Mielőtt irigyelni kezdtek, jelzem, hogy holnap is háromnegyed ötkor kelek, akár jólesik, akár nem.
9/253 – Egzekjutiv
A tegnap után (nemakarokbeszélniróla) azon egzekjutiv döntésre jutottam, hogy ma példát veszek erről a két mákvirágról,
és kizárólag kellemes dolgokkal fogok foglalkozni.
9/252 – Jég
Még mindig küzdök a géppel, mint malac a jégen. Ez különösen kafa egy olyan napon, amikor amúgy ötkor keltem, hogy hatkor kilebbenhessek az ajtón.
9/251 – Indulás előtt
Várom, hogy beüssön az Ibubeta, mert továbbra is akkor szép az élet, ha zajlik.
9/250 – Tájkép csata után
Egyszer majd be fogok számolni erről a mai napról, de most annyival is elégedett vagyok, hogy perpill idáig eljutottunk.
9/249 – Troubleshooting
A mai nap a hülyeségek igen szép tárházát fogja tartalmazni, már a reggel azzal kezdődött, hogy “jól van, cicukáim, ha már felvertetek fél hatkor, kaptok papit, csak előbb anyu főzzön magának egy káááávééét”.
A következő pillanatban természetesen kiderült, hogy höhöhö, nem műkszik a kávéfőző. A problémára csak két és fél órával később érkezett megoldás, mikor a Repülő Kutató is megérkezett begyógyult szemekkel, és velem ellentétben nem csak azt a végét nézte meg a kávéfőző kábelének, ami bemegy a falba, hanem azt is, ami a gépbe megy bele. Én addigra már túl voltam két instant gezemicén (hívjuk jobb híján kávénak, de hát asse az vót) meg egy csomó olyan keresésen, hogyaszongya “TCHIBO ESPERTE PRO TROUBLESHOOTING”, de mindegyik tipp adottnak vette, hogy a gépet be lehet kapcsolni, csak azután jönnek a gikszerek.
Szóval mindezek után végre ittam egy igazi kávét, és lementünk a piacra.
A piac legalább teljesen normális piac volt, és én ennek nagyon örültem, mert a nap további része majd távozások és érkezések zűrzavarába fog torkollni.
Holnap lesz Tosca elsőáldozása az ennek megfelelő méretű felhajtással. Már Filoméláé sem volt semmi, azóta pedig tovább vadultak a dolgok, a jelen ifjú hölgy például már frizurát is csináltat magának fodrásszal. Ehhez anyám Grazból hozott magával ötven darab hajtűt, mert… mert… mert meg vagyunk húzatva mindannyian, nem vitás, hajtűt például garantáltan hetedhét országon túlról hozunk-viszünk.
Némiképp félek attól, amit a nap folytatása tartalmaz majd, mert másfél órán belül felkerekedünk, és elutazunk a Nagy Lapos Mezővárosba, ott pedig mindig kicsit olyan, mintha a Káosz Birodalmában lenne az ember, én meg öreg vagyok, és szeretem a kiszámíthatóságot. Most például sokkal szívesebben hevernék be itt a két cucu közé, mint hogy világgá menjek. Awww.
Majd a folytatásról természetesen híven beszámolok, mert az én életem kívülről továbbra is viccesebb, mint belülről. Hát nem?
9/248 – Kísérlet
Ez itt egy kísérlet. A kép az utolsó napon esett, amikor még megpróbáltam fotózni magam, az vala szerda. A szerkesztés meg ma reggel, amikor kiderült, hogy a kis rohadéknak van beépített képszerkesztője.
Remélem, úgy fog majd kinézni, amint általában szokott. Jobb opciónk ugyanis, milyen meglepő, nincs.
9/április
Hát én ezt úgy elfelejtettem, mint a csernozjom talaj előfordulási gyakoriságát vagy a tíz élű gráfokat, és nem is hiányolta itt senki, de ha amúgy is fent kukorékolok hajnali háromkor, akár pótolhatom is.
Meglehetősen soványka termés, de mit csináljak, ez már egy ilyen április volt, és valószínűleg a május se lesz jobb, csak többet fogok rohangálni. Cserébe még mindig nincs lehetőségem arra, hogy a fényképezőgépről áttöltsem a képeket a rühes iPadra. Kafa lesz.
9/247 – Hatkor
Most állt el az eső, de nem úgy fest, mintha véglegesen emellett döntöttek volna az egek. Nekem amúgy már minden mindegy, ma is hatkor indulok.
9/246 – Fej
Amidőn az ember végre hazakódocik onnan, ahova hatkor indult, aztán leroggyan kicsit a teraszon.
Mint látható, még mindig áthidaló megoldások vagynak. Oszt, akarjátok ti látni a fejemet? Na ugye hogy nem.
Intermezzó – Kávé
Fiaim, a móka kedvéért kiderült, hogy a plusz bizbasz, amit bele kéne dugnom az ipadba, majd abba a fényképezőgép kábelét, nem a megfelelő bizbasz. Innentől tessék lemondani az őtözködős képekről, csak az van, amit ez a rohadt gép hajlandó előállítani.
