Hé, cica, fel kéne állnom innen, mert az a kábé kilencven javítandó dolgozat egyre szemrehányóbban köszörüli a torkát a hátizsákban.
újracucc kategória bejegyzései
12/282 – Teljes(ít)
A pünkösdi hétvégére az volt az egyik előjelzésem, hogy majd fetrengeni fogunk a hülye kiscicámmal. Ha mást nem is, ezt a programpontot teljesíteni fogjuk.
12/281 – Pünközsd
Újabb hajtós hét végére értünk, és nekem ugyan továbbra is van egy kupac munkaügyi tennivalóm meg kábé kilencven javítandó dolgozatom, de a pünközsdöt csakazértis megtartom most: fetrengőórákat tervezek a hülye kiscicámmal, némi meghitt időt Erikkel, és mindenképpen valami eská-posztot is ide, mert azok mostanság úgy elmaradtak, mint a borravaló. Galéria!
12/279 – Rekken
Nyilvánvalóan akkor kellett volna befognom a lepcses pofámat, amikor három héttel ezelőtt amiatt nyafogtam, hogy fázom. Ehelyett mehetek most hétszáz fokos rekkenőben vizsgáztatni. Meg holnap is.
12/277 – Framboise
Nálunk felsőoktatási (és más oktatási) kadávereknél még az se biztos, hogy a látszatra nagyonis dolce far niente tényleg az-e, vagy az illető közben éppen a tegnap írott dolgozatokat javítja, valamint szakdolgozati bírálatokat próbál összeácsolni.
Azt mindenesetre már most eldöntöttem, hogy az államvizsga drukkját levezető elnökként többek között azzal fogom oldani, hogy egy adott ponton megkérem Kispipi vizsgázót, mutassa be nekünk a szakdolgozatát.
Ne aggódjatok, ha nem értitek, köröttem a dolgok meglehetősen érthetetlenek mostanság, és ha esetleg véletlenül érthetőek, akkor is kemény munkámba kerül, hogy eléggé viccesek legyenek a blogom látogatói számára. Ma megpróbáltam emberformába pofozni magam, ennek örömére pedig ráejtettem a körömlakkos ecsetet az egyik pöttyöskémre. A körömlakk Framboise Intense fantázianévre hallgat, vagyis durván málnaszínű, a pöttyöske viszont (nem ez a pöttyöske) világoskék.
Nem vagyok optimista a következmények tekintetében.
12/275 – Hasonló
A maihoz hasonló napok azok, amikor jobban teszem, ha beküldöm a helyettest.
Kettőnk közül ezúttal is ő néz ki jobban, nem vitás. Jobban is érzi magát, ami azt illeti.
12/274 – Pozíció
Amikor éppen nem rohangál az ember, akkor az oldalán fekszik, és próbál annyi puha meg színes meg jóízű dolgot bezsákolni mindkét lehetséges pozícióhoz, amennyit csak lehet. Galéria!
12/266 – Programajánlat
Maci programajánlata a mai napra. Nahát, nekem is pont ezek a terveim.
12/265 – Spenót
A mai napomat itthon maszogtam volna végig, de megérkeztek a csomagautomatába a ruhákok, amiket borzasztó félreértésből kifolyólag rendeltem nyárra. Mármint az volt a félreértés, hogy mire megjönnek, nyár lesz, nem pedig tizenkét fok és szemerkélő eső.
Na sebaj, legalább vettem útközben puha péksütiket is, mert a húgomnak újabban foxabályzója van, és ez folytonos újratervezéseket igényel kajafronton, tegnap például a Partedli nevű kifőzdébe mentünk fasírtért és spenótfőzelékért ahelyett, hogy igazi fatüzelésű kemencében sült pinsát ettünk volna a Gatto Rossóban, ma pedig valószínűleg egy nagy bödön kókuszos édeskrumplilevest fogok előállítani vacsorára, mire ideérkezik.
Mindezek miatt én ugyan kimentem a házból, de az alábbinál jobb és teljesebb fotót nem kaptok rólam, mert minden holmit ismertek, ami rajtam van, ráadásul továbbra is szolidan taknyolok, és igazán nem megyek élményszámba.
12/264 – Scriptorium
Ezúttal ismét Esztergom felé döngetek, ráadásul a húgom is ott csücsül éppen a Scriptorium konferencián, e néven a nyolcadikon, én viszont egy őszi mesterkurzust próbálok éppen összerántani vele, amihez kell a húgom, a rendezvényszervezőnk, egy olyan időpont, amikor éppen mindketten ráérnek, plusz én is, de én leginkább csak a közvetítő szerepében.
Mindeközben pedig meglehetőst dúsan folyik orromból a takny, pedig tegnap anyámmal még egy-egy bazi nagy kübli pho levest is megettünk, de a szervezetem elég félreérthetetlen módon közli a véleményét, hogy ideje már leállni a rohangálással.
Majd.
12/262 – Dies, dia
Ez a Dies Academicus nevű izé idén is pont úgy hiányzik nekem, mint szar a zsebbe, de ezúttal még csak nem is Tanszéki Delegált vagyok, hanem Tanszéki Vezető, hogy vinné el a nyehőce.
Mintegy mellesleg ma van a 25. házassági évfordulóm is. Csodálatos.
12/261 – Positano
Elméletben vizsgaidőszak van, a gyakorlatban viszont ma is hatkor indultam oviba.
Az éjjel amúgy azt álmodtam, hogy egy buszon vagyok, ami éppen egy soksávos autópályán halad egy dugóhúzószerű felül- meg aluljárós nagy forgalmi elosztóban vagy hogy híják ezeket. Este van, a lábamnál van egy ismeretlen szürke-sárga kis hátizsák, ami viszont minden bizonnyal az enyém. Egészen biztos vagyok abban is, hogy félálomban szállhattam fel erre a buszra, mert csak arra emlékszem, hogy megyek valahová, de gőzöm sincs, merre. A zsebemben van egy elkenődött buszjegy, amin azt írja, hogy végállomás Positano, de abban is biztos vagyok, hogy ez nem a jelenlegi utazás jegye, hanem csak a zsebemben maradt valamikor.
Valahogy az egész annyira magától értetődő volt a teljes abszurditásban neki bele, mint Alain Robbe-Grillet Útvesztője, amiben a pofa amnéziásan kering az ismeretlen városban, meg kell keresnie egy utcát, aminek nem emlékszik a nevére, a sajátjára se, és ugyan van rajta egy katonaköpeny századjelzésekkel meg minden bumszlival, de tudja, hogy az nem az övé.
12/260 – Éppen
Ezt a hetet is végigrohangáltam, miközben folyton a fejem fölött lógott az eső lába. Ha megengedhetném magamnak azt a luxust, most valószínűleg megbetegednék, de kénytelen vagyok beérni annyival, hogy amikor itthon vagyok éppen, akkor csak alszom meg eszem, egyébként továbbra is rohangálni fogok, mint a mérgezett egér. Legalább az ágyneműmet viszont le kéne cserélnem, de valaki mindig ott fekszik benne – vagy én, vagy Maci, vagy mind a ketten.
12/259 – Sugárzó
Nekem mára sok mindenféle tervem lett volna, de egyelőre itt hevergélünk Piftukával a káoszban, és beüzemeltem ehhez a hősugárzót is, mert fáááázom.
12/258 – Belül
Nagyon-nagyon fázom, nem csak kívül, de belül is, hiába süt a nap. De attól persze megyek tanítani.
12/254 – Kolbászol
Amióta megjósoltam, hogy innentől a meleg miatt fogok nyígni októberig, olyan barátságos koratavaszi időjárás lett, hogy folyvást fázom.
TöketlenBoci valószínűleg nem fázik, de ő meg folyvást körülöttem kolbászol, nédda.
12/252 – Nekem-új
Na vajon hová megyek, vajon hová.
Az én ruhatárammal meglehetősen nehezített feladat megállapítani, hogy az éppen felvett holmiban mi az, ami nekem-új, de én nagylelkű vagyok, és segítek: ezt a ruhát még nem láthattátok eddig. A héten turkálóban voltam, kétszer is. A cuccok java még mosóban van, de ha minden jól megy, még ma be tudom mutatni a zsákmányaimat, stay tuned.
12/249 – Seper
Én már megint úgy nézek ki, mint amit a komód alól sepertek ki a macskaszőrrel, nem is érzem magam különbül, pedig a hajam is megmostam, és most már kálcium-magnézium-D3 izét is szedek erre a rühes (peri)menopauzára. Az agyamnak viszont nem segít, ma éjjel például arra ébredtem egyszer, hogy éppen horkantgatva röhögök valamin. Emlékeim szerint akkor éppen egy madár- és lepke-rezervátumban jártam álmomban, ami tele volt hülyén kinéző dizájnbútorokkal, mind rózsaszínben. Igazán nem tudom, mit találhattam ezen végtelenül viccesnek.
A mai egyik órámra azt ígértem a diákoknak, hogy kimegyünk a kertbe ordítozni, de dézsából zuhog, úgyhogy fogalmam sincs, mit fogok csinálni.
12/248 – Háromnegyed
Mármint háromnegyed hat. Akkor készült ez a fotó, úgy is nézek ki rajta.
Minden nap más - mindennap más 