Egy kép többet mond száz szónál, úgyhogy nesztek.
Öreg vagyok én már ehhez.
újracucc kategória bejegyzései
13/52 – Még egy
Most már a szelfikészítés is sokszoros akadályokba ütközik, mert egyrészt itt vannak a remek fényviszonyok, másrészt pedig a kétkilós zabagép, aki most a hálószobába van bekaranténolva.
A RK tegnap este elment Lichtensteinbe, mert miért ne, úgyhogy ha a mai napot letanítottam, enyém a nemes harci feladat, hogy összeszoktassam a két macskát, akik közül az egyik ki akar jönni, a másik meg morog, és valójában mindkettő azt akarja, hogy csak vele foglalkozzam.
Én mondjuk pihenni akartam az őszi szünetben, de merjünk nagyot álmodni, aztán mi lesz belőle, na mi.
13/51 – Még kettő
Figyelembe véve, hogy a gyivákok a múlt héten gyakszin voltak, ahol mindig szép új érdekes vírustörzseket szednek össze, plusz ez egy rövidített hét, ami szerdán végetér, lehetnek tippjeink arra, pontosan mekkora tömegben fogják képviseltetni magukat ezen a szép szottyos kedden.
Na mindegy, én készen állok. Nem nagy lelkesedéssel, de készen.
13/50 – Még három
A maival együtt még három nap van az őszi szünetig, és én még sose vártam ezt ennyire. Tavaly sem, pedig akkor is meglehetőst súlyos volt a helyzet.
13/48 – Targonca
Amikor végre lerogytam két órám között egy duplapresszóval (plusz másfél deci hideg tej) a Danubianum nevű borzasztóság előtt, azon kezdtem csendben vihogni, hogy amilyen állapotban vagyok éppen négy óra alvás és háromnegyed ötkori felkukurikú után, teherautót, targoncát, de még talicskát vezetni sem engedném magamat, nemhogy tanszéket.
13/47 – Ugyanolyan
Amikor azt mondtam nektek, hogy vettem ugyanolyan kordruhákat, mint az eddigiek, csak más színekben, én bizony igazat mondtam.
Megyek zárthelyit íratni kilencven személyre. Jaja, kilencvenre (90). Amíg ezt kijavítom, megőszülök. (Oké, valójában már valószínűleg meglehetőst ősz vagyok. Hajfesteni is kéne, irgumburgum.)
13/46 – Üllő
Továbbra is ott egye meg a fene az olyan gyakszihetet, amikor munkahelyi lópikulákkal kell szopni, különös tekintettel arra, hogy lényegében üllő és kalapács között vagyok, a formailag alám beosztott népek is hülyeségeket csinálnak és lehetetlenségeket akarnak, meg a fölöttem lévők is.
Mindeközben az Operaház Fantomja tegnap akkurátusan lepisilte a párnákat az ágyon, úgyhogy a mosógépet is zörögtetnem kell. Miután stresszre és szokatlan környezetre gyanakodván leszereltük az alomtálcáról a tetőt, Hugó belepisilt és belekakilt az alomba, majd gondosan betakarta a polcról lehúzkodott tárgyakkal.
Lesz itt még meló, az hótziher.
Én ugyan határozottan veszítek érdekességemből a fejlemények tükrében, de azért mégiscsak az én blogomról van szó, kéremszépen. Meg az egyik új kordruhámról, mert vettem újakat is.
Na jó, kaptok az új családtagról is egyet, még a tegnapi pörgés idejéből.
13/45 – Hugó
Na, ő itt Hugó.
Élesebb képet egy ideig ne is várjatok róla, folyton mozog. Amúgy, mielőtt nyünyünyüzni kezdünk, szeretném megjegyezni, hogy ha az úgynevezett “esztétikák” nevében indultunk volna macskáért, Hugó a büdös életben nem jött volna számításba. Itt ebből a szögből nem látszik, de Hugónak mondhatni hiányzik a fél arca. Mivel kábé négyhónaposan került be a menhelyre, még valamikor bébikorában marhatta ki valami a szája szélét, és tippre valamilyen vegyszer lehetett. Amennyire lehetett, helyrepofozták, de a folytonossági hiány megmaradt, és folyton monitorozni kell, hogy ne fertőződjön el a seb, ez pedig nyilván erősen csökkentette örökbefogadási esélyeit. Hugó amúgy igen látványosan selyemszőrű állatka, nagy lombos farokkal és igazán barátságos hozzáállással, de hat egész hónapig héderezett az Árvácskában. Aztán persze jöttünk mi, akik eleve a használt és kishibás macskák iránt érzünk vonzódást, mert balekok vagyunk, nem vitás.
Mindemellett én most mégiscsak aggódom kissé, fel tudok-e nőni ahhoz a feladathoz, hogy kellően jó pótanyukája legyek az Operaház Fantomjának.
13/44 – Egyaránt
Már megint roppant változatos, de egyaránt nemszeretem feladatok felé döngetek munkázóba, gyakszihét ide vagy oda.
13/39 – Bagatell
Ma lenni csütörtök. Ez azt jelenti, hogy már csak három napot kell tanítanom a héten, bagatell.
A fényviszonyok is egyre kafábbak, meg én is egyre rottyantabb vagyok, a jövő héten viszont gyakszihét lesz, ami azt jelenti, hogy csak pénteken és szombaton kell majd tanítanom, hurrá.
13/38 – Hajt
Én már ugyan úgy érzem, hogy nem leszek sose egészséges, de azért a kötelesség még mindig kihajt a házból.
Tegnap amúgy az összes többi mellé a buszon beleültem egy pisitócsába. Mondanám, hogy meglepődtem, de valójában nem.
13/37 – L
“És mondd, mit kaptál az ötvenedik születésnapodra?” “Leginkább munkát meg újabb nemszeretem feladatokat. Ja, és további köhögőrohamokat.”
Ennek tiszteletére viszont legalább kirittyentettem magam kápuctába, vagy minekhíjuk ezt itt. A kardigány végtelen hosszú ideje volt rajtam utoljára, azt a RK adta ajiba, a csüngüt pedig még sose láttátok, azt az egyik diákomtól kaptam múlt héten.
13/36 – Zongora
Nekem ma rádióban lett volna fellépésem, de kénytelen voltam lemondani, mert a hangom olyan, mint a repedt fazéké, és még mindig rettenetes recsegős köhögéseket szórok a világba. Épp ennek megfelelően is nézek ki, úgyhogy nem kell magyaráznom, miért küldöm be magam helyett Csülök Urat, ő most is faszagányosan fest.
Csülök Úr amúgy szintén nem túl boldog, merthogy be van zárva a nappaliba, a következő órákban ugyanis népek fognak betolongani a pincébe, hogy elfuvarozzanak onnan egy zongorát, amit ideiglenesen szállásoltak el nálunk. Már nem emlékszem, hogy ez tizenöt vagy húsz éve volt, de ezúttal szentül ígérték, hogy ma elviszik. Mingyá. Nemsokára. Szinte azonnal.
(Állítólag a szállítók eltévedtek Szentendrén. De mingyá megérkeznek. Szinte rögtön. Majdnem most.)
13/35 – Rojtos
Már vasárnap van? Ezen a héten is annyit futottam körbe, hogy az már röhejes, különösen ha figyelembe vesszük: két napot lényegében azzal töltöttem, hogy az oldalamon feküdjek rojtos és recsegős köhögéseket eregetve a levegőbe.
13/33 – Se
Ne tévesszen meg a látszat, én még mindig beteg vagyok, mint a kutya, de ez úgysem érdekel senkit, lassan már engem se.
13/32 – Komposzt
Eszem ma sincs sok, ami igazán kár, mert holnap már szükségem lesz rá, mivel a levelezős óráimat muszáj lesz megtartanom, és még egy csomó olyan meló van a puttonyomban, amihez nem ártana compos mentis lenni, nem pedig komposzt mentis. Hehe. Hehe.
13/31 – Láncöltés
Ezek a kilátásaim a mai napra, miközben bőségesen fogyasztom a papírzsepiket. Szellemi kapacitásom ugyan nemigen van semmire, de a láncöltéshez nem is kell.
Minden nap más - mindennap más 