RSS

tél kategória bejegyzései

Adventi dekkolás 7. – Fürdőpucu

07 dec

Jobb helyeken ez szóra se lenne érdemes, de kitakarítottam a fürdőszobámat!

Ja, persze, fényfüzér. Meg mécses.

Nyugi, nem csak ebben a mélysötétben merem megmutatni.

Ha még emlékeztek a múltkori felvonásra, Poci azóta új budit kapott, mert ő továbbra is jó kis albérlő, és megtartom. (Ezzel amúgy Maci érkezése óta vannak apró gondok, mert Maci irtó lazán kezeli az enyém-tied-másé fogalmát, de még eddig egyikük se szart minket arcon, szóval a helyzet nem teljesen tragikus. Az énbudim-tebudid relációkat mindenesetre elfelejthetjük, mióta ez a hippi bevette magát a lakásba.)

A kád környéke is ki van pucolva, hell yeah.

A komód meg a szennyestartó között a szobainas látható, amiről még februárban megérdeklődtem, szerintetek milyenre fessem, de aztán beütött a szopornyica meg minden, úgyhogy végül zöld lett, mint a padló.

Következő állomásunk a fürdőszobai felújítós munkálatokban ez a kissszekrény lesz,

azki korábban éjjeliszekrény volt a hálószobában, de azóta ott mindenfélék történtek, amikről az a gyanúm, be se számoltam.

Na majd. Ha megérjük.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/12/07 hüvelyk advent, újracucc, eská, otthoncsücsü, tél

 

8/98 – Susnyás

07 dec

Ez a szorgalmi időszak utolsó hete, de persze az idei év bolondokházájában ez is olyasmi, ami nem oszt, nem szoroz, meló az van dosztig és folyamatosan, tehát úgy fogunk átcsúszni a vizsgaidőszakba, hogy én továbbra is ott kopácsolom Lénát a futonon, mint az előző hetekben is szinte mindennap. (Ne tessék félrehallani, Léna a laptop.)

Annyiban viszont mindenképpen tartom magam a hagyományokhoz, hogy ma is elsiránkoztam magam, mint tavaly (meg tavalyelőtt meg mégazelőtt), ugyan miért tettem decemberre vizsgákat ahelyett, hogy a jövő hetet jinglebellsszel tölthettem volna. És ma is, mint tavaly (meg azelőtt stb.) megnéztem a vizsgajelentkezéseket, aztán ugyanazt láttam, mégpedig hogy a diákjaim kábé nyolcvan százaléka a decemberi vizsgaidőpontokra jelentkezett fel, tehát végső soron jól tettem ezt, bár továbbra is brr, és ezúttal még az Unipollal is meg kell vívnom harcaimat.

Ma viszont éppen nincs távtancsi, úgyhogy ideje lenne némi rendet vágnom a susnyásban, a lakás ugyanis olyan derűsen fut elfele, mintha egy tök normális időszakot élnénk, nem ezt az idiótát. Úgyhogy uccuneki robbantott hajammal és többszörösen renovált ősöreg nyafogóruhámmal egyetemben, takarítás.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/12/07 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tél

 

8/97 – Zserbó

06 dec

A hajam mosás után úgy felrobbant, hogy végképp nem merném sapka nélkül megmutatni a fejem, konkrétan úgy festek, mint egy szénaboglya és egy puli bűnös szerelmének gyümölcse.

Hajvágás lesz ebből, akárki meglássa, ezekben a szopornyicás időkben meg az a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy én magam leszek az a papírvágó ollóval.

Az advent örömére megint lekószáltunk a piacig, úgyhogy hoztam nektek nézegetni templomot,

idegen cicát egy idegen ablakból,

meg egy tányér sütit.

Az Úr áldja meg a vásáros sütisütőket, akik megküzdenek helyettem a zserbóval, mert ha van süti, aminél meghúzom a határt, ez az. A búbánat se fog végtelen sokat szopni valamivel, aminek kapcsán amúgy az a várható reakció, hogy a fogyasztók érzelmesen visszarévednek gyermekkoruk zserbóira, hajh, mennyivel jobbak voltak azok, hajh.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/12/06 hüvelyk advent, ajándék, újracucc, eská, tél

 

Adventi dekkolás 6. – Tradíció

06 dec

Pont ma van a húszéves évfordulója annak, hogy lejöttem reggel a nappaliba félig még alva és csipásan azzal, hogy “káávéééét”, aztán észrevettem, hogy résnyire van a teraszajtó, és mikor becsuktam, azt is, hogy egy ujjnyi vastag átfúrt lyuk van a kilincs alatt. Mondanom se kell, onnantól már nem kellett nekem kávé.

