Minekutána tegnap itthon voltam felfordulva, a takony tengerén evezgetvén kis ladikomban,

• sütöttem négy szezámmagos szendvicskenyeret
• megfőztem a crockpotban egy úgynevezett tépett disznót (mindenféle fűszerekkel bepacsmagolt csontos tarja, alatta bögrényi almalével, kilenc óra szütymögés alacsony hőfokon)
• megvarrtam és kitömtem három alkarméretű dísztököt, befejezni a ma délutáni órámon fogom (ez nem tűnik túl érthetőnek, de nyugi, majd mutatok képet róla, ha kész)
• kihímeztem négy filclevelet (lásd mint előző pontnál)
• tartottam egy nagy hisztit a RK-nak, mert végre nyomtatni akartam valamit a nyomtatón, amit én vettem anno. A nyári vizsgaidőszak alatt használtam utoljára, most pedig kiderült, hogy kifogyott belőle a festék.

Zöld kandeláberemre, nem is tudom, miben különbözik egymástól az, amikor én betegnapot tartok, és harákolva próbálok jobban lenni a hét hátralevő részére, meg az az, amikor csak élek a mindennapokba bele.

Mindehhez persze tegnap volt a hét egyetlen olyan napja, amikor verőfény meg hétágrasüt meg vénasszonyoknyara, ma ezzel szemben már megint csurog az eső. Én ugyan nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan eljön a polár cikcakkruhák szezonja, de így esett. Hadd legyen valami puha meg meleg meg jóleső is ebben a taknyos, hideg, nedves világban.

A bokicám mellett abban a ménkű nagy türkiz batyuban a tökök vannak, filclevelek, fonalak meg még másfél kilónyi polárhulladék a Bűnök Barlangjából. Ha másra nem is lesz jó ez a Bábkészítés tárgy, legalább feldolgozzuk a varrási szemetemet.