RSS

március 2020 havi bejegyzések

7/201 – Bratyi

Mivel fene se tudja, hogyan és miként fognak folytatódni az világnak dolgai, és neadjisten nem rendelik-e el, hogy senki se dugja ki a képét az utcára, akinek nem égetően fontos, én most elmegyek sétálni egy fényképezőgéppel a ház pár száz méteres körzetében, hogy szagoljak meg nézzek egy kis tavaszt.

Ígérem, mindenkit széles ívben kikerülök, bár ezen a környéken ez úgyis leginkább azt jelenti, hogy nem bratyizok a kelleténél többet a rigókkal meg poszméhekkel.

Azt viszont, ismerjük el, meglehetőst kivédtem, hogy valaki belém gyalogoljon merő bambaságból, mert nem vesz észre az utcán.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2020/03/19 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

7/200 – Kanapékarantén

Fokozódik, fokozódik. A világvége-definícióim enyhe korrekcióra szorulnak, de hát ugyebár már jó néhány évszázaddal ezelőtt fektettem le azokat. (Egészen pontosan szombaton.) Tegnap becsukták a piacot is.

A fokozódás részeként ráadásul most még az eddiginél is jobban be vagyok karanténolva, mert a Repülő Kutató ahajt hátul éppen konferenciabeszélget a kutycsopyjával, és én maximum laposkúszásban tudnék elszabadulni a kanapémról. Úgyhogy nesztek, így festek én mámma, deréktól lefelé, Grisette társaságában (ő a laptop).

Megnyugtatásotokra szeretném leszögezni, hogy a felső felem is megvan, és előbb-utóbb elhagyom a kanapét.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2020/03/18 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü

 

7/199 – In a few more beers

Szent Patrik napja, hahó. Az imént úgy letörtem hirtelen, mint a bili füle*, úgyhogy ennek ellensúlyozásaképpen kicsíptem magam a szentpatrikos ruhámba, és elmegyek Dropkick Murphys koncertre, ott egye meg a fene.**

Ne higgyetek el mindent, amit a neten láttok, könyörgöm. A youtube-on fogok koncertet nézni, hol másutt.

* Egészségügyi gondok, plusz még gondok az egészségüggyel. Nem koronás és nem is az enyém, tenni meg végképp nem tudok mit, de azért elég közel ütött be ez a ménkű is.

** Miközben a bejegyzést írtam, hirtelen beütött egy munkaügyi ménkű is abból a fajtából, amit egy hét kellene megoldani, de holnap délelőttre van határideje.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/03/17 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

Intermezzó – A nagy kézkrémteszt, 1. rész

Már megfenyegettelek azzal, hogy a kézkrémeimről is fogok beszélni nektek, mert ilyen itt még nem volt. Ugyan ne is legyen (én ellettem volna nélküle), de az elmúlt időszakban egyébről sem szólt az élet, mint kézmosásról.

Na meg a következményeiről, persze.

I may have exaggerated the amount of times :) | ME AFTER I FOLLOW THE FDA'S RECOMMENDATION OF WASHING MY HANDS 50 TIMES A DAY | image tagged in terminator,coronavirus,corona virus,wash hands,shake and wash hands,fda | made w/ Imgflip meme maker

Ez most már úgy elterjedt, mint a.., na majdnem mondtam micsoda, a legelső forrást elővakarni nálam tehetségesebb internetszúnak kéne, mindenesetre én itt találtam.

A mém persze túloz. Egy egészen kicsit.

Mint azt már elmagyarázták okos emberek, azért kell a napi ötven kézmosás, mert a vírus burka lipidekből áll, azt pedig úgy veri szét a szappan, hogy öröm nézni. A víruskának lipidek kellenek a védelemhez, no. És tudjátok, minek kellenek még lipidek? Úúúúgy van. Az ember bűrének, annak. Mire az ember lánya (sőt öreganyja) elér egy bizonyos kort, a bőr már nem képes magától megtermelni azt a lipidmennyiséget, amire szüksége lenne, és ez különösen érvényes a kézfej bőrére, ami vékony és igénybevett, mert állandóan aszalja a nap, csípi a fagy, meg szárítják a szappanok. Pláne ha az alany napi ötvenszer most kezet.

Úgyhogy az elmúlt néhány nap röhejesen sok kézmosása röhejesen sok kézkrémezést is követelt, amihez én előkotortam a röhejesen sok kézkrémemet (bár ismerek olyat, aki ezt csak minimális készletnek minősítené), és ennyi erővel akár írhatok róluk is, mert a következő hetekben valószínűleg annyi mindenről fogok írni ráérős kínomban, mint még sose. Mindenesetre még alig pár héttel ezelőtt is azon sóhajtottam el magam egy pakolászás közepette, mi a fenének nekem ennyi kézkrém, én ezt sose használom el.

Hát, egyre több rá az esély, hogy mégis.

Ezeket itt erősen eltérő időpontokban és helyekről fújta be a szél a házba, az ócsóbbját én vettem (naná, sóher vagyok), a drágábbját a Repülő Kutató hozta nekem változatos útjairól tengeren innen és túl. Elmarháskodhatnék ugyan azzal is, hogy gondosan pontszámokat adok nekik jó felszívódás meg bőrvédelem meg egyéb okos kategóriákban, de azért inkább tessék úgy felfogni itt ezt az egészet, mint hogy én most értékes életmód-tanácsokat osztogatok egy karantén alatti budiból, oszt majd jó lesz. Eleve, másoknak más a bőre, igénye és ízlése, úgyhogy ezt itt tényleg csak a közönség szórakoztatására.

Na, lássuk a medvét. Mivel dolgozni is kéne (nem vagyok szabadságon, hejj, és végre installálták a tanulmányi rendszerhez a Neptun Meet Streetet, úgyhogy azzal fogok tökörészni, haddlám, mire képes), két részre bontva fogjátok megkapni a bemutatót. Mivel meg muszáj valamilyen sorrendet felállítani, kezdjük azzal, ami még akkor is meglesz, amikor már az összes többi rég kifogyott.

Meglepő vagy sem, ez lesz az.

Glicerin! Kecsketej! Evitamin! Karitévaj! Ötazegyben! Negyvennyolc óra védelem! (Köztünk legyen szólva, én sose értettem tisztálkodószereknél ezt a többnapos védelmet – ki az a hülye, aki két napig nem mos kezet? Még ha nincs kolera, akkor is. Böe.) Mindehhez viszont olyan szaga van, mint ha kinyitnád a hűtőt, aztán nem csak kecsketej lenne benne, de maga a kecske is. Nemnemnemnem. Előny: gyorsan felszívódik. Hátrány: minden más. Savanykásan büdös szaga van (már első használatkor is az volt, szóval nem romlott, csak per definitionem ilyen), és miután felszívódott, még annál is szárazabbnak érzem a kezem, mint krémezés előtt volt. Egyetlen dolog marad azt bizonyítani, hogy mégiscsak kenőcsöltem magamat. Jaja, a szag.

A “jobb híján” következő helyezettje ez itt:

Nagyon ócsó volt, nekem meg kellett akkor éppen egy kézkrém, hát megvettem. Ez a komplett készletben a legsemmilyenebb példány. Ha szín lenne, bézs lenne. Enyhe édes szaga van, elég híg, felkenés után pár percig még tocsog benne a kezem, aztán eltűnik, és nem zavar többé. Valószínűleg nem is használ, de valamit valamiért. Előny: annyira bézs, hogy nem fogok nyafogni, ha csak ez marad. Hátrány: annyira bézs, hogy nem fogok nyafogni akkor sem, ha elfogy. (Bár de, mert akkor valószínűleg csak a kecske marad a hűtőből, azt meg tényleg csak végveszélyre tartogatom.)

A következő kettő az Yves Rocher-től jött haza.

