RSS

3/257 – Babaruha

14 máj

Eredetileg a mai napra azt terveztem, hogy piac, aztán álmodozás a színes anyagok között, de ember tervez, család végez, úgyhogy a varrószobai ücsürü helyett a Keletibe vágtázok ki, a tradícióknak megfelelően vonatjegyet passzolni le anyámnak, aki a húgomékhoz utazik, és kábé két perce van az A és B jelzésű vonatok között. A vonatjegy mellé átnyújtok 2 db krimit is (én látom el úti olvasnivalóval, ami az elmúlt egy év során bizony nagyrészt arról szól, hogy amikor anyám utazik valahonnan valahová, hirtelen veszek egy-két krimit – magamnak már nemigen szoktam), valamint egy tucat welsh rarebit muffint, majd miután felkepesztett a B jelzésű vonatra, érzelmesen integetek utána. A muffinokat amúgy ma hajnalban sütöttem, miközben Mike és Tyson elszántan próbálták lerágni egymás fülét a nappaliban, én meg időnként rájuk kiabáltam, hogy “Lányok!!!”. Akkor szép az élet, mikor zajlik, ugye. A Repülő Kutató mindeközben békésen horkolt az emeleten. A legtöbbször a pokolba kívánom, hogy ekkora összekoszolható és telidzsuvázható hodályban élünk, egy feleakkora lakás is bőven elég lenne négyünknek, és akkor legalább egy kis önuralmat kéne tanúsítanunk a papírok, könyvek meg ruhák felgyűjtésében, nem csak burjánzani széjjelfele, mint egy megvadult méntabokor – ilyen hajnalokon viszont örülök, hogy a hálószobába nem hallatszik fel sem a muffinsütés, sem a macskák rekcumolása.

Mindennek többek között azért is örvendek piszkosul, mert ha a Repülő Kutató is részt vett volna volens-nolens a hajnaltól tartó partiban, kevésbé valószínű, hogy a búsan cseperésző esőbe kikandikálva felajánlja: elvisz a Keletibe kocsival. Mivel viszont csak a muffinok illata fogadta fél hétkor, nem a kiccsaládi hajcihő, nagylelkűsége határtalan, az én örömem pedig dettó. Egy enyhén másként viselkedő férjjel talán problémás lenne megoldanom, hogy a vonatjegyek-krimik-muffinok átnyújtása után elmenjek turkálni, de a Repülő Kutatót más fából faragták, amire nincs is jobb példa, mint hogy amikor a múltkor bevittem egy turkálóba, én nem vettem magamnak semmit, ő viszont vett magának egy nyári nadrágot. Érdeklődve nézek elébe, ezúttal mi lesz. Én ugyan most elsősorban bébiholmikra utazok (sóher nagynéni cuki kis lehánynivalókat vesz a legfrissebb unokahúgának), de ha valami eléggé hangosan rámüvölt a felnőtteknek szánt állványról, valószínűleg nem hagyom ott. Stay tuned.

3.257

(Természetesen a piacra meg vissza minden törekvésem ellenére is szarrá áztam, úgyhogy kénytelen voltam átöltözni, de azt már nem mertem lefotózni, mert a Repülő Kutatót ugyan más fából faragták, de a húrt vele sem lehet a végtelenségig feszíteni, amikor már kezében a kocsikulcs.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/05/14 hüvelyk eská, tavasz

 

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt szereti: