RSS

mák bejegyzései

6/219 – Gyuszi

Ah, azok a régi szép idők, midőn az Úr napját azzal szentelték meg, hogy felvették a legjobb ruhájukat és nem dolgoztak, nem pedig háromféle mintában és égig robbantott kóctömeggel mentek hetibevásárolni két szakdolgozat között.

(Azokban a régi szép időkben én már tragikusan öregasszonynak számítottam volna a magam negyvenpluszával, hacsak el nem visz még korábban valami gyógyíthatatlan, például egy tüdőgyuszi, és a legjobb ruhám egyben az egyetlen tiszta ruhám is lett volna, az is csak akkor, ha valamelyik hajnalban levonulok a patakra kimosni és eközben a tüdőgyuszival kokettálni, és egész héten csak szombat este fürödtem volna, és akkor is csak lavoárban. Elhihetitek.)

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/07 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

Intermezzó – Tulipántalány

Amíg én tancsikázok, itt hagyok nektek egy kérdést, mégpedig azt, hogy mi a fészkes fenét varrjak magamnak ebből a szííp tulipános turkálós paplanhuzatból?

Nincs százötven széles se, és mint láthatjátok, a hátulján csíkok vannak, tehát teljesen más minta, nem is igen passzol egymáshoz a kettő. Elég vékonyka (áttetszik rajta a hátlap csíkozása), fent pedig, azon a részen, amit behajtottam a szekrényajtó mögé, nincs is rajta semmi, csak fehér hómező.

Tanácsot kérek, micsináljak.

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/06 hüvelyk eská, tavasz

 

6/218 – Toronyóra

Ma délután is tancsitancsi van, pedig elvileg nem lenne, de most próbálok megtartani egy bokornyi májusi levelezős órát, amit akkor majd egy másik kötelező program miatt nem leszek képes. Istenkém, Istenkém, olyan kemény ez a tavaszi félév, mint Tarzan sarka.

Még a vigaszaim is röhejesek mostanság, mint például az, hogy beadtam tegnap konferenciára egy absztraktot, ami toronyórát igényelt lánccal 1500 leütésben, és én ha a láncot nem is, de legalább a toronyórát beleraktam 1492-be. Aztán persze két órával azután, hogy rácsaptam a “küldés” gombra, kiderült, hogy a) meghosszabbították április 15-ig a leadási határidőt, b) felvettek egy olyan egyesületbe, amelynek a tagjaként félárat kell fizetnem a konferencia-részvételért (ergo ha majd a toronyórára áldásukat adják, és elmehetek az inkriminált konferenciára, a helyszínen kell majd azon hercehurcáznom, mennyit is fizessek tulajdonképpen). Na de legalább a toronyóra már elment vándorútra, és így nem kell tovább foglalkoznom vele május közepéig. Mármint ha nem akarok.

Holnap pedig hétvége lesz, héééétvége. Ugyan továbbra is bepotyoghatnak további szakdolgozatok, és gondolnom kell mindenféle tanulmányok megírására is (pl. láncot rakni a toronyórára, és még vannak más feladatok is), de azért mégiscsak vasárnapot fogok tartani valamiképpen. Igaz, még sejtésem sincs, hogyan.

Talán varrok végre esetleg valamit?

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/04/06 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

6/217 – Ennél szebben

Ha csudálatos áutfitemből nem jöttetek volna rá, ma itthon ülök, és szövegekkel szopok. Ezt nem lehet ennél szebben megfogalmazni.

Jelzem, a “kívánd csak, majd jól megkapod!” ezúttal is érvényes, a tegnap folyamán kettő darab kész szakdolgozat esett rá a fejemre. Már legalábbis a küldők azt hitték, ezek készen vannak. Jáj.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/05 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

6/216 – Ődöng

Újabb szorgos szép munkanap tancsitancsival meg minden effélével. Megmondva az őszintét, semmi kedvem hozzá, estig el tudnék ődöngeni itthon pizsiben, és még a fejem se fájna. Mivel viszont erre semmi esélyem, jobb híján felvettem a muzsika hangját, az végső soron úgyis egy pizsi. Meg még egyéb hulladékok.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/04 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

6/215 – Deákné

Amióta kétágú vagyok (pontosabban amióta témavezetéssel is tökölök), még sose álltak ilyen csehül a szakdolgozóim. Jelen pillanatban tán háromról tudom elképzelni, hogy elkészül a leadási határidőre, a többiek lesunyt fejjel bujkálnak valahol a kertek alatt, hatótávolságon túl. Idén megint annyi volt a rohanás meg a munkamunka, sem időm, sem lehetőségem nem akadt arra, hogy időnként rájuk dörrenjek, most meg gyakorlaton vannak mind egy szálig. A vicces-öreg búcsúzási formula, miszerint “ha nem írok, ne válaszoljatok”, most különösen érvényes, ugyanis ha nem kapok tőlük anyagot, nem tudok segíteni abban, hogyan folytassák. Patthelyzet. Az egészben persze az a legröhejesebb, hogy én aggódom emiatt. Nekik kéne. De ha esetleg aggódnak is, nem velem osztják meg, akkor meg nem érünk az egésszel semmit.

Eh. Oda lehet vinni a lovat a vályúhoz, de arra kényszeríteni nem, hogy igyon is belőle. Mindez persze rám is érvényes, mert én sem vagyok jobb a Deákné vásznánál. Péntekre megint össze kell kalapálnom egy konferencia-absztraktot, és a mai napon kivételesen éppen akár időm is lenne rá, de olyan nyögvenyelősen megy a meló, hogy valószínűleg tényleg csak pénteken lesz belőle valami.

Oké, nézzük, mi szépet tudok prokrasztinálni máma a konferencia-absztrakt helyett. (Ha jutok valamire, arról természetesen beszámolok.)

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/03 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

6/214 – Dufla

Késve, de akkor már legalább duflán: ez volt rajtam ződ hajnalban, amikor elindultam:

és ez akkor, amikor hazajöttem a munkázóból.

Természetesen reggel még fáztam. Úgyszintén természetesen délután már ebben is majd megfőttem.

Klafa idők ezek így április elején, különösen ha még az óraátállítást is belekalkuláljuk. Én keddenként négykor kelek, és a röhej kedvéért általában igen jól tudnék még ilyenkor alukálni, úgyhogy képzelhetitek.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/02 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

A HT projekt 4. – március

Haladunk, haladunk.

Sárgulunk, sárgulunk.

Amíg ezt majd összevarrom, beleőszülök.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/01 hüvelyk eská, tavasz

 

6/213 – Operatív

Áprilisbolondják és más effélék között evezgetve birkózom a mai nappal, többek között mindenféle elragadó időpont-változásokkal a doktorimon (még mindig szopatnak anyám stop, és ez már feltehetőleg így is marad). Mivel még tegnap érkezett az értesítés, nem valószínű, hogy a mai nappal kapcsolatos mókakacagások listájára kéne felírnom, de azért kellő mértékben sírvaröhögök azon, hogy múlt hétvégén negyedóra tanácskozásba telt eldönteni, mikor ér rá (majdnem) mindenki arra, hogy bevonuljon, és szóban prezentáljon a tanárnak egy újabb nyavalyás dolgozatot, aztán persze egy héttel később kiderül, hogy éppen a tanár nem ér rá aznap. Cukker. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy Soha Többé. Én még egyszer tutira nem csinálok ilyet, és ezzel is csak azért nyűglődöm még végig a procedúrát, mert már annyi időt meg energiát meg pénzt meg tudást feccöltem bele, hogy nem hagyhatom kárbaveszni.

Na mármost mivel az volt a kiindulópontom, hogy minden rühes napnak szakajtsuk le szikkadt gyümölcsét, amíg nem talál kupán minket (a gyümölcs, az), eredetileg úgy terveztük a Repülő Kutatóval, hogy ha már muszáj elmenni Pécsre, akkor tartsunk egy rendes kis víkendet is kirándulgatással meg effélékkel. Mivel az utazás oka ugrott, az úticélhoz sem volt miért ragaszkodnunk, de csakazértis világgá akartunk menni, az árgyélusát nekije, úgyhogy a jelenlegi állás szerint Kőszegen fogjuk átbálozni azt a víkendet. Dear me, utoljára 2015 nyarán voltunk ott, ideje visszatérni egy kicsikét. Úgyhogy a szállást már le is foglaltuk, operatív népek akik vagyunk.

