Ha már van egy új ruhám, ugye nem gondoltátok, hogy ott hagyom heverni parlagon?

Ezúttal kivételesen nem akartam volna felvenni hozzá vicces zoknit, de a leghalványabb fogalmam sincs, a munkázó helyemen mekkora a cidri ezekkel az új fogyasztáscsökkentési eljárásokkal, úgyhogy evvan. Igaz, mostanra a zokniparkom olyan irreális méreteket öltött, hogy bármilyen színösszeállítású áutfithez akad benne vicces zokni. Ezen például kávégépek meg kávészemek vannak, úgyhogy ébrentartáshoz is megteszi, ha esetleg elkobozták volna menet közben a vízforralónkat, mint a munkavégzéshez nem kötelezően szükséges elektromos eszközt. (Ó, dehogynem szükséges! A múlt félévben még olyan is volt, hogy a négy akárhánykor kezdődő órára én láttam el kávéval a diákokat, mielőtt kiájultak volna a padból. A szopornyica alatt elvitték a kávéautomatánkat, és azóta se hozták vissza.)

Tegnap sütöttem egy adag tökös-csokicseppes sütit,

és persze mikor már elkezdtem bekeverni a tésztát, akkor derült ki, hogy elfogyott a lakásból az összes étcsoki-csepp, úgyhogy belga karamelles fehércsokisat és narancsosat voltam kénytelen beletenni.

Mindezek alapján úgy tűnik, mintha éppen megnyitnám a halloween-szezont, de valójában nem. Vagy mégis. Eh, mindegy.

Ja, még valami: csak ma reggel realizáltam, hogy a tegnapi bejegyzés volt ezen a blogon a négyezredik. Mivel úgysincs semmi érzékem a kerek évfordulók megünnepléséhez, ezt most itt hagyom.