Rohadt lassan haladok bármiféle varrással mostanság, tegnap is kiszabtam pár holmit, aztán hagytam a búsba az egészet, és visszavonultam punnyadni a kedvenc kanapémra. Valaminő bizarr okból a torkom is kaparni kezdett, holott igazán nem flangáltam mostanság spagettipántos minikben nyári szandállal, szóval még a zegernyére se foghatom a dolgot. Mindenesetre jeleztem a Repülő Kutatónak, hogy ha igazán hajt Az Év Férje címre, hozhat nekem egy kis preventív Neocitránt. Hozott. Az ilyesmit, mármint hogy van valaki, aki mindenféléket hoz az embernek, ki kell használni, és esetünkben ez különösen érvényes, mert június elején megint lelép, ezúttal Regensburgba. Igaz, ezúttal csak egy hónapra, és igaz az is, hogy ebből egy hetet én is a nyakán fogok lógni, legalábbis ha nem akadályoz meg ebben a május 30-án kirántott jobb felső hetes-nyolcas helye. Ha a bal felső ötös utáni állapotomat veszem alapul, nem megyek én bizony sehová, hanem csak fekszem az oldalamon, és azért fogok nyivácskolni, hogy már megint nincs senki, aki dolgokat hozhatna nekem Az Év Férje cím elnyeréséhez. Pedig, a fenébe, igen jól esne most nekem egy hét Regensburg. (Ne feledjük, esetemben olyasvalakiről beszélünk most, akinek már az is az utazós kaland kategória, ha egy éjszakát Esztergomban tölt egy panzióban, kétutcányira a munkahelyétől.)

Most bősz elszántsággal fújom az orrom, és vadul drukkolok, nehogy felforduljak, mert ugyan csütörtökig nincs jelenésem a munkahelyemen, de azért nem kéne az addig hátralévő három napot sitysutty kidobni az ablakon. Pláne hogy a Repülő Kutató úgy döntött, ezúttal ő rendezi meg szekrényeiben a muhi csatát, és ez valamiért mindig azzal a következménnyel jár, hogy az én holmijaim útban vannak és számosak és biztos hordod te még azt a cipőt, vagy csak a tárhelyet foglalja? Szóval én is be leszek fogva a nagy rendrakásba.

Drukkoljatok, hogy ne balhézzunk össze a nagy takarításban, pénteken lesz a 16. házassági évfordulónk, és igazán nem kéne most kiontanunk egymás bélit, ha eddig megúsztuk.

A hajam amúgy annyira felrobbant az éjjel, hogy még a blog sokat tűrt és látott közönségének sem merem megmutatni.