyöngyállapotban van, és gyanúm szerint készen arra, hogy ott folytassa, ahol abbahagyta.

Valószínűleg mégiscsak agyon fogom vágni egyszer.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/13 hüvelyk eská, nyár, otthoncsücsü

 

7/286 – Gáz

Mint mondani szokták, addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. Ez pontosan így is van.

Elég sokat írok itt a Repülő Kutatóról, de az aggódás nagy részét megtartom magamnak. Egyébként is, A Középkorú Férfi Keserveit, Midőn Rádöbben Saját Halandóságára, már letudtuk ante blog. (Korán érünk és vénülünk, no.) Mire én ezt itt elkezdtem írni 2013-ban, már túl voltunk a vesekrízis talán-homok-de-mindenképpen-vigyázz magadra stádiumán, túlvoltunk az isiászos mingyámeghalokon, és megjöttek a kötelező pofonok is a kortársak hirtelen-váratlan halálaival. Ennélfogva röpködés meg konferenciák meg publikációk garmada meg bármi ellenére is, a Repülő Kutató viszonylag egészséges életet élt, elegendő alvás, heti két futás, sok zöldség, sok folyadék.

Aztán beütött a kolera.

Az idei tavaszból mindannyian többé-kevésbé megtépázva fogunk előkerülni (egyszer muszáj lesz erről bővebben is írnom, attól tartok), de míg a legtöbben valószínűleg azon problémáztak, hogy miként tölthetnék be a normális életükbe ütött lyukakat, a Repülő Kutató esetében bebizonyosodott, hogy életének kutatói része gáznemű, és minden rendelkezésre álló teret simán betölt. Ennélfogva azt az időt, amit repüléssel, találkozókkal, konferenciákkal, ingvásárlással meg más effélékkel töltött volna, nem arra használta, hogy például megtanuljon korongozni vagy salátát telepítsen a kiskertbe, hanem csak ült a seggén, és írt. Amikor nem írt, akkor távmegbeszélt. Amikor nem távmegbeszélt, akkor a cetlijeit kurkászta. Értitek, na.

Erre mondtam én még valamikor április elején (asszem), hogy a jézusmáriáját neki, már megint 2005-ben vagyunk. Akkoriban éppen a disszertációját írta, és egész pontosan úgy nézett ki ez a tavasz is, mint a 2005-ös: reggel felkel, leül, ír, este feláll, elmegy aludni. Oké, annyit javult a helyzet 2005 óta, hogy reggelire megeszi a zöldségeket, és heti kétszer elmegy futni. Meg néha főz. És mosogat is. Cserébe viszont azóta elmúlt tizenöt év, és egyikünk se lesz fiatalabb, ő például egész biztosan nem, mert előbb-utóbb agyonvágom.

Tegnap délután, valahol az idei harmincötödik tanulmány közepén elkezdődött a “valami baj van, ott hátul deréktájon, és kisugárzik belőle”. Ez az ő diagnózisaival afféle dzsolidzsóker, mert az isiász meg a vesenyavalya is ott hátul deréktájon és kisugárzik belőle, de estére már nyilvánvaló lett, hogy a veséje lesz az. Hurrá. A fél nyolctól kezdődő zoomos megbeszélését (ami mellesleg fél tízig tartott) már nagyrészt fel-alá járkálva töltötte, kezében a laptoppal, az éjszaka az meg pont úgy nézett ki, mint ilyenkor elvárható.

Az nyilván nem opció, hogy agyonvágom, aztán leülöm, és reménykedem abban, hogy éppen nem kerül azidőtájt velem együtt a böribe valami kurrens celeb, úgyhogy még akár a dutyikönyvtárat is gondozhatom, amíg le vagyok csukva. (Amennyire én követem az eseményeket, a dutyikönyvtár gondozása valamiért a zalatnaycinikre szokott szállni, nem a magyartanárnőkre, akik elsikkasztották az osztálykasszát.) Az se tűnik túlságosan kézenfekvő lehetőségnek, hogy jól itthagyjam, aztán reménykedjem abban, hogy felkanalazza valami seprűs pillájú szöszi, akinek imponálnak a Doktor Doktor Bubó Bubók, és egyéb vágya sincs, mint hogy professzorfeleség legyen egy Nagy Ember mellett, reggel kiporciózza a vitaminjait, este megtisztítsa a csakráit, és beállítson a telefonján egy appot, ami félóránként szól, hogy “igyál vizet, kisszívem”. Az én szupererőm a zsörtölődés meg a megaszondom, és már április elején megmondtam neki, hogy vigyázzon magára, mert az isiásza meg a veséje. Azóta is mondom. Azóta is épp olyan hatásfokkal, mint az elején.

Rohadtul el vagyok keseredve, feleim. 2005 all over again, de most már nemcsak öregebb és elhasználtabb vagyok, hanem türelmetlenebb is, és jóval határozottabb véleményem van a feladatmegosztásról, különösen annak tekintetében, hogy kinek a feladata vigyázni a Repülő Kutató harmatos egészségére. Egészen konkrétan az övé, basszameg. Hadd vegyem már felnőttszámba, és hadd ne mondjak már olyanokat, hogy “ó, de hát ilyenek a férfiak”, mert semmi kedvem hozzá. Most komolyan, a nők már valamikor Éva meg az alma óta tudják, a háttérből muszáj manipulálni a nyavalyásokat, hogy elérjük, amit akarunk, és mindeközben az ember lánya továbbra is rendes feleségnek érezhesse magát, de nekem ehhez átkozottul nincs már semmiféle ingerenciám. Legyünk már felnőttek mindannyian, a kutyafaszába, és felejtsük el Nabokov Veráját.

