Ha a márciusi ifjak is olyan késéssel indultak volna szabadságharcni, mint én a piacra, akkor nem lett volna ebből az egészből semmi, csak mondom.
újracucc kategória bejegyzései
12/195 – Pi
Ma van a Pi nap, vagyis 3.14 (megatöbbi). Ennek örömére felöltöztem pirosba, pinkbe, meg mittomén, pidlizsánba, és eltotyogok végigtanítani a délutánt.
Ha a képen úgy nézek ki, mint aki alszik, az nem teljesen véletlen. Négy kávét ittam máma, de alig bírom nyitva tartani a szemem.
12/193 – Misztikus
Arra ébredtem (az éjszaka folyamán vagy ötször is), hogy afféle misztikus és megmagyarázhatatlan módon rosszul vagyok, mintha csak valami váratlan fekete lyuk támadt volna bennem, és folyamatosan növekedne. Aztán amikor végre felkeltem, és összevakartam magam, akkor realizáltam, hogy ez jóval kevésbé extra, mint lehetne – végül is, nézzetek körül a világban, mitől lenne az ember jól, a munkahelyemről pedig ne is beszéljünk, nem érdemes. Mindehhez pedig március közepe felé döngetünk, én általában is ilyenkor szoktam érezni azt a késztetést, hogy leszálljak a kisoroszi révnél, és eltűnjek a susnyásban, plusz még holnapután telihold és holdfogyatkozás lesz, hát mitől legyen jól az ember lánya.
Eh, megyek inkább dógozóba.
12/190 – Tánc
Kimerítő és kapkodós és összességében is rémes hetem lezárásaként tegnap tényleg eljutottam ifjúságom főlegvárába, de ez még csak hagyján, pár perccel hajnali kettő előtt(!) hagytam el aztat, és kábé tizenegytől kezdve leginkább a táncparketten tartózkodtam, megpróbálván letáncolni a nálam saccra harminc évvel fiatalabbakat, nem is teljesen sikertelenül. A helyzet összetett abszurditását képtelen lennék leírni jelen megviselt állapotomban, inkább alszom még egy kicsit rá. Galéria!
12/189 – Dupla!
Reggel piac,
délután tanítás.
Ezúttal még át is öltöztem a kettő között, mert este a collegiumban valami alumni-hepaj lesz, amire azt írták ezek a drágák, hogy nem kell kiöltözni, jó lesz a laza elegancia is. Úgyhogy kérem ez itt az én megközelítésem a laza eleganciához, és ha minden jól megy, akkor be is mutatom nekik.
Na persze az is lehet, hogy munka után csendben hazaporoszkálok, és elegánsan elterülök a futonomon. Miután megetettem a macskát. Az nem maradhat el.
12/188 – Feleannyi
Tudjátok, mi a legfőbb gond a stresszel meg a szorongással? Megmondom: az, hogy elbutítja az embert. Úgy érzem, kábé feleannyi értelmi képességgel rendelkezem, mint akár egy évvel ezelőtt is, és ezt nem magyarázza semmi más, mint hogy állandóan ugrásra készen kell állni, az meg iszonyúan fárasztó.
Na, mentem tanítani.
12/186 – Répa
Az van a zoknimon, az agyamban bezzeg káposztalé. Megint olyan napom van, amikor örülnék, ha csak feleannyira jól érezném magam, mint amilyennek ezen a fotón látszom.
12/185 – Fhansziás
A napom első része afféle fhansziás éhtelmiségi elegánszia jegyében zajlott (leszámítva a macskaszar kitakarítását a cicabudiból), mert ébredés után megittam két café au lait-t (=tejeskávé), majd társalgást folytattam telefonon egy őszre tervezett rádióműsorról, melyben én lennék a szakértő vajmi. Utána felöltöztem csinibe (leszámítva a zoknikat),
és ellejtettem cigiért meg bagettért, valamint felvettem a csomagautomatából két újdonás új cicifixet, amiket egy kómás hétvégi hajnalon rendeltem magamnak, asszem szombat volt, bár már ki tudja ezt ebben a ménage-ban.
A nap további része természetesen a nemszeretem feladatokkal való nyűglődés szellemében zajlik, mert a hedonizmusnak is van határa. Sajnos.
12/183 – Lábujjhegyen
A héten, ha még csak lábujjhegyen is, de kezdett beóvakodni a tavasz, ma reggel pedig fél ötkor bejött Mackó (lábujjhegyen ugyan, de igen asszertív nyávogás kíséretében) megkérdezni tőlem, hogy hát a reggelije meg hol marad. Úgyhogy ennek a két tényezőnek az összjátéka folytán nesztek, vasárnapi bejegyzés.
12/182 – Kefir
Reggel piac, délután tanítás, mindkettőhöz ugyanaz az ancúg. Jóleszaz.
Kecskekefir már van, medvehagyma még nincs. Idén elég lassan gyürkőzik neki a piaci tavasz, de már vannak barkás ágak meg mininárciszok (amiket én úgyse tudok behozni a házba, mert Maci belezabál).
12/180 – Kence
Ezt a mai képet tényleg csak azért teszem be, hogy lássátok, még megvagyok, mert amúgy ma a legislegkevésbé dekoratív képemet nyújtom. Az csak egy dolog, hogy itthoncsücsü dógozós és mellesleg arcápolós napom van, de! Tegnap reggel a tükörbe nézve úgy gondoltam, rám férne némi szemceruza meg szempillaspirál, és olyan röhejesen régóta használtam ilyesmit, hogy most úgy érzi magát a szemem, mintha harminchat órája ébren lennék.
Hát akkor ma ápoló kencéket fogok applikálni magamra, miközben a… á, nem akarjátok tudni azt, mi mindent kell nekem itt leveleznem meg más izé.
12/178 – Megtévesztés
Meglepetésemre úgy festek, mintha élnék. A megtévesztés mestere, az vagyok.
Még jön erre egy pár réteg meg táska, mielőtt elrobogok bokros tanszékvezetői teendőim irányába, és őszintén mondom, tényleg a megtévesztés mestere vagyok, mert úgy utálom én ezt az egészet, mint a kukoricagölödint.
12/177 – Monitor
Én még mindig eléggé rottyon vagyok, de muszáj volt eltalpalnom Mackó szárazpapijáért, mert még ma meg holnap elég az, ami most az adagolóban van, és a drága gyermek ilyenkor már roppant aggodalommal monitorozza, nem fog-e éhen halni esetleg.
Viszont busszal mentem meg jöttem, mint az urak.
Az új cipőke remekül teljesített ezen a távon, és ha már nem vagyok ilyen rozzant, hosszabbon is ki fogom próbálni, de egyelőre próbálok örülni annak, amim van. Elég nehéz munka, az tény, ma reggel már hétkor hallgatói meg munkatársi meg főnöki levelekre válaszolgattam, ott enné meg a fene az egészet.
12/176 – Kupac
Ezúttal nem a macska vert fel, de ha amúgy is felébredtem az éccaka közepén, nesztek a vasárnapi galéria. (Vannak a gyűjteményben a múlt hétről való fotók is, bevallom. Ez a hét egy kupac trágya volt.)
12/175 – Gyakorol
Még mindig ez a végem fest jobban. Na akkor most haza, aztán szépen bele abba a stabil oldalfekvésbe, amit már olyan jól begyakoroltam az elmúlt két napban.
12/174 – Laokoón
Ezt csak azért teszem ide, hogy lássátok, megvagyunk. A látszat ellenére Maci van jobban: még ha úgy is fest, mint akit rossz használati utasítás alapján raktak össze, éppen nagy élvezettel vakarózik.
Én is meg fogok maradni, ne aggódjatok, most már csak bamba vagyok, taknyos, és minden, amit csinálok, dupla annyi időbe kerül, de azért tegnap főztem magamnak vacsorát, ma sütök magamnak kenyeret, szóval ha lassan is, de haladok.
Azt még mindig nem egészen látom magam előtt, hogyan fogok holnap 10×45 percet pofázni, de ezért aggódjon a holnapi önmagam, a mai inkább főz most még egy kanna teát.
12/173 – Aligha
Na, pünkt itt fogom a mai napot hirtelen jött takonykórban fogom végigfetrengeni. Most is csak teáért mászom el, aztán vissza ide bele.
Oké, fetrenghetnék rosszabb díszletek között is, de ez kevéssé vigasztal, miközben épp szisztematikusan fogyasztom a papírzsepiket. Hálistennek van itthon elég. Viszont nagyon remélem, hogy az éppen forgalomban lévő göthök közül egy gyors lejáratút kaptam el, mert a mai óráimat tudom ugyan pótolni (bár nem könnyen), a szombati 10×45-öt viszont aligha.
12/172 – Rinocérosz
A mai sem lesz egy jó nap, sőt, a szokásos “túlélésre játszunk, bébi” napokhoz képest is rosszabb lesz. Olyan ügyekben kell balhéznom a fejem fölé oktrojált egyedekkel, amikben valójában én is csak egy bizonyos határig vagyok kompetens, de a “vita”partner egyáltalán nem, és én ezt egyáltalán nehemahakarom, de muszáj.
Drukkoljatok nekem, hogy ne vigyen el az agyvérzés, miközben megpróbálok érvelni olyanokkal szemben, akiknek vastagabb bőre van, mint egy rinocérosznak.
Közben meg Esztergomban ma mínusz tíz fokról fog felmelegedni (talán) nulláig, ez a tél is abbahagyhatná.
12/171 – Lemente
Onnan látszik, hogy hosszabbodnak a nappalok, hogy éppen akkor értem haza, amikor a nap lemente magát.
A fotó nyilván az elvárható minőséget nyújtja, amire a fényviszonyok lehetőséget adnak. Én is az elvárható minőséget nyújtom, amit az életkörülményeim (hajnali felkuvik, visszaalvás helyett fetrengés, tancsitancsi, e-mailek tömegei és a mintatantervvel való birkózás, majd értekezlet, utána pedig laposkúszásban haza) lehetőséget nyújtanak. Bár a számat a biztonság kedvéért kirúzsoztam a fotóhoz, ne ijedjetek meg nagyon attól, mennyire le vagyok rottyanva.
12/170 – Hatékony
Van egy mém, ami aszongya, “most megfésülködöm, hogy szép legyek, mikor elvisz az agyvérzés”. Nos, én fodrásznál voltam, ami állítólag még hatékonyabb.
Háát, nem is tudom.
Minden nap más - mindennap más 