A karácsonyi készletükből vannak, más-más évjáratból: a piros asszem a 2018-as szortiment egy akciós csomagjában volt ennek a készletnek, a zöld meg 2019-es, azt egy vásárláskor utánam dobták valamikor idén januárban, amikor nyilvánvaló volt, hogy a nyakukon marad. Kellemes, nem különösebben emlékezetes krémek, a piros valamivel jobb, mint a zöld (hajh, régen minden jobb volt). Annak jobban kedvelem a szagát, és gyorsabban fel is szívódik, vagy legalábbis úgy érzem. Előny: elvagyok velük, mint a befőtt. Hátrány: régen a karácsonyi krémeik is jobbak voltak. A kedvenceimet a 2014-es készletben dobták piacra, és egészen szomorú voltam, amikor végleg elfogytak.

Egyelőre ennyit, most táncos lábbal el, mert nem a blogolásból élek. Fel is kopna az állam, ha azt tenném…

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2020/03/17 hüvelyk ajándék, blabla, otthoncsücsü, tavasz

 

Intermezzó – Bobjerman

Nagyanyáim igencsak tágas és változatos mesekincsében fontos szerepe volt a két világháború közti reklámoknak, többek között annak a román nyelvű példánynak is, amelyből a reklámozott terméket én csak fonetikus formában ismertem meg. A reklám úgy szóla, hogy “O mână spală pe alta, iar săpunul Bobjerman pe amândouă”. Egészen pontos és vicces mód épp szószerinti fordításban ez úgy hangzik magyarul, hogy “Kéz kezet mos, a Bobjerman szappan meg mind a kettőt.”

Ebből a reklámszlogenből ugyan igen érdekes következtetéseket lehetne levonni a káeurópai mentalitásról és a “megoldjuk okosba” helyéről közös kultúránkban, de ezúttal tényleg csak a szappanról akartam beszélni nektek. Merthogy ma este végre nekifeküdtem a netnek, hun van az a Bobjerman szappan, harmincöt év után végre tényleg meg is tudhatnám, hogyan hívják valójában.

Gyerekek, megtaláltam. Itt.

Természetesen a szappant úgy híják, hogy Bobb Germandrée, amit én sose találtam volna ki, és azt is sikerült megtudnom, hogy Budapesten is forgalmazásban valának a Germandrée termékek “Az Ujság”-ban 1905 szeptemberében megjelent reklám szerint. Ami aszongya hogy

“GERMANDRÉE
PORHANYÓS ÁLLAPOTBAN és TABLETTÁKBAN
Franczia szabadalom. A szépség titka, ideális illattal feltétlenül tartós, egészséges és diszkrét. A Germandrée az arczbőrnek egészséges és üde szint ad.
1900 évi Párisi Világkiállítás: ARANYÉREM
MIGNOT-BOUCHER, 19, Rue Vivienne, PARIS.
Kapható Török József gyógyszertárában Budapesten.”

Bemásolni nem tudom, mert az arcanum nem engedi, de keressetek rá nyugodtan, a vírushelyzet miatt most úgyis ingyé van, itt ni.

Amúgy csak azért jutott eszembe a Bobjerman szappan, mert holnap azzal foglak szórakoztatni titeket, hogy a kolera idején történő gyakori kézmosásról és a kézkrémeimről meséljek nektek. Mint egyik kedves olvasóm fogalmazott: “Kenyerem van, de kell a cirkusz.”

Nos, rajtam ne múljon. Máris milyen szép bemutatót kaptatok abból, hogyan működik egy kutató, ha éppen fel-alá bogározik a neten, mert a valódi munka büdös neki, de cefetül.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2020/03/16 hüvelyk ajándék, blabla, otthoncsücsü, tavasz

 

7/198 – Rágcsa

Ebben a házban évek óta nincs vágott virág. Ebben a házban, hogy őszinték legyünk, évek óta nincs cserepes virág sem a konyhai nagy zöld csíkos izétől eltekintve,

aki télen a legmagasabb konyhaszekrény tetején lakik és szenved, nyáron pedig kint csücsül a teraszon, és örül.

