RSS

6/56 – Kimcsi

26 okt

Főzni szép és jó és okos dolog, az ember pontosan tudja ilyenkor, hogy mi került bele az ételébe, például a legritkább esetekben hanyigálunk a lábasba gumiarábikumot meg nátrium-glutamátot, más vicces alapanyagokról nem is beszélve. Amikor viszont fel vagyok fordulva vagy fáradt vagyok vagy stresszes, és nincs időm-kedvem összedobni még egy krumplipürét sem (engem elég sok mindenre rá lehet venni egy bödönke krémes-finom krumplipürével, csak úgy mondom), akkor jön a vifonleves. Na persze nálam ez úgy szokott festeni, hogy a vifonleves sem ússza meg a kisbencézést: mogyoróvaj kerül bele meg halszósz meg zöldcitromlé, dobozos pirított hagyma meg friss korianderlevél, ha éppen van a háznál. Tegnap speciel volt itthon az is, úgyhogy hazakúszás után abszolút kulináris csúcsteljesítményt produkáltam. (Nem, egyáltalán nem. De öt perc alatt a kezemben volt egy tál gőzölgő leves, és most leginkább ez számított.) Ezúttal egy olyan zacskóból jött a vacsorám, amit tényleg igazándisiből Dél-Koreában gyártottak, és kimcsipor is volt benne, úgyhogy miután belapátoltam az egészet, ott inhaláltam tátott szájjal, és arra gondoltam, hogy ha ennyi csili nem hajtja ki belőlem a készülődő takonykórt, akkor semmi se. Aztán hazarobogott a Repülő Kutató is, aki a biztonság kedvéért belém diktált egy bögre neocitránt, és ragaszkodott hozzá, hogy éjszakára tegyek a nyakamba sálat, én meg ezúttal úgy gondoltam, ez talán nem lenne teljesen hülyeség, de ha esetleg mégis, ártani biztos nem árt.

Mindezek után, bár rohadt nehezen bírtam felvakarni magam a kanapémról, ma is tanítani megyek, ráadásul egy olyan tárgyat, amivel elég sokat küszködöm, mert sehogy se bírom izgalmassá tenni. Na de attól eltotyogok dolgozóba, lenyomom harci feladataimat, aztán jövel őszi szünet. Mivel viszont már megint felébredtem hajnalban, a rosseb ezt a bioritmust, egy nagy és heroikus nekifutamodással renováltam a fejemen a pipirost, mert az ember mégse mehet Bécsbe úgy, mint akit elszalasztottak. Azzal nyilván lesz még néhány köröm, hogy ugyan mi a nyavalyát csomagoljak arra a négy napra, de azt a hidat majd akkor gyújtjuk fel, ha odaérünk, egyelőre a mai napot kell túlélnem valahogy.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/10/26 hüvelyk eská, ősz

 

Címkék:

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: