Mit mondhatnék, cukros borsócskáim, úgy nézek ki, mint egy sapka szar. Úgy is érzem magam.
Azért néha kinyitom a szemem, nyugi.
újracucc kategória bejegyzései
13/29 – Hapci
Helló, őszi nátha, már úgy hiányoztál. (Nem.)
A helyzeten az sem segít, hogy ma muszáj elmennem értekezletre, holnap pedig Esztergomba, mert mind a két helyen dolgokat kell intéznem, amiket nem intéz el helyettem senki. Ha viszont holnapra nem leszek jobban, a szerdát meg csütörtököt szkippelni fogom. Nyilván azért, mert se a pénteki, se a szombati feladatokat nem tudja elintézni helyettem senki…
13/27 – Sampon
Az arcápolási rutinom már egész jó, legalábbis egy perccel se nézek ki többnek ötvenötnél (disclaimer: jövő héten leszek ötven), de a hajamat már második napja száraz samponnal rázom életre.
Vagy harmadik napja? Mit tudom én már ezt, feleim, a fejemben mostanra már sarvalt káposzta van, nem pedig agy.
Szerintem azt a kardigányt még nem láttátok felvéve, merthogy nyáron csaptam le rá a Gudrun Sjödén nagy szezonzáró leárazásán. This is the beginning of a bjutiful friendship.
13/26 – Lift
Így néztem ki egy tíz órás munkanap végén, már hazafelé indulvást.
De legalább végre járt a lift. A délután folyamán csak kétszer másztam fel gyalog az ötödikre, bagatell.
13/25 – Mosoly
Mint megígértem, mosoly. Én legalábbis ezt annak hívom, oké?
Tegnap, miután hazaértem, átvedlettem házimaszogósba, és megettem a RK által elém tálal vacsorát (áldja meg az Úr mind a két kezével*), aztán eldőltem, mint egy zsák, és elaludtam. Az efféle luxynak persze ára van, például éjszaka felkuvikolni, aztán ott tehetetlenkedni három órán át, amíg visszaalszom. Na de legalább így is összehoztam hét óra alvást, halleluja.
Holnap reggel hatkor indulok, és előreláthatólag csak este nyolc után érek haza, úgyhogy valószínűleg nemhogy mosolyt nem kaptok, de egészalakos képet se. Annyi időm talán még lesz, hogy megmutassam, éppen milyen zokni meg cipő van rajtam, de ennél többre nemigen lehet számítani…
* Ha nekem kéne főznöm, akkor lenne igazán sírás és fogaknak csikorgatása. Ez is egyike azoknak az okoknak, amiért dühös vagyok a jelenlegi életemre. Én valamikor igenis szerettem főzni, sőt, kenyereket és másegyebeket is sütöttem, ehhez képest most a legtöbbször még ahhoz is tehetetlennek érzem magam, hogy egy pirítóst megvajazzak.
13/24 – Szükség
Iszonyú szükségem lenne két-három egybefüggő napra, amikor csak fekszem az oldalamon, és nem csinálok semmit.
Holnap majd megpróbálok vigyorogni is nektek, de most nem megy.
13/22 – Lepke
A tűzdelt paidagógosz néninek annyi esze van, mint egy vödör lepkének – a fotót megcsináltam, mielőtt elrohantam okosasszonyt játszani, de nem töltöttem fel. Szégyen, gyalázat.
Igen, egyre frissebb vagyok.
13/21 – Köd
Összefolyik itt már, kérem, hogy az elmúlt héten éppen mi történt melyik napon és melyik irányban, de fotókat még mindig elég pofásakat bírok lőni. Galéria!
13/19 – Farkas
Íme, báránybőrbe bújt Farkas Néni, aki éppen munkába vonul, elmagyarázni az elsőéves levelezősöknek, hogy
a) mi a pedagógia
b) aki már az első félévben megúszásokra akar játszani, és nem jár be órákra, az akkorát fog bukni, mint egy ház
c) a tanárokat letegezni olyan levélben, amiben eleve kérincsélünk valami engedményt, az álmoskönyvek szerint nem jó ómen.
Pedig milyen kis vicceskének és megközelíthetőnek látszom, ugye.
13/18 – Fésű
Újabb nap a száguldó cirkusszal, már futok is elfele.
Istenbizony fésülködtem is. Lehet, az volt a baj.
13/17 – Kotlós
Ennek a ruhának is itt a szezonja. Meg a délutáni képeknek is, mert amíg szárnyára nem eresztem csibéimet az oviban, az első három-négy hétben minden szerdán ződ hajnalban megyek el Esztergomba, hogy aztán okosságokat kotkodácsoljak nekik.
13/14 – Rozmaring
Korai indulások, kései érkezések, hotelszőnyeg Esztergomban, a Gatto Rosso és az ő óriás rozmaringbokra, kilencven csokicsók az elsősök évnyitójára, a “remény hal meg utoljára” szellemében beszerzett filctollak és rajzmappák arra az esetre, amikor majd egyszer erre is lesz időm, Mackó, aki nem érti, hogy most miért megyek megint valahová, na meg egy szelfi az egyik tönkrezsúfolt munkanap közepén az egyetem dohányzósarkában, mert ez mégiscsak őtözködős blognak indult valamikor, nem pedig ennek a száguldó cirkusznak, ami lett belőle. Galéria!
13/10 – Áttetsző
Végre hazatámolyogtam, majdhogynem áttetszőre kopva.
És még a munkahetem felénél sem tartok.
13/9 – Batyu
Nem hivatalos mini évnyitóra rohanok éppen egy csomó batyuval, van nálam pl. kábé hetven csokicsók plusz a holnapi gúnyám is, mert ahogy az élet kinéz, 50% esélyt adok arra, hogy az óráim után bevonulok éjszakára a szomszéd hotelbe a játékpénzeimmel.
13/7 – Flegmapocok
Íme egy összeállítás az elmúlt hetemből. Főként lábaksz – hun az enyém, hun a macskáé, hun egy csirkéé. Plusz némi felújítási romok a munkázóm hátsó udvarán. Plusz egy kis szendvics ebédre a Heim Pékségben. Plusz a flegmapocok (=capybara) ceruzahegyező és más dilinyók, amiket a vietnami boltban vettem, hogy megjutalmazzam magam azért, mert még nem futkászom fel-alá hajtépve és sikoltozva. Galéria!
13/6 – Krumplipüré
A RK krumplipürét is főzött nekem vacsorára, nyamnyam. Be kell vallanom, éppen krumplipüréről ábrándoztam, amikor a buszon döcögtem hazafelé, hogy hazaérjek tizenkét órával azután, hogy elindultam.
13/5 – Négykézláb
Megint így jöttem haza (már legalábbis képletesen), és még nem is beszéltünk a holnapi napról, akkor hatkor indulok, és hét előtt esélyem sincs hazaérni.
De amikor elindultam, még hozzávetőleg emberül néztem ki. Hozzávetőleg.
13/3 – Fésülködő
Kezdődik a csodálatos értekezleti szezon, ma és holnap összesen négy darab várható, és ezekből előreláthatólag legalább három lesz olyan, ami, hogyismondjam, legkevésbé sem felemelő. Ha van egy kis szerencsénk, nem borítom rá senkire az asztalt. Magamra sem.
Ennek örömére a mai naphoz felsőruházatul ezt a kiváló csíkos veddfelkét választottam, ami ugyan technikailag egy afféle fésülködőköpeny, de rólam úgyis mindenki tudja, hogy flúgos vagyok.
13/1 – Viszket
Egyrészt az agyam, mert a mai napot is krízismenedzsmenttel kezdtem, bár inkább krízis-elodázás volt az, holnap meg holnapután még futnom kell pár stadionkört a nemszeretem fajtából, amikor könyörögnöm kell embereknek, hogy végezzék el a munkájukat, mert másként én sem tudom elvégezni az enyémet.
Másrészt a nyakam meg a hátam, ugyanis végre eljutottam fodrászhoz, most pedig bent van a ruhám alatt egy csomó pármillis hajszálacska, és szúrnak.
Leszezmégígyse.
Minden nap más - mindennap más 