Egy jó szójátékot vagy játékszót akkor sem hagyunk veszni, ha nem én mondtam. (Kösz, Laura!) Na hát ezen dolgoztam én az elmúlt két napban:

A fények ilyenkor délutánra már nem a legjobbak, de azért teccik érteni, mi volt a terv. A kiindulópont amúgy nem a tegnapelőtt látott cicás sál volt, hanem egy szeptemberben készített cicás kifestő. A továbbiakhoz meg nem kellett más, csak kabátszövet-hulladék, egy zöldre befestett régi képkeret, Erik, színes gombok a kínai bótból, egy erősebb kartonlap és némi maszkolószalag.

Ja, meg türelem és kreativitás és szín- meg formaérzék. Az efféle projekteket túl könnyen szokták elintézni azzal, hogy “de sok ideje volt valakinek”, ideje ennek véget vetni.