Egy dilinyósan hajnali órán (volt vagy háromnegyed öt) úgy ültem fel az ágyban, mint akinek gongot ütöttek meg a füle mellett, és még fel sem ébredtem teljesen, de kimondtam egy regénycímet, amiről álmomban profetikusan megjövendölék nekem, hogy e regény megírása az én igazi nagy küldetésem, és nem felejthetem el.

Természetesen azonnal elfelejtettem. Mielőtt még akár a szememet kinyitottam volna. Vagy a levegőben elhalhatott volna a hang. Az enyém. Amivel kimondtam.

Bruhahaha.