RSS

mák bejegyzései

6/231 – Őskövület

Tegnap végül olyan sikeresen lejöttem a pörgésről, hogy a fal adta a másikat, lévén hogy a masszázs után eldűltem kicsit az oldalamon, aztán egyszer csak beütött az adásszünet. Legközelebb akkor ébredtem fel, amikor a Repülő Kutató, aki éppen Pocival az uszályában lefeküdni indult, irgalmasan leoltá a fejem fölött a lámpát, mert ő ilyen cukibogyó. Én meg mindeközben ott feküdtem zip-fájlba összecsomagolva a futonon, és már megint úgy festettem, mint egy tangóharmonika, csak a montmartre-i utcasarok hiányzott.

A nagycsütörtökről nagypéntekre virradó éjszakákkal spirituálisan én mindig nehezen vagyok, de ezúttal, ha már felébredtem, virrasztottam egy kicsit. Az alvásciklusaim ritka hülyén festenek, és erőltethetném ugyan, hogy ne így legyen, de az csak álmatlan forgolódást jelentene órákon át, azt meg minek. Az amúgy sokat segített, amikor megtudtam, hogy ez voltaképpen nem inszomnia, hanem a preindusztriális korok alvásmintája, hát na bumm, még annál is inkább őskövület vagyok, mint hittem volna. Az, hogy az éjszakát át kell aludni, egy olyan kornak lett a mintája, amelyben reggel azért dudál a gyár, hogy mindenki egyszerre kezdje a munkát. Amíg nem dudált a gyár, az emberek igenis felébredtek éjszaka, elmélkedtek meg imádkoztak meg zsolozsmáztak, aztán visszaaludtak. Én persze most nem zsolozsmázással töltöttem az időt, hanem horgolgattam kicsit, meg az alaszkai rákhalászokat néztem, amint éppen le akarják győzni a Bering-tengert (férfiak, mit ne mondjak), de amúgy csend volt, és nyugi. Átmenetileg ugyan senkinek nem volt szüksége rám, se szakdolgozat, se sürgiforgi, se tanulmányírás, de ha jött volna bárki, hogy izé, egy kis segítség kéne, legyen az férj, macska vagy akár Jézus, csak félretettem volna a horgolást, leállítom az alaszkai rákhalászokat (mamii, a Wild Bill hajóján ebben az évadban egy csivava is van, tényleg meg vannak ezek húzatva), és mentem volna segíteni.

Ma már nagypéntek van, ami (fura módon) nekem valahogy mindig könnyebb egy kicsit, mint előtte az éjszaka. Most már minden eldőlt, mindenki teszi a dolgát. Úgyhogy én is behajintok egy mosást, pakolgatok a szekrényeimben, meg kipucolom ecettel a kávéfőzőt. Rend a lelke mindennek.

Rajtam most, úgy érzem, nem sok mutogatnivaló van, úgyhogy beküldöm helyettesíteni Schrödinger macskáját. A körülményekhez képest (mármint hogy lassan három hónapja lemondtak róla) egészen jól van. Egyre lassabb és soványabb, de azért azt még pontosan tudja, hová érdemes kifeküdni napozni.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/19 hüvelyk eská, macs, tavasz

 

6/230 – Vákuum

Úgy éljek, ebben vagyok már múlt péntek óta, folyamatos szívó hatások terelgetnek innen oda, onnan ide: szakdolgozók, konferencia, fel a hegyre, le a hegyről, számoljuk meg, gyűjtsük össze, küldjük el, nézzük át, tanulmány, hivatkozások, statisztika, új bekezdés, nézzük át, korrigáljuk, mérlegeljünk, számoljuk össze, fordítsuk fejjel lefelé, aztán rázzuk ki.

Mostantól viszont vakációm van, és ez a vakáció egészen pontosan akkor kezdődött meg, amikor elküldtem a nyavalyás tanulmányt, aztán elküldtem magamat is masszázsra, úgyhogy már másfél órája vakációm van, de még mindig nem bírom elhinni.

Na, talán holnapra már sikerülni fog.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/18 hüvelyk eská, tavasz

 

6/229 – Dutyi

Tudom, részletes beszámolót vártok (vagy nem) a hétfőkedd történéseiről, de én innentű tanulmányt írok, mert most már tényleg holnap van a leadási határidő, és roppantul lelkesítő adatokat találtam arról, többek között mit fordított le Kossuth a dutyiban. Úgyhogy most meló van.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/17 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

6/228 – Üdvözlet a bolondokházából

Éppen egy olyan különleges negyedórában vagyok, amikor éppen nem kell csinálnom semmit, vagy legalábbis senki sem szólt, hogy valami dolgom lenne.

Akkor stresszoldásul neki bele!

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/16 hüvelyk eská, tavasz

 

6/227 – City trail

Most két és fél nap bolondokháza következik (jaj, a vakációm! jaj, a tanulmányom!), melynek során még csak haza sem jövök, hanem éjszakára egy esztergomi panzióban húzom meg magam. (Már persze amennyiben minden renden a szobafoglalással. Ha nem, az irodám padlója marad. Nemigen tetszene ez az opció.)

Ami az időjárást illeti, én még mindig rohadtul fázom, és a következő kétésfél napban sem kecsegtetnek sok jóval hőmérsékileg, úgyhogy némi morgolódással polárholmikban nyomom végig a diliházat, melynek szerves részeként ma este fél kilenckor fel kell kúsznom egy csomó látogató hallgatóval a Szt. Tamás-hegyre. Ez egy úgynevezett city trail bulika lesz, ami, ha jól értem, arról szól, hogy fel-alá kószálunk a zegernyében, az ifjak meg közben tereptárgyakat keresnek vajmi. Abszolúte jellemző egyébként a helyzetre, hogy midőn enyhe tanácstalansággal és növekvő kétségbeeséssel megkérdeztem, ugyan hol a túróban van a Szt. Tamás-hegy, a kollégáim szó nélkül kimutattak az ablakon a kálváriadombra, amit én fotózni szoktam. Pofám bőre gyere le. Na sebaj, legalább eltévedni nem fogunk, vagy ha mégis, nem esznek meg a farkasok. És túracipőt is viszek.

A holnapi nap esetében semmit nem tudok ígérni, vagy lesz bejegyzés, vagy nem, de az biztos. Jaj, a vakációm, jaj, a tanulmányom, ma reggel fél hatkor veselkedtem neki, hogy a két utolsó most-már-istenbizony-teljesen-kész szakdolgozatot átnézzem, mielőtt ráütöm a “leadhatod, édes lányom” pecsétet. Borzasztó két linkóci nőszemély, leesett volna az ujjatokról a karikagyűrű, ha nem utolsó percre hagyjátok, he? Egész hétvégén nem tudtam a saját teljesítendőimmel foglalkozni. No de most már megvan, leadható, visszadobni sem fogják, bár őszintén meg fogom mondani nekik, hogy igencsak meg fogok lepődni, ha hármasnál jobbat kapnak az irományaikra.

Közben meg továbbra is jaj, a vakációm, jaj, a tanulmányom, mire hazakeveredem, már szerda lesz, és nemigen bízom abban, hogy a rohanás közben tudnék dolgozni rajta, bár nyilván lesznek üresjáratok, de azok nem alkalmasak arra, hogy az ember tudománnyal foglalkozzék közben. Úgyhogy, kitalálhatjátok, viszek magammal horgolnivalót.

A kicsiny útitáskát a múlt héten vettem én préda nőszemély az Yves Rocher-nál, mikor felújítottam orgonaillatú tisztálkodóparkomat. Erről a csuda kabátról pedig már regéltem ugyan nektek, de még nem láttátok teljes pompájában. Némiképp trónokharcául érzem magam tőle, úgyhogy ne kekeckedjen velem máma senki, vagy előrántom a fegyvereimet. (Horgolótű lesz az. Bár, ami azt illeti, bicska is mindig van nálam. Olyan kicsike svájci.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/04/15 hüvelyk eská, tavasz

 

6/226 – Illeszték

A hétvégém olyan dekoratívan esett szét az illesztéseknél, mint egy elvénült turkálós muszlintunika. Időnként még mindig újabb és újabb szakdolgozat-változatok pottyannak a fejemre, ami persze azt is jelenti, hogy ezek miatt összesen annyi eszem marad pluszban, amennyi a horgolótű forgatásához elég. A helyzet persze lehetne sokkal-sokkal rosszabb is, tizennyolcadikán van a soron következő tanulmányom leadási határideje, nem pedig (vegyük) holnap, és óvatos becsléssel is kész van már a fele, de legalább negyven százaléka.

