Bár a látszat arra mutat, hogy éppen ledöfni készülök magamat (utána meg áriázom egyet, mint az operák szerint ilyen esetben nélkülözhetetlen), csak a cipzár makacskodik.
(SK: a szoknya, előző fellépése itt. És, mint rájöttem, valójában nem szeretem ezt a szoknyát. Pont olyan, mint az ónos eső. Vagy én vagyok benne pont olyan, mint az ónos eső. Hm.)
hamiazanya
2014/02/02 at 11:40
Utána a tükörfényes járda és minden álomszép.