Hajnalicska virágnak lenni szívás. Én már csak tudom: ma is fél négykor ébredtem, holott nyugodtan aludhattam volna akár kilencig is, csak tizenegykor kell indulnom dolgozóba. A “szakajtsuk le minden napszak gyimilcsét” alapelvnek megfelelően viszont, ha már úgyis fent voltam kuvik, varrtam magamnak egy ruhát, és még arra is jutott időm, hogy kifessem a körmöm, megetessem a kovászt, megmossam a hajam, és odarakjak vacsorára egy csirke tikka masalát a CrockPotba.

Gondolom, ti is azon a véleményen vagytok, hogy ha már az ember lánya varrt magának egy új ruhát, vegye is fel. Nos, megtörtént.

A zsebeket túl mélyre illesztettem be ahhoz képest, ahogyan én azokat kedvelni szoktam, úgyhogy majd át kéne valamikor operálni őket. Hm, mikor is érnék rá. Hm, például holnap hajnalban. Akkor úgyis óraátállítás lesz, és ez a Szokásos Eljárás nevű állat vagy étel szellemében azt jelenti, hogy nem fél négykor ébredek, hanem fél háromkor. Grr.