Mindennek megvan az oka, fiaim. A növényhiánynak és a zöld csíkos izé plafonközeli helyének például ő.

Poci borzasztó lelkesedéssel fogad mindent, ami zöld. Tavaszi-nyári piacjárós szombatokon nincs nála boldogabb macska (ezt a képet is most lőttem tegnapelőtt), mert miután hazajöttünk, rögtön beledugja szőrös arcikáját az éppen vásárolt levelekbe, aztán boldogan dürrög nekik. Itt most éppen bébi-póréhagymáknak dürrög, de amúgy ebben roppantul inkluzív, karalábélevelek éppúgy jöhetnek, mint medvehagyma, mángold vagy spenót.

Vagy, sajna, nárcisz. Merthogy esetenként nem éri be a dürrögéssel, rágcsál is. Ó, igennnn. És a folytatása is igen mókás volt, orsóférgek arckrémes tégelyben meg minden.

Még volt ugyan egy kísérletem egy évvel később a cserepes nárciszokkal, de egy macskaagy állítólag összesen négydekás, ergo az még megmarad benne, hogy “nyamm, ezt a zöldet én nagyon szerettem”, de az már nem, hogy “böe, ezt a zöldet én ki is hánytam”. Két órányi “Pocizanyád” után beláttuk a négydekás macskaagy korlátait, úgyhogy azóta nuku nárcisz. Tavasszal úgyis belefutok ilyen-olyan útjaimon dúsan tenyésző nárciszbokrocskákba, desőt, Tahitótfaluban a főút mellett vannak népek, akik eladásra növesztik a nárciszt, úgyhogy nem is bokrocskák vannak ott, hanem mező. Na hát az ilyen-olyan utaknak idénre meglehetőst lőttek – sétálni még lehet ugyan, de ki tudja, meddig -, így hát “a remény hal meg utoljára” felkiáltással a szombati piacon ismét vettem két cserép nárciszt.

Viszont, szeretném leszögezni: reménykedő vagyok ugyan, de hülye az nem. Ezek már nem jönnek be a lakásba.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/03/16 hüvelyk újracucc, eská, macs, tavasz

 

Eská 7/21b – Idus (2. rész)

Miután sikeresen pótoltam a még hiányzó darabokat, ideje volt megcsodálni az eredményt.

Hát mit ne mondjak, majdnem végigérték a kekszek az asztalt.

Nyilván muszáj volt csoportosítani őket valahogyan, hát úgy véltem, jók lesznek majd egy hosszú díványpárnára huzatnak. Például így.

Á, mégse, legyen inkább így.

Hm, mégiscsak ez lesz az igazi.

Zöld alapra gombostűzve, naná.

Jó lesz az.

Majd egyszer. Végül is, nem kerget a tatár.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/03/15 hüvelyk eská, tavasz

 

7/197 – Nagymosás

Mit kíván a magyar nemzet? Magyar nemzeti hip-hopot! Na meg persze minden mást is.

Én mindenesetre felöltöztem többé-kevésbé kokárdának, aztán uccuneki nagymosás.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/03/15 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

Eská 7/21a – Idus (1. rész)

Most már nem engedhetek a negyvennyolcból.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/03/14 hüvelyk eská, tavasz

 

Intermezzó – A Dekameron projekt

Állítólag van egy kínai átok, hogy “élj meg izgalmas időket!” Nem tudom ugyan, tényleg létezik-e ez a mondás, de ha nem lenne, ki kéne találni. Az izgalmas idők ugyanis nem csak ujjongó adrenalinfröccsöket és érdekes fejleményeket hoznak magukkal, nem. Az izgalmas idők egyúttal aggodalmas és bizonytalan idők is, amikor sose tudhatja az ember, mikor esik a fejére valahonnan egy újabb féltonnás kiszámíthatatlan.

