Szerintem mára ez is elég lesz. Még megvagyok.
újracucc kategória bejegyzései
13/19 – Farkas
Íme, báránybőrbe bújt Farkas Néni, aki éppen munkába vonul, elmagyarázni az elsőéves levelezősöknek, hogy
a) mi a pedagógia
b) aki már az első félévben megúszásokra akar játszani, és nem jár be órákra, az akkorát fog bukni, mint egy ház
c) a tanárokat letegezni olyan levélben, amiben eleve kérincsélünk valami engedményt, az álmoskönyvek szerint nem jó ómen.
Pedig milyen kis vicceskének és megközelíthetőnek látszom, ugye.
13/18 – Fésű
Újabb nap a száguldó cirkusszal, már futok is elfele.
Istenbizony fésülködtem is. Lehet, az volt a baj.
13/17 – Kotlós
Ennek a ruhának is itt a szezonja. Meg a délutáni képeknek is, mert amíg szárnyára nem eresztem csibéimet az oviban, az első három-négy hétben minden szerdán ződ hajnalban megyek el Esztergomba, hogy aztán okosságokat kotkodácsoljak nekik.
13/14 – Rozmaring
Korai indulások, kései érkezések, hotelszőnyeg Esztergomban, a Gatto Rosso és az ő óriás rozmaringbokra, kilencven csokicsók az elsősök évnyitójára, a “remény hal meg utoljára” szellemében beszerzett filctollak és rajzmappák arra az esetre, amikor majd egyszer erre is lesz időm, Mackó, aki nem érti, hogy most miért megyek megint valahová, na meg egy szelfi az egyik tönkrezsúfolt munkanap közepén az egyetem dohányzósarkában, mert ez mégiscsak őtözködős blognak indult valamikor, nem pedig ennek a száguldó cirkusznak, ami lett belőle. Galéria!
13/10 – Áttetsző
Végre hazatámolyogtam, majdhogynem áttetszőre kopva.
És még a munkahetem felénél sem tartok.
13/9 – Batyu
Nem hivatalos mini évnyitóra rohanok éppen egy csomó batyuval, van nálam pl. kábé hetven csokicsók plusz a holnapi gúnyám is, mert ahogy az élet kinéz, 50% esélyt adok arra, hogy az óráim után bevonulok éjszakára a szomszéd hotelbe a játékpénzeimmel.
13/7 – Flegmapocok
Íme egy összeállítás az elmúlt hetemből. Főként lábaksz – hun az enyém, hun a macskáé, hun egy csirkéé. Plusz némi felújítási romok a munkázóm hátsó udvarán. Plusz egy kis szendvics ebédre a Heim Pékségben. Plusz a flegmapocok (=capybara) ceruzahegyező és más dilinyók, amiket a vietnami boltban vettem, hogy megjutalmazzam magam azért, mert még nem futkászom fel-alá hajtépve és sikoltozva. Galéria!
13/6 – Krumplipüré
A RK krumplipürét is főzött nekem vacsorára, nyamnyam. Be kell vallanom, éppen krumplipüréről ábrándoztam, amikor a buszon döcögtem hazafelé, hogy hazaérjek tizenkét órával azután, hogy elindultam.
13/5 – Négykézláb
Megint így jöttem haza (már legalábbis képletesen), és még nem is beszéltünk a holnapi napról, akkor hatkor indulok, és hét előtt esélyem sincs hazaérni.
De amikor elindultam, még hozzávetőleg emberül néztem ki. Hozzávetőleg.
13/3 – Fésülködő
Kezdődik a csodálatos értekezleti szezon, ma és holnap összesen négy darab várható, és ezekből előreláthatólag legalább három lesz olyan, ami, hogyismondjam, legkevésbé sem felemelő. Ha van egy kis szerencsénk, nem borítom rá senkire az asztalt. Magamra sem.
Ennek örömére a mai naphoz felsőruházatul ezt a kiváló csíkos veddfelkét választottam, ami ugyan technikailag egy afféle fésülködőköpeny, de rólam úgyis mindenki tudja, hogy flúgos vagyok.
13/1 – Viszket
Egyrészt az agyam, mert a mai napot is krízismenedzsmenttel kezdtem, bár inkább krízis-elodázás volt az, holnap meg holnapután még futnom kell pár stadionkört a nemszeretem fajtából, amikor könyörögnöm kell embereknek, hogy végezzék el a munkájukat, mert másként én sem tudom elvégezni az enyémet.
Másrészt a nyakam meg a hátam, ugyanis végre eljutottam fodrászhoz, most pedig bent van a ruhám alatt egy csomó pármillis hajszálacska, és szúrnak.
Leszezmégígyse.
12/365 – Logika
Ebben az évben nem vesztettem el egyetlen napot sem, mármint blogice. Úgyhogy akkor ennek örömére most kaptok egy igazán szedett-vedett galériát, amiben alig lesz olyan fotó, amit ezen a héten lőttem.
Logikát ne keressetek, az minden bizonnyal nincs, vagy csak jól eldugva.
Holnap kezdjük a 13. blogévet. Ittmost csak annyit tudok mondani erről, hogy reméljük a legjobbakat.
