RSS

tavasz kategória bejegyzései

8/257 – Hosszú

A szorgalmi időszak legutolsó hosszú napja, avagy másnéven Az ÁÁÁÁááááÁÁÁÁ.

Amivel tölteném, ha lehetne:

(Igen, az ott a leffentyű, már gyógyulóban.)

Amivel töltöm majd, mert muszáj:

(A dilinyós a pokolban is dilinyós, lásd a munkázó asztalomon hemzsegő cuccokat: Erik, fonalak, gombos dobozok, a Beethowen gumikacsa, plüssállatok és 2,5 liter Ezüst Cserje. Nyilván velük is szívesen tölteném a napot.)

Elölről egy pöttyel jobban festek, de aligéppen:

Húzzunk bele, grrr.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/05/15 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

8/256 – Sorozat

A mai “vágjuk magunkat puccba vagy valami efféle” akció hibák és kudarcok sorozata lett. Először is felvettem azt a gatyámat, ami folyton lecsúszik a derekamról, újra kéne gumizni. Aztán merő bambaságból kirúzsoztam a számat, holott arcbugyit kell tennem. Utána megfésülködtem (mondanom se kell, ez szintén hiba volt), majd azt mondtam, május közepe van, anyavalyábais, legalább vegyek olyan zoknit, ami szabadon hagyja a bokicámat.

Ezek után én most elmegyek boltba,

utána meg hazajövök, és felveszem a nyafogóruhámat. Vastag zoknival.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/05/14 hüvelyk eská, tavasz

 

8/255 – Koncepció

Tongeren pispeke, Servatius idén is azzal örvendeztetett meg, ami neki a munkaköri leírásában van, mégpedig hogy ő fagyosszent. Hideg van meg szemerke. Az egyik fejemmel ugyan roppantul értékelem, ha ebben az összezavarodott világban valaki továbbra is következetesen ugyanazt képviseli, mint eddig, de a másikkal jobban örülnék egy kis melegnek. Az idei évben eddigelé tegnapelőtt, kedden volt az a különleges világnap, amikor éppen nem fáztam, és én az ilyesminek most már nagyobb mennyiségben is roppantul tudnék örülni.

Valójában az esőnek is tudok örülni, de a sarkantyúkák még nálam is jobban.

Vadul közeleg annak a napja, amikor fel kell kötöznöm őket, hadd másszanak szemük világába felfelé. Idén az összes tohuvabohuval együtt is sikerült őket két héttel korábban elásnom, mint tavaly, cserébe viszont az idei volt a 21. század leghidegebb áprilisa (ezt nem csak én éreztem így, tényleg ez volt), szóval fene se tudja, mi lesz belőlük. Az ülősarkantyúkákból még csak egyetlen darab jelent meg a cserépben, ez nem túl biztató.

A kertben mindenesetre most már az összes bokor meg fa nekizöldült, még ez a későkása is:

Sajnos a terasz viszont szalad elfele, és amíg az ujjamon nem gyógyul be a leffentyű, ez így is marad. A félkész emelet is így marad,

(gondolom, azért most már kezditek látni a káoszban a koncepciót, mármint hogy mi is van itt a szürkékkel),

és ezek is ott rekednek a “máma már nem hasad tovább” állapotában.

Nem mintha ma amúgy ráérnék efféle világi hívságokkal foglalkozni, a szorgalmi időszak kitartóan trappol a vége felé, és persze ez is a végén fog durranni a legnagyobbat, szombaton ugyanis egész nap előadásokat tartok a levelezősöknek, jáj. A mai nap épp hogy egy kicsivel jobb, de ez is 17:30-ig tart, és én addig még igen sok kávét fogok meginni, úgyhogy el is indulok a főző felé, hajrá, Marinéni.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2021/05/13 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

8/254 – Leffentyű

Ezzel az én bal hüvelykujjammal csak a baj van, de tényleg. A múltkor szálka ment bele most meg, ááá.

Tegnap, miután hazakúsztam Esztergomból*, konstatáltam, hogy a Repülő Kutató ezúttal is azon a nemzetközi történész workshopon van, amin tegnapelőtt is. Ez persze normális körülmények között úgy festett volna, hogy “még mindig nincs itthon a csávó, heló, macsekok, BULIVAAAAN!”. Ehhez képest most négy jegyzetfüzet, irgalmatlan sok cetli és két laptop között találtam a teraszon, amint éppen ángliusul magyaráz. Barátságosan integettem feléje egyet, majd nekiláttam csinálni magamnak egy sajtos szendvicset.

A következő pillanatban hüvelyujjammal a számban zokogtam hangtalan, mert a sajtszelővel sikerült lenyisszantanom a nevezett ujj begyéből egy darabot.** Képzelhetitek, mekkora késztetésem volt, hogy jajongva keringéljek a lakásban, és bibis ujjamra panaszkodjam a RK-nak, de én az önuralom mestere vagyok, és némán szenvedtem, mint Mucius Scaevola, mert nem üvölthettem be a workshop közepébe egy csomó nemzetközi történész füle hallatára. Úgyhogy bőgtem egy kicsit hangtalan, aztán véresőt szitálva betámolyogtam a fürdőbe, és ragtapaszoltam. (Muszáj lesz rendezni sorainkat a ragtapaszpark ügyében is, mert csak a harmadik dobozban találtam végre egy használható méretű darabot, addig az összes afféle pöttyinkényi köröcske volt, ami asse tudom, mire jó, talán leragasztani egy szúnyogcsípést, de azt meg minek.)

Egy történet persze csak akkor ér valamit, ha van poénja, ennek is lett. A délután folyamán, miközben a workshop méltóságteljesen vonszolódott a végtelenbe és tovább, apósom és unokaöcsém, akiknek nincsenek hozzám hasonlatos skrupulusai, több órányi munkával kicsomagoltak, majd összeraktak egy új grillsütőt. A teraszon, hol másutt. A komplett kaporszakállú grémium*** szeme láttára és füle hallatára, természetesen.

Ma tanítok (nem a teraszon, bár már össze van rakva a grillsütő, hehe), holnap is tanítok, aztán szombaton is tanítok reggeltől estig, és akkor vége a szorgalmi időszaknak, hurrá. Előtte viszont még behajintok néhány mosást a gépbe, mert a fenti fürdőszoba úgy fest, mint aminek a közepén felrobbant egy ruhásszekrény, és ez tarthatatlan.

Mivel ebben a pillanatban én is úgy festek, mint akinek a közepében felrobbant valami, inkább beküldöm Macit, akinek tegnap egészen különleges keccsel sikerült elhelyezkednie a párnácskájukon (váltásban használják). A képminőségért elnézést, valamit elállítottam a ketyerén, és nyilván lövésem sincs, hogyan fogom visszaállítani. Talán a képméret lesz az, talán nem. Majmegláttyuk.

* Valamit vagy nagyon jól csinálok, vagy nagyon rosszul, de mindenképpen emlékezetesen. Amikor reggel felszálltam a buszra, a sofőr már azelőtt mondta, hogy “Á, Béke tér!”, mielőtt kinyithattam volna a számat. Utoljára több mint két hónapja jártam Esztergomban, és szerintem akkor nem is ez a sofőr vitt.

** Miután feltakarítottam a mészárszéket, és végre többé-kevésbé elállt a vérzés, azt is megállapíthattam, hogy még az egész ujjam megvan, csak afféle kis csapóajtót vagy leffentyűt sikerült nyitnom a tetejére. Elnézést a blöe miatt.

*** Jó, na, ez egy költői túlzás. Nincs is kaporszakálluk. Vagy legalábbis nincs mindegyiküknek.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2021/05/12 hüvelyk eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

8/253 – Karóra

A káosz, tohuvabohu és felfordulás, amit jobb szó híján életnek hívunk, mára esztergomi kirándulást dobott, aláírandókat meg kitöltendőket és rendezendőket. Ez utóbbit azért, mert majdhogynem egy év után végre beállították az új asztalokat meg polcokat, úgyhogy ki kell pakolnom a dobozaimból.

Ah, te rongyos élet, tíz percig kerestem magamnak egy karórát, mert amióta nem hordok, kettőben is lemerült az elem, a többiről meg nemtom, hol vannak. Legalább Léna tokját tudom, hol van, de arról meg le kell söpörnöm egy maréknyi macskaszőrt.

Térjünk már vissza a viszonylagos normalitásba, ha megkérhetném.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/05/11 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

8/252 – Szög

Szerintem ezt a napot nagyrészt azzal fogom tölteni, hogy a nekem-új szobámat csodáljam.

A megfelelő szögből nézve csodás. A nem megfelelő szögből persze azt is látni lehetne, hogy az egy lityi festék csak másfél falra volt elég, és az ablak fölött majd glettelnem is kell, szóval lesz itt még meló.

Majd. Jövő héten. Ezen a mostanin más dolgaim vannak.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2021/05/10 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

Eská – A Friss Cement

Pikk-

pakk.

Néha nem baj az, ha az ember Bummbele Máté.