Mi most itt izgalmas időket élünk, ahhoz nem fér semmi kétség, folyamatosan zuhognak a féltonnás kiszámíthatatlanok. Három nappal ezelőtt még úgy festett a tavaszom, hogy dugig lesz oda-vissza háromórás buszutakkal, konzultációra érkező szakdolgozókkal, maratoni szombati tanítónapokkal meg konferencia-absztraktok leadási határidőivel. Ma reggel már úgy fest, hogy nuku buszutak, maratoni pofázások helyett mappák töltögetése a gugeldrájvon, garantáltan elmaradó konferenciákra meg mi a túrónak készítsek absztraktokat. Az oktatás és a hozzá tartozó köretek radikálisan kevesebb időt fognak igényelni, mint eddig. Eleve, már most is van mit töltögetnem a mappákba, és ha mindent kibővítek meg árnyalok meg megtámogatok, akkor is maximum annyi időt töltök vele, mint amennyit a teremben pofáznék végig, cserébe viszont nincs háromórás buszút meg az a számos időlyuk, amikor éppen várok valamire, órára vagy buszra. A szakdolgozók még megvannak ugyan, de egyelőre az sem biztos, mikor és hogyan kell/lehetséges leadniuk a dolgozataikat, úgyhogy még azon a területen is fejünkre eshet valami féltonnás. Amíg viszont nem halljuk suhogni a levegőben, nem érdemes pánikolni tőle, mert attól marhára nem lesz jobb senkinek.

Azt hiszem, ez lesz a legnehezebb nekem, hogy ne aggódjak olyan dolgok miatt, amiket nem tudok befolyásolni, legyen az a harmadévesek nyolchetes szakmai gyakorlata, a szakdolgozatok leadási határideje vagy bármi, ami még az utcasarkon túl közeleg, és csak amikor befordulunk, akkor vág orrba. Mit mondhatnék, nekem mindig is Aggódós volt a középső nevem.

“Irigyellek a problémáidért”, meg “de jó neked”, meg “ha nekem is csak annyi bajom lenne”. Máskor hátrabukfencet és előreszaltót vetek, amikor ilyeneket hallok, de most teljesen igaz. Amikor a Dekameront olvastam tizenévesen, nem a novellák indították meg leginkább a fantáziámat, hanem a keret, amelybe Boccaccio beleillesztette ezeket a novellákat. A fiatalok, akik lelépnek, elvonulnak, kizárják a világot és a pestist, és miközben fél Itália hörögve és elfeketülten esik össze az utcákon, ők ott üldögélnek az összkomfortos mesevilágukban. A kimaradás luxusa, ez bizgette leginkább az agyam, nem az, hogy Izékéhez felmásztak éjjel az erkélyre, aztán úgy aludtak el, hogy a csajnak a kezében volt a csávó pöcse, lányom tényleg megfogta a pacsirtát, aminek az énekét hallani akarta, höhö.

Hát most itt van nekem a Dekameron, takarítva. A kimaradás luxusa. Megváltozott keretrendszer és megváltozott viszonyítási alapok. Más, kevésbé izgalmas időkhöz képest most nem az a gazdagság, hogy milyen messzire és milyen hosszú időre tudnál elutazni, hanem hogy milyen hosszú ideig tudod megengedni magadnak, hogy otthon maradj. És én most olyan gazdag vagyok, hogy el sem tudjátok képzelni.

Nehéz ezt úgy kimondani, hogy ne legyen benne álszerénykedés vagy dicsekvés, és ne legyen benne bűntudat sem. Nem is vagyok biztos abban, hogy sikerül. Privilegizált helyzetben vagyok, nincs mese. Szerencsés munkaköröm van, hogy home office-ból is megoldhatom a feladataimat (bár nem annyira jól, nem akkora hatásfokkal és tűzzel, mint máskor), és a valós idejű, személyes jelenlétet igénylő szociális életem amúgy is egy pandamackóéhoz hasonlatos. A körülményeimben még olyan dolgok is kifizetődnek, amiket valaha nyűgként és nyomorúságként éltem meg – mint például az, hogy nagyanyáim átvészelték a világháborút meg az ötvenes éveket, és én a hetvenes-nyolcvanas évek Romániájában töltöttem a gyermekkoromat. Nem okos vagyok és előrelátó, hanem olyan drillben töltöttem a legfogékonyabb életkorom, ami felhalmozó hörcsögöcskévé tett, és mindig csak a jelent látom biztosnak, a jövőt meg bizonytalannak. Igen, én vagyok az, aki mindig vesz még pluszban egy zacskó tésztát vagy egy éppen akciós csicseriborsó-konzervet, mert “egyszer kelljen, s jó, ha van”. Hát most igazán jól jön, hogy tele a kamra meg a konyhaszekrény. 2007-ben eltett, még mindig bontatlan lekvárok várnak a polcon, huszonhat guriga vécépapír van a mosókonyhában, szerdán délelőtt pedig, amikor már látszott, hogy zűr várható, öt kiló macskapapit cipeltem haza széles vállamon (még mindig ott a véraláfutás, amit a szatyor hagyott maga után).

