Kifutóban van a farmerdzsekik és horgolt sapkák szezonja, ma már deres volt reggel a hatáááár.
Én is afféle kifutó modellnek érzem magam. És mindjárt kifutok a házból a buszomhoz. Höhö. Höhö.
újracucc kategória bejegyzései
9/70 – Posvány
Ilyen volt az éjszakám, ja. A reggelem még inkább, kétszer benyomott szundival, közben meg a Maci nevű terroristával, aki folyamatos halk vinnyogással próbált rávenni arra, hogy guruljak ki az ágyból, aztán adjak enni. Leverte az órám, leverte a pendrájvom, az orromba szuszogott, meg minden, amit csak egy macska képes. Egy ponton kétségbeesésemben rácsaptam a hájas valagára, amikor is rögtön kiderült, hogy ez a macska nincs megfélemlítve, mert ugrott egyet meglepetésében, majd folytatta ott és úgy, mint eddig. Grr.
A karom fáj (bár nem nagyon), viszont marha álmos vagyok, és némiképp nyamvadt. De hát tanítani necesse est, szintén grr.
Ismerkedjetek meg az új táskámmal, azkit pénteken vettem, miután elment az orrom előtt a hazafelé busz, és volt egy teljes órám, amit el kellett valahogyan töltenem Strigoniumban.
Eská 9/5 – Falak
Mivel idénre (remélhetőleg) végeztem a falfestéssel, hadd mutatom be, hogyan fest jelenleg a nappali meg az ő fala.
Ez itt a természetes megvilágítás,
ez pedig az esti fény:
A közönség mulattatására tréninggatyás férj is van ezen a fotón meg egy Maci nevű macska, aki épp eksztatikusan dürrög fésülés közben.
Mi változott még az eddigiekhez képest? A kanapét újrabéláztam, mert kriminális családom nagyot alakított az elmúlt két évben, és úgy ki volt seggelve szegény, mint egy tízéves mackónadrág. Emellett pedig elfordítottam kilencven fokkal, így most a hosszabbik oldala fekszik rá a falra, viszont ez azzal járt, hogy az étkező felé néző alacsony polcok, akik eddig békében megbújtak a kanapé mögött, kigyüttek a világ szeme elé, mégpedig a hátlapjukat mutogatva a nappaliban héderezőknek.
Na ezt a hátlapot én jobb híján jól bevontam öntapadós tapétával. (Felhívnám a figyelmet a műbecsre, amelynek eredményeként az egész egyetlen folytatólagos áltégla álfalnak látszik, holott négy függőleges tapétacsík van ráapplikálva két különálló polcra. Ha már hülyéskedünk, tegyük azt megfelelő precizitással.) A tapétázott polchát mellé pedig odahúztam a gazdátlanná vált tévéállványt, ami addig a kanapé folytatásában vala a falon, és a továbbiakban ezt fogjuk használni dohányzóasztalként (ami ebben a vircsaftban leginkább azt jelenti, hogy ott lakik a macskák itatóbögréje.)
Ez van most. A fotók rendezői jobbján látható nagy üres falfelület még vár a képekre, amiknek fel kell kerülnie oda. Eddig azért nem jutottak fel, mert az elrendezésükkel tökölök. (Pontosabban azzal, hogyan pakoljam fel őket úgy, hogy még változtatni tudjak az elrendezésen. Mielőtt likakat fúrnék a falba, látni is szeretném, hová érdemes.)
Mit mondhatnék: terv van, eszköz van, úgyhogy ha idő is lesz hozzá, előbb-utóbb megtörténik.
9/68 – Pihi
Most komolyan, mintha ők nyomtak volna le tegnap egy huszonegy órás napot, nem én.
Asszem, bedűlök közéjük.
9/67 – Vihog
Kezdjük azzal, mi volt a helyzet állása 9:40-kor.
Szerintem ez haladás. A helyzet állása 3:40-kor ugyanis ez volt,
a velociraptorok pedig nyilván ezúttal is résen:
Némi hisztérikus röhögés kíséretében informállak, hogy sok év után ismét Diwali-ünnepet tartok, a férjemet elűztem erre az időre Esztergomba (nem kell annyira sajnálni, befizetem őtet szállodába), a vendégekről lövésem sincs, ki és mikor érkezik meg, és közben mikor éppen hányan lesznek itt, de elkérem anyósom CrockPotját is a sajátom mellé, hogy melegen tartsam a curryket, amiket csak még ezután fogok megfőzni, mielőtt, miután és közben kitakarítom a lakást, áthúzom az ágyneműket, megvarrom egy gatya belső varrását, és általánosságban véve próbálok nem keresztülbucskázni a fejemen.
Én erről ugyan már tegnapelőtt azt mondtam, hogy úgy akarom, ahogy lesz, de azért folyton felvihogok, még ha nem is úgy festettem egy órával ezelőtt, mint aki nagyon röhögne.
Pedig dehogyisnem.
9/64 – Mindent bele!
Köd van, mennem kell dolgozóba, fáj a hasikám, tegnap este tök értelmetlen okokból tartottunk egy ordítozópartit a RK-val, Poci meg az éjjel lehányta az ablakpárkányt. Ez külön-külön is elég lenne, nemhogy együtt.
Hajrámarinéni.
9/63 – Bizonyíték
Mire emberformájúvá pofoztam magam (holnaptól esmég tancsitancsi), a nagy pakolászásban elhánytam az önfotózós fényzőgépet, csak a másikat találtam meg, ami, hát mit mondjak.
A lényeg, hogy megvagyok. Erre ez a gép is elég jól tud bizonyítékot szolgáltatni.
9/62 – Tűz, ő, gép
Here comes Bééélaaaa!…
Megjegyzem, ebben a házban mindenki azon dolgozik, hogy tönkretegye a munkámat. Szétkarmolják, összeszőrözik, kiülik a nagy seggükkel, sötöbö, sötöbö. A RK viszont most elment túrázni, a szőrös disznók meg a futonomon hédereznek, úgyhogy gyerünk, Béla, bulizzunk.
9/61 – Tetrisz
Ha végetér az emeleten a zsolozsma, előveszem a fúrógépet, aztán a porszívót is, és újratetriszezem a világot. Vasárnap van, végül is, mikor vegye elő az ember a fúrógépet, ha nem ma? (Bútortoligálás is lesz amúgy, kipróbálok egy nekünk-új elrendezést.)
Egyelőre így állunk. Maci kifejezetten elégedettnek tűnik, de hát az egy istenáldotta jó természetű macska, amíg van hami, simi és néznivaló, neki minden mindegy.
9/60 – Folti
Kilátásaink egyre faszábbak. A hencseren a Repülő Kutató éppen tudományt termel, a vendégszobában a húgom onlány konferenciál, a macskák összevissza alszanak, én meg… na igen.
Most beeresztem mélyalapozóval, aztán ha az megszáradt, nekifutok a pemzlivel. Holnap estig akkor is kész kell lennie, ha trollasszonyok potyognak az égből, nincs nekem se időm, se türelmem ennél többhöz.
Intermezzó – Isten hozott a lunaparkban
Én tényleg csak glettelni akartam, de a szőrös disznók teljesen belelkesedtek az összevissza vuzigált bútoroktól.
Szerintem majd néha átrendezem nekik a lakást, ne unatkozzanak.
(A párnahuzatokat is kimostam. Így nézne ki a készlet, ha nem kézimunkáznék. Szerintem a Repülő Kutató nem elég hálás azért, hogy mégis azt teszem.)
9/58 – Leó
Mármint “villany leó”. Ma áramszünet lesz kies falunk minket is magába foglaló részében, ami persze azért pikáns, mert minden tevékenység, amivel foglalkozni óhajték, áramot igényel.
Legalább a hajam megmostam, és titeket sem hagylak kontent nélkül: így nézett ki tegnapelőtt a napfelkelte. Ma nem látni, mert akkora rohadt nagy köd van, hogy még az út túloldala sem látszik.
Annak az útnak a túloldala, ott a szobrok mögött, nü.
9/57 – Kivétel
Akár azzal is kezdhettem volna, hogy “And now for something completely different”, de ez így ebben a formában nem igaz, mert annyira önmagamnak nézek ki a sivatagi bakancstól cikcakkruhán át a maradékokból ácsolt sapkáig bezárólag, hogy csak na. Az sem extra, hogy piacra megyek.
Na de szerdán, feleim, szerdán! Az már extra.
9/55 – Rali
Na, hazaértünk.
A hétvége elég jelentős részét azzal töltöttük, hogy a 2021-es Rally Hungary (ezt csak azért linkelem be, hogy lássátok, nem hazudok) útvonalait és autóit próbáltuk kikerülni, ami azért volt kihívás, mert a verseny egy része konkrétan a bényei főutcán zajlott, nekünk meg ott volt a szállásunk. Ezek után óhatatlanul kitört belőlünk a röhögés, amikor ma délelőtt az autópályán a Suzuki Motul csapat két kamionjával is találkoztunk.
Mindenesetre most már itthon maszogok, a Repülő Kutató berohant a székesfőfaluba, estére meg kenyeret ígértem neki, úgyhogy lépni kell ezügyben. A macskák viszont a helyzetnek megfelelő sértett arckifejezéssel kerülgetnek, úgyhogy előbb a macskabudikat kell kitakarítanom, és az összes, de összes szőnyegünket helyére húzgálnom, mert azokat meg ők használták ralipályának. Otthon, édes otthon.
9/54 – Milic
Csak hogy lássátok, még mindig megvagyok. Ez tegnap volt Tőketerebes és Kassa között, a szalánci vár alatt,
és én most már egészen boldogan hazamennék, hogy a macskáim között pöszmögve teljesen megszabaduljak a hételeji takonytól, de a Repülő Kutató csak annyi engedményt tett, hogy ma nem lesz muszáj felmásznom a Nagy-Milicre.
9/52 – Konszepszijó
Épp egy erdőbényei víkendre csomagolok, esetleges kiránduláskákkal Kassára meg ahová a Repülő Kutató kénye-kedve és Emese elvisz minket. Azt még egyelőre nem tudom, hogy lesz-e érkezésem hétfőig bejegyzéseket írni, de mindenkit megnyugtatnék, a csomagoláshoz ezúttal is lenni nekem konszepszijó.
9/45 – Punkin
Minekutána tegnap teljesen legyalultam az agyam a nyelvi lektorálásnak hívott izével (korrektúra volt az, ne szépelegjünk), mára már tényleg nem jutott eszem semmire. A fejem tök, a zoknimon tök, viszont legalább megvan a heti nagybevásárlás meg a kétheti macskakaja. Ez is valami.
Igen, én bótban és buszon maszkban vagyok. Mindig. És egészen őszintén leszarom, ki mit gondol róla, a mai adatok után pláne.
9/44 – Továbbá
Lábrázást kapok, amikor valaki azzal kezdi a mondatot, hogy “Továbbá”. Na ott evezgetek éppen, a lábrázások és továbbák csendes tengerén, méla undorral vegyest kötelességtudat hullámai csapkodnak át rajtam, és megint úgy vagyok vele, mint Toldi Miklós, hogy addig ki sem akarok jönni ebből a nádasból, amíg ezt a fontos dolgomat el nem végzem.
Addig is nesztek egy kiváló minőségű kép a kukamatatókról. Csak annyit tudok mentségemre mondani, hogy épp valamikor hajnali négy körül voltunk, ők izgatottan mocorogtak, én meg nagyon röhögtem.
Igaz, ez utóbbit főként kínomban.
9/41 – Csekk
Fájdalomcsillapító, csekk, rendetlenség, csekk, alvó macska, csekk. Hé, világ, szerintem egyezzünk ki döntetlenben.
Minden nap más - mindennap más 