Nagyjából annak számít, igen, a mai nap úgy alakult végül, hogy épp nem kell mennem sehová, úgyhogy nem is megyek, háhá.
Nem baj, holnap bepótolom.
újracucc kategória bejegyzései
11/231 – Kettévágva
Nem én, jól is néznénk ki. A napom.
Ezek a legislegnagyobb kedvenceim – azok a napok, amikor reggel pöszögés, este pöszögés, közben pedig egy értekezlet negyvenöt kilométerre otthonról. Nem, ne mondjátok azt, hogy miért nem oldjuk meg Zoomon vagy Teamsen, az még rosszabb.
11/229 – Lépésben
Már ezen a fotón is irtó optimistán festettem tíz perccel hét előtt, mielőtt elindultam a maratoni Dies Academicusra,
de azt még akkor nem is sejtettem, hogy 7:10-től 7:30-ig állok a buszmegállóban, majd még 7:55-kor is látom a buszból a házunkat, mert a “lépésben halad” inkább “lépésben áll” volt.
Ezúton szeretném azt kívánni, hogy a Dunakanyar mindazon lakóinak, akik reggel egyedül beülnek a “városi terepjáró” címkéjű dromedárjukba, majd bemennek Pppestre, és közben a forgalmat szidják, meg szabálytalankodnak, meg koccannak, meg egyáltalán képtelenek arra, hogy tömegközlekedjenek, mert az a proliknak való, na szóval ezeknek mind nőjön a seggére köröm. Befelé, hogy fájjon, amikor beülnek a kocsijukba.
11/227 – Bajától a BLKNig
Cifra kis hét volt ez, na: az elején végtelen hosszú buszút a Sugovica mellé, kisszoba egy kisvárosban, kilátás a hajnalba, horgolások találkozása egy bajai kávézóban, aztán vissza haza a kiscicámhoz meg a tartalék fonalakhoz a bolondok városába, ahol a piacon gólyalábas álvásárlók verseket osztanak a kosarukból, és a BLKN Bisztróban még mindig csoda finom az étel, a plafonon pedig kismadárfreskó van a csillár fölött. Látjátok?
11/226 – Intenzív
Felöltöztem. Fotózkodtam. Kimentem a teraszra. Visszajöttem. Levetettem a kabátot. Elmentem piacra.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, nekem egyre intenzívebb klímaszorongásom van. Helyi termelőktől vásárolok a piacon, tömegközlekedéssel utazom, turkálóból öltözöm, szelektíven gyűjtöm a szemetet, és utoljára 2017-ben ültem repülőn – nem mintha ez bármit is érne a nagy összjátékban. Hát csoda, hogy szorongok?
11/224 – Kivezetés a realitásból
A fotó még reggeli, de én közben hazaértem. Öt és fél órámba telt.
11/220 – Gyorsulóverseny
Ez a tavasz egyre gyorsul, hát addig fotózom orrba-szájba, amíg el nem tűnik hirtelen a balfenéken. Galéria!
11/218 – Megbízható
Amidőn a megbízható főiskolai tanár, akinek ott a hóna alatt másfél doktori, huszonhárom év oktatási tapasztalat, szakfelelősi stallum és három tudományos-forma kötet, na szóval ez a tiszteletreméltó illető eltalpal maratoni előadást tartani a levelezős hallgatóknak.
Ja, pont így képzeli el az ember a látványt.
Ti már feltehetőleg nagyon unjátok a rókicás ruhámat, de a körülmények sajátságos összjátéka miatt most először veszem fel munkába. Ébrentartani pont jó lesz.
11/217 – Gyoza
Azt próbálok sütni én máma, és egyelőre ezt tervezem a napom csúcspontjának, akár pozitív csúcs lesz az, akár negatív. Jó, hajat is mostam, és a mosógépet is szorgosan etetgetem, de ezeknek nincs igazi hírértéke. Node a gyoza! Én olyat eddig még sose! És most mégis!
Az eredményekről természetesen beszámolok.
11/216 – Nem azé, aki fut
Pedig nekem bizony rohadtul futamodhatnékom van. Nem a munkába, ahová éppen roppant lelkiismeretesen vonulok, ó, nem.
Tegnap délután vad és heves vágyam támadt visszamenni Firenzébe, de azonnal, és ott is maradni. Ezt tudtam, hogy be fog majd következni, de arra nem számítottam, hogy már csekély két hónap után így találom magam. Ó, jaj.
Mivel viszont nem azé, aki fut (bár ez kezd egyre kevésbé érdekelni), inkább meghallgattam Self-Help Singh bölcs szavait*,
és ettől annyira nekibuzdultam, hogy kipucoltam a Bűnök Barlangját.
Összefüggések vagynak ugyan, de túl szubtilisek ahhoz, hogy ki tudjam fejteni.
* Aki tudja közületek, ki az a “my good friend Farouk, who once said ‘Nothing really matters'”, az kap tőlem egy virtuális piros pontot.
11/215 – Kép és hang
Hát kérem az a tegnap megjövendölt hidegfront tényleg megérkezett, de még hogy. Az éjjel háromszor is megébredtem arra, hogy helyzet van: minimum kétszer vették el a vihar miatt az áramot*, egyszer pedig a kereszthuzat levitt az emeleti folyosón a képtartó polcról vagy öt képet keretestül. (Dicsőség néked, Ikea, amiért már nem üveget teszel a keretekbe, hanem műanyaglapot. A szél könnyebben viszi le, de legalább nem törik össze. Valamit valamiért.)
Ma a húgomnak kéne megérkeznie valamikor, de egyelőre se kép, se hang. No sebaj, a vendégszobát legalább sikerült gatyába ráznom, mert amúgy az elmúlt másfél hét úgy nyúlt el a semmibe, mint egy adag láthatatlan kulimász, az elején takony, a végén húsvét, és a kupleráj nemhogy csökkent volna, hanem csak nőtt, a fenébe is.
Ez itt a tegnap esti állapot a Bűnök Barlangjából, ne mondjátok, hogy nem figyelmeztettelek.
Ma is pöttyös vagyok, de ezúttal nem a pöttyöskék végeláthatatlan felvonulását folytatom, hanem a múltkori pesti utamon turkált bazinagy fodros izét vettem fel azzal az igen idétlen kardigánfélével, amit ugyanakkor és ugyanott turkáltam ki, mindkettőt itthonfityegési céllal.
Egen, ezek tényleg arra vannak predesztinálva, hogy itthon fityegjek bennük. Esetleg pörögjek is.
Az Úr legyen hozzánk irgalmas, én azt hittem, hogy a húsvéttal bezárul a tavaszi nyűgös-nyafogós-tennikész-de-tehetetlen állapotom, de nem, még mindig tart.
* A Bűnök Barlangjában van egy szép nagy adag tündérfény,
ami időzítőre van kapcsolva, tehát este hat körül magától kigyullad, éjfél körül magától elalszik. Az áramszünetek ezt az időzítőt borítják meg, tehát minden alkalommal, amikor elveszik, majd visszaadják a vellanyt, ez a dög magától felgyullad. Az éjjeli áramszünetekről én úgy szerzek tudomást, hogy váratlanul rámragyog ez az izé, a szomszédság összes riasztója pedig egyidejűleg kezd siránkozásba.
11/213 – Zöld
Mivel a RK (hősöm!) letakarította a teraszt, ki is ültem bele szombat délután egy zöld sörrel. És mivel háromnegyed tizenegykor láttam neki kalácsot gyúrni, most pedig technikailag már vasárnap van, akár be is hanyinthatom a szokott heti galériámat.
Holnap (mármint ébredés után) jövök majd még, mert itt ugyan közepesen havária állapotok vannak, de azért csakazértis össze fogom rántani legalább az étkező környékét annyira, hogy berakhassam a szintén szokásos húsvéti reggelink fotóit.
11/212 – Szereplő
Úgy döntöttem, ez most már pöttyöske-szezon.
A képen azért vannak új szereplők is, a drapp sapkát a héten horgoltam taknyos nyomoromban, amikor semmi értelmesre nem voltam alkalmas, a nyakamban pedig egy olyan üveggyöngy-sor van, ami szintén nem lépett még fel errefelé, mivel két hete turkáltam ki magamnak 490 pézér.
Hm, azt hiszem, ideje behívnom Boldizsárt.
Így van, Boldi, ez egy nagyon gonosz világ, és mindenféle méltatlan dolgokra kényszeríti az embert. Medvét.
11/211 – Só
Mégpedig fekete ciprusi só, amit még Firenzéből hoztunk magunkkal. Ezzel szórtam meg sütés előtt ma reggel a kenyérrudakat,
nagypénteki kaja gyanánt ugyanis ezeket állítottam elő mára.
Ja, amúgy én is itt vagyok, tessék.
11/210 – Tok
Nem állítom, hogy élményszámba megyek most, mert marhára nem, még mindig bőven ömlik belőlem a takny, és nagyon nem vagyok a topon, de attól még valakinek el kell hoznia az új telefen (=Tepsi) tokját az Easyboxból, mielőtt visszaviszik a feladónak.
Hát akkor totyogjunk.
11/209 – Megfejtés
Minden talányra van megfejtés, például arra is, miért voltam tegnap álmos meg bamba. Helló, láz és takony.
Na akkor ezt most kifexem.
A félkész-negyedkész izét csak azért raktam ide, hogy kevésbé unatkozzatok, bár valószínűleg két harákolás és három szundika között varrogatok is majd rajta egy pöppet.
11/207 – Tepsi
Már két hete, hogy kaptam a családtól ajiba egy vadonás új telefont, akinek innentől az lesz a neve, hogy Tepsi. Erre a névadásra több okom is van, és ezek közül csak az egyik az, hogy túl hosszú lenne azt mondani, a Samsung Galaxy A34 5G. A másodikat már magatoktól is ki fogjátok találni.
Az, hogy mennyire kár belém az ilyesmi, nem nagyon kell magyaráznom az itteni nagyérdeműnek, de külön felhívnám a figyelmet arra, hogy csak tegnap sikerült beüzemelni a RK segítségével és az én hátráltatásommal, bár ordítozás ezúttal legalább nem volt mindeközben. Én már olyan jól megszoktam a RK levetett telefonját (továbbiakban Kistepsi), és ez most tényleg akkora, mint egy ház, lásd mellékelt ábra.
Nyilván addig nincs megnyugvás ebben a kuplerájban, amíg az új telefonon nem vanik kellően idióta háttérkép, és nincs beállítva rajta csengőhangnak a La Baletta 2., ébresztőhangnak pedig a Du Riechts so Gut, ezek pedig megtörténtek. Innentől kezdve minden csak bónusz.
A tok egy ideiglenes megoldás, én ezekkel a tepsikkel állandó frászban vagyok, hogy leejtem, oszt összetöröm, úgyhogy rendeltem gyorsan az internetekbe egy direkt erre a fajtára inicializált tokot is, amin ki tud nézni mind a négy szemével, mert négy szeme van neki.
Tegnap amúgy extraluxy napunk volt, mert Hosszu baratinám megdobott két jeggyel a Loreena McKennitt koncertre, ő ugyanis éppen elrepült Barcelonába, és nem tudta volna felhasználni, mink meg úgy gondoltuk, kimaxoljuk ezt az egész hepajt, és szokott gyalogbékai üzemmódunktól eltérően kocsival mentünk koncertre, mint az urak.
Közben szépen rakta össze magát a telihold is (az alábbi fotón a kis fehér pösz az balfelül fent),
úgyhogy mire ezt a bejegyzést gépelem, már megvolt az idei márciusi holdtölte, ami idén prenumbrális vagy miabokám holdfogyatkozással volt súlyosbítva, mindez ráadásul a Mérleg jegyében. Ez rám még a szokásosnál is idiótább hatással volt, és adjuk hozzá mindehhez a koncertet, hát nincs abban semmi meglepő, hogy hajnali kettőig fent voltam kuvik, közben meg összecsapkodtam egy kenyeret, mert csak.
Remélhetőleg innentől már felfelé megy az én tavaszi evickélésem, bár most ezen a héten még itt van a Nagycsütörtök is, amit én egyáltalán nem viselek jól, sőt, konkrétan rosszabbul vagyok tőle, mint a Nagypéntektől. Valahogy ezeket is átvészeljük, na.
11/206 – Egy kis
Csak a szokásos körök, tényleg csak a szokásosak. Egy kis fény, egy kis árnyék, egy kis köd és rohanás, dögölészés és ébredezés, mindenből egy kicsi. A héten volt a tavaszi napéjegyenlőség, végül is.
11/205 – Ébrentartó
Haj megmosva, felrobbantva, ébrentartó öltözék összerakva, mehetünk tanítani.
11/204 – Csilicsali Csalavári Csalavér
Szerintetek van nekem kedvem most tanítani menni? Úúúgy van, marhára nincs. És szerintetek ezt észreveszik majd a diákok? Na ugye hogy nem.
Minden nap más - mindennap más 