Volt itt az elmúlt héten egy csomó hát-ma-meg-milyen-nap-van meg egy szilveszter a szokásos terüljasztalkámmal és a macskák asszisztenciájával, egyébként viszont nem tudom, mi történt, nagyrészt semmi. Mindegy is, holnap vissza kell kúsznom a vakáció előtti életembe, és higgyétek el, annyi kedvem sincs hozzá, mint a Nagytenyerű Fejenagynak a kukoricagölödinhez. Galéria!
Én még mindig nem tudom biztosra, éppen milyen nap van, hányadika, melyik évben, és miért, ez a kegyelmi állapot viszont sajnos már nem tart sokáig. A szakdolgozóim elkezdtek leveleket és szövegféléket küldözni. Nagyon fáj.
A babona szerint azt csinálom majd egész 2026-ban, amivel a január elsejét kezdtem, márpedig én azzal indítottam ezt az állítólagos új évet*, hogy megmostam a hajam, azmely akciót én szívből utálom.
Eh, volt már olyan január elsejém is, ami macskahányás feltakarításával indult.
* Csalás az egész, nincs is olyan, hogy új év. Pont úgy fest, mint a régi.
Azt hiszem, ez így az egész 2025-ös év kvintesszenciája lesz: szilveszter van, és végre kipihenhettem-forma magam az elmúlt héten, viszont ma reggel olyan ordenáré módon beállt nyakkal-lapockával ébredtem, hogy a RK már bekente érintett részeimet valami diclofenac-tartalmú krémmel, de annyit se ért, mint hótt lón a patkó.
Alas, we are still not amused.
Mindemellett is kellemes lealjasodást mindenkinek, aki ma arra vágyik. Nekünk még kinéz egy, a szokásosnál is lököttebb vacsora, ami kábé egyenlő arányban tartalmaz majd mediterrán, skandináv és magyar (ezen belül is főként erdélyi) előételeket. Plusz még ott lesz a szokásos tűzijáték a ház előtt, mikor a szoborparkban sistergős ménküveket eregetnek az égre, az út túlfelén pedig ötven ember éljenez. Hugó, Toszkána őrgrófja még nem látott ilyen bulit, érdeklődéssel várom, mi lesz a reakciója. Mondjuk lehet, hogy akkorra én már amúgy is aludni fogok, de majd a RK beszámol.
Még szilveszter előtt sikerült elvesztenem egy napot a 365-ből, de aztán visszaszereztem. Gyanúm szerint holnap én már kilenckor nyugovóra hajtom a fejem, cserébe valószínűleg ma éjjel fogok fent kuvikolni pizsiben, mert most éppen olyanom van, például egy órával ezelőtt porszívóztam és húztam friss ágyneműt a Bűnök Barlangjában.
Fene az én excentrikus életembe, mondok.
Még valamikor tavasszal szereztem egy állványra szerelhető ketyerét, amibe bele lehet csíptetni a mobiltelefont, ha az embernek önfotózni támadt kedve. Gondoltam, a mai is van épp elég jó alkalom arra, hogy kipróbáljam.
Azt hiszem, ma vasárnap van, de twixmas idején ezt se tudni istenigazából. Minden más mellé tegnap elmentünk megnézni a Művészetmalom Krasznahorkai-kiállítását, ahol is én úgy elbőgtem magam, mint a mesékben.
Én ma újravizionálós szabadnapot tartok pipikkel meg (pillanatnyilag éppen) a pingrongi csata problémáival. Chu Gui Hong már csúnyán megy lefelé a többször is emlegetett megszállottsági spirálon, ebből még nagy bajok lesznek.
Nem ég a ház, csak rendetlen meg koszos, úgyhogy miért strapálnám magam háztartási sürgiforgival, ha szöszmötélni is lehet.
Amúgy a díszpárna-huzatokat is kimostam.
Még megejtettünk gyorsan egy utsó bevásárlást, mielőtt ránk szakad a karácsony. Mit ne mondjak, a világ most is épp úgy meg van hülyülve, mint általában nagyobb ünnepek előtt – mi ott ácsorogtunk békésen a kis kosarunkkal, amiben olyan akármik voltak, mint kenyér meg levelestészta meg gombelem, mások pedig fel akarták vásárolni a komplett bótot.
Lelkük rajta.
Miközben tömegek idegeskednek, hogy megérkezik-e még az utolsó megrendelt csomag a karácsonyfa alá, természetesen én vagyok az, aki értesítő esemest kapott máma egy olyan szállítmányról, ami bőven ráért volna januárban is, mivel a fogyóban lévő arckrémemet és más efféléket akartam pótolni.
Na persze elmentem értük, hadd ürüljön minél gyorsabban az ótómata.
Végre kezd lendületet kapni ez az idei széria. Már éppen ideje volt.
Voltam piacon. Most a háztartásommal kéne törődni, de nahahagyon nincs kedvem hozzá, pedig három takanyóra elegendő redva van ebben a kuplerájban.
Az idei adventi dekkolással nyilvánvaló, hogy nem fogok dicsekedni jövőre meg még azután se, de ma is sikerült legalább annyit összehoznom, hogy áthúztam az ágyneműt, és installáltam egy újabb adag tündefényt a Bűnök Barlangjában, mintha eddig nem lett volna elég.
Fiat lux!
Igen, éppen jegyzetelek. Igen, éppen a bambuszligetben karddal röpködős kínai sorozatokat. Az esszéista a pokolban is esszéista.
A mai napom célját és módját leginkább a “szöszmögés” kifejezés bírja leírni, mivelhogy ma itthon tetyegetek-vetyegetek, a mosógépet etetgetem, fonalmaradékokkal mulatozom, valamint tejet iszom és pipázok. Nyilván vigyázok a jó híremre is.
Miután a RK elfuvarozott a munkázóba (luxy!), aláírtam még pár izémizét, ellenőriztem az összes jegyadást, aláírást, miegymást, aztán nekifeküdtem a 92%-ra feltöltődött munkahelyi e-mail-fiókomnak, és addig irtottam a dudvát, amíg levittem 74%-os telítettségre. Utána pedig a RK hazahozott (mégeccer luxy!).
Ha ez nem volt eddig egy produktív nap, hát semmise.
Innentől pedig január 8-ig a lábam se teszem be a munkázóba, hacsak valami bele nem tojik a palacsintácskámba.
Mivel a RK hazajött vakondostul, Professzor Krtek elfoglalta méltó helyét a falon.
Ma és holnap még válogatottan nemszeretem feladatok tengerén evezgetek kis ladikomban, de utána remélhetőleg egy kis lélegzethez is tudok jutni, mielőtt tényleg teljesen beborulok fejjel előre valami bokorba.
A naptáram azt mondja, hogy ma volt a félév utolsó tancsinapja, de én már nem hiszek el ilyesmiket.
Ezt a kabátot amúgy csütörtökön turkáltam Esztergomban, de persze ezt se volt időm bemutatni új beszerzés gyanánt.
 | mák - 13/295 – De administrand… |
 | magyaroramegminden - 13/295 – De administrand… |
| mák - 13/287 – Ráby |
 | Zsuzsanna Matula - 13/287 – Ráby |
| mák - 13/262 – Terroir |
Minden nap más - mindennap más 