Mindehhez ráadásul, ezt sem tagadhatom, jól mentem férjhez, no. A férjem szintén meg tudja oldani itthonról a feladatai legnagyobb hányadát (bár, hozzátenném, nem véletlenül híjuk őt Repülő Kutatónak Seggenülős Kutató helyett – az elmúlt héten amúgy két konferenciát lőttek ki a feneke alól repjeggyel-szállással-cakumpakk). Elég nagy lakásunk van ahhoz, hogy ne lógjunk állandóan egymás szájába, és ne menjünk egymás agyára, na meg aztán többé-kevésbé egészségesek vagyunk (leszámítva némi isiászt, parodontitiszt és szórványos takonykórokat).

Aggódnivalónk ugyan nekünk is van, de leginkább a hozzátartozóink, barátaink, ismerőseink, nem pedig magunk miatt. Nyuszi rokonai és üzletfelei, mint a Micimackóban. Ahhoz viszont, hogy legalább azokra vigyázzunk, akik nem annyira szerencsések, mint mi, valószínűleg igen keveset fogunk mocorogni a közeljövőben. És ha már így adódott, azzal kezdünk valamit, amink van, mert az nem kevés. Minden napnak le kell szakajtani a gyimilcsét, amilyet éppen adott, olyat. Úgyhogy én írni fogok, kézimunkázni, nagyokat sétálni, sokat (igen, az eddiginél is többet) blogolni. Műveljük magunkat és kertünket, bízzunk Istenben és tartsuk szárazon a puskaport, desőt ne essünk pánikba, és mindig legyen nálunk törülköző.

Ha Fiammettáéknak sikerült ott abban a mesebeli villában, nekünk is fog.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/03/14 hüvelyk ajándék, blabla, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

7/196 – Not today

A világvégéről majd akkor tárgyalunk, amikor egy szép napos tavaszi szombaton sem megyünk le a piacra.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/03/14 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

7/195 – Ch-ch-changes

Alig pár nap alatt úgy felborult az életünk, mint disznó az ólban, vagy, hogy még elegánsabban fogalmazzak, igencsak összement a szar a májjal. Tegnaptól nincs tancsitancsi, az e heti rektori szünet után pedig teljes svunggal ráfordulunk a távoktatásra, úgyhogy csütörtök délután már a gugeldrájvon gyártottam mappákat a diákjaimnak. Fél háromkor a Repülő Kutatót is kidobták a levéltárból azzal, hogy másnap már be se menjen, mert zárva lesznek.

Ma reggel még gyorsan elrepesztettünk Emesével bevásárolni a zombiapokalipszis idejére, úgyhogy fél tízkor, amikor becűgöltük a holmit a lakásba, lényegében úgy csuktuk be az ajtót, hogy ha nem muszáj, akár negyven napig sem kell kilépnünk rajta, ha nem akarunk.

Most pedig tervezzük el a szép új életünket ebben a szép csúf régi új világban. Dekameron projekt.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/03/13 hüvelyk tavasz

 

7/194 – Opciók

Tegnap délután, amikor kiderült, hogy az egyetemeknek át kell állniuk a távoktatásra, azt mondtam magamnak, ha reggelig nem kapok értesítést arról, mikortól kell átállni, megmosom a hajam, aztán elmegyek tanítani. Ha olyan értesítést kapok, hogy már csütörtöktől, akkor megmosom, megfestem, aztán itthon maradok, és elküldöm a diákoknak a délután fél egytől leadandó anyagrészt.

És akkor vártam. Ennyit.

Természetesen egy harmadik opció jött be az előre számon tartott kettő mellé: ma és holnap rektori szünet van, további intézkedések a folytatásban várhatók. Úgyhogy megírtam a diákjaimnak (akik amúgy minden bizonnyal szintén megkapták ezt az értesítést), hogy a mai óránk elmarad.

Azóta is várok a folytatásra a további intézkedésekkel (különös tekintettel arra, hogy szombaton a levelezős hallgatókkal vannak/lennének óráim, és arról sem ártana tudni, mit mond a direktíva). Úgyhogy most az ujjaimmal malmozgatás vagy további kis zöld négyszögek helyett inkább nekidűlök, és renoválom a pipirost.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/03/12 hüvelyk eská, tavasz

 

7/193 – Kinetikus

Helló, bank, én vagyok az a nő, aki elfelejtette a pinkódját. Már megint.

Előbb persze megpróbálom bepötyögni az automatába, hátha a kezem emlékszik még rá, ha az agyam nem is. Éppen tegnap magyaráztam a gyivákjaimnak a kinetikus memóriáról, nehogy éppen most hagyjon cserben.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/03/11 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, tavasz

 

7/192 – Szél

Ha kedd, akkor hosszúnap és tancsitancsi. Úgyhogy futok is elfele, mint a szél.

Tudja a fene, miért, de ezúttal még a szokásosnál is szedett-vedettebbnek érzem magam.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/03/10 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

7/191 – Lassan-lassan

Sej-haj, tavaszodik.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/03/09 hüvelyk eská, tavasz

 

7/190 – Nálatok laknak-e állatok?

A nemzetközi nőnap alkalmából a szőrös terrorista úgy vélte fél hétkor, hogy már eleget aludtunk, ezért igazi csajos rámenősséggel látott neki, hogy kiverje az álmot a szemünkből. Általában beéri azzal, hogy a Repülő Kutató oldalán rágcsáljon csámcsogva különböző telefonkábeleket, mert tudja, hogy ettől a RK fel fog ébredni kínjában, de ezúttal én is kellettem neki a reggelhez. Úgyhogy felmászott az én oldalalmon a polcra, aztán akkurátusan célozva leverte a macifejű mókust, ami az arcomon landolt. Tíz pont!

Ez a macifejű mókus, mielőtt azt hinnétek, hogy delirálok.

Az én ágyrészem mellett lakik a polcon a turkálós sünivel és a RK gyermekkori macijával együtt, mert minekünk ennyi eszünk van.

Ezek után, hogy tartsam a menetrendet, bevonultam a vendégszobába, és további állatok (a teljesség igénye nélkül mosómedve, pipik, kacsa, halacska, valamint több sárkány) közé megágyaztam szép tavasziasba anyámnak, aki ma délután landol nálunk húgoméktól jövet.

Istencsudájára rajtam most nincsen semmiféle állat,

(a hajam még száradóban, úgyhogy nem érdemes mutogatni a fejemet), de csütörtökön elkövettem egy rettenetes merényletet, úgyhogy lesz még itt szőlő, lágy kenyér és rókák minden mennyiségben.

Ezt követtem el, ni.

Már tavaly december óta nézegettem sóvárogva a boltban, ahová fonalakért járok, a tekercs csak fogyott és fogyott, én pedig csütörtökön egyszer csak bedühödtem. Mire nekem a sok rendeskedés, ha közben nem vehetek magamnak szép rókás pamutanyagot? Na ugye. Vegyük úgy, hogy ajándékba kaptam nőnapra.

Jelzem, ezt a bejegyzést a futonomon írom ezek alatt a dögök alatt,

úgyhogy nemigen tagadhatnám a rókák iránti erős vonzalmamat, hehh.

