Egy teljesen haszontalan-céltalan-álmatlan éjszakán vagyok túl, két részletben abszolváltam összesen négy óra alvást, grr. Tényleg nem értem, mi a fene történhetett, ezúttal igazán ráértem volna. Feltehetőleg abban van a magyarázat, hogy tegnap volt a félév utolsó tanítónapja, mostantól jövő csütörtökig szabad vagyok, mint a madár, az agyam meg nem tud mit kezdeni ezzel a fene nagy szabadsággal.

Ráadásul a muszikák negyed ötkor úgy döntöttek, hogy ideje egy kis kötöttfogású birkózómeccsnek, bár nem tudom, a birkózás szabályai megengedik-e, hogy a versenyzők egymás fülét harapdálják. Ezt az utóbbi néhány hétben kezdték el, korábban a kergetős-pofozkodós partik voltak divatban, mostanában viszont összekapaszkodva henteregnek, és gurrogva rágják egymás fülét. Na mindegy, majd csak kinövik valamikor, állítólag Mike Tysonnak is sikerült.

Ma nagyrészt itthoni szabadprogram várható, magamat meg a lakást vakargatom összefele, nagy mennyiségű ruhát táplálok be a mosógépbe, és végre varrok is. A vasárnapi grillpartin megígértem a sógornőm kislányainak, hogy varrok nekik nyári ruhácskát, ők pedig fellátogattak a Bűnök Barlangjába, és kellő gondossággal kiválasztották a kedvükre való hosszt meg anyagot. Nyár ugyan nincs egy szál se, de ez Bucót (3,5) a legkevésbé sem zavarja: ahányszor ezen a héten találkoztunk, mindig megkérdezte, mikor lesz kész a ruhája. Ez a fiatalság is egyre követelőzőbb.

Előbb viszont elkódorgok péksütiért.

Szervác, Tongeren püspöke persze a szokásos módján viseltetik velünk, pedig én már roppantul szeretnék nyári holmijaim végtelen halmából válogatni, de ha nem, hát nem, maradnak a cowboycsizmák meg Nágyezsdá. Amúgy, hogy enné meg a nyehőce, valószínűleg ez is tunika, nem ruha. Na mindegy, a pékségig meg vissza jó lesz.