12/361 – Gölödin
Reggeltől délután egyig a futonomon csücsülve házimaszogósban hallgatói levelekre válaszoltam, aztán felöltöztem ember elé való hacukába, dühöngtem egy kicsit, hogy úgy nézek ki, mint egy töltött zokni*, elmentünk bevásárolni a RK kulináris kísérleteihez** és a mindennapi élethez***, aztán hazajöttünk, én visszaöltöztem házimaszogósba, és további hallgatói levelekre válaszolok.
Még el se kezdődött a 2025/26-os tanév őszi féléve, de én már úgy utálom, mint a kukoricagölödint.
* Ennyire vagyok attól, hogy utána nézzek, milyen piruláktól, pempőktől és proteinporoktól remélik a menopautikus nők, hogy leszedi róluk a hasi zsírt. Ez különösen azért riasztó, mert én nem hiszek az ilyen pirulákban, pempőkben és proteinporokban – nem azért, mert Big Pharma, hanem mert Bad Pharma, ha értitek. A kuruzslást semmilyen formájában nem bírom, márpedig ez az.
** A Bor, mámor, Bénye és a Natura Hill mámegint kihozta belőle a kísérletező kedvű foodie-t, úgyhogy kapros majonézhabot akar gyártani sörtésztás halszeletkékhez meg kapribogyós ordagaluskákat marinált cukkiniszalagokkal és füstölt pisztránggal. Ezzel eddig egyet is értek, de ha azzal is elkezd kacérkodni, hogy ribizlis quinoával töltsön meg párolt cukkinit, én beadom a válópert. (Igen, ezeket mind az elmúlt két hétben tálalták elénk. A ribizlis-quinoás szörnyszülöttet nem ettem meg.)
*** Macskaeledel, lefolyótisztító, kókusztej, rizs és csipsz. Ez utóbbinak valószínűleg jelentős szerepe van a hasi zsírban, de muszáj valamivel tartanom magamban a lelket.
12/360 – Tápászkodik
Még mindig a helyettes, még mindig az “ezt-meg-ugyan-minek-mutogassam” állapotok. Reggel nyolc óta levelezek orrba-szájba mindenféle hallgatókkal, képzelhetitek, hogy milyen fejem van.
Viszont sikerült időpontot szereznem hétfőre fodrászhoz, és ha ez a kedves szőrös állat kegyeskedik feltápászkodni, akkor az ágyneműt is lecserélem végre.
12/357 – Kilátások
Én még most sem vagyok érdekes,
de ez, hát ez…
Majd tartok nektek kis bemutatót a reggelikről meg vacsorákról meg a környezetről meg egyáltalán, de most elmegyünk Kékkőre, mert ott még nem voltunk.
12/356 – Érdekes
Ez itt nem annyira érdekes,
ez sem,
de ez már igen!
Jaja, már megint itt bugizunk Zebegényben a játékpénzeimmel…
12/353 – Körlet
Mint a mellékelt ábrából is látható, máma nincs szándékomban elhagyni a körletet.
12/348 – Irány Bénye
Az továbbra is nagy talány, mi a budiajtót csomagoljon az ember, ami eltakar a déli 35 fokban és ápol a késő esti 10-ben (!!! Komolyan ezt jövendölik!). Ebben a percben, másfél órával indulás előtt én ezeket tartom megfelelőnek, de nyugtával dicsérjük a napot. Napokat.
Mindenesetre nem mehetek oda úgy, mint egy elszalasztott, az egy fesztivál, és az embert bármikor lekaphatja egy paparazzi. * affektált sóhaj, hairflop *
Ha nem hiszitek, ide nézzetek, kik ülnek ezen a fotón a Vay Pincészet előtt egy kései fesztiválesten:
Ez kábé egy hete jelent meg a BMB oldalán, előtte sose láttam még, pedig az öltözékeinkből ítélve a fotó 2023-as: én akkor turkáltam ki azt a ruhát az erdőbényei főutcán, a RK pedig akkor vette azt a Medicine pólót. A vicc kedvéért most is épp az van rajta, mintegy a kontinuitás szellemében.
Nna, megyek, összeszedem a kozmetikumaimat is, főként naptejet. Sok naptejet.
12/346 – Gyanakvó
A mellékelt képen roppant gyanakvóan szemlélem a jövőt, és ez nem optikai csalódás, mert tényleg. Most például el kell mennem kenyérért, mert a RK roppant derűsen megígérte, hogy hoz majd délután, de én most vagyok éhes.
Éjjel álmomban ezúttal egy bűncselekménybe keveredtem bele tanúként az egyik szokásos-forma helyszínen*, és mivel kívülről a rendőröket, belülről meg a bűnözőket kellett kerülgetnem, bevettem magam a ház aljában lévő marha nagy turkálóba, mert álmomban teljesen logikusnak tűnt, hogy ne menjek sehová – úgysem hinné el senki, vagyok annyira hülye, hogy ne falcoljak le azonnal a láthatáron túlra.
* Brutalista stílusban épült betonmonstrum, afféle mega-lakótelepi ház, túl sok szinttel, lépcsővel, lifttel, folyosóval és zegzuggal. Álmaim épületeinek kábé nyolcvan százaléka ilyen, a többi húszon századfordulós monstre romkastélyok, századfordulós monstre egyetemi épületek és kiszekusza szűk utcás városkák kulipintyói osztoznak. Mondhatni, álmaim nagy részét egy hozzávetőleges Birminghamben töltöm.