Nem mintha olyan sok mindent tudtak volna elvinni a betörők, még fél éve sem volt, hogy véglegesen idehurcolkodtunk. Ugyan már túlvoltunk a legeslegkezdet szakaszán, amikor a lakás komplett berendezése úgy festett, hogy a konyhában ott volt a beépített bútor (tokkal-vonóval, hűtővel-sütővel-mosogatógéppel), valamint a hálószobában egy ikeás duplaágy, de attól még piszok messze, mint most vagyunk, hogy mozdulni se lehet a sok lomtól. Hálistennek nem voltak bonyolult lelkek, ékszerre mentek meg készpénzre, és azokból nem volt itthon sok (most sincs), de még a helyszínelő rendőr is kényelmetlenül érezte magát attól, amikor megkérdezte, tudok-e fotót mutatni a háromsoros gyöngy nyakláncról aranysodronyon, ami ebből a bordó ékszeres dobozból hiányzik, állítólag, én meg szó nélkül felcsaptam neki az esküvői albumot.

Nem került meg az elvitt cuccokból semmi, naná hogy nem, valahol egy orgazda valószínűleg lefitymálta kicsit a kétféle aranyból készült art deco karkötőt, amit Mamától kaptam úgyszintén az esküvőmre, aztán adott érte pár gombot a betörőnek. Mi viszont ezután néhány évig azzal “ünnepeltük meg” az évfordulót, hogy december 5-én rituálisan megágyaztunk magunknak a nappaliban, és itt aludtunk, aztán ez elmúlt. Innentől kezdve lett a hálószobai ágyneműtartó állandó berendezési eleme egy kisbalta, és ez ugyan nem múlt el, de leginkább azért, mert olyan mindegy, hol tartjuk, így meg legalább pontosan tudjuk, hol van.

Mindent összevéve viszont a legsúlyosabb következménye az lett az egésznek, hogy ebben a házban soha senki nem pucolta ki a cipőjét, hogy az ablakba tegye, és nem készített ki tejecskét meg sütikét a Mikulásnak, mert vannak dolgok, amik nem évülnek el. Mi abban az évben egyáltalán nem voltunk rossz gyerekek, és igazán nem érdemeltük meg, hogy a krampuszokat küldje maga helyett, úgyhogy, amilyen a mosdó, olyan a törölköző, nix neked sütike meg tejecske, te dagadt, előítéletes, besurranó szemétláda.

(Ha csizmát nem is teszünk az ablakpárkányra, tomtékat igen. Poci nem bántotta őket tavaly meg tavalyelőtt, úgyhogy most Macin a sor, érdeklődve várjuk a fejleményeket.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/12/06 hüvelyk advent, ajándék, blabla, eská, tél

 

Adventi dekkolás 5. – Fény és illat

05 dec

Ki a kicsit nem becsüli, az a sokat nem érdemli, avagy a legparányibb is lehet elbűvölőőőő.

(Lassan mi leszünk az a ház, ahol még a macskák füléről is fényfüzér lóg.)

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/12/05 hüvelyk advent, ajándék, eská, otthoncsücsü, tél

 

8/96 – Lézer

05 dec

Ma már jobb, ha egy pöttyel is. Igaz, hogy a reggelt zh-javítással kezdtem, zh-íratással folytattam, aztán visszatértem a zh-javításhoz, de utána összeraktam magam embernek, és elmentünk hetibevásárolni. A nevetséges nyilván az, hogy ezzel a túlnyomórészt onlány és hómofiszos életünkkel akár azt is meg lehetett volna oldani, hogy (vegyük) szerda délután kettőkor menjünk hetibevásárolni, de persze nem tudtuk megcsinálni, mert folyton el vagyunk havazva mind a ketten, bár főként a RK.

Apropó pötty: vannak macskák, akik megvadulnak a lézerpointerért, és vannak, akik nem értik a dolgot. Nálunk, mint a mellékelt ábra mutatja, most már mind a kettőből akad mutatóba.

