Mint tudjuk (tudjuk, ugye?), én roppantul szeretem a kötényruhákat. Általában magamnak varrom, de néha turkálok is. Emellett időnként kedvem támad megmenteni olyan turkálós darabokat, amiket úgyse fog elvinni senki, mert olyan csúnyuskák, formátlanok, esetleg még hibásak is.

Na hát az a darab, amit szerda délután akasztottam le egy pécsi turkálóban, miközben a hazafelé tartó vonat felé haladtam át a városon, az pontosan megfelelt ennek a kritériumrendszernek. Mert hogy ilyen elölről

ilyen hátulról

és a zsebe alatt van rajta elöl egy eeeekkora kiégetett lyuk.

Nyilván meg kell menteni. Nos, ezt teszem meg máma.

(folytköv.)

Du.

Ááá, nem lehet ezt rendesen bemutatni, csak magamon, és most már nem bújok vissza bele, de holnap úgyis felveszem. Addig is, nédda néhány fotó, mit csináltam vele.