Mint már jövendöltem, mára nem várhattok tőlem semmi újat, mármint vadonás-friss, baltával ácsolt kötényruhámon kívül, azki alá vígan fel tudok venni akár kettő pulóvert is, ha muszáj. No sebaj, sodorjuk le a szokásos december 31-i megaszondomokat.

Blablabla, nekem nem ma van az év vége, blablabla, de persze ünnepeljen mindenki kedvére, viszont itt ebben a házban kilenckor már fel fogják lőni a pizsit, és ez már három órával azután lesz, hogy a macskák fejest ugrottak a futon mögé, mert kint a szoborparkban pedig a rakettákat lőtték fel. Ez utóbbiakról és a csatolt szilveszteri süstörgős istennyilákról sem változott magvas véleményem, dugja fel a petárdáit a seggébe mindenki, akinek annyi esze van, hogy valahol egy lakott terület kellős közepén durrogtassa el egyheti kajabevásárlásának összegét, megrémítve és veszélyeztetve egy csomó kétlábú meg négylábú élőlényt a közelben.

Ti, kedveskéim, legyetek jók, ha akartok, de ne legyetek nagyon rosszak, csak módjával durrogtassatok, és vigyázzatok az állatkákra, akik még nálam is jobban rühellik a süstörgős istennyilákat. Ne rúgjatok be nagyon, vagy ha mégis, ne legyen kérdés, hogy “részegen ki visz majd haza”, és igyatok sok-sok vizet, a hidratálás fontos. Ne vesszetek össze senkivel, mert ha a karácsonyt sikerült megúsznotok, ez az utolsó erőpróba idénre. Menni fog. Biztos menni fog. Ja, és ha vadidegenekkel entyempentyem, azt csak gumival.

Hát kábé ennyit akartam elmondani, na meg hogy jövőre mindenkinek minden jót, egészséget meg térerőt, mert mint tudjuk, “csak egészség legyen meg térerő, tíraríra térerőőő”. Ma még gyorsan kaptok egy decemberi összefoglalót galériával, aztán ha van egy kis szerencsétek, semmi többet. Holnap viszont istenbizony egy olyan búék-poszttal jövök, hogy a fal adja a másikat, tervek meg minden izé.