Minden eddigi macskánk teljesen analóg volt, csörgős labdákat akart meg cipőfűzőt, Maci ezzel szemben a modern kor gyermeke. Van képem arról is, amikor azon kaptam rajta, hogy Lénát bűvöli. (Elnézést a homályosságért, irgalmatlanul röhögtem fotózás közben.)

Summa summárum, a muszikák aranyosak, a zh-k meg vannak íratva és ki vannak javítva (kicsit tikkel a szemem ezektől a szerkezetektől, de arra már nincs bennem késztetés, hogy átírjam), hetibevásárlás letudva, most pedig… most pedig hétvégét tartok.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/12/05 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tél, ősz

 

8/95 – Summa

04 dec

Egyetlen képben az életem.

Az egyetlen, amiben bízhatok, a jövő. Mit ne mondjak, jól kinézünk, ha ez az egyetlen.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/12/04 hüvelyk eská, macs, otthoncsücsü, tél

 

8/94 – Hócipő

03 dec

Na kábé mostanra lett tele a hócipőm ezzel az egésszel. A munkámból eddigre tényleg nem maradt semmi, amiért szeretem csinálni, cserébe egyre több az olyan feladat, amit általában azért visel el az ember, mert tudja, hogy az a szükséges rossz cserébe a jó részekért. Ma este nyolctól például egy kilencven perces értekezleten kell részt vennem, és én azokat élőben, délben is utálom, hát még monitoron keresztül és este.

Amikor reggel íígy nézett ki az ég,

én már töltögetni való anyagokat irkáltam a diákoknak, aztán mire végeztem-forma velük, csak a móka kedvéért bepuszilt ez a ma esti értekezlet. Könyörgöm, tessék már felfogni, pandémia van, és átkozottul nem az az időszak, amikor a legjobb ötlet nemhogy úgy tenni, mintha nem történt volna semmi, hanem még ráadásul ki is használni az egészet némi pluszban bevezetett hisztérikus nyüzsgésre. Úgyis otthon vagy nyolctól, nem? Akkor nesze neked egy púp értekezlet.

Nekem most nyugira lenne szükségem meg puha cicákra, illatos mécsesekre meg karácsonyi készülődésre, nem pedig arra, hogy még nagyobb sebességre kapcsoljon a bolondvonat. A falvédőmet pedig ki fogja megcsinálni helyettem, he?

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/12/03 hüvelyk ajándék, újracucc, blabla, eská, otthoncsücsü, tél

 

Adventi dekkolás 2. – Ficnik, sorakozó!

02 dec

(Holnaptól beüzemelem a fényképállványt, hátha az segít. Addig elnézést, ez van. Minél inkább tél van, és minél nagyobb beltéri izéket fotózom, annál homályosabb lesz a végeredmény.)

Mielőtt bármi kreatívba belefeledkezhetnék, előbb tudnom kell, egyáltalán mim van, azzal kapcsolatban pedig, bevallom, már rég elvesztettem a fonalat.

Merthogy én már évek óta csak hajigálok erre mindenfélét.

Az ott valahol alatta egy naagy kosár. Eredetileg csak a nagyobbacska polármaradványokat hajigáltam bele, aztán rá (van amúgy két minificnis zacskóm is), de aztán belekeveredtek más maradványok is, és néha kihúztam belőle egyet-mást, de azt már rég nem tudtam, mi van az alján.

Mély lélegzet, kiborít.

Félelmetes.

Attól sem lett kevésbé félelmetes, amikor színek szerint szétszortíroztam az összest.

Mikor szereztem be én ennyiféle színű polárt?… Ja, persze, az elmúlt tizenöt évben. No de így már kezelhető, halleluja.

Huh, de örülök, hogy ez megvan.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/12/02 hüvelyk advent, eská, otthoncsücsü, tél

 

8/93 – Közös alap

02 dec

Ma megest konzultációt tartok az érdeklődők számára – nyilván a gyivákok is “haggyábékén” állapotban vannak, de a szabál az szabál. Ennek tiszteletére felvettem egy olyan régi kötényruhát, amire ti már talán nem is emlékeztek. Ha zsebe is volna, maga lenne az ideális örökdarab. No, majd megpróbálok legyártani belőle egy replikát. Valamikor.

Ebben az életben, amikor az ember csak derékig látszik, engem nem ismerők számára talán poénos lenne, hogy a tanár néni felemás zokniban és tarka tornacipőben nyomja, de ezek a diákok ismernek engem, mint a rossz pénzt, és amúgy tanítani is a legteljesebb lelki nyugalommal járok effélékben.

Macskai híreink ezúttal az “ellenségem ellensége a barátom” témakörben folynak, és igazán hálásak lehetünk Picurnak, aki továbbra is meg- megjelenik a teraszon sárga nyakörvecskéjében, bezabálja a vendégeknek félretett papit, valamint közös utálati alapot nyújt a mi szőrös terroristáinknak.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/12/02 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tél, ősz

 

Adventi dekkolás 1. – Csiriz és fény

01 dec

A beaucaire-i pékek valószínűleg elsírnák magukat, de az eredmény egyre ehetőbb.

Igaz, ezt nem lehetett előre látni, tegnap például az öregtészta sunyin felnyomta a doboz tetejét, és el akarta foglalni a konyhapultot, úgyhogy káromkodva adagoltam át egy nagyobb dobozba. Még ma reggel is úgy nézett ki, mintha a nyolcadik utas hagyta volna maga után.

A lakásban még nem volt idő meg enerzsia nagyobb tatárdúlásra (különben is, a falvédő ügyében megkutyáltam magam, hogy addig nem cserélem le, amíg nincs kész az új, úgyhogy pesszimistább olvasatban ez jövőre is itt lesz a falon), de fellőttem a fényzet nagyját.

A képen amúgy a kupiba belerejtettünk egy Repülő Kutatót meg két macskát. Tényleg ott vannak, no.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/12/01 hüvelyk advent, újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tél

 

8/92 – Zengeráj

01 dec

Reggel arra ébredtem, hogy “Ki-ki-kukorékol már a kakas, hajnal akar lenni”. A baj, hogy ez a fejemben szólt, úgyhogy azóta is keményen dolgozom azon, kihajtsam belőle.

Hogy egy kis magyarázatot adjak hozzá, ez egy ismeretes collegiumi műdal kezdete, és figyelembe véve az elitképzés főlegvárának generációról generációra hagyományozódó dalkincsét, épp olyan, amilyenre számíthattok egy csomó összezárt, kanos századeleji fiúegyetemistától. Van egy cserkész meg egy obszcén variációja, plusz még elöl cserkész, hátul obszcén és fordítva, szóval izé. Nekem fél egytől konzultációm van gyivákokkal a Teamsen, és ugyan a jelen ifjai nagyrészt kötőszóként alkalmazzák a bazmeget, de azért mégiscsak, na.

Ha nem sikerül fél egyig kikergetnem a cserkészeket meg az obszcénokat, a végén még arról fogok dalolni a gyivákoknak, hogy zingi-zongoráznak a kipi-kuplerájban, és ugyan már mindannyiunknak átkozottul majdnem-félév-vége-van, de azért akad, ami mégiscsak túlzás.

Közben az uccánk népe is nekilátott dekkolni a csarnokot, ott ahajt ezen a képen középen-alul, kicsit jobbra egy adventi uccadekor látható. Én ugyan nem egészen aranyozott ördögszarvakkal képzelem el az adventet, de idén, asszem, ez is belefér.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/12/01 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tél, ősz

 

Adventi dekkolás, 0.

30 nov

Ma láttam egy olyat, hogy “dekkold a csarnokokat!”, aztán csak néztem hülyén, amíg le nem esett, hogy az automata fordító mindössze ennyit tudott kezdeni a “deck the halls” kifejezéssel. (Angolul nem tudóknak: ez nagyjából annyit tesz, hogy csicsázd ki a lakásod karácsonyra.)

A mai nap már eleve a bamba bámulások, hülye nézések és más effélék napja volt. Roppant komoly munkával megírtam például a diákjaimnak négy levelet, előjegyzési naptárt is használtam hozzájuk, aztán persze kiderült, hogy szerda helyett keddet mondtam, péntek helyett meg szombatot, ami nyilván azt jelenti, hogy általánosságban meg csütörtököt. Hálistennek a diákjaimnak több esze van nálam, és rákérdeztek, jól értik-e, hogy mit akartam írni, amikor ahelyett hülyeségeket írtam, én pedig megnyugtattam őket, hogy jól. A tűzdelt paidagógosz néninek annyi esze van mostanság, mint egy vödör lepkének.

Mindezek után talán nem meglepő, hogy mostanra teljesen bedühödtem magamra, hogy merrefelé támolygok éppen, eszemsemmi, kreativitásomsemmi, oszt a lakásom is fut elfele. Ez így nem maradhat. Úgyhogy szent esküvést tettem, és ezt gyorsan el is mondom nektek, mert így nagyobb szégyen, ha esetleg ezzel is csütörtököt mondok.

Szóval: én alulírott hülyebogyó ezúton fogadom, hogy mostantól huszonnégy napon keresztül minden napon csinálok valami olyat, ami talán nem kötődik szorosan az adventhez, de alkotó- vagy rendező- vagy bármi efféle tevékenységnek minősül, legyen az kenyér vagy díszkoszorú vagy végre felfúrni a falra valami izét. És ezt be is blogolom. Uff.

Időm persze nem nagyon lesz rá, mert addig még le kell zavarnom egy csomó órát, zárthelyit, vizsgát meg egy tanszéki értekezletet, de ez így most már tarthatatlan, úgyhogy felgyűröm a nyafogóruhám ujját, aztán uccuneki.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/11/30 hüvelyk blabla, eská, tél

 

Intermezzó – Advent első vasárnapja

29 nov

Kicsit csámpás, kicsit felemás, temetői macskákkal, rigókkal, díszkáposztával meg a többi, legkevésbé sem adventi látvánnyal. Azt hiszem, leginkább erre az egész évre hasonlít.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/11/29 hüvelyk eská, galéria, tél, ősz

 

8/90 – Egymondat

29 nov

Ma annyira, de annyira vasárnapot tartok, amennyire ez csak lehetséges, nem nyitom meg a munkahelyi levelezést, nem nyitom meg a Teamset vagy a Neptunt sem (tegnap is konzultációt tartottam meg üzeneteket írogattam), ehelyett kiélvezem az olyan luxusokat, mint lágytojáska nyafogóruhában a kanapén

(az írós-krumplis zsemlét még tegnap sütöttem, reggel kelesztés, konzultáció közben újabb kelesztés, utána sütő, világ csudája, hogy lett belőle bármi is), most pedig letotyogok a piacra, ahol zsibvásár van meg helyi iparművészek, mert rohadtul elegem van a félévből is, az otthoncsücsüből is, meg abból is, hogy ma már advent első vasárnapja, én pedig még mindig ott ragadtam valahol az őszben,

úgyhogy ma bosszúból felöltözöm tarkabarkába, és elmegyek hülyeségeket venni, mert az mégiscsak tarthatatlan, hogy teljesen le van gyalulva az agyam, de annyira, hogy megírok egy komplett blogbejegyzést, és csak a végén jövök rá, hogy egyetlen végtelenbe nyúló mondat lett az egész.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/11/29 hüvelyk újracucc, eská, tél, ősz

 

8/89 – Találkozások

28 nov

Bokától lefelé ősz, bokától felfelé tél, ahajt oldalt pedig a pandémia második hulláma. Múlt pénteken a konferencia miatti idegizgatottságomban, mielőtt véresre rágtam volna a körömágyam, előrántottam a takaróhorgoló pamutfonalakat. Ha továbbra is kitartanak ezek az idegizgatottságok (és sajna nem látom okát, hogy elmúlnának), nem marad felhorgolatlan takarófonal ebben a vircsaftban.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/11/28 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tél, ősz

 

Szaporulat a szekrényben (is) 8/4 – Túlélőcsomag vajmi

13 nov

Tegnap bent voltam influenzaoltásért a székesfőfaluban*, és mivel utoljára valamikor nyáron voltam odabent (nem vicc), összekötöttem a kellemetlent a haszontalannal, vagyis beiktattam néhány beszerzést. Mikor itthon kipakoltam új szerzeményeimet, rövid, de heves röhögőgörcsöt kaptam, mert csak akkor sikerült realizálnom, hogy afféle “túlélőcsomag karanténidőkre” gyűjteménnyel tértem haza. Marha vicces. (Nem, nem az.)

Voálá, itt az összes holmi, amit széles hátamon hazacűgöltem tegnap.

A horgolófonalak, tekintetes bíróság, muszájosak voltak. Talán emlékeztek még rá (egy frászt emlékeztek), hogy tavasszal-nyáron milyen pusztítást végeztem a készletben. Azt azóta sem sikerült pótolni, de most egy kicsikét igen, hála néked, Euroshop.

Vettem ollót meg horgolótüveket is, mert ki tudja, mikor támolygok ismét arrafelé, és ezek, ha nem is számítanak teljességgel fogyóeszköznek, hajlamosak eltűnni a Bűnök Barlangja tájain, ne tudjátok meg, mekkora kupleráj van most ott éppen. Ezenfelül, mivel már vagy két éve nem történt efféle, vettem egy Burdát, mert már azt se tudom, milyenek ezek. Hááát, a régiek jobbak voltak. (A ’97-’05 közötti időszakra gondolok.)

Ezenfelül, úgy fest, tanultam az olaszoktól, akik a második hullám hisztijében a megszokott liszt-olaj-pasta-budipapír beszerzéseken felül hajfestéket is vettek quantum satis. Hajrá, pipiros.

Korpuszom további restaurálására vettem sampont, meg becsámpáztam az Yves Rocher-ba is, akik töretlen derűvel küldik nekem a havi ajánlatos képeslapjaikat.

Gondoltam, kihasználom az akciókat, a testápoló (ezúttal a tél meg a nyuginyugi mián/érdekében egy levendulás-szedrest vettem) meg a hidratáló arcmaszk siralmasan fogyóban volt. Szokás szerint persze nem csak kedvezményeket vágtak hozzám, hanem kis ajándékcsomagot is. Remek.

Ez már egy ideje tervben volt, és valószínűleg igencsak hasznos beszerzés lesz: egy fotóállvány.

Kicsi, viszonylag olcsó, nem is túl erős vagy ügyes, de az én szuperkompakt gépeimhez pont jó lesz, és nekem Terveim vannak.

Mivel úgyse mocorgok sokat odakint, vettem egy bentimocorgós tornacipőt, mert ilyen színben még nem volt. Ha megérjük, jövőre majd odakint mocorgok benne. Addig is, nédda, milyen szépen harmonizál a sárga nyafogóruhámmal.

Na és persze az évszak nyomorúságait kivédendő kellett valami, ami fényes meg illatos, úgyhogy gyerünk, fényfüzér meg illatgyertya. Ez utóbbi ahogyan a lengyelek elképzelik a skandináv karácsonyt, tavaly már vettem ilyet, és szerintem elég jó elképzelés.

Hát ezt sikerült “sopiznom” tegnap, és mindent összevéve úgy fest a kupac, mint amikor az ember rákészül arra, hogy az orrát is alig dugja majd ki a házból. Talán mert tényleg.

* A munkahelyem organyizálta meg nekünk, és akkora tömegek jelentkeztek rá, hogy ábécésorrendben lettünk beosztva. Jelentem, ez volt életem legelső influenzaoltása, mert eddig mindig úgy voltam vele, hogy bahh, ha bekapom, hát bekapom, szelaví. Idén nyilván az ezzel kapcsolatos hozzáállásom is árnyalódott kicsinyt, ezúttal azt gondoltam, hogy “épp elég baj a szopornyica, még egy influenzát is benyalni, hogy aztán ott keceteljek, éppen mitől vagyok felfordulva, még csak az hiányzik”.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/11/13 hüvelyk ajándék, eská, tél, turkálgat, ősz

 

7/188 – Macera

06 Már

A reggelt ezúttal kivételesen nem azzal kezdtem, hogy “holazsepim”, hanem azzal, hogy “holaférjem”. Amikor én lefeküdtem, ő már igen békésen horkolt, amikor pedig felébredtem hatkor, nem volt sehol, ami nem jellemző. (Jó, na, van úgy, hogy mégis, de ezúttal tudtam, hogy ma nem kell mennie sehová, itthoncsücsü kutatónapja van.) A nyomok (összegyűrt szőnyegek, földre hajított plüssállatok és több más efféle) a földszintre vezettek, ahol a Poci nevű szőrös terrorista üdvözölt további összegyűrt szőnyegek közül, majd a horkolás hangját követve eljutottam a Repülő Kutató hencseréig, ahol végre megtaláltam az elveszett pasit egy pokróc alatt.