Ma azért megpróbálok némi rendet vágni a kuplerájban, mert holnap reggel kimegyek a házból, oszt előreláthatólag szerda délelőttig nem is jövök vissza. Ah, kötelességek.

Nem tudom, ti hogyan vagytok vele, de én fázom egy kicsikét.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/14 hüvelyk eská, tavasz

 

6/225 – Hédervári

Még mindig a napot lopom és istentelenkedem, mert a tegnapi alatt sem fejeztem be egészen a párnahuzatokat, ehelyett szakdolgozókkal mókáztam, majd egy ábrándos pillanatban újraterveztem Filoméla takaróját. Ez az újratervezés további újratervezéseket és további merényleteket fog igényelni, de a végén majd három(!) takaró lesz az egész irgumburgum eredménye, Csicsóné mindhárom lányának egy. Remélhetőleg még azelőtt, hogy leérettségizne mindegyikük. (A legkisebb királylány épp betöltötte a hármat, csak mondom.)

No de legalább így további jogcímet szereztem magamnak arra, hogy a Bűnök Barlangjában héderezzek ma is. Előbb viszont piac.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/13 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

6/224 – Lopott idő

Ilyen napom olyan régen volt, hogy már szeri-számát sem tudom, és most is csak lopott idővel gazdálkodom, amit tanulmányok írásától és más hasonló feladatoktól csentem el, de hát tényleg besokalltam, nincs mese.

Ma vakációm van. Pont. És addig ki nem jövök a Bűnök Barlangjából, amíg be nem fejeztem legalább három díszpárna-huzatot a félkész-negyedkész állapotban kallódó projektekből. Tessék várni türelemmel.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/12 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

6/223 – Plezúr

Három szundival és nyivákolva keltem ma reggel, miután volt egy kis hajnali műszakom is macskaetetéssel meg fésüléssel meg ppt-gyártással, és annyira de annyira kéne nekem most az a tavaszi vakáció, hogy én azt el nem mondhatom. Persze, lesz vakációm, elvben már holnap elkezdődik, a gyakorlatban ugyan csak jövő szerdától, és akkor is tanulmányokkal meg effélékkel lesz kipitykézve, de én most akarom, most azonnal.

Közben a cseresznyefa mellé elkezdett nyílni az orgona is, nekem meg csak akkor jut belőle, amikor elfutok mellette munkába menet, munkából jövet, és ebbéli bánatomban ma orgonás tusfürdővel és testápolóval és parfümmel is nekimentem magamnak, hátha. A reggeli miafrancotvegyekfel is egyre nehezebb, mert ott van a hatszázezer tavaszi holmim, de másfél hete van a bal térdemen egy akkora plezúr, hogy azt nem mutogathatom, arról nem is beszélve, hogy annyi táskám van, mint égen a csillag, de egyszerűen nem jut erő, idő és energia arra, hogy átpakoljak ebből a sárgából egy bármelyikbe.

Ááááá, ide a vakációmmal.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/11 hüvelyk eská, tavasz

 

6/222 – Felemás

Délelőtt szöszmöte és szövegbirkózás, délután szakdolgozók, tudok én élni, hejj. (Nem.)

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/10 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

6/221 – Kicsinyég

Mikor reggel elmentem dolgozóba, viszonylag csinos voltam (hé, tessék belekalkulálni a hatkor indulást is, csodákra én sem vagyok képes), magassarkú piros csizma volt rajtam meg hajsál meg kiskabát meg kis piros pulcsi meg fél kilónyi bizsu, az alsószoknyám még a derekamon volt, nem pedig a csípőmön, és még ki is voltam mázolva kicsinyég. Tényleg.

Aztán hazajöttem így.

Ha lenne bennem annyi energia, újraépíteném a reggeli kinézetemet, de őszintén, annak is örülök, hogy éppen egyik macska sem foglalta el a futonom.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/09 hüvelyk eská, tavasz

 

6/220 – Lábjegyzet

Eddig csak toporgott, de most gőzerővel beindul a Szakdolgozatok Hete. Ma reggel hatkor már három darab várt a postaládámban a készültség különböző (és, valljuk be, többé-kevésbé siralmas) fázisaiban. Nyolcra végig is rágtam magam rajtuk, és megtettem értékes javítási javaslataimat, melyek eredményeképpen… lövésem sincs, mi lesz ennek eredményeképpen. Remélhetőleg nem fogok túl sűrűn csuklani, és szintúgy remélhetőleg le is tudják majd adni a dolgozataikat. Mindenesetre mindig képesek új meglepetést szerezni nekem, ezúttal például az egyikben egy olyan hivatkozási rendszert találtam, amilyet még nem láttam soha sehol semmikor, és megvolt az ok arra, hogy miért nem. (Mer abszurd, azér.)

Mindeközben nekem tanulmányokat kéne írnom, ó, mamám, de ez valószínűleg a jövő hétre meg az azutánira marad, melyek amúgy tavaszi vakációt jelentenek – elvben. Azért elvben, mert a gyakorlatban a jövő hét eleje irgalmatlan munkamunkában telik, monstre háromnapos rendezvényen állok glédában a szervezői oldalon, és egy ideig még azzal is kacérkodtam, hogy elvonulok erre az időre egy esztergomi panzióba, de aztán mégiscsak úgy döntöttem, hogy ez már túl sok lenne a jóból.

Tarzan sarka ez a félév, az. Úgyhogy ebbéli bánatomban úgy kicsíptem magam, mint Szaros Pista Krisztus nevenapján, pedig csak a könyvtárig mászok el.

A robbantott haj ellen persze nem tudok tenni semmit.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/08 hüvelyk eská, tavasz

 

6/219 – Gyuszi

Ah, azok a régi szép idők, midőn az Úr napját azzal szentelték meg, hogy felvették a legjobb ruhájukat és nem dolgoztak, nem pedig háromféle mintában és égig robbantott kóctömeggel mentek hetibevásárolni két szakdolgozat között.

(Azokban a régi szép időkben én már tragikusan öregasszonynak számítottam volna a magam negyvenpluszával, hacsak el nem visz még korábban valami gyógyíthatatlan, például egy tüdőgyuszi, és a legjobb ruhám egyben az egyetlen tiszta ruhám is lett volna, az is csak akkor, ha valamelyik hajnalban levonulok a patakra kimosni és eközben a tüdőgyuszival kokettálni, és egész héten csak szombat este fürödtem volna, és akkor is csak lavoárban. Elhihetitek.)

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/07 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

Intermezzó – Tulipántalány

Amíg én tancsikázok, itt hagyok nektek egy kérdést, mégpedig azt, hogy mi a fészkes fenét varrjak magamnak ebből a szííp tulipános turkálós paplanhuzatból?

Nincs százötven széles se, és mint láthatjátok, a hátulján csíkok vannak, tehát teljesen más minta, nem is igen passzol egymáshoz a kettő. Elég vékonyka (áttetszik rajta a hátlap csíkozása), fent pedig, azon a részen, amit behajtottam a szekrényajtó mögé, nincs is rajta semmi, csak fehér hómező.

Tanácsot kérek, micsináljak.

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/06 hüvelyk eská, tavasz

 

6/218 – Toronyóra

Ma délután is tancsitancsi van, pedig elvileg nem lenne, de most próbálok megtartani egy bokornyi májusi levelezős órát, amit akkor majd egy másik kötelező program miatt nem leszek képes. Istenkém, Istenkém, olyan kemény ez a tavaszi félév, mint Tarzan sarka.

Még a vigaszaim is röhejesek mostanság, mint például az, hogy beadtam tegnap konferenciára egy absztraktot, ami toronyórát igényelt lánccal 1500 leütésben, és én ha a láncot nem is, de legalább a toronyórát beleraktam 1492-be. Aztán persze két órával azután, hogy rácsaptam a “küldés” gombra, kiderült, hogy a) meghosszabbították április 15-ig a leadási határidőt, b) felvettek egy olyan egyesületbe, amelynek a tagjaként félárat kell fizetnem a konferencia-részvételért (ergo ha majd a toronyórára áldásukat adják, és elmehetek az inkriminált konferenciára, a helyszínen kell majd azon hercehurcáznom, mennyit is fizessek tulajdonképpen). Na de legalább a toronyóra már elment vándorútra, és így nem kell tovább foglalkoznom vele május közepéig. Mármint ha nem akarok.

Holnap pedig hétvége lesz, héééétvége. Ugyan továbbra is bepotyoghatnak további szakdolgozatok, és gondolnom kell mindenféle tanulmányok megírására is (pl. láncot rakni a toronyórára, és még vannak más feladatok is), de azért mégiscsak vasárnapot fogok tartani valamiképpen. Igaz, még sejtésem sincs, hogyan.

Talán varrok végre esetleg valamit?

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/04/06 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

6/217 – Ennél szebben

Ha csudálatos áutfitemből nem jöttetek volna rá, ma itthon ülök, és szövegekkel szopok. Ezt nem lehet ennél szebben megfogalmazni.

Jelzem, a “kívánd csak, majd jól megkapod!” ezúttal is érvényes, a tegnap folyamán kettő darab kész szakdolgozat esett rá a fejemre. Már legalábbis a küldők azt hitték, ezek készen vannak. Jáj.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/05 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

6/216 – Ődöng

Újabb szorgos szép munkanap tancsitancsival meg minden effélével. Megmondva az őszintét, semmi kedvem hozzá, estig el tudnék ődöngeni itthon pizsiben, és még a fejem se fájna. Mivel viszont erre semmi esélyem, jobb híján felvettem a muzsika hangját, az végső soron úgyis egy pizsi. Meg még egyéb hulladékok.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/04 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

6/215 – Deákné

Amióta kétágú vagyok (pontosabban amióta témavezetéssel is tökölök), még sose álltak ilyen csehül a szakdolgozóim. Jelen pillanatban tán háromról tudom elképzelni, hogy elkészül a leadási határidőre, a többiek lesunyt fejjel bujkálnak valahol a kertek alatt, hatótávolságon túl. Idén megint annyi volt a rohanás meg a munkamunka, sem időm, sem lehetőségem nem akadt arra, hogy időnként rájuk dörrenjek, most meg gyakorlaton vannak mind egy szálig. A vicces-öreg búcsúzási formula, miszerint “ha nem írok, ne válaszoljatok”, most különösen érvényes, ugyanis ha nem kapok tőlük anyagot, nem tudok segíteni abban, hogyan folytassák. Patthelyzet. Az egészben persze az a legröhejesebb, hogy én aggódom emiatt. Nekik kéne. De ha esetleg aggódnak is, nem velem osztják meg, akkor meg nem érünk az egésszel semmit.

Eh. Oda lehet vinni a lovat a vályúhoz, de arra kényszeríteni nem, hogy igyon is belőle. Mindez persze rám is érvényes, mert én sem vagyok jobb a Deákné vásznánál. Péntekre megint össze kell kalapálnom egy konferencia-absztraktot, és a mai napon kivételesen éppen akár időm is lenne rá, de olyan nyögvenyelősen megy a meló, hogy valószínűleg tényleg csak pénteken lesz belőle valami.

Oké, nézzük, mi szépet tudok prokrasztinálni máma a konferencia-absztrakt helyett. (Ha jutok valamire, arról természetesen beszámolok.)

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/03 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

6/214 – Dufla

Késve, de akkor már legalább duflán: ez volt rajtam ződ hajnalban, amikor elindultam:

és ez akkor, amikor hazajöttem a munkázóból.

Természetesen reggel még fáztam. Úgyszintén természetesen délután már ebben is majd megfőttem.

Klafa idők ezek így április elején, különösen ha még az óraátállítást is belekalkuláljuk. Én keddenként négykor kelek, és a röhej kedvéért általában igen jól tudnék még ilyenkor alukálni, úgyhogy képzelhetitek.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/02 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

A HT projekt 4. – március

Haladunk, haladunk.

Sárgulunk, sárgulunk.

Amíg ezt majd összevarrom, beleőszülök.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/01 hüvelyk eská, tavasz