újracucc kategória bejegyzései

Ha eső, akkor lakkbakancs, ez már régi tapasztalat, pláne hogy a cipőim nevetségesen nagy hányada hasított bőr, többek között a teljes sivatagi bakancs szortiment is. Ez itt a lábamon már egy kicsit kezdett elvénülni, de amikor itt volt zanyám, hirtelen ötletből betértünk kisfalunk egyetlen cipőboltjába, és vettem egy új bordó lakkbakancsot is, hulljon a férgese. Majd következő esőnapon azt is felveszem, hogy mulattassam a népet.

Az még a lakkról szólónál is vénebb tapasztalat, hogy az esős november reggel = trágya minőségű fotó. Mindegy, csapassuk.

Újabb dolgos tancsihétnak veselkedünk neki, mert a verkli nem áll le, de nem, de nem, de nem.

Újabb nap, amikor csak deréktól lefelé van érkezésem magam mutogatni, de még azt is csak este fél nyolckor.

Holnap se lesz jobb, szólok.

Már el is vesztettük azt az előnyt, ami az őszi óra-átállítással járt, vakuval is csak ilyen minőségi fotókat tudok készíteni megviselt korpuszomról, amit körbebónyáltam, hogy ne vegye meg az Isten hidege, amíg elkanalaz a megállóból a 880-as busz.

A világ közben egyre jobban nyomorgat, még tegnaphoz képest is találtak egy újabb satut, amivel tekerhetnek egyet rajtam. Sőt, talán nem is csak egyet.

Az évnek és a félévnek ebben a szakaszában még normál körülmények között is súlyosan magam alatt vagyok, hát még most, amikor már arra sem emlékszem, milyenek voltak a normál körülmények.

Talán olyasmi lehetett, hogy a szorongás látogató volt, nem pedig társbérlő, éjjelente csak kétszer ébredtem fel, nem ötször, és nem gondoltam naponta többször is pályaváltoztatásra.

Őtözködni, azt még megy.

Elmentem a könyvtárba, hogy leellenőrizzek két oldalszámot egy könyvben, amiről kiderült, hogy könyvtárközi kölcsönzéssel Nagytarcsán van éppen, és a jövő hétig vissza sem jön.

Ez a hét is jól kezdődik.

Az augusztusban leadott tanulmányom lektorált izéjéhez kellett volna. Amúgy az is remek sztori úgy összességében – az egyik lektor lényegében új likat hasított rajtam valami eddigelé liktalan helyen, amikor a fejemre olvasta, hogy zavaros vagyok és csapongó, és szerinte ezt a tanulmányt nem kéne kiadni, Brunszvik Terézről is milyen csúnyákat mondok benne.

A többiben mind igaza van, azt én is aláírom, de Brunszvik Terézt speciel nem bántottam, csak a róla keringélő legendákat.

Nyilván dobálok még magamra egyet-mást, ma is késő este jövök haza.

Nem, ma sem bulizni megyek.

Újabb dolgos munkanap, hejhó. Hejhó, hejhó.

A tanítással végeztem mára, de a munkával persze még nem. Annak sosincs vége. Hejhó.

Félig siralmas, félig meg mégiscsak derűlátásra ad lehetőséget a dógok általános állását tekintve, hogy mennyire ki tudja simítani az embert nem egészen egy hét szünet is.