Ha az eddigiekből nem lenne nyilvánvaló, máma afféle nyűgös, de harcrakész állapotban vagyok, jelszavam az operativitás, mottóm a “magad, uram, ha szolgád nincsen”. Magamat és szövegeket adjusztálgatok, ppt-ket meg több gépnyi ruhát próbálok pontra tenni, és általában megkísérlek mindent gatyába rázni, amit csak lehetséges, mielőtt teljes energiával rámzuhan a hét.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/01 hüvelyk eská, tavasz

 

6/március

Röhögni fogtok, de én még mindig ágyban vagyok (persze tisztálkodtam, de utána olyan szépen visszafeküdtem, mintha a NASA fizetne érte), viszont megírtam és elküldtem a nyavalyás absztraktomat, úgyhogy most akár lustálkodhatok is. Ha már ennyire zűrös és rohangálós volt ez a nyavalyás március, legalább ma adjuk meg a módját. Galéria!

   

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/03/31 hüvelyk galéria, tavasz

 

6/212 – Én is, ők is

Ez egy illusztráció arról, mit csinálunk máma. Kellemes vasárnapot mindenkinek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/03/31 hüvelyk eská, macs, tavasz

 

6/211 – Szuszak

Próbáljunk ma végre egy szombatszerű szombatot tartani, az árgyélusát nekije. Reggel piac, délután találkozó a barátnőimmel, a kettő közé meg hátha befér még egy kis pöntyögés is a Bűnök Barlangjában, mert a fél- és negyedkész horgolt párnák listája egyre csak nő. Varrnom is kéne már valamit. A múltkor (hah, az is volt már vagy két hónapja) megfogadtam, hogy addig nem veszek újabb anyagot, amíg nem varrok magamnak legalább tíz új holmit, és ebből eddig mindösszesen ötöt sikerült. Pedig most új merényletek is motoszkálnak a fejemben régi hordatlan holmik meg maradékocska anyagocskák reciklálásával, plusz még azzal kapcsolatban, hogy továbbgondoljam (desőt leegyszerűsítsem) a cikcakkruhát. Ki akarom venni ugyanis belőle a cikket. Vagy a cakkot. Ha belegondolok, logikailag a cakkot akarom kivenni, de a cikkruha hülyén hangzik, még a cakkruhánál is hülyébben.

Mielőtt felsóhajtanátok, hogy “de jó neked!”, azért informálnám a nagyérdeműt, hogy mindeközben az agyam egy másik rekeszében az absztrakt zakatol, aminek a bírálatában öt pontot ér az elméleti keret kidolgozottsága, és lövésem sincs, hogy ezt az elméleti keretet hogyan tudom még beszuszakolni a téma elméleti és gyakorlati jelentősége, az alkalmazott módszerek korszerűsége és a vizsgálni kívánt kérdések és célok megfogalmazása mellé, miközben max. 3000 leütés áll rendelkezésemre.

Na mindegy, a mai nap amúgy is arról szól, hogyan tudnék minél többet belészuszakolni, és ha ez egy szombattal összejön, az absztrakttal is össze fog. Úgyhogy most piac, aztán majd a többit is kitaláljuk.

Mára amúgy valószínűleg duplaposzt várható, mert, mint mondogatni szoktam, ez végül is egy őtözködős blog vagy mi a tosz, és nyilvánvalóan nem mehetek ugyanabban az áutfitben a barátnőimmel találkozni, amiben a piacra mentem retekért.

Du. Igazán nem akarok paranoiás félcédulásnak tűnni, de gyanakvással tölt el az édes anyatermészet újabb sunyi húzása. Ma tényleg régóta halogatott találkozóm van, és igazán jól ellettem volna ezzel úgy is, ha nem vérzek közben, mint egy leszúrt disznó.

6.211b

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/03/30 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

6/210 – Harciegér

Ahogyan az elmúlt hetem festett, ma szinte felüdülésnek érzem, hogy csak egyetlen városba kell elmásznom, az is kevesebb mint másfél órányira van tőlem, és csak 5×45 percet kell tanítanom, bagatell. Ebbéli rózsás kedvemnek megfelelően fejest ugrottam a szekrénybe, mert minél rohangálósabb napjaim vannak, annál kevésbé van energiám ilyesmikhez, ez meg itt mégiscsak egy őtözködős blog vagy mi a tosz.

Valójában amúgy most is a düh az, ami végigkattogtat az életemen, mint afféle felhúzós játék harciegeret. A doktori képzést továbbra is úgy tudom leírni a legtömörebb módon, hogy “szopatnak anyám stop”. Ami eddig a konferencia-részvételekben lehetőségnek látszott, most kötelezővé vált, mégpedig természetesen úgy, hogy szerdán tudtuk meg: a vasárnapi határidőig mindenképpen be kell küldenünk az egyik konferenciára egy előadás-absztraktot, amennyiben elégségesnél jobb jegyet óhajtunk, két tantárgyból is. Az pedig még mindig csupán közepest jelent, ha elfogadják az absztraktot, ugyanis további konferencia-jelentkezések meg tanulmányírások mentén lehet csak eljutni a jelesig. A fejem egyik fele (igen, most is ketté van szakadva) azt mondta ugyan erre, hogy egye penész, a kettes is szépen görbül, de a másik fele mégiscsak felköltött engem hajnalban, hogy azon az inkriminált absztrakton melózzak. Aztán persze visszaaludtam, és mindenféle nyomasztó hülyeséget álmodtam március tizenötödikével Clevelandben (nem jártam ott soha), amikor meg végül újólag felébredtem, ezúttal arra, hogy a pofámba süt a nap, az a teljes mondat volt a fejemben, hogy “fel kéne kavarni a kávéban a méhecskét”.

Abban a pillanatban ez roppantul logikusnak tűnt.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2019/03/29 hüvelyk eská, tavasz

 

6/209 – Kurkász

Háromkor ébredtem arra, hogy hatkor kelnem kell, az ébresztőt pedig nem állítottam be, amikor este beájultam a kanapén. Félkómásan odavonultam a táskámhoz, végigturkáltam az összes zsebet, de nem találtam meg a telefonomat. Hm. Én a telefonomat ugyan nem használom sok mindenre: felveszem, ha hívnak, telefonálok, ha nagyon muszáj, bankkártyás vásárláskor meg leellenőrzöm a banki esemest, de ébresztéshez igenis kell nekem, nincs is már a házban ébresztőóra. Most meg, hm.

No de indiánnak lenni memória. Nem sok, de lenni. Mintha úgy emlékeztem volna, hogy tegnap, amikor kiszálltam Emeséből, hogy kinyissam neki a kertkaput (a Repülő Kutató, áldja meg az Úr mind a két kezével, bejött utánam a Kelenföldi pu-ra, mert másként csak háromnegyed tizenegyre tudtam volna hazakódocni, így viszont már fél tízre otthon voltam, hogy aztán beájulhassak a kanapén), hallottam egy koppanást. Nem az a fajta koppanás volt, amit csak úgy gond nélkül el lehetett volna helyezni a zuniverzum megszokott koppanásai között – afféle jelentőségteljes koppanás volt, aminek abban a pillanatban ugyan nem értettem a jelentőségét, de hajnali három óra öt perckor már igen.

Igen, három óra hat perckor már kint voltam az utcán papucsban és nyafogóruhában, hogy egy zseblámpával (setét van itt, fiam, Pável, világítsál zseblámpável) kurkásszam át az  aljnövényzetet egy nyavalyás telefon után, a kezemben meg Emese kulcsa arra a különleges esetre számítva, ha kiesett ugyan a táskámból a telefon, de szerencsésen a kocsiba bele. És három óra tízkor már ismét ott voltam a kanapémon, kezemben a telefonnal, aki békésen várt rám Emese padlóján, hogy aztán beállíthassam az ébresztőt hatra, és visszazuhanhassak aludni.

Azt hiszem, mindent összevéve ezzel már megvoltak-forma a mai napra kirendelt extra sikerélmények, úgyhogy a továbbiakban már nem számítok semmiféle isteni beavatkozásra.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/03/28 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

6/208 – Mitől

Lövésem sincs, mitől vágok éppen ilyen világvége fejet. Lehet, hogy a mai nap előérzete vagy mittomén.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/03/27 hüvelyk tavasz

 

6/207 – Sűrű

Megint a siránkozás ideje van, bár mikor nincs a siránkozás ideje, a természet bimbózik és virágozik, én meg nem érek rá megállni és nézegetni, hanem futkosok, mint a mérgezett egér. Pocsék órákat tartok, mert a doktorin gondolkozom közben, és nem haladok semmivel, ráadásul folyton sűrű kilométereket kell letotyognom innen oda meg onnan ide, és nem tudom felvenni a csinoska cipőimet, mert azok nem barátai a sűrű kilométereknek.

