RSS

3/260 – Tevje, vidd be a házba a kecskét

17 máj

Gondolom, nem fordul elő gyakran bloggerekkel olyasmi, hogy megemlítenek az egyik bejegyzésükben egy zenekart, aztán kapnak attól egy hozzászólást. Még mindig olyan leesett pofával állok, mint amikor véletlenül megtudtam, hogy van nekem egy saját wikipédia-szócikkem, ráadásul eszperantóul. “Literaturhistoriistino, poetino, tradukistino.” Ez vagyok én, yeah. A jövőben más zenekarokat is emlegetni fogok.

Közben már két napja harcolok azzal, hogy minden délutánra egészen nevetségesen betaknyosodom és megtüsszögősödöm. A Repülő Kutató amúgy tényleg Az Év Férje címet akarhatja, mert tegnap már kérés nélkül is felajánlott egy csésze Coldrexet. Azért kaptam mellé epres tiramisut is, amit akkora kotlával csinált, mintha egy tizenöt fős olasz család lennénk, nem pedig két, tudományos feladatok között evickélő nyomorult, hülye macskákkal.

Felfordulni tényleg nem kéne, mert újraindult a taposómalom: kezdem legyártani a vizsgaidőszakra a dolgozatokat, konferencia-absztraktot ácsolgatok, kutatási tervhez meg esettanulmányhoz gyűjtök anyagot, és próbálok elvégezni mindent, amit még ezen a héten lehetséges. Persze a bírálandó szakdolgozatokat ügyesen ott hagytam az asztalomon, pedig azokat is jó lenne most letudni, mielőtt ismét kitör a totális bolondokháza. Késő bánat, eb gondolat, bírálat-leadási határidő két hét múlva, addig még megjárom néhányszor a Bermuda-háromszöget, másfél órás buszutak alatt meg mi mást tehetne az ember, mint hogy olvasgat. Legnagyobb mumusom persze a kutatási terv, hol volt az én eszem, hogy már megint fejjel szállok bele a falba, és pluszfeladatokat gyártok magamnak, holott eddig is volt éppen elég. (Hogy mást ne mondjak: néhány hete azzal hívott fel a tanszékvez, hogy éppen az óraterhelést számolgatja, az én óraterhelésemre meg ránézni is rossz, mely tárgyaimról vagyok hajlandó lemondani az őszi félévben? Végül kettőt adtam le, melyek közül a másodikat rögtön meg is bántam. Majd megpróbálom visszaszerezni néhány év múlva, akkorra az óraterhelésem is másként fest majd. Aki kapta, amúgy sem túl lelkes tőle.)

A tegnapi muhi csata amúgy roppant érdekes eredményre vezetett, a komplett mosókonyhát ki- meg le- meg szétpakoltuk, hogy felszabadítsuk a helyet a Cipőknek, aztán kiderült, hogy a Cipők a felszabadított mosókonyhai polcok nélkül is köszönik, jól, cserébe viszont most nem férnek a ruháim a szekrényeimbe, csak aligéppen. Ami eddig a mosókonyhában dekkolt, most fent van, az emeletet vállfatartó rudak jajszava tölti be, én meg attól tartok, megint szelektálnom kell, aztán a továbbiakban csak úgy veszek/varrok bármit, hogy minden nekem-újért cserébe megszabadulok valami régitől.

Bár, bevallom, az is vonzó gondolat, hogy vegyek egy újabb szekrényt.

3.260

Mint mondtam, taposómalom. Ennek következtében eltotyogok a könyvtárig, hogy szakirodalmat nézzek a kutatási tervemhez, odaki barátságos 12 fok, és ha lenne tököm, némiképp tele lenne már ezzel a késő októberi májussal, bár legalább a nap süt, ez is valami. A nagyobb vigasság érdekében felraktam a blézerre egyik legfrissebb beszerzésem, a tacsit sétáltató, banyatankos nagyanyót is. Általában ritkán veszek ilyesmiket, de ennek nem tudtam ellenállni. (A disclaimer az őtözködős blogokon megszokott ezúttal is: a PopPins nem fizet nekem ezért semmit, teljesen ingyen és bérmentve linkelem be őket.)

áprturk1

Na itt tartottam a bejegyzéssel egy órával ezelőtt, gyerünk fotó, elő a könyvtári kölcsönzőjeggyel, köpök, lépek, hajrá.

És akkor kiderült, hogy a könyvtári olvasójegy nincs ott, ahol egészen világosan emlékeztem, hogy megvan.

És még mindig nincs meg.

Ha ma nem üt meg a guta, örökké fogok élni.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2016/05/17 hüvelyk eská, tavasz

 

3 responses to “3/260 – Tevje, vidd be a házba a kecskét

  1. mák

    2016/05/17 at 11:33

    És akkor végül sűrű átkozódás közepette berobogok a könyvtárba, jónapotkívánok, sajnos a kölcsönzőjegyem nincs nálam, mire a könyvtáros, hogy semmi gond, _MÁK polgári keresztneve_, válasszon nyugodtan.
    Derű, ború, derű.

     
  2. Milda

    2016/05/17 at 13:22

    Na ugye, hogy ugye:-)… és még itt melankóliáztál, hogy alig néhányan olvassuk a blogodat! Szerintem már stabil rajongótáborod van, vagyunk itten egynehányan, akik visszafojtott lélegzettel követjük kalandjaidat:-))

     
    • mák

      2016/05/17 at 13:27

      Nekem van a legkalandosabban unalmas életem széles ez univerzumban. 😀

       

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt szereti: