Biztos izgibb lenne, ha olyasmit tudnék odaírni címnek, hogy “ruhából kisszék”, de hát nem így esett. Legalább baltával csináltam, no, vagy legalábbis úgy fest, mintha azzal tettem volna.

Már egy ideje fenyegettem ezt a cuccot azzal, hogy hujde át fogom alakítani, és most el is jött annak a napja. Mindenekelőtt levágtam a nyakáról a paszpólt meg az ujjait, aztán visszahajtottam, és széles cikcakkal elszegtem a megmaradt ujjakivágást és nyakkivágást.

Igen, kötényruha lesz belőle, mi más. Ehhez viszont merő esztétikai okokból a nyakkivágást körbecikcakkoltam bogyós effektfonallal, hátul egy sorban,

elöl kettőben.

Utána vettem egy mély lélegzetet, és nyissz, elvágtam a ruhát derékban.

A balra látható világosabb narancs polárra várt az a sors, hogy abból legyen majd a szoknyarész – ki is vágtam belőle két hozzávetőleges téglalap-formát, ami messziről és hunyorítva szoknyának látszott.

Ebbe viszont még építeni kellett szűkítőket – na hát én ezeket szemmértékre raktam bele, ti ne csináljatok ilyet.

Mivel egy kötényruha szart sem ér, ha nincs zsebe, azt is építettem a szoknyarészbe.

Ezek után a szoknyát és a felsőrészt összevarrtam, aztán a varrásvonalt is megprüntyöltem egy kis effektfonallal,

végül pedig a ruha eredeti szoknyarészének aljáról levágtam egy csíkot, és ráapplikáltam a jelenlegi kötényruha-aljra, avec effektfonal meg minden.

Csinos lett? Nem igazán. Kényelmes? Nagyon. Meleg? Nyamnyam. Ronggyá fogom hordani itthon? Naná hogy.

Holnap majd felveszem, akkor teljes pompájában megcsodálhatjátok.