Gondoltam, vajmi kevés érdeklődést keltenének most azok a többé-kevésbé lehordott hacukák, amelyekben hajnali háromtól kezdődően

• összeszereltem egy Kallax polcot
• megetettem a szőrösöket (kétszer)
• megetettem a kovászt
• sütöttem egy veknit
• megint elvuzigáltam helyéről a fél emeleti folyosót
• megmostam a hajam
• felforgattam a festőhengeres fiókomat (ja, van nekem olyan, mér, nektek nincs?)
• beszéltem anyámmal, aki tegnap megkapta a második oltását
• lecsiszoltam a glettgipszet
• visszajeleztem a háziorvosnak, hogy rendben van, 17-én elmegyek a második rasztazenekarért
• lealapoztam a falat
• tovább vuzigáltam a folyosó bútorait
• maszkolószalagokat applikáltam mindenfele
• lekentem pipeződre további tíz négyzetmétert
• terveket készítettem bolyhos fonalak és egy kiszuperált ágytakaró hasznosítására.

Asszem ennyi volt, de lehet, hogy valamit kifelejtettem. Mindenesetre úgy gondoltam, inkább a jobbik pofámat mutatom be nektek mára, azt, akit a Repülő Kutató vacsorázni visz unter den bodzák. Ugyan mostanra kedvem sincs sok hozzá, meg valamiért étvágyam se, de tavaly februárban voltunk utoljára vacsorázni együtt kettesben a világbabele, szóval megpróbáltam emberré pofozni magam.

Úgy-ahogy.