Komolyan, itt fogok maradni már mindörökké cikcakkruhában, két szék között a pad alatt, és három vagy négy vagy akárhány város között tévelyegve, mint valami modernizált bolygó hollandi. Különös tekintettel a battai IC-pótlóbuszra.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/03/26 hüvelyk eská, tavasz

 

6/206 – Szépészet

Ma afféle egyszemélyes nemzetközi szépészeti napom volt, kábé az elvárható elemekkel és eredménnyel: reggel renováltam a pipirost (ennek örömére fel is robbant a hajam, mint a huzat), délután pedig elfeküdtem a kozmetikusnál, és megadással tűrtem, hogy kigyomlálja az orcám, szemöldököt és szempillát gyártson nekem, valamint beledolgozzon a pofámba fél liter hidratáló krémet. Ez utóbbiban nem tudom, hogy mi lehetett, de Poci hazajövetel után mindenáron képen akart nyalni, miután rám tehénkedett, úgyhogy némiképp gyanakvó vagyok.

És holnap megint elmegyek a büdös francba, és holnapután későn érek haza a battai pótlóbusszal meg egyéb izékkel, és istenbizony inkább be akarok gurulni egy paplan alá, aztán ott maradni szombatig.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/03/25 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

6/205 – Ujjongó

Óóó, vasárnap, óóó, végre itthon, óóó, helló, tavasz. Úgy örülök, mint majm a farkának, és nem akarok foglalkozni semmivel, ami nem esik jól, különösképpen a jövő hét újabb rohanásaival nem. Fonalacskákat akarok tapogatni, anyagocskákat vagdosni, a délután érkező vendégeknek foccacciát sütni, és általában örvendezni ennek a szép napos világnak.

Úúúúgy legyen.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/03/24 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

6/204 – Lepkék és tikok

Elszántságom a mai napra is rendkívüli, áutfitem úgyszintén, mivelhogy a felső fele is zakkantul fest, az alsó is, és a kettő között a színeken kívül vajmi kevés az közös elem. Hajamban pillangók, lábamon tikok, húzhatok megint a büdös francba, hogy fölösleges dolgokat hallgassak az átmeneti rítusokról és a neo-szakralitásról.

Tegnap egyébként egy ponton az lett az érzésem, hogy ez egy nagy karmikus bünti, amiben éppen vagyok – előző életemben valószínűleg kolostorokat gyújtottam fel, és apácákat becstelenítettem meg, aztán kardélre hánytam őket, aztán ismét megbecstelenítettem, mint ahogy az a metál királyfiakról szóló viccben található. Úgyhogy ebbéli bánatomban, mikor végetért a fejtágítás, elmentem shoppingolni, és persze abban is közepesen sikertelen voltam, pedig ezúttal még egy plázába is bementem, ami nem szokásom. Az égegyadta világon semmi nem kiabált rám egy vállfáról sem egy turkálóban, sem egy fast fashion boltban, hogy “vigyél hazaaaa”.

Cserébe vettem magamnak bizsugyűrűket, mert most van az évnek az a két hónapja, amikor én gyűrűket hordok (májustól kezdve már úgy belekötnek az ujjamba a melegtől, mint a beton), és ma rajtam is van mind a kettő, szolgálatukra.

Na erisszük.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/03/23 hüvelyk tavasz

 

6/203 – A térkép szélén túl

Tegnap sikeresen elvesztettem valahol Kelenföld és Pex között a fényképezőgépem USB-kábelét, úgyhogy holnap estig ne várjatok tőlem semmiféle vetítettképes beszámolót arról, mit csinálok éppen . (Nyilván egy csúnya kis teremben kuksolok, mi mást.) Gyakorlatilag leestem ezzel a térkép széléről, no.

A tablet, ami nálam van, nem rendelkezik olyan likkal, amibe bele tudnám gyömöszölni az SD-kártyát (hé, még annyi hely sincs rajta, ahol elférhetne egy ilyen lik), a kamerája pedig teljesen minősíthetetlen képeket produkál. Ennek a minősíthetetlenségnek az illusztrálására bemutatnám, milyen nyavalyásan sokat utaztam tegnap:

Ideális világításban fotóztam, és élesítettem, és tökig nyomtam a szaturálást, oszt mégis ennyi sikerült. Ezeket amúgy Tahitótfalunál kezdtem el, és Pex előtt fejeztem be, és mindent összevéve csak a horgolás volt, ami megakadályozta, hogy hangosan sikoltozzak, amikor Kelenföld és Százhalombatta között a dugóban araszoltunk az InterCity-pótló busszal.

Tessék várni türelemmel, előbb-utóbb visszatérek a civilizációba. Valószínűleg káromkodva teszem majd, de ami késik, nem múlik.

Du.

Halleluja, vettem új kábelt.

6.203b

Igen, definitíve ideje lenne renoválni a pipirost.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/03/22 hüvelyk eská, tavasz