Ma még rektori szünnap, holnap pedig nincsenek óráim, úgyhogy csak szerdán kell visszatérnem a munka mezejére, de már ott ülnek a postaládámban a levelek halomszám. Sálálá, ez megint egy olyan őszi szünet volt/van, amikor pihenésre és rendrakásra és munkára és szórakozásra is sikerült több-kevesebb időt szakítani, de ezek a tevékenységek valamiképp mégiscsak kioltották egymást, úgyhogy most leginkább nyűgös vagyok, és úgy érzem, már megint elpazaroltam az időmet.