Úgyhogy tessék, a reggeli kávém. Még van az alján egy kicsi.
9/245 – Kavircsál
Mint tudjátok, a Repülő Kutató nekem mindig jót akar. Ezért ugyan el fogom ásni egyszer a tuja alá, mert a jóakarás esetenként arra bezzeg már nem tér ki, hogy megkérdezze, mi az, ami nekem jó. Elképzelései vannak, és Isten mentsen az elhivatott férfiaktól, akiknek Elképzelései vannak.
Mint szintén tudjátok, Lénát sikeresen eltörtem majdnem egy hónappal ezelőtt, a RK pedig eldönté, hogy ő Intézkedik. Ez az Intézkedés ugyan meglehetősen lassan ment végbe (az anekdota szerint ha egy férfi megígér valamit, biztos megteszi, fölösleges havonta emlékeztetni rá), de a múlt szerdán végre felkanalaztam azt a gépet, ami az Elképzelések szerint nekem jó.
Egy kurva ipad az. (Ha valaki még egyszer olyat mond nekem, hogy ”hardveresen erős”, én leütöm, és kicsit megtaposom.) Mindenre jó, csak arra nem, amire én alapjáraton használom a gépeimet. Mit vártam el én a sorstól, ugyan mit, egy hordozható méretű minidögöt, amin van Chrome, Office, Irfanview meg Total Commander, Windows 10 meg átlátható menük, USB-csatlakozó és egy olyan magyar beosztású billentyűzet, amin van tapipad. Ja, és legyen az egész a hordozhatósága mellett annyira masszív, hogy az ölemben tartva is meg tudjak írni rajta egy komplett kötetet, az eddigiek is Asinuson meg Lénán meg Grisette-en készültek.
Hát ehhez képest a vindózról lemondhatok, az összes többit fogcsikorogva kell levadászni a netről, majd telepíteni, az ún. Smart billentyűzet egy fél füzet széles minimalizált lófütty, amin az Altot Option-nek hívják, Del és Esc billentyű nincs, tapipadom sincs. Az USB-csatlakozó csak egy plusz madzag segítségével oldható meg, de akkor nincs töltés, mert az egész szaron egyetlen lik van. A Windesheim University gumis végű repitollával kavircsálok a képernyőn összevissza, talányos piktogramok között, mert nyilván az, hogy kiírják, melyik mit jelent, az luxus, meg egyébként is, Nincs Már Rá Igény, olvasni nem szokás. Te, Gutenberg-galaxis itt maradt hülyéje, próbálkozz csak, mi a Kihívásokat Kedvelők pártján állunk.
Természetesen ez az a hét, sőt, ez az a nap, amikor nekem dolgoznom kéne ezen a szaron, de még Office-om sincs, bár tegnap feltöltöttük, de fingom sincs arról, melyik hülye piktogram alatt találom meg, ha egyáltalán feltöltődött.
Az, hogy nem vagyok lelkes, egy úgynevezett understatement, mint amikor az óangol költészetben valaki lefekszik a harctéren, és az azt jelenti, hogy megmurdel. És Lénához sem tudok visszatérni, mert tegnap Poci ráugrott, és ettől neki végleg krccs.
Fotózni persze szépen tud az istenadta, de én nem egy lelkes nyolcéves vagyok, aki bulizni akar. Én dolgozni akarok ezen a gépen, és szerintem félórán belül sírni is fogok, bassza szájba a zuniverzum a férfiúi jóakaratot meg a modern technikát, amit funkcionális analfabétákra optimalizáltak.
És most még iszom egy kis kávét. A kávémról csináltam egy képet ezzel a szarral, de persze feltölteni nem tudom ide, mert minden hülyén viselkedik, a wordpress, a facebook, a levelezőprogramjaim, és még nyolc óra sincs, de nekem már rohadtul elegem ebből a napból
9/244 – Hering
A szombati este egyik legviccesebb jelenete az volt, amikor kibontottuk a Laura által hozott szerencsesütiket. Az enyémben például ez volt, ni:
Vagyishogy szerda kivételével ne igyak teát, mert heringgé változom. Nos, lenne annak némi kockázata, mert nálam ugyebár ragadozók laknak, és ők valószínűleg igen érdekesen reagálnának arra, ha ott csapkodom, tátogok és fickándozom a konyhakövön. Mint a süti kibontása után valaki (már nem emlékszem, ki volt az, mind egyszerre beszéltünk) felvetette, milyen szép cím lenne ebből a Blikkben: “Macskái falták fel a heringgé változott szentendrei asszonyt.”
Hááát, ahogy most elnézem a tönkrezsúfolt hetemet, amelyben a mai nap az egyetlen, amikor nem kell éppen mennem valahová egy másik városba vagy országba, plusz még tele a padlás feladattal halomszám (tegnap például csak úgy a fejemre esett egy interjú is, aminek a kérdéseit szerdáig meg kell válaszolnom valamiképpen), nem is tudom, nem fogok-e előre megfontolt szándékkal beteázni. Most például tovatotyogok, hogy lemossam a fejemről a pipirost, kiszabjak kettő ruhát anyámnak, készüljek a holnapi óráimra, megsüssem a kenyeret, amihez tegnap odatettem az öregtésztát, összedobjak a vacsorához egy újabb adag salsát meg guacamolét, és mintegy mellesleg zárótevékenység-terveket nézegessek. Annak is itt a szezonja, úgyhogy ezen a héten háromszor is hatkor indulok dolgozóba.
Kivéve persze, ha mégis megiszom azt a teát. A RK-n nem múlik, hozott Londonból vagy háromfélét is. Lehet, hogy összebeszélt a szerencsesütisekkel?
9/243 – Után
Tegnap a terített asztalomról nem tudtam fotót csinálni, mert elemenként készült a lakoma, és mihelyt kiraktam rá valamit, rögtön enni kezdték, ami skandalum. Úgyhogy nesztek, itt a mai romeltakarítás utáni állapot, avec Professor Krtek, aki Londonból jött haza az éjjel.
Édes jó anyámnak ezúton üzenem, hogy boldog anyák napját nekije, fel is hívtam volna, de ehhez előbb fel kellett volna töltenem a Domino kártyámat, és természetesen az online feltöltésnél elpacsáltam valamit a CVC-kóddal, úgyhogy most nem akarják szeretni a bankkártyámat.
9/242 – Magasiskola
A szervezésé, ja. Éppen azt gyakorlom, ugyanis ma hétkor indulok, délelőtt még tanítok Esztergomban, aztán a 12:45-ös busszal hazacsorgok, és tovább készülök az esti bulajra, amelyen majd valamikor tÍz magasságában valószínűleg a földről kell összevakarniuk engem a jelenlévőknek. Remélem, lesz még abban a pillanatban olyan felelősségteljes/józan példány, aki vezényelni tudja az eseményeket.
9/241- Radikális
Mivel én egy bátor (és valószínűleg meglehetősen ostoba) vaddisznó vagyok, holnapra meghívtam egy kupacnyi nőbarátomat Walpurgisnachtra, alias boszorkányszombat, és úgy gondoltam, lesz ebből tacoevés meg háziturkáló meg girlpower meg tequila. No de mivel én nemcsak vaddisznómód bátor (és ostoba) vagyok, de igencsak hajlamos vagyok túlszervezni a dolgokat, ma reggel hétkor már fél lábbal a mosogatóban állva pucoltam a konyhaablakot.
A helyzet innentől (hinnétek?) radikálisan romlani fog.
(A bejegyzés írása közben azon gondolkodtam, jól jönne egy “agyfasz” kategória is, de aztán rájöttem, hogy tök fölösleges, a bejegyzéseim extra nagy része kerülne ebbe a kategóriába.)
9/240 – Éber
Ha ettől nem maradnak ébren a diákok, hát semmitől se.
Már csak azt kell kitalálni, én mitől maradok majd ébren.
9/239 – Megint pizsi
Azok a napok, amikor én legszívesebben pizsiben lennék, és azok a napok, amikor igenis ki kell mennem az utcára, általában átfedésben vannak, de hát nekem azért van hatszázezer ruhám meg cipőm, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon.
9/238 – Sziget
Ha volt már ebben az évben brutálisan, értelmetlenül hülye beosztású napom, a mai az. Ötre megyek értekezletre Esztergomba egy olyan témában, amihez nagyrészt semmi közöm, majd a buszmenetrend sajátosságaiból kifolyólag csak a 19:21-es buszra tudok felszállni visszafelé, ami háromnegyed kilencre hoz haza, miután megjárta a Szentendrei szigetet is.
Hát mit ne mondjak.
Cserébe viszont a már napok óta húzódó szekrényrendezés alatt találtam egy ilyen farmerkabátot, ni. Na most ilyesmi nemigen szokott megesni velem, de erre konkrétan nem emlékszem, honnan, mikor, mióta és miért. Egyetlen dologban vagyok biztos: hogy még sose volt rajtam.
9/237 – Osmanthus
Ma iszonytató módon préda nőszemély leszek, kozmetikushoz és masszázsra is megyek. Az, hogy mindkettő rámfér, csak mellékszál.
Ráadásul pénteken vettem magamnak ajándékba egy új parfümöt is, mert miért ne. Ha már úgyis ott voltam a nagy székesfőfaluban, és a csinos cipőke éppen a sarkamat rágcsálta, az eső meg búsan potyogott, úgy gondoltam, szakajtsuk le napunknak minden gyimilcsét. Ezeken a tájakon amúgy egyre nehezebb lefotózni bármit, ami frissen kerül be a házba, nézzétek csak:
Nem macskák ezek, bakker, hanem mongúzok.
Minden nap más - mindennap más 