Mint tudjátok, a Repülő Kutató nekem mindig jót akar. Ezért ugyan el fogom ásni egyszer a tuja alá, mert a jóakarás esetenként arra bezzeg már nem tér ki, hogy megkérdezze, mi az, ami nekem jó. Elképzelései vannak, és Isten mentsen az elhivatott férfiaktól, akiknek Elképzelései vannak.

Mint szintén tudjátok, Lénát sikeresen eltörtem majdnem egy hónappal ezelőtt, a RK pedig eldönté, hogy ő Intézkedik. Ez az Intézkedés ugyan meglehetősen lassan ment végbe (az anekdota szerint ha egy férfi megígér valamit, biztos megteszi, fölösleges havonta emlékeztetni rá), de a múlt szerdán végre felkanalaztam azt a gépet, ami az Elképzelések szerint nekem jó.

Egy kurva ipad az. (Ha valaki még egyszer olyat mond nekem, hogy ”hardveresen erős”, én leütöm, és kicsit megtaposom.) Mindenre jó, csak arra nem, amire én alapjáraton használom a gépeimet. Mit vártam el én a sorstól, ugyan mit, egy hordozható méretű minidögöt, amin van Chrome, Office, Irfanview meg Total Commander, Windows 10 meg átlátható menük, USB-csatlakozó és egy olyan magyar beosztású billentyűzet, amin van tapipad. Ja, és legyen az egész a hordozhatósága mellett annyira masszív, hogy az ölemben tartva is meg tudjak írni rajta egy komplett kötetet, az eddigiek is Asinuson meg Lénán meg Grisette-en készültek.

Hát ehhez képest a vindózról lemondhatok, az összes többit fogcsikorogva kell levadászni a netről, majd telepíteni, az ún. Smart billentyűzet egy fél füzet széles minimalizált lófütty, amin az Altot Option-nek hívják, Del és Esc billentyű nincs, tapipadom sincs. Az USB-csatlakozó csak egy plusz madzag segítségével oldható meg, de akkor nincs töltés, mert az egész szaron egyetlen lik van. A Windesheim University gumis végű repitollával kavircsálok a képernyőn összevissza, talányos piktogramok között, mert nyilván az, hogy kiírják, melyik mit jelent, az luxus, meg egyébként is, Nincs Már Rá Igény, olvasni nem szokás. Te, Gutenberg-galaxis itt maradt hülyéje, próbálkozz csak, mi a Kihívásokat Kedvelők pártján állunk.

Természetesen ez az a hét, sőt, ez az a nap, amikor nekem dolgoznom kéne ezen a szaron, de még Office-om sincs, bár tegnap feltöltöttük, de fingom sincs arról, melyik hülye piktogram alatt találom meg, ha egyáltalán feltöltődött.

Az, hogy nem vagyok lelkes, egy úgynevezett understatement, mint amikor az óangol költészetben valaki lefekszik a harctéren, és az azt jelenti, hogy megmurdel. És Lénához sem tudok visszatérni, mert tegnap Poci ráugrott, és ettől neki végleg krccs.

Fotózni persze szépen tud az istenadta, de én nem egy lelkes nyolcéves vagyok, aki bulizni akar. Én dolgozni akarok ezen a gépen, és szerintem félórán belül sírni is fogok, bassza szájba a zuniverzum a férfiúi jóakaratot meg a modern technikát, amit funkcionális analfabétákra optimalizáltak.

És most még iszom egy kis kávét. A kávémról csináltam egy képet ezzel a szarral, de persze feltölteni nem tudom ide, mert minden hülyén viselkedik, a wordpress, a facebook, a levelezőprogramjaim, és még nyolc óra sincs, de nekem már rohadtul elegem ebből a napból