Mivel nekem szupererőm a dedukszijo, könnyen ki tudtam találni, hogy itten nálunk valamikor hajnalban buli volt és ereszdelahajamat, amit én természetesen átaludtam. Hja, így fest az, amikor az ember fejére ránőnek a szőrös családtagok – hol van az már, amikor Poci idekerülése után egy hétig az ágyneműtartóban dekkolt, és csak enni, inni meg szarni járt ki onnan! (Na nem mintha hiányozna; rém strapás úgy simogatni egy macskát, hogy két párna, egy téli paplan meg egy kisbalta között heverész az ágyneműtartóban.) A Repülő Kutató amúgy meg is érdemli a hajnali macerálást, mert esténként órákra eltűnik, aztán Idegen Macskák szagát hozza haza magával. Anyósom szerint ugyan Lócit szeretni nem megcsalás, de asszem erről nem konzultált Pocival.

Hát így élünk mi itt ebben a bolondokházában, mókuskáim, házi szőrös maceragéppel meg szomszédba outsource-olt másik szőrös maceragéppel a Macskatartók Kihelyezett Tagozatánál, és szinte biztosan könnyebb lenne az élet, ha a két dögöt egy légtérben lehetne tartani, mert akkor legalább egymást macerálnák, nem minket. Fránya FIV. Lóci persze közben úgyszintén ránőtt a szomszédék nyakára: már randalírozik is, amikor nem kap idejében enni, a múltkor pedig hajnali ötkor költötte fel anyósomat azzal, hogy nincs nyitva a nappaliba vezető ajtó, márpedig ő bele akar ülni a foteljébe, és onnan nézni a rigókat. Ja, már saját fotelje is van, bizony. Egyszer majd azt is lefotózom nektek.

Addig is nesztek egy-egy sztárfotó az archívumból.

Mind a két macskáról, naná hogy.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/03/06 hüvelyk eská, macs, tavasz, tél

 

Eská 7/20 – A struccpolitika következményei

01 Már

Mint tudjuk, nekem rohadt hosszú buszútjaim vannak. Ezek alatt most már nemigen vagyok képes másra, mint hogy zenét hallgassak, az ablakon bámulgassak kifelé, valamint horgoljak. Ha nagyon muszáj, tudok ugyan olvasni meg gépelgetni is, de ahhoz nagyon ott kell lennie a muszájnak: a busz ráz, a betűk pattognak, szemem meg nincs csak kettő, és nagy élvezettel használom őket, amely tevékenységhez a továbbiakban is ragaszkodom.

Az ablakon kinézegetni már nem nyújt sok változatosságot, lassan az összes kutyaólat ismerem azon a negyvenöt kilométeren. Marad a horgolás. Ez utóbbi viszont mostanra olyannyira átszövi az én buszútjaimat, hogy amikor a múltkor az egyik kollegina az okostelefonokról és utazásokról beszélgetett a diákokkal, akkor közölték vele, hogy “MÁK tanárnő viszont horgolni szokott a buszon”. (Mit tehetnék, no, a diákjaim egy része ugyanazon az útvonalon evickél tanulóba és vissza, mint én. A Dunakanyar egy kis falu.)

MÁK tanárnő, bár ezt a diákok nem tudják, tényleg azért horgol, hogy túlélje a rohadt hosszú buszutat, mert amúgy nemigen foglalkozik a végeredménnyel, csak horgol, horgol, meg horgol. Hetvenkét szemmel kezdi, alul egy rövidpálcasor, felül egy rövidpálcasor, középen huszonhét sor marokkói szív, kábé három út oda-vissza, oda-vissza Szentendrétől Esztergomig, kész? kész. Aztán hazaérkezés után oda se tekintve besuvasztja a kész példányt a Kallax polcon a kosárba, következőkor meg kezdi elölről. Nyilván időnként elfogynak a fonalak, és akkor az esztergomi rövidáruboltban gyorsan vesz az ember néhány gombolyaggal, de hát a fonal az ilyen, elfogy.

Ma volt annak a napja, hogy kiborítottam a kosarat. Mamii.

Mamiiiii.

MAMIIIIIII.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2020/03/01 hüvelyk ajándék, eská, tavasz, tél, ősz

 

7/február

29 feb

Szökőnappal együtt is elég fakó-taknyos kis hónap volt ez, de azért egy galériára való tarkabarka bármilyen vacak hónapból kihozható…

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/02/29 hüvelyk eská, galéria, macs, tél

 
← Korábbi bejegyzés
Újabb bejegyzés →