tavasz kategória bejegyzései

Megyek tanítani.

A télből-tavaszba szekrényrendezés ezúttal azt eredményezte, hogy szépen nődögél az “ezt soha többé fel nem veszem” kupac. Egyúttal persze nő az “adjunk neki még egy esélyt, majd azután döntsünk a sorsáról” kupac is, szóval mostanság még a szokásosnál is szedett-vedettebb leszek, bocs.

Ez a szoknya most kapta meg az utolsó esélyét, és a képet elnézve, ő is a selejtezendők közé kerül. Nem elég rövid, nem elég hosszú, túl bő, nincs benne semmi érdekes, ráadásul nemcsak hogy vasalni kell, de felvenni sem szükséges ahhoz, hogy újabb gyűrődéseket szerezzen be magának csak úgy a vállfán fityegve.

Sajnos (nekem sajnos, én szeretem az ilyesféle lábbeliket) a bakancs is az utolsókat rúgja. Még megpróbálkozom a suszterrel, de ugyanazokat a jeleket mutatja, mint a menthetetlennek ítélt csizmám, szóval nem fűzök hozzá nagy reményeket.

Néha teljesen érthetetlen holmikat is varrok magamnak – ezt a roppant előnytelen farmerruhát például nagyjából tizenöt évvel ezelőtt követtem el. Eddig csak lustaságból elrettentő példaként tartottam meg, de most már van róla fotó, amin bármikor kedvemre szörnyülködhetek. Úgyhogy repülni fog, mint a vadlibák.

Takarításhoz és szöveggyártáshoz azért még mára jó lesz.

Ma nagyrészt itthon ülök, és Augeiasz istállójának rám eső részével foglalkozom.

(SK: a kötényruha.)

Hoztam Finnországból magammal néhány takonymanót. Nem túl izmosakat szerencsére, hanem csak amolyan kis nyivászkákat, de azért a mai nap még nem a tavasz, juhé, tavaszról szól, hanem meleg kardigánokról meg sálakról. Valamivel el kell ütni az időt az eredményhirdetésig, hát uccu neki, kirándulás. Reméljük, ezúttal nem nyaklom ki a bokámat.

Holnap viszont majdnem egész nap szabad vagyok, úgyhogy kezdődhet a szekrényben a “hátulsó pár, előre fuss”. Ezt pedig vehetitek fenyegetésnek is…

(SK: a kardigán meg a ruha.)

A legnehezebb úgy öltözni, hogy jó legyen a tíz fokban, az úton, meg otthon a húszban is. Rétegek halomszám.

(Azért az alsószoknyát direkt csak a ti kedvetekért mutatom meg.)

(SK: a ruha meg a sapka.)

Feleim, ma volt az első olyan nap, amikor nem sikerült összegyűjtenem az internetet, a fényképezőgépet, a netbookot és saját magamat ugyanahhoz az asztalhoz.

Megnyugtatásotokra: fel vagyok öltözve. Holnapra képet is mellékelek ehhez a drámai bejelentéshez.

Update: kép mellékelve.

Délelőtt előadások, délután városnézés, este meg valami izé, amit úgy harangoztak be, hogy “Finnish evening in traditional milieu”, tessék meleg ruhát hozni.

Na akkor ezt mind egyszerre. (Addicionális kardigánok és egyéb meleg micsodák a táskámban.)

(SK: mind a két ruha, plusz a figyelemreméltóan bamba arckifejezés.)

Újabb nap Turkuban. A hajam még tart.

(SK: a sapka.)

Jobb képre nem volt időm, feltenni meg még annyi sem, egészen mostanáig…

Ma csak lődörgő- és ismerkedőnapom van, ráadásul meglepetésemre nincs is olyan hideg, mint amilyenre számítottam. Szuper.

(SK: a kardigán meg a sapka.)

Majd előbb-utóbb Turku. Addig talán a hajam is megszárad.

(SK: a kötényruha.)

Az ébrentartós kardigán újból színre lép. Emellé pedig még sokat is fogok beszélni, és gyorsan.

(SK: lényegében minden. Ruha, kardigán, sapka.)

A jelek szerint hiába harcolok ellenük. Hát jó. Ha nem tudsz mit tenni ellene, dőlj hátra, és élvezd.

(SK: a szoknya. Nem a legsikerültebb darabjaim egyike.)

Holnap már végre más kendőt fogok feltenni, hurrá.

(SK: a sapkán a flitterzés.)

Mit ne mondjak, ma sem fotóztam volna magam, ha nincs ez a blog.

(SK: a kötényruha.)

Mázli, hogy ma nem kell mennem sehová, egy egészen kiváló gyomorrontást szedtem össze valahonnét.

(SK: a ruha.)

Nem túl fantáziadús kombináció, de kicsit fázóska vagyok ma, meg úgyis jár még egy esély a melegebb ruháimnak, mielőtt elvonulnak nyári álmot aludni.

Úgyhogy ma ebben indulok sárkányhentelésre.

(SK: a kötényruha és a sapka.)