Mostam, takarítottam, főzök (kicsaptam egy csirkét a CrockPotban a teraszra, no), elláttam reggelivel a kölcsöngyereket meg magamat, leboltoltam vele a filctollak igazságos újraosztását (ez nagyon fontos volt), és most lerogytam egy percre a teraszon ebben a vibráló csütörtök délben, ahol már pihegni sincs igazán energia, de mindjárt pörögni kell tovább.
Nem szeretem én ezt a hőséget, nemnemnem.
A kreativitásom mindenkori mélypontján vagyok, úgyhogy minden kis lépést sikernek könyvelek el – például azt, hogy (úgy két és fél év után) újra elővettem a házigyártott Vajda Lajos kifestőket.
A pohár mindig vagy csordultig tele van, vagy kongóan üres, és marha nehéz elkapni a pillanatot, amikor bekövetkezik az átmenet a két állapot között. Galéria!
Mivel úgy festett, hogy normalizálódik az áramügyi helyzet, ma reggel feltekercseltem az összes tyúkbelet a lakásban.* Na hát ehhez képest az elmúlt fél óra azzal telt, hogy háromperces ritmusokban váltogatja egymást a totális áramszünet (minden fázison) és a teljes díszkivilágítás, a kettő közötti átmenetek meg tele vannak gépi csipogással, ahogy újraindul a wifi, a riasztó, a napelem konvektora meg a két nyomtató.
Fuck the system, elmentem bótba.
* Apósom egyébként, aki még az enyémnél is hülyébb cirkadián ritmusban él, már nekilátott tegnap az éjjel folyamán a tekercselésnek. Erre onnan jöttem rá, hogy azt a madzagot, amin a hűtőm meg a wifink élt, már kihúzta valamikor egy olyan időpontban, amikor én nem voltam eszméleten. Vissza persze nem dugott semmit sehová, de nekem lenni dedukszijo nevű szupererőm, úgyhogy röpke negyed óra alatt sikerült rájönnöm, vajon miért lehet, hogy a kávéfőző működik, a hűtő meg a wifi viszont nem. Pacsit nekem.
Apósom további tyúkbelek segítségével forgalomba állította a routert is, mert még mindig csak egy fázison van áram a házban. Megjegyzem, amilyen munkaügyi leveleket kapok, jobb lett volna, ha nem teszi.
Maci viszont, mint látható, jól van. Legalább egyvalaki legyen jól, a mindenségit neki.
Tegnap akkora vihar döngött keresztül rajtunk, hogy a ház felében még mindig nincs áram (a villamos vezetékünk az építészet csodája, három fázis két különböző hálózati trafón, örömbódottá), úgyhogy a hűtőszekrényem a mosókonyhából felvezetett hosszabbítón dödörög, az internetem meg sehogyse, ugyanis a router a hiányzó hálózati részben van, és én azt már nem költöztetem sehová, apósom már kiszedte és a padlóra pakolta a mikrót, hogy a beépített hűtő konnektorjához odaférjen. Az is kétesélyes, lesz-e egyáltalán internet, ha már lesz áram, mert az internetkábelt kicsit megtépte a vihar (meg a mályvák is lefeküdtek a földre anyósom futóbabjaival egyetemben, de tényleg megúsztuk ennyivel), szóval ha esetleg leeesnék a föld színéről, akkor tudjátok, hogy mi történt.
Most éppen amúgy Esztergomban vagyok, mert bejöttem aláírni izéket, de mindjárt megyek is vissza, hejh.
Majd még látjuk egymást.
Most éppen csepeg valami az égből (esőnek nem mondanám), de ez a hét összességében egy nagy rekkenet volt.
Mivel a délelőttöt megint végigmelóztam (tantárgyleírások! miért még mindig tantárgyleírások!), most jutifalatként elmegyek és renováltatpom a pipirost. Plusz hajvágás.
Marhára rám fér.
Az ott a kosárban a takaró, amit éppen horgolok. Megadom én a módját, hehh.
Kánikula minden mennyiségben, Szentendre színei, a szezon utolsó spárgavacsorája, egy gyarapodó horgolt takaró, nekivadult loncok és mályvák, az idei nyár első körömlakkja az alsó végemen, meg persze Mackó egyszerű és ártatlan örömei. Galéria!
Ilyenkor szokták kérdezni tőlem, hogy most már ugye jobban vagy?
Most őszintén, mitől lennék jobban? Változott valami? Mármint azt leszámítva, hogy ezúttal karmok is vannak a combomban?
Annyi dolgom lenne, mint égen a csillag, és szarul is vagyok, és dögmeleg is van, és folyton vissza kell fognom magam, hogy ne kezdjek bőgicsélni az önsajnálattól.
Úgyhogy inkább kiültem ide takarót horgolni. Olcsóbb, mint a terápia, és a végén még eredménye is kézzelfoghatóan van.
Tegnap délelőtt ocsmányul megfájdult a fejem, pedig nem szokása, és azóta se hagyta abba, bár csillapodott kissé. Ez persze nem változtat azon, hogy ma is vár a bánya meg a szokásos adminisztratív kőfejtés.
Mármint a nap. Ennek örömére tegnap Ivan Dan ünnepe volt a faluban, és én le is csámborogtam megnézni a szokásos mécses-installációkat. Mondanám, hogy szép lezárás volt a héthez, de még nem ért véget, ma például elmegyek évzáró Te Deumra is, mert nekem már úgyis mindegy. Galéria!
Én istenbizony szívesen szórakoztatnálak titeket a nagyon izgalmas életemmel, de sajna, ma is itt vagyunk.
Tegnap végül összeciheltem magam, elmentem bulizni, aztán annyira belejöttem a dologba, hogy éjjel kettőre kódoctam haza. A mai napot ennélfogva fetrengőnapnak nyilvánítottam, és higgyétek el, én aztán tényleg megadom a módját.
Mindemellett ma van a Múzeumok Éjszakája meg az Ivan Dan, úgyhogy ha besötétedett, mégiscsak elporoszkálok megnézni, mi történik a városban. Egy kis szerencsével ezúttal nem hajnali kettőre érek haza, én bulibaronessz.
Ma este, ahogy anyám mondaná, mondén programom lesz. Lenne. Lesz. A sütit már megsütöttem, a söröket behűtöttem (batyubál lesz), de most egyszerűen nem bírok megmozdulni.
Üssön már agyon valaki, könyörgöm, az mindenkinek előnyös végkifejlet lenne.
Államvizsga-napra általában a következő időjárási opciókat tartogatja a zuniverzum: a) fülledt meleg, b) zuhogó eső, c) mindkettő.
Cé, cé, céééé.
 | mák - Szaporulat a szekrényben… |
 | Vég Anett - Szaporulat a szekrényben… |
| mák - 13/148 – Ovi |
 | magyaroramegminden - 13/148 – Ovi |
| magyaroramegminden - Jóleső Január 2026/21 –… |
Minden nap más - mindennap más 