Ma sem vagyok lelkesebb annál, mint tegnap voltam, és az a gyanúm, bujkál bennem valami, aminek semmi köze az egészséghez. Végül is, mikor máskor tenné, mint őszi szünet és utazás előtt, ráadásul természetesen akkor, amikor még beteget sem igen tudok jelenteni a munkázóban, mert tényleg nem lenne mikor bepótolnom a nyavalyás óráimat, ha esetleg felfordulok csütörtök-péntekre. Tulajdonképpen még így is mázlistának mondhatom magam, az elmúlt években ugyanis szép konzekvensen betaknyosodtam szeptember végére, aztán az október nagyját azzal töltöttem, hogy hol kimásztam belőle, hol pedig vissza, úgyhogy ha tényleg takonykór kerülget, legalább egy hónap haladékot adott nekem az eddigiekhez képest.
Arra való tekintettel, hogy mostanság már nyolckor sem tudok elviselhető minőségű fotót lőni magamról, mert nem kedveznek neki a fényviszonyok, tegnap hazajövetel után egy nagy és heroikus erőfeszítéssel csináltam mára konzervet, és még azt a látszatot is sikerült keltenem, hogy minden héjjahó és rutyutyu. A közönségért bármit.
Zsuzsi
2018/10/25 at 19:48
Ez a kabát nagyon jó kis darab! 🙂
mák
2018/10/25 at 19:50
Igen, nagyon szomorú leszek, ha majd elhalálozik.