A hétfőimen már megszokott hülyeségek és marhaságok között vagyok, nyafogóruhában próbálom előkészíteni a hetem, ami három értekezlettel, valamint péntek-szombaton összesen 10×45 perc tanítással fog megörvendeztetni. Mivel viszont szombaton egy adott ponton mégiscsak kimásztam a macska alól, és kimentem a napsütésbe, nesztek.
Néha nem árt, ha az ember kicserélgeti a falon a nyomatokat meg a képkereteket. A pasik viszont maradnak, legalábbis egy ideig: a kevésbé szőrös két hét múlva megint elpucol hetedhét határon túlra.
A művészetek iránt érdeklődők számára: a csávók fölötti falon van most három Szimonidész Hajnalka nyomat, két Szegedi Katalin, három Schall Eszter és egy Agócs Írisz, valamint egy eredeti Róna Emmy rajz, amit az Igazgyöngy Alapítvány egyik árverésén szereztem. A többi a Parti Medvéből és a Newsee Store-ból van, amik mindketten itt lakoznak Szentendrén.
Csak lett ebből a hétből is némi mutogatnivaló, úgyhogy most be is teszem ide, mert ez a bundakesztyű felvert negyed négykor reggeliért. Még nem adtam neki, mert mindennek van határa, de visszaaludni persze nem tudok.
Ebben a feladathoz rendkívül passzentos ancúgban vonultam el a könyvtárba, hogy játékpedagógia könyveket kölcsönözzek. (Jön a tavaszi félév, már közeleg.)
Most még a munkázóban vagyok, éppen kiosztottam két elégségest (hé, legalább görbültek, ez is valami), de már roppant vágyakozással gondolok a kuckómra, ahol a tegnap frissen mosott ágyneművel és a polc tetejéről leszedett sünökkel fogok hevergélni, mikor hazaérek.
Csipcsirippes szép napos idő van, én meg elküldtem egy kupac levelet, amire ha megjönnek a válaszok, megint elküldhetek egy kupac levelet, így megy ez mostanság, és sose lesz vége. Úgyhogy most kicsámpázom inkább a napfénybe, ugyanis jöttek nekem Dógok csomagautomatába, mivel én közismerten egy rút szibarita váz vagyok, szolgálatukra.
Ma délután még fodrászhoz megyek, úgyám.
A bal oldalamon ezúttal is csinosabb a hétfő, Fapipa meg a munkamunka a jobb oldalon vannak.
A nyíráson és nyiszitelésen már túl, összevarráson még innen. Huh, de lassan haladok mostanság bármivel.
Nem érdemes találgatnotok, hová vonulok, természetesen vizsgáztatni. Ez most ennek a szezonja.
Felhívom a figyelmet a második hátizsák-mellé táskára. Még lesz belőle.
Már megint itt vagyok munkázóban, korán indultam Michelin gumibabának őtözve, és későn jövök haza. Táblázatok is vannak nálam, és ugyan félek használni őket, de muszáj.
Ez csak a bejegyzés számára utal (12/12×12, megvan?), mert amúgy a környezetemben nagyrészt körök vannak.
A látszat amúgy csal, a túloldalamon munkamunkamunka van, én meg ülve futok körbe körülötte, ha megbocsátjátok ezt a képzavart. Jaj de nem nekem való az a levelezés, ami arról szól, hogy “léccilécci, csináld meg a saját munkádat, már másodszor írom”.
Jobb sorsra érdemes Kápucta Néni éppen intézményi nyílt napra robog. Mint mindig, ezúttal sem árulok zsákbamacskát.
A képminőség a szokásos reggeli homály, pedig még ezt a táskát nem is láttátok, a múlt héten vettem. Na majd egyszer lesz itt bemutató is, ha megérjük.
Ma itthon kushadok, dolgozatokat javítok, Excel-táblázatokkal birkózom, és a pipirost restaurálom, ennélfogva végképp nincs rajtam semmi mutogatni való. Inkább beküldöm tegnapi magamat, mert ha már egy vasárnapon esetleg kimászom a házból, miért ne lőjek magamról egy fotót, mintha csak más nap lenne, neszpá.
Arra csak utólag jöttem rá, hogy akaratlanul is az idei évre jövendölt színek közül válogattam, amikor magamra cibáltam a gúnyáimat, vö.
Ezt most csak így ideteszem afféle megjegyzés gyanánt, de erről majd még lesz szó. Nem most, majd amikor egy pöttyel jobban ráérek, ez a hét egy diliház lesz.
Sziasztok, Kata vagyok, szeretem a szénhidrátot és a színes izéket, a busz ablakából nézegetni a havas tájat, valamint a hülye kiscicámat is szeretem. Galéria!
Egyébként öreg vagyok, mint az országút, a szemöldököm csak akkor látszik, ha megceruzálom, a héten már megint 100+ vizsgadolgozattal küzdöttem meg, és még hétfőre is jut egy kevés, a jövő hét pedig intézményi nyílt napokkal, további vizsgákkal meg tantárgyháló-felülvizsgálatokkal lesz kipitykézve, azonfelül renoválnom kéne a pipirost, meg fodrászhoz is el kéne jutnom valamikor. Ezt csak azért írom, hogy ne irigyeljetek.
Nem mintha túl sok látszana belőlem ezen az elragadóan nyomott téli reggelen, de tessék, fel vagyok őtözve, és még némi erőfeszítést is tettem arra, hogy ne nyeljen el a homály.
A diákoknak ezúttal tökmindegy, őket ébren fogja tartani a vizsgadolgozat. Háhá.
A rétegzés csodája, az vagyok.
Amúgy Gudrun Sjödénék is hasonló módon sztájlingolják a modelljeiket (harminc réteggel), épp csak náluk ez azt jelenti, hogy még rádobálnak a csajra vagy négyszáz euró ára terméket.
Én meg, khm.
(Oké, a bakancs néhány éve 115 volt az El Naturalistánál, bár én azt is akciósan vettem meg pár tízessel kevesebbért.)
Összességében nem vagyok biztos abban, hogy jól jöttünk ki az adok-kapokból az olaszokkal, mármint mi meg a RK. Én felpimpeltem a La Casinát, a RK megismertette a helyi Habsburg-kutatók barátaival és üzletfeleivel a sauerkrautos gnocchi koncepcióját, cserébe meg mit kaptunk, na mit – sóvárgást az Esselunga meg más hétköznapi szupermarketek választéka iránt (akciós félkilós parmezánok! mindig friss cicafű! csodálatos édeskömények és toszkán kelkáposzták! ropogós zöldségek gombokért, télen! tarocco narancs!), majdnem hasonlóan erős sóvárgást a jól szervezett és szigorúan számontartott szelektív hulladékgyűjtés iránt, plusz a bizonyosságot, hogy innentől kezdve jó eséllyel a gatyánkat is ráköltenénk Tre Marie panettonékra, mert függők lettünk, de nagyon.
No de azért természetesen jólesett. Most is.
Egyezzünk meg, ma is rettentő büdös nekem a munka. Excel-táblákat kéne gyurmáznom, és én azt egyáltalán nem szeretem.
Amúgy se tudom, valójában mit csinálok én az életemmel, ezt a kötényruhát majdnem három évig parkoltattam a szekrényben, “mert át kell alakítani”. Amikor tegnapelőtt végre nekifeküdtem, fél órámba se telt.
Újrahúztam a Bűnök Barlangjában az ágyneműt. Sajnos ez hiba volt, mert most csak be akarok ülni a kuckóm közepébe, és kábé január végéig nem menni sehová.
Ma is itthon pöszmögök, ráadásul ugyanabban a kötényruhában teszem, mint tegnap, őtözködős bloggerek szégyene, aki vagyok.
Dolgozatokat kell terveznem, grr. Ez egy ideig érdekes és kihívásokkal teli feladat, de így huszonakárhány év után kezdi elveszteni az izgalmasságát. No de azért muszáj megcsinálni.
 | mák - 14/37 – Pom |
 | Kriszti - 14/37 – Pom |
| mák - 14/32 – Tűzenergia |
 | magyaroramegminden - 14/32 – Tűzenergia |
| magyaroramegminden - 14/27 – Holdsüti |