(Az ablak előtti fák meg a még mindig sárga plafon kicsit bezavarnak abba, hogy pontosan milyen színe van, de majd még úgyis látni fogjátok. A fotel meg azért nincs visszatolva a polcok elé, mert Poci éppen rajta alszik a hálószobában.)

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/05/09 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

8/251 – Bummbele Máté

Na az vagyok én. Vettem a Mogorvák Klánjától afféle impulzusvásárlásként egy lityi szürke falfestéket, amit úgy híjnak, hogy Ezüst Zsálya. Egy őszinte világban az lenne neki a becsületes neve, hogy Friss Cement, de ebben a dilinyósban Ezüst Zsályának hívják, és én Zsályát/Cementet már tegnap délelőtt felkentem a falra egy foltban, mert én meg Bummbele Máté vagyok.

Megnéztem délben. Megnéztem délután.

Megnéztem este. Megnéztem most reggel is.

Én most nagy vihogások közepette nekigyürkőzöm, előkotrom a festőgatyámat meg a festőcipőmet, lepucérítom ezt a falat, aztán felkenem rá Cementet, azt az egy lityit. Délre be is fejezem.

Ha jó lesz, fasza. Ha nem, akkor átkenem Napraforgóval (ami egyébként egy őszinte világban valószínűleg Narancsos Limonádé Sok Tartósítószerrel lenne, de hát a festékek névadói nem a legőszintébb népek). És ha az se jön be, még mindig csak háromszáz méterre van tőlünk a festékáruház, sálálá.

Most pedig, Mesdames et Messieurs, tegyék meg tétjeiket!

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2021/05/09 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

8/250 – Mélyalapozó

Szombat? Akkor piac.

Nyilván felvettem a nekem-új kötényruhámat, mert ha húsz évet késtem vele, akkor ugyan mivan, én ennek most is örülök. (Oké, van alatta egy cicanaci is, mert én mostanság mindig fáááázom, de attól még felvettem.) Tíz évesen a fél karomat ugyan nem adtam volna oda azért, hogy legyen igazi akvarellpapírom, ami nem pöndörödik fel a vízfestéktől, de egy lábujjat mindenképpen elcseréltem volna néhány lapért, és igaz, hogy most már kevesebbet rajzolok meg festek, mint akkoriban, de azért a múltkor akvarellpapírt is vettem egy egész mappányit, szédítő luxus.

Tegnap fél szemmel láttam egy linket egy olyan cikkhez, ami azt ígérte, elmondja, mi az a tucatnyi dolog, ami negyven fölött már tökciki, és kábé fél másodpercig gondoltam is arra, hogy rákattintok, de aztán inkább nem, mert minek. Húsom, negyvenhat leszek októberben*, ennek meg szerintem az a legnagyobb előnye, hogy nem muszáj érdekelnie, mit gondolnak arról nálam évtizedekkel fiatalabb vadidegenek, mit kéne csinálnom, és mit nem. Mindemellett persze egy icipicit reménykedem abban, hogy az egytucatnyi tökciki közül van a jelenlegi ruházatomban legalább kettő-három. Én így szállok le a bicikliről.

A tegnapi nappal amúgy a gyakorlati jegyes diákjaimat is sikerült eljuttatnom kettő kivételével oda, hogy van mire jegyet adnom nekik, az a kettő még megtartja jövő héten a kiselőadását, aztán kalap és héjjahó. Most pedig hétvégém lesz. Igazi. Annyira igazi, hogy hétfőig még a munkahelyi levelezés felé se nézek. Az igazi hétvége persze igazi hétvégi tennivalókkal is jár, és ugyan lehet, hogy ma még nem mázolok le hirtelen olyan dógokat, amiket akár békén is hagyhatnék, de a glettgipsz mellé vettem egy liter diszperziós mélyalapozót is, úgyhogy történhet bármi.

Közönségem mindenesetre van ezekhez a bármikhez, bár őt valószínűleg leginkább a második vagy harmadik reggeli érdekli.

Toll a füledbe, Mackó, ma éjjel is arra ébredtem, hogy nem tudok mozdulni, mert mindkét oldalamon macskák alszanak.

* Én már egy fél évvel korábban úgy gondolok magamra, hogy “X+1 éves leszek”, nem pedig úgy, hogy “X éves vagyok”. Ennél optimistább dolgot keveset lehet elmondani valakinek magáról, ha belegondoltok.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/05/08 hüvelyk újracucc, eská, macs, tavasz

 

Szaporulat a szekrényben – Kissé megkésve, de

Bementem egy turkálóba, hejj.

Kijöttem ezekkel, hejj.