Na, nesztek egy kép is, ha unjátok a szöveget. Tegnap lőttem, amikor Pocival leültünk filmet nézni. A Nagy Ember odalent kétrét görnyedve körözött a nappaliban a laptopjával, idefent meg Peggy Carter mindenkinek szétrúgta a seggét, akinek muszáj volt, ahelyett, hogy szárazdajkát játszott volna velük. Girl powah, azám.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2020/06/12 hüvelyk eská, macs, megaszondom, nyár

 

7/285 – Puli

Én ugyan nem megyek ma se élményszámba, de már napok óta nem mutattam meg a fejem, úgyhogy jogosan tarthattok attól, esetleg nincs is a helyén.

De.

Így festek én akkor, amikor a levegőben váratlanul megnől a páratartalom. Mint egy szénaboglya és egy puli szerelemgyermeke.

Ha már a megvanások kerültek szóba, szeretnék megnyugtatni mindenkit, aki már rég nem kóricált Esztergom felé, hogy tegnap leellenőriztem a bazilikát, az is megvan.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/06/11 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

7/284 – I never promised you a rose garden

Rózsás, mi?

Most jöttem haza munkából, és még mindig csak a jövő csütörtök estét akarom megérni ép ésszel.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/06/10 hüvelyk eská, nyár

 

7/283 – Távollét

Olyan rémes hülyeségeket álmodtam az éjjel, hogy még most is szédelgek bele, elvittük Celofánt sétálni, aztán megevett egy tűzőgépet, és az belülről összevissza bélázta szegénykémet, a Repülő Kutató meg azt mondta, á, nem lesz semmi baja, aztán betette egy dobozba. Mit ne mondjak, abszolúte jellemző, hogy végre mindenki (vagy legalábbis majdnem mindenki) fellélegzik, hurrá, múlóban a kolera, vissza lehet térni a majdnem-normalitáshoz, én meg nekilátok még annál is nagyobb marhaságokat álmodni, mint eddig.

Holnap amúgy muszáj lesz elketyegnem Esztergomig, mert főpróbát tartunk a jövő heti államvizsgákhoz, és az eddigi értekezletek olyan hanghatásokkal jártak nálam, mintha betettek volna egy akváriumba, hogy aztán azt betaszajtsák az állatkerti Madárházba. Arra ugyan nincs száz százalékos garancia, hogy ezt a körkapcsolásos bugyborgó-csivitelést teljes egészében rá lehetne fogni Lénára, de mégiscsak jobb az, ha mindenestül kiküszöbölöm annak lehetőségét, hogy én legyek a hunyó. Úgyhogy holnap reggel felkepesztek a buszra, és utazok másfél órát, aztán bent szenvedünk a Microsoft Teams-szel hármat, majd megint visszaszállok a buszra, és újabb másfél órát döcögök hazafelé. Ma egyébként, csak hogy szokjam, letotyogok a városba macskakajáért meg megnézem, mi a helyzet az előre váltható buszjegyekkel, mert a Volánbusz honlapján csak egy egyhónapos kommünikét találtam, ami szerint előreláthatólag május 20-tól újra lehet majd buszjegyet venni Pest megyében is a sofőrtől. Előreláthatólag.

Istenkém, csak a jövő hetet éljük túl a négy távolléti államvizsgájával, utána már jöhet bármi.

Poci pedig mindeközben továbbra is zavartalanul élvezi a dolce vitát, és igazán szívesen cserélnék vele, de sajnos nem tudok úgy aludni, hogy mindnégy végtagom ott legyen a fejem alatt.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/09 hüvelyk eská, macs, nyár

 

7/282 – Front

Azt hiszem, front van, vagy mi a fészkes, mert nekem a fejem fáj, Poci meg gurrogva rohangál, és próbálja teljes erőből szétrúgni a lakást. Meglehetős sikerrel, ha mondhatom.

Pedig tegnap milyen cukin ült itt velem, ni.

U.i.: Mint közben kiderült, ma van Medárd napja. Már mindent értek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/08 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

7/281 – Kakukk

Röhögni fogtok, de nekem csak tegnap esett le piknikezés közben, amikor a füvekkel, virágokkal, döngicsélő döngicsékkel meg a felhők formájával szembesültem, na szóval csak tegnap esett le, hogy itt a nyár.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/06/07 hüvelyk eská, nyár, otthoncsücsü

 

Intermezzó – Le Pique-Nique

Egy kép többet ér száz szónál, hát még kilenc.

Ha akartok, azért még kérdezhettek. 🙂

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/06/06 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, nyár

 

7/280 – Domb

Az én munkahetem még kinézett valahogy (bár az se volt egészen sétagalopp az értekezletekkel meg vizsgákkal), de  aRepülő Kutató olyan mértékben legyalulta magát, hogy már szerdán azt mondám neki, öregem, ez a helyzet tarthatatlan, menjünk el a hétvégén piknikezni. Ő meg aszonta, jó.

Na azóta úgy figyelem az időjárást meg annak jelentését, mint egy szorgos levelibéka. Kicsikét borúlátó levelibéka. Tegnap délután ugyanis ezt láttam a fürdőszoba ablakából:

Ott hátul lenne egy domb. Jó nagy. Nem látszik az esőtől.

Ma reggel megint kinéztem a fürdőszoba ablakán, és ezt láttam:

Ott hátul még mindig van egy domb, de ezúttal a ködtől nem látszik.

Ha a fene fenét eszik, akkor is elmegyünk piknikezni. Legfeljebb esőkabátban.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/06 hüvelyk nyár, tavasz

 

7/279 – Nyugieső

Végre eső. Koranyári, lassú, szemerkélő, álmosító nyugieső.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/05 hüvelyk nyár, otthoncsücsü