Ha (teljesen jogosan) azt kérdeznétek tőlem, mi a fenének hordok én olyankor is csizmát, amikor az időjárás egyáltalán nem indokolja, bizony nem lenne rá jó válaszom. Mindig is szerettem a csizmákat meg a bakancsokat meg a tornacsukákat meg a kis spanglis szaladgálós cipőcskéket, a csizmaszezon meg ugyan tényleg végetért, de azért még egy kicsiiit, léccilécci. Szeptemberig úgyis eldugom őket, már legalábbis szándékaim szerint. (Na jó, egy nyári csizma marad.)

Ha viszont (szintén teljesen jogosan) aziránt érdeklődnétek, miért járok ekkora ménkű nagy táskákkal, arra van jó válaszom: mert állandóan rengeteg izé van nálam, ami nem férne bele egy kis retikülbe. Ezúttal például öt szakdolgozatot cűgölök el a rendeltetési helyükre.

(A macska egyébként tegnap este tízkor sértetlenül, de roppant éhesen bedörömbölt a teraszajtón. Gondolom, bezárták véletlenül valahová, és csak akkor szabadult.)