Gondoltam, vajmi kevés érdeklődést keltenének most azok a többé-kevésbé lehordott hacukák, amelyekben hajnali háromtól kezdődően
- összeszereltem egy Kallax polcot
- megetettem a szőrösöket (kétszer)
- megetettem a kovászt
- sütöttem egy veknit
- megint elvuzigáltam helyéről a fél emeleti folyosót
- megmostam a hajam
- felforgattam a festőhengeres fiókomat (ja, van nekem olyan, mér, nektek nincs?)
- beszéltem anyámmal, aki tegnap megkapta a második oltását
- lecsiszoltam a glettgipszet
- visszajeleztem a háziorvosnak, hogy rendben van, 17-én elmegyek a második rasztazenekarért
- lealapoztam a falat
- tovább vuzigáltam a folyosó bútorait
- maszkolószalagokat applikáltam mindenfele
- lekentem pipeződre további tíz négyzetmétert
- terveket készítettem bolyhos fonalak és egy kiszuperált ágytakaró hasznosítására.
Asszem ennyi volt, de lehet, hogy valamit kifelejtettem. Mindenesetre úgy gondoltam, inkább a jobbik pofámat mutatom be nektek mára, azt, akit a Repülő Kutató vacsorázni visz unter den bodzák. Ugyan mostanra kedvem sincs sok hozzá, meg valamiért étvágyam se, de tavaly februárban voltunk utoljára vacsorázni együtt kettesben a világbabele, szóval megpróbáltam emberré pofozni magam.
Úgy-ahogy.
fűzfavirág
2021/06/10 at 19:22
Sikerrel 🙂 Jó étvágyat! Mármint jöjjön meg, amikor eléd teszik az ételt, és tudod, hogy mosogatni sem te fogsz.
mák
2021/06/10 at 21:07
Köszi, megvolt. 🙂 Olyan jó illata volt mindennek, hogy most az oldalamon fekszem, és kicsit nyöszörgök, mert annyira bezabáltam.
fűzfavirág
2021/06/10 at 21:41
Helyes! Csak így tovább 😀