Ma nagyrészt itthon ülök, és Augeiasz istállójának rám eső részével foglalkozom.
Hoztam Finnországból magammal néhány takonymanót. Nem túl izmosakat szerencsére, hanem csak amolyan kis nyivászkákat, de azért a mai nap még nem a tavasz, juhé, tavaszról szól, hanem meleg kardigánokról meg sálakról. Valamivel el kell ütni az időt az eredményhirdetésig, hát uccu neki, kirándulás. Reméljük, ezúttal nem nyaklom ki a bokámat.
Holnap viszont majdnem egész nap szabad vagyok, úgyhogy kezdődhet a szekrényben a “hátulsó pár, előre fuss”. Ezt pedig vehetitek fenyegetésnek is…
Hoppá, ez eddig elmaradt, de hát nincs ebben sem semmi meglepő, ritka gyorsan össze tudom foglalni ezt a márciust, akár egy mondatban is.
Volt itt minden, mint a búcsúban.
Délelőtt előadások, délután városnézés, este meg valami izé, amit úgy harangoztak be, hogy “Finnish evening in traditional milieu”, tessék meleg ruhát hozni.
Na akkor ezt mind egyszerre. (Addicionális kardigánok és egyéb meleg micsodák a táskámban.)
(SK: mind a két ruha, plusz a figyelemreméltóan bamba arckifejezés.)
Fontos teendők, amik a mai öltözködés közben jutottak eszembe:
1. hajat festeni
2. varrni egy fekete leggingset
3. nem hagyni el a házat ebben az áutfitben, amíg az 1. és 2. pont nem teljesül.
Jobban megnézve, talán még akkor se. Pedig milyen jó kis csíkos izé ez. (Szintén a február végi ajándékcsomag része volt.)
Most már tényleg ránk tört a tavasz. (= Az a két hét a nyári kánikula előtt, amiből én az egyiket amúgy is Finnországban fogom tölteni, ahol meg feltehetőleg épp egy hónappal kevésbé lesz tavasz, mint itt. Nehéz ügy ez.) Mindenesetre most jött el az ideje az úgynevezett átmeneti ruhadaraboknak, ha még érdemes ilyesmikről beszélni.
Valószínűleg megfövök benne, de este jövök haza, akkorra meg éppen jó lesz.