Hajnalicska virágnak lenni szívás. Én már csak tudom: ma is fél négykor ébredtem, holott nyugodtan aludhattam volna akár kilencig is, csak tizenegykor kell indulnom dolgozóba. A “szakajtsuk le minden napszak gyimilcsét” alapelvnek megfelelően viszont, ha már úgyis fent voltam kuvik, varrtam magamnak egy ruhát, és még arra is jutott időm, hogy kifessem a körmöm, megetessem a kovászt, megmossam a hajam, és odarakjak vacsorára egy csirke tikka masalát a CrockPotba.
Gondolom, ti is azon a véleményen vagytok, hogy ha már az ember lánya varrt magának egy új ruhát, vegye is fel. Nos, megtörtént.
A zsebeket túl mélyre illesztettem be ahhoz képest, ahogyan én azokat kedvelni szoktam, úgyhogy majd át kéne valamikor operálni őket. Hm, mikor is érnék rá. Hm, például holnap hajnalban. Akkor úgyis óraátállítás lesz, és ez a Szokásos Eljárás nevű állat vagy étel szellemében azt jelenti, hogy nem fél négykor ébredek, hanem fél háromkor. Grr.
Minden nap más - mindennap más 
Esztina
2019/10/26 at 09:51
Most először rettegek az őszi óraátállítástól. Eddig a “de jó, plusz egy órát alhatok” gondolat kötődött hozzá, most meg a “mamám, akkor az eddig stabilan 5-kor ébredő gyermekem 4-kor fog riadóztatni”…(meg előtte 2-3-szor éjjel, ahogy mindig). Csak azt nem tudom, hogy magyarázzam el majd neki, hogy ahogy eddig fél 6-kor sötétben kezdtük a napot, úgy eztán fél 7-kor…aztán fél 8-kor is sötét lesz még.
mák
2019/10/26 at 09:55
Nos, az óraátállítás tipikusan olyasmi, ami se a gyerekeket, sem a macskákat nem érdekli. 🙂
Zsuzsi
2019/10/27 at 10:41
A kutyákat se… 😁