RSS

3/258 – Zetor

15 máj

Végre sikerült hét órát aludnom, juppijájé, viszont arra ébredtem, hogy a Rózsaszín Pitbull nevű punkzenekar azon száma megy végtelenítve a fejemben, amelyben egy illető autoerotikus okokból beszorult egy Zetorba. Ez így Pünkösd vasárnapján különösen elegáns húzás volt az agyamban lakó gonosz kis manóktól, fúj.

A szám egyébként nem teljességgel véletlenül szólalt meg a fejemben, tegnap hangzott fel az autóban, miközben éppen hazafelé kocsikáztunk, legalább hét évvel azután, hogy utoljára hallottam. Ezt egészen jól be tudom lőni az időben, amikor ugyanis legutóbb meghallgattuk rettenetes barátainkkal a zetoros faszi bús és tanulságos történetét, az egyik inkriminált barátunk roppant lelkesen közölte, hogy randija lesz, és meg fogja csókolni a nőt. Azóta már három gyerekük van.

Az autóba amúgy úgy került bele a Zetor, hogy tavalyelőtt, amikor a Repülő Kutató átlagban havi egyszer megjárta a Szentendre-Jéna távot, gondos feleségként összeraktam neki egy kábé ötszáz számból álló playlistet egy pendrive-ra, ne unatkozzon a sokórás vezetés közben. Ehhez egyrészt a saját mp3-lejátszóm roppantul eklektikus tartalmát használtam fel, másrészt meg a Nelli barátnőm által gyorssegélyként átnyújtott kis rózsaszín netbookon spájzolt zenéket (egy laptopdöglős pillanatban adta ide, rettentő hálás voltam érte). Meghallgatni nem volt időm persze mindet, meg ugyan ültem én abban az autóban azóta, de hát ötszáz szám az ötszáz szám, a Zetor eddig még nem került sorra. Eddig. Nelli barátnőm amúgy rendkívül alapos gyűjtést végzett a saját számaival, egy komplett “gyermekkorunk régi szemétdombja” készlet volt, sok más között Prodigy meg Európa Kiadó meg Laibach meg Tankcsapda, valamint a majdnem teljes Fürgerókalábak diszkográfia is. Ennek köszönhetően lehetett részünk tavaly januárban abban az élményben, hogy Jénából kultúrprogram gyanánt a Bauhaus-múzeum felé kocsikázunk, a hátsó ülésen a Rutgers két amerikai professzora, akik kiválóan tudnak magyarul, a hangszórókban meg a “Baláááázs, legyél a köcsögöm”.

Tegnap végül irdatlan mennyiségű babaruhát sikerült turkálnom Csicsóné mindhárom lányának, csak remélni tudom, hogy a húgom nem hajint ki velük együtt a jövő hétvégén, amikor meglátogatjuk őket. Magamnak szinte semmit nem vettem, csak egy fekete(!) ruhát, amire mostanság nem volt példa. A Repülő Kutató némi gyanakvásnak adott hangot, hogy ennyire készülök-e a temetésére, mire egyrészt közöltem vele, hogy ne marháskodjon, másrészt kárpótlásként megvettem neki a Dictionnaire de vins de France-ot, amit azalatt nézegetett, amíg én vállig álltam a babaruhás konténerben. (Egyes turkálókban idegen nyelvű könyveket is lehet venni, kilós áron, úgyám.)

Ma már tényleg itthoni szabadprogramot tartok, hajat mosok, kitakarítom a fürdőszobát, meg beülök álmodozni a színes anyagok közé. A macskák továbbra is egymás fülét rágják, emellett meg mostanra mindkettő rászokott arra, hogy a felmosóvödörből igyon, a bokám tudja, miért, mind a kettőnek van saját vizestálkája, naponta friss vízzel. Elsőként Celó kapott rá a felmosóvödörre, aztán Poci is eltanulta tőle, mi meg nem tudtunk mást kitalálni, mint hogy a felmosóvödörben is gondosan cserélgetjük a friss vizet. Egy bolondokházában élek, nem vitás.

3.258

Takarító- és varrogató-ancúgomat elnézve garantáltan jár nektek egy bónusz macskafotó is, tessék. A blog fb-oldalának olvasói számára talán ismerős lehet a kisfenyős díszpárna, amit úgy egy hónapja dobtam össze mindenféle maradék anyagból: nos, ilyen lett a végeredmény.

3.258macs

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2016/05/15 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

6 responses to “3/258 – Zetor

  1. kingha

    2016/05/15 at 08:33

    ez jól esett – köszönöm. mert odakinn is jól esik. 🙂

     
    • mák

      2016/05/15 at 08:44

      Igen, hogy a fene enné meg. Eredetileg ki akartam hurcolni a fürdőszobából a növényeket a teraszra, hogy lecsutakoljam róluk a tél porát, de hát ebben az időben vajmi kevés ingerenciát érzek erre.

       
      • perenne2

        2016/05/15 at 17:24

        Kaptam egy rakat kála gumót. Nem szereti a hideget. Kétszer próbáltam meg kiköltöztetni őket, mindkétszer kitört a zegernye. 😦

         
        • mák

          2016/05/15 at 17:32

          Nálam különösen nehéz a helyzet, mert csak ránézek a növényekre, és rögtön elhaláloznak. Néhány elszánt veterán húzza csak, de ők már rám vicsorognak, amikor belépek a szobába.

           
  2. Rózsaszín Pittbull

    2016/05/16 at 22:17

    Reméljük azért nem okozott maradandó károsodást! Szeretettel: Rózsaszín Pittbull

     
    • mák

      2016/05/17 at 05:06

      Miért, nem a maradandó károsodás okozása volt a cél? 😀 Valamit nagyon félreérthettem, ha nem.
      (Piszkosul meg vagyok ám hatódva amúgy…)

       

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt szereti: