A mai nap a hülyeségek igen szép tárházát fogja tartalmazni, már a reggel azzal kezdődött, hogy “jól van, cicukáim, ha már felvertetek fél hatkor, kaptok papit, csak előbb anyu főzzön magának egy káááávééét”.

A következő pillanatban természetesen kiderült, hogy höhöhö, nem műkszik a kávéfőző. A problémára csak két és fél órával később érkezett megoldás, mikor a Repülő Kutató is megérkezett begyógyult szemekkel, és velem ellentétben nem csak azt a végét nézte meg a kávéfőző kábelének, ami bemegy a falba, hanem azt is, ami a gépbe megy bele. Én addigra már túl voltam két instant gezemicén (hívjuk jobb híján kávénak, de hát asse az vót) meg egy csomó olyan keresésen, hogyaszongya “TCHIBO ESPERTE PRO TROUBLESHOOTING”, de mindegyik tipp adottnak vette, hogy a gépet be lehet kapcsolni, csak azután jönnek a gikszerek.

Szóval mindezek után végre ittam egy igazi kávét, és lementünk a piacra.

A piac legalább teljesen normális piac volt, és én ennek nagyon örültem, mert a nap további része majd távozások és érkezések zűrzavarába fog torkollni.

Holnap lesz Tosca elsőáldozása az ennek megfelelő méretű felhajtással. Már Filoméláé sem volt semmi, azóta pedig tovább vadultak a dolgok, a jelen ifjú hölgy például már frizurát is csináltat magának fodrásszal. Ehhez anyám Grazból hozott magával ötven darab hajtűt, mert… mert… mert meg vagyunk húzatva mindannyian, nem vitás, hajtűt például garantáltan hetedhét országon túlról hozunk-viszünk.

Némiképp félek attól, amit a nap folytatása tartalmaz majd, mert másfél órán belül felkerekedünk, és elutazunk a Nagy Lapos Mezővárosba, ott pedig mindig kicsit olyan, mintha a Káosz Birodalmában lenne az ember, én meg öreg vagyok, és szeretem a kiszámíthatóságot. Most például sokkal szívesebben hevernék be itt a két cucu közé, mint hogy világgá menjek. Awww.

Majd a folytatásról természetesen híven beszámolok, mert az én életem kívülről továbbra is viccesebb, mint belülről. Hát nem?