Most viszont táncos lábbal el, mert a szomszédban délután már megint családi hepaj van, én meg sós sütiket ígértem. Ha van egy kis szerencsénk, megússzuk, hogy állatkás kiszúrókkal babráljam át a délelőtt hátralévő részét.

Természetesen vannak állatkás kiszúróim, miért éppen azok ne lennének ebben a vircsaftban.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/03/08 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, tavasz

 

7/189 – Zümzüm

Szombat! Piac! Bevásárlás! Tavasz! Medvehagyma meg rukola és új kiskukák a fürdőszobákba! Sütés, főzés, kreatív zümzümök! Muffinok, kenyér, csirke adobo és díszpárna-huzatok!

Igen, mostanra definitíve kivakarodtam a takonykórból. Épp ideje volt, mondhatom.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/03/07 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

7/188 – Macera

A reggelt ezúttal kivételesen nem azzal kezdtem, hogy “holazsepim”, hanem azzal, hogy “holaférjem”. Amikor én lefeküdtem, ő már igen békésen horkolt, amikor pedig felébredtem hatkor, nem volt sehol, ami nem jellemző. (Jó, na, van úgy, hogy mégis, de ezúttal tudtam, hogy ma nem kell mennie sehová, itthoncsücsü kutatónapja van.) A nyomok (összegyűrt szőnyegek, földre hajított plüssállatok és több más efféle) a földszintre vezettek, ahol a Poci nevű szőrös terrorista üdvözölt további összegyűrt szőnyegek közül, majd a horkolás hangját követve eljutottam a Repülő Kutató hencseréig, ahol végre megtaláltam az elveszett pasit egy pokróc alatt.

Mivel nekem szupererőm a dedukszijo, könnyen ki tudtam találni, hogy itten nálunk valamikor hajnalban buli volt és ereszdelahajamat, amit én természetesen átaludtam. Hja, így fest az, amikor az ember fejére ránőnek a szőrös családtagok – hol van az már, amikor Poci idekerülése után egy hétig az ágyneműtartóban dekkolt, és csak enni, inni meg szarni járt ki onnan! (Na nem mintha hiányozna; rém strapás úgy simogatni egy macskát, hogy két párna, egy téli paplan meg egy kisbalta között heverész az ágyneműtartóban.) A Repülő Kutató amúgy meg is érdemli a hajnali macerálást, mert esténként órákra eltűnik, aztán Idegen Macskák szagát hozza haza magával. Anyósom szerint ugyan Lócit szeretni nem megcsalás, de asszem erről nem konzultált Pocival.

Hát így élünk mi itt ebben a bolondokházában, mókuskáim, házi szőrös maceragéppel meg szomszédba outsource-olt másik szőrös maceragéppel a Macskatartók Kihelyezett Tagozatánál, és szinte biztosan könnyebb lenne az élet, ha a két dögöt egy légtérben lehetne tartani, mert akkor legalább egymást macerálnák, nem minket. Fránya FIV. Lóci persze közben úgyszintén ránőtt a szomszédék nyakára: már randalírozik is, amikor nem kap idejében enni, a múltkor pedig hajnali ötkor költötte fel anyósomat azzal, hogy nincs nyitva a nappaliba vezető ajtó, márpedig ő bele akar ülni a foteljébe, és onnan nézni a rigókat. Ja, már saját fotelje is van, bizony. Egyszer majd azt is lefotózom nektek.

Addig is nesztek egy-egy sztárfotó az archívumból.

Mind a két macskáról, naná hogy.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/03/06 hüvelyk eská, macs, tavasz, tél

 

7/187 – Lőcsöl

Nemes és értékelendő céljaim között továbbra is fontos helyen szerepel, hogy a) minél kevesebb pótolandó órát lőcsöljek jövőbeli önmagamra, b) ruházatom segítségével eltereljem a figyelmet a képemről.

Na persze nem jöhet minden össze.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/03/05 hüvelyk újracucc, eská, tavasz