Mi mást mondhatnék, ezen a héten is volt minden, mint a búcsúban. Ahogy Fülig Jimmy mondaná, “heveny lövöldözés meg a többi”. Galéria!









Mi mást mondhatnék, ezen a héten is volt minden, mint a búcsúban. Ahogy Fülig Jimmy mondaná, “heveny lövöldözés meg a többi”. Galéria!









Ma itthon vagyok, és vacsorára fánkot fogok sütni az én jó férjemnek, mert holnap már nem tudok olyat tancstancsi miatt, holnapután pedig még annyira se, mert már megint távozik öt és fél hónapra. Mondhatni, olajra lép.
A hajam épp ezen körülmények állása miatt néz ki úgy, mintha fejen nyalt volna egy puputeve, ugyanis a hajmosást fánksütés utánra időzítem.
A szerdáim ebben a félévben megbízhatóan és stabilan nyolc órai indulással járnak, kivéve, ha éppen szünet van, gyakszihét vagy valamilyen vis maior.
Most, mint látható, nincs egyik se.
A hátizsákot nincs miért bemutatnom, a piros az. A kabátot se, mostanság minden reggel a (talán) öt euróért* turkált firenzei krumplibarnát rántom fel, mert meleg, puha, könnyű és kényelmes.
* Nem emlékszem én már erre, kérem, az egy másik életben volt.
Huh, ez azért nem kicsit zsúfolt hét volt: három értekezlet, folyamatos fel-alá viharzások, tűzoltási kísérletek halomszám (mit tehetnék, ilyen ez a munka), másfél nap boldog vérengzés ficnik-habgumik-hűtőmágnesek-matricák között (ez is munka), mindehhez meg 10×45 perc hétvégi tanítás, miközben másoknak meg se kezdődött a félév. Tortahabon cseresznyeként pedig hirtelen szereztem tegnap vagy hét szakdolgozót a 2025/26-os tanévre, pedig istenbizony nem úgy indultam el a hatos busszal, hogy ezt vártam volna a napomtól. Ezt IS.
Úgyhogy este akkor már úgyis mindegy alapon felciheltük magunkat, oszt elmentünk zabálni a BLKN Bisztróba, utána pedig inni a Ritka Borbárba, és ugyan igen civilizáltak voltunk, de azért ma már tényleg rámfér egy Szent Heverde Napja, mielőtt újra belecsapok a lecsóba. Galéria!









Azért valamikor bemutatom az elmúlt hetek rohangálásai közben turkált-rendelt holmijaimat is, én rút szibarita váz, őtözködős bloggerek szégyene, stb., stb.
Már minálunk babám a játékpedagógia gyakorlata is megjelent alulírott oktatási portfóliójában. Nem mintha ez, gondolom, bárkit különösebben meglepett volna.
A képet ugyan még ellőttem magamról indulás előtt, de beblogolni nem volt érkezésem, ugyanis benyelt a távozás logisztikája, mikor is felcumóztam magam ezzel a ménkű nagy izével, egy túlterhelt hátizsákkal, valamint egy kosárral, ami dugig volt polárból, habgumiból, papírból és még mi a bokámból készült almákkal, melyek különböző játékfajtákhoz voltak eszköz.
Nem baj, ha ti nem értitek, a diákjaim értették, és az a legfontosabb.
A hétfőimen már megszokott hülyeségek és marhaságok között vagyok, nyafogóruhában próbálom előkészíteni a hetem, ami három értekezlettel, valamint péntek-szombaton összesen 10×45 perc tanítással fog megörvendeztetni. Mivel viszont szombaton egy adott ponton mégiscsak kimásztam a macska alól, és kimentem a napsütésbe, nesztek.
Néha nem árt, ha az ember kicserélgeti a falon a nyomatokat meg a képkereteket. A pasik viszont maradnak, legalábbis egy ideig: a kevésbé szőrös két hét múlva megint elpucol hetedhét határon túlra.
A művészetek iránt érdeklődők számára: a csávók fölötti falon van most három Szimonidész Hajnalka nyomat, két Szegedi Katalin, három Schall Eszter és egy Agócs Írisz, valamint egy eredeti Róna Emmy rajz, amit az Igazgyöngy Alapítvány egyik árverésén szereztem. A többi a Parti Medvéből és a Newsee Store-ból van, amik mindketten itt lakoznak Szentendrén.
Csak lett ebből a hétből is némi mutogatnivaló, úgyhogy most be is teszem ide, mert ez a bundakesztyű felvert negyed négykor reggeliért. Még nem adtam neki, mert mindennek van határa, de visszaaludni persze nem tudok.









Csipcsirippes szép napos idő van, én meg elküldtem egy kupac levelet, amire ha megjönnek a válaszok, megint elküldhetek egy kupac levelet, így megy ez mostanság, és sose lesz vége. Úgyhogy most kicsámpázom inkább a napfénybe, ugyanis jöttek nekem Dógok csomagautomatába, mivel én közismerten egy rút szibarita váz vagyok, szolgálatukra.
Ma délután még fodrászhoz megyek, úgyám.