A sors keze meg a turkálók előbb-utóbb eléd pakolják, amire vágytál valamikor, még akkor is, ha már rég elfelejtetted, mi volt az. Ilyen túlméretezett tavaszi kötényruhát húsz évvel ezelőtt szerettem volna magamnak, ilyen pliszírozott szoknyát meg kábé tíz.

A fából és türkizkék izékből álló nyakbavaló csak ráadás. Én ilyeneket bármikor, bármekkora mennyiségben el tudok képzelni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/05/07 hüvelyk tavasz, turkálgat

 

8/249 – Anyagfáradás

Indokolatlanul erős állítás lenne, hogy épp visszatérni próbálok a normalitásba, mindenesetre rohadt régen volt rajtam ennyire rövid ruha. Ennek örömére persze az első két harisnya, amit fel próbáltam venni hozzá, egyaránt hrsss.

Azt hiszem, ezt hívják anyagfáradásnak.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/05/07 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

8/248 – 15%

Nem tudom, tifelétek milyen időjárás volt tegnap este, de nálunk akkora vihar, hogy elment az áram, és nem is jött vissza vagy másfél órán át. A Repülő Kutató némiképp aggódva megkérdezte, van-e a házban mécses, és ha igen, tudom-e hol. Hahh, naná hogy van, és naná hogy tudom. (Bárcsak a külső memóriát is tudnám, azt két hét alatt sem találtam meg, grr.)

Tíz perccel később már úgy néztünk ki, mint egy New Age bolt, én meg elővettem jobb híján a horgolnivalót, mert azt félvakon is tudom (be lett ez már gyakorolva Sz. e., vagyis szopornyica előtt a 880-as buszon, esténként munkából haza). Igaz, éppen egy olyan projekten dolgozom, amiben van két rózsaszín, egy bordó és egy furalila, a többi meg az a fajta szürke, krumpliszín és zöld, ami sötétben mind szürkének látszik. Eh, mit nekem Hekuba, jóleszaz.

Elég jó is lett.

És ekkor a RK konstatálta, hogy a telefonján már csak 15% töltés van, ami nyilvánvalóan tragédia. Gondolom. Nekem a telefonom még mindig csak egy ébresztőóra meg egy olyan hely, ahová beesnek a banki esemesek, hetente egyszer használom beszélgetésre, akkor is anyámmal, és az esetek nagy többségében ő hív fel.

Mindenesetre a telefont cumira kellett tenni, és az adott pillanatban áram híján csak Emese állt rendelkezésre, úgyhogy a RK bedurrantotta a kocsit, rátette töltőre a telefont, ő meg kiült a teraszra viharkabátban egy whiskyvel, mert mi van, ha valaki éppen ebben a dögletes időjárásban akarna ellopni egy hétéves kocsit egy zárt udvarból. A következő fél óra azzal telt, hogy én békésen ültem itt bent a horgolásommal mécsesek lobogó fényében, a macskák dekoratívan széthajigálva szundikáltak körülöttem, a RK meg ült kint az orkánerejű szélben, és időnként kommentárokat fűzött hozzá. Nem hallottam jól, miket mondott (elég kafa a szigetelés), de nem tűnt különösképpen elégedettnek.

Aztán a vihar, amilyen gyorsan érkezett, olyan gyorsan elállt, a villanyt visszaadták, Mr. Jég Dupla Whiskyvel pedig bevacogott a teraszról, boldogan újságolva, hogy plusz 13%-ot sikerült ráverni a töltésre. Köszönjük, Emese.

Ma hajnalban ötkor már ilyen csuda napfelkelténk volt,

a szőrös terroristák meg rögtön azt kérdezték, hol a kaja.

Egy ideig várniuk kellett, mert ki kellett csomagolnom A Szőnyeg. Ma van a RK szülinapja, és mivel semmit sem tudott kitalálni, hogy mivel örvendeztessem meg, eldöntöttem önfejűleg, hogy kap egy szőnyeget. (Vö. az ősöreg vicc a papagájjal és a babkávéval, eszi, nem eszi, nem kap mást.)

A Szőnyeg már hétfő délelőtt megérkezett, de én az önuralom mestere vagyok, és egészen máig nem csomagoltam ki, mert mégiscsak ajándékba lesz, neszpá. Nos, az nyilvánvaló, hogy ajándékba lesz, de valószínűleg nem a RK-nak, nem a lakásnak, és nem is nekem, az első ugyanis az volt, hogy Poci kipróbálta,

aztán Maci is kipróbálta volna, de Poci aszonta, hessinnen,

ez a szőnyeg tökéletes arra, hogy én én segget nyaljak rajta, a magamét,

szóval, higgyétek el, ez az ENYÉM.

Hát így állunk most, Pistikáim, és én újabb kísérleteket teszek arra, hogy megtaláljam azt a rühes külső memóriát, de ha esetleg nem sikerül, akkor sincs veszve a haza. Már csak másfél hét van hátra ebből a nyavalyás digitális szorgalmi időszakból, bár utána meg online alkalmassági vizsgákkal és szakdolgozatok bírálatával kell nyűglődnöm, de azon a hídon akkor megyünk át, ha már odaértünk.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2021/05/06 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

8/247 – Laptopkábel

A mai éjjel hülyeálma a szokásosnál is realistábbra sikerült (mármint a megszokott hülyeálmi kereteken belül), merthogy éppen tanítottam. Igaz, a Kolcza vendéglő kertjében tettem, ahol jó húsz éve jártam utoljára, a diákjaim meg görkorcsolyán keringéltek körülöttem, de az teljesen reális volt, hogy folyton azt akartam mondani nekik, hagyjuk a fenébe ezt az egészet, görkorcsolyázzanak csak tovább nyugodtan.

Ez a késztetés most is megvan. Pedig amúgy ma (a hülyeálmi kereteken kívüli való világban) éppen egy olyan kettős merényletet fogok megvalósítani, amire már régóta fáj a fogam. Ma lesz ugyanis annak a napja, hogy beemelem a tananyagba Pityut és Pöszit, akik a Paidagógosz néni szeme láttára ni mijen dicnók (Weöres), valamint azt, hogy jó játék a laptopkábel (Varró).

Jó játék a stilisztika,

megy is, akár a karika-

csapás.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/05/05 hüvelyk eská, otthoncsücsü, tavasz

 

8/246 – Sőt

Ha netán hiányoltatok volna: nyugi, még megvagyok, sőt, hajat is mostam.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/05/04 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

8/245 – Vakarózik

Reggel fél hat óta fent vagyok, azóta próbálok valamit kitalálni, amit beblogolhatok, ami elég vicces meg mókás meg színes meg vidámító, de öt óra alatt sem találtam mást, csak ezeket itt.

Amúgy persze a valóságban éppen alszanak, mi mást.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/05/03 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

8/244 – Vérsóska

Hiszitek vagy sem, ez egy igazi, létező növény, tegnap vettünk is egyet a piacon:

A zuniverzum vicces kedvéről viszont súlyosan megvan a véleményem, ha vér kellett, nesze nekem, már megint tompa fűrésszel próbálja leszedni valaki a keresztcsontomat. Igaz, a heti tapasztalat alapján legalább ő is szívni fog a tompa fűrészével, nekem csak ma reggelre múlt el a mutatóujjamról a vízhólyag.

Tegnap viszont gondos válogatás után felcipeltem a pincéből egy fúrógépet a sok közül, és határozott szándékomban áll, hogy használni is fogom.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2021/05/02 hüvelyk ajándék, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

8/243 – Énekszó helyett

Dalköszöncse most sincs, van helyette piac. Nyilván fel kellett vennem az új cipőmet, mert ha az embernek van egy új cipője, azt fel kell venni, nemde. És ha úgyse megy az ember sehová, csak a piacra, akkor oda.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/05/01 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, tavasz

 

8/április

Nemáá, megint eltelt egy hónap. Galéria!

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/04/30 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, galéria, macs, tavasz

 

8/242 – Reziliencia

Attól még, hogy esetleg alaposan megcsupált a zélet,

csakazértis toll a fülébe a világnak.

Én azért ennél sokkal jobb állapotban vagyok, bár tegnap a Plusz Lábaksz Akció közben sikerült rátérdelnem egy bazi nagy szögre, ami kiesett a dobozból, aztán sunyin megbújt a szőnyegen, meg belement a bal hüvelykujjamba egy szálka. Ilyenkor szokott rájönni arra az ember, hogy a térdére és a bal hüvelykujjára is szüksége van a mindennapokhoz, de még mennyire.

Viszont ma névnapom van, sálálá, és kaptam ajiba a Repülő Kutatótól egy pár cipőt. Rózsaszínt.

Az a gyanúm, ezt még látjátok majd rajtam jóóó sokszor.

 
10 hozzászólás

Szerző: be 2021/04/30 hüvelyk ajándék, otthoncsücsü, tavasz

 

Eská – Alakul

Mint púpos gyerek a prés alatt, de azért alakul.

Hé, délben még így festett:

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2021/04/29 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz