RSS

Intermezzó – A nagy kézkrémteszt, 1. rész

17 Már

Már megfenyegettelek azzal, hogy a kézkrémeimről is fogok beszélni nektek, mert ilyen itt még nem volt. Ugyan ne is legyen (én ellettem volna nélküle), de az elmúlt időszakban egyébről sem szólt az élet, mint kézmosásról.

Na meg a következményeiről, persze.

I may have exaggerated the amount of times :) | ME AFTER I FOLLOW THE FDA'S RECOMMENDATION OF WASHING MY HANDS 50 TIMES A DAY | image tagged in terminator,coronavirus,corona virus,wash hands,shake and wash hands,fda | made w/ Imgflip meme maker

Ez most már úgy elterjedt, mint a.., na majdnem mondtam micsoda, a legelső forrást elővakarni nálam tehetségesebb internetszúnak kéne, mindenesetre én itt találtam.

A mém persze túloz. Egy egészen kicsit.

Mint azt már elmagyarázták okos emberek, azért kell a napi ötven kézmosás, mert a vírus burka lipidekből áll, azt pedig úgy veri szét a szappan, hogy öröm nézni. A víruskának lipidek kellenek a védelemhez, no. És tudjátok, minek kellenek még lipidek? Úúúúgy van. Az ember bűrének, annak. Mire az ember lánya (sőt öreganyja) elér egy bizonyos kort, a bőr már nem képes magától megtermelni azt a lipidmennyiséget, amire szüksége lenne, és ez különösen érvényes a kézfej bőrére, ami vékony és igénybevett, mert állandóan aszalja a nap, csípi a fagy, meg szárítják a szappanok. Pláne ha az alany napi ötvenszer most kezet.

Úgyhogy az elmúlt néhány nap röhejesen sok kézmosása röhejesen sok kézkrémezést is követelt, amihez én előkotortam a röhejesen sok kézkrémemet (bár ismerek olyat, aki ezt csak minimális készletnek minősítené), és ennyi erővel akár írhatok róluk is, mert a következő hetekben valószínűleg annyi mindenről fogok írni ráérős kínomban, mint még sose. Mindenesetre még alig pár héttel ezelőtt is azon sóhajtottam el magam egy pakolászás közepette, mi a fenének nekem ennyi kézkrém, én ezt sose használom el.

Hát, egyre több rá az esély, hogy mégis.

Ezeket itt erősen eltérő időpontokban és helyekről fújta be a szél a házba, az ócsóbbját én vettem (naná, sóher vagyok), a drágábbját a Repülő Kutató hozta nekem változatos útjairól tengeren innen és túl. Elmarháskodhatnék ugyan azzal is, hogy gondosan pontszámokat adok nekik jó felszívódás meg bőrvédelem meg egyéb okos kategóriákban, de azért inkább tessék úgy felfogni itt ezt az egészet, mint hogy én most értékes életmód-tanácsokat osztogatok egy karantén alatti budiból, oszt majd jó lesz. Eleve, másoknak más a bőre, igénye és ízlése, úgyhogy ezt itt tényleg csak a közönség szórakoztatására.

Na, lássuk a medvét. Mivel dolgozni is kéne (nem vagyok szabadságon, hejj, és végre installálták a tanulmányi rendszerhez a Neptun Meet Streetet, úgyhogy azzal fogok tökörészni, haddlám, mire képes), két részre bontva fogjátok megkapni a bemutatót. Mivel meg muszáj valamilyen sorrendet felállítani, kezdjük azzal, ami még akkor is meglesz, amikor már az összes többi rég kifogyott.

Meglepő vagy sem, ez lesz az.

Glicerin! Kecsketej! Evitamin! Karitévaj! Ötazegyben! Negyvennyolc óra védelem! (Köztünk legyen szólva, én sose értettem tisztálkodószereknél ezt a többnapos védelmet – ki az a hülye, aki két napig nem mos kezet? Még ha nincs kolera, akkor is. Böe.) Mindehhez viszont olyan szaga van, mint ha kinyitnád a hűtőt, aztán nem csak kecsketej lenne benne, de maga a kecske is. Nemnemnemnem. Előny: gyorsan felszívódik. Hátrány: minden más. Savanykásan büdös szaga van (már első használatkor is az volt, szóval nem romlott, csak per definitionem ilyen), és miután felszívódott, még annál is szárazabbnak érzem a kezem, mint krémezés előtt volt. Egyetlen dolog marad azt bizonyítani, hogy mégiscsak kenőcsöltem magamat. Jaja, a szag.

A “jobb híján” következő helyezettje ez itt:

Nagyon ócsó volt, nekem meg kellett akkor éppen egy kézkrém, hát megvettem. Ez a komplett készletben a legsemmilyenebb példány. Ha szín lenne, bézs lenne. Enyhe édes szaga van, elég híg, felkenés után pár percig még tocsog benne a kezem, aztán eltűnik, és nem zavar többé. Valószínűleg nem is használ, de valamit valamiért. Előny: annyira bézs, hogy nem fogok nyafogni, ha csak ez marad. Hátrány: annyira bézs, hogy nem fogok nyafogni akkor sem, ha elfogy. (Bár de, mert akkor valószínűleg csak a kecske marad a hűtőből, azt meg tényleg csak végveszélyre tartogatom.)

A következő kettő az Yves Rocher-től jött haza.

A karácsonyi készletükből vannak, más-más évjáratból: a piros asszem a 2018-as szortiment egy akciós csomagjában volt ennek a készletnek, a zöld meg 2019-es, azt egy vásárláskor utánam dobták valamikor idén januárban, amikor nyilvánvaló volt, hogy a nyakukon marad. Kellemes, nem különösebben emlékezetes krémek, a piros valamivel jobb, mint a zöld (hajh, régen minden jobb volt). Annak jobban kedvelem a szagát, és gyorsabban fel is szívódik, vagy legalábbis úgy érzem. Előny: elvagyok velük, mint a befőtt. Hátrány: régen a karácsonyi krémeik is jobbak voltak. A kedvenceimet a 2014-es készletben dobták piacra, és egészen szomorú voltam, amikor végleg elfogytak.

Egyelőre ennyit, most táncos lábbal el, mert nem a blogolásból élek. Fel is kopna az állam, ha azt tenném…

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2020/03/17 hüvelyk ajándék, blabla, otthoncsücsü, tavasz

 

One response to “Intermezzó – A nagy kézkrémteszt, 1. rész

  1. Zsuzsi

    2020/03/17 at 11:28

    Tudtam én (bár nyilván nem csak én), hogy tőled még ez is szórakoztató lesz. 🙂

     

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt szereti: