RSS

projekt kategória bejegyzései

Eská 9/16 – Kétszínű

Még mindig a dobozokkal vagyunk, mert dobozolni jó.

Fedje a feledés kegyes fátyla, hogyan nézett ki eddig a hálószoba ajtaja melletti rész – káosz volt ott és tohuvabohu, de nagyon. Mostanra viszont végre bevontam-lefestettem a dobozaimat, úgyhogy ideje megmutatni őket.

A Kallax polcban található Tjena dobozok még fehéren érkeztek az Ikeából, én mázoltam le őket a szokásos Unitoppal, mégpedig olyan ravaszul, hogy “kifordítom, befordítom, mégis bunda a bundát” lehet velük játszani, ha egy kis változatosságra vágyom. Nem kellett hozzá más, csak maszkolószalag

meg kétféle színű festék.

Ja, meg idő. Nem a melóhoz, az szivacshengerkével gyorsan ment, hanem a száradáshoz.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/03/13 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, projekt

 

9/192 – Pompás

Szilágyi Domokos:

Nap

Kisütött a nap.
Pompás.
Költők írhatnak róla.
És egyéb haszna is van.

 

9/190 – Kefe

A mellékelt ábrán további többé-kevésbé kétségbeesett kísérletek láthatók arra, hogy

  1. úgy tegyek, mintha a világ normális lenne,
  2. a lehetőségekhez képest kimenni a házból, nem pedig itthon rágni a kefét,
  3. nem tölteni nyafogóruhában vagy cikcakkruhában a napot,
  4. olyan dolgokra koncentrálni, amiknek képes vagyok a befolyásolására.

Elmentem festékért a Mogorvák Klánjához. Il faut cultiver notre jardin.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2022/03/09 hüvelyk újracucc, eská, projekt, tavasz

 

Eská 9/15 – Még mindig WIP

Öt év vásárolgatás, két év tervezés, másfél év mázolás, majd negyven perc a fúrógéppel.

Még most sincs egészen kész, de azért, na, tessék engem csodálni egy kicsit.

És a RK rögtön észrevette, mikor hazajött a túrázásból.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2022/03/06 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, projekt

 

Eská 9/14 – Fiókgombok

A lakás mindig is WIP állapotban volt, abban is lesz in aeternum. (WIP= work in progress, vagyis “még készülőben”.) Amikor majdnem két évvel ezelőtt ugyanezzel a címmel írtam egy bejegyzést, már belengettem, hogy át fogom festeni a gombokat, ha megunom.

Nos, megtörtént.

Előbb leszereltem, és dörzspapírral egyenletesre csiszoltam őket, mert a két évvel ezelőtti akció tényleg nem hozott igazán pofás végeredményt. Hja, így jár az ember, amikor aligalig beszáradt olajfestékkel marháskodik.

Ha a trendeknek megfelelően folytattam volna az akciót, valószínűleg átmázolom antikoló kutyfüttyel, aztán rájuk stencilezem, hogy “Boulangerie” meg “P’tit Paris”, megint csiszolok rajtuk egy sort, majd átkenem méhviasszal, esetleg repesztőlakkal.

Nem vagyok egy trendi darab. Hálistennek.

Cserébe továbbra is szeretem mindazt, ami színes és játékos, épp csak egy kis csavarral. Egy kicsikével.

A komód teteje is WIP állapotban van. Az egész hálószoba abban van. Ha jutunk még valamire, informállak.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/03/06 hüvelyk újracucc, eská, projekt

 

9/180 – Fánk és festék

Ezek jegyében fog zajlani a mai nap, és a festékre számítottam ugyan (hé, én találtam ki egy nagyívű projekt részeként, hogyne számítottam volna rá), a fánkra viszont nem. Az csak úgy adódott. Családom szomszédban lakó része a szokásos fáziskéséssel informált arról, hogy ma nagy délebéd várható, mert Bucónak izénapja* van, és további névnapok is beesnek az időintervallumba, amióta legutóbb összeröffentek egy nagy zabálásra. Hát jó. Mivel amúgy is farsang farka van, felajánlottam, hogy a délebéd utánra sütök nekik fánkot, tököm fog most határidő mínusz fél nap idején izénapi ajándékokon dolgozni.

Inkább felőtözöm tisztességben megvénült házifutkorászósba, aztán erisszük.

Nyilván ma is szívesebben lennék Maci. Hejj, jelentkezzen, aki nem lenne szívesebben Maci, akár ma, akár általában.

* Vagy születés-, vagy névnap, fene bírja ezeket követni. Tartottak itt már fogantatásnapi bulit is, csak mondom.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/02/27 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, projekt, tavasz, tél

 

Eská 9/11 – A Nagy Szopornyica Projekt

Amikor ott ültünk a pozitív gyorstesztjeink fölött, a fejemen kábé harmincöt gondolat vágtázott át egyidejűleg, és ezek közül az egyik az volt, hogy “na, akkor most már tényleg ideje megcsinálni a Nagy Szopornyica Projektet”. Mondanom se kell, már úgy másfél éve volt bennem egy homályos terv arra, miként lehetne “megünnepelni” ezt a monstre méretű hülyeséget és marhaságot, ami a fejünkre esett, de most már ideje volt élesíteni is.

Mint arról itt hűségesen beszámoltam, így indult,

aztán csak folytatódott,

és folytatódott,

aztán abbahagytam a közvetítést, de ravasz és tapasztalt olvasóim már sejthették, hogy a végén itt fogunk kikötni:

Bár persze az is nyilvánvaló volt, hogy itt nem állunk meg, desőt.

Na, ezt ki mondta eredetileg?

Már egy ideje a fejemben volt, hogy ez olyan, hogy pólóra kéne nyomtatni vagy párnára hímezni.

Egyelőre a párnánál maradtunk.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/02/09 hüvelyk eská, projekt

 

9/158 – Kotlik, mőköl, nyivácskol

Tegnap estére jutottunk el a nyűgös nyivácskolás (egyik) csúcspontjára, és ennek az a legfőbb oka, hogy van internet, mert ha nem vóna, nem lenne fogalmunk arról sem, hogy ma a piacon lesz rukola a kedvenc zöldségesünknél és kecskekefir a kedvenc kecskésünknél, mi meg közben itthon ülünk lakásfogságban, fene ami megeszi.* És még a nap is ilyen szépen süt, grr.

Nemes bánatomban vacsorára a pho maradékából rittyentettem a Repülő Kutatónak egy dupla adag hamisított Tom Yum levest a kerítésszaggató fajtából, és ettől ugyan minden jóravaló keleti szakács elsírná magát, de panang currypasztát és gochujangot is tettem bele quantum satis, hadd csípjen. A RK is elsírta magát, de se nem bánatában, se nem a meghatottságtól, hanem azért, mert az izé tényleg csípett. Azt persze nem tudjuk, hogy a nyűgösség vagy a hamis Tom Yum-e az oka, de ma reggelre a RK azt a helyzetjelentést adta, hogy a torokfájása javulóban van, szóval a célt ugyan még nem értük el, de közelítünk feléje.

Én már nem is taknyolok egyáltalán, aminek szintén erős nyűgösségfokozó hatása van, mert amikor az ember lenni jól, de mégsem hagyhatni el a körletet, az marhára idegesítő. Ráadásul mindez tényleg csak azért van, mert olyan rendes gyerekek vagyunk (és megtehetjük, hogy azok legyünk), ugyanis még a hivatalos szopornyica-statisztikában sem vagyunk benne a gyorstesztjeinkkel, tehát technikailag lődöröghatnénk összevissza kedvünk szerint, és például elmehetnénk rukoláért meg kecskekefirért is. Ehelyett meg mi lesz, na mi, a RK tovább építi nemzetközi hírnevét**, nekem meg ott a rendezgetés a Bűnök Barlangjában, a mőkölés a Mystery Projecten,

meg újabb kulináris gyönyörök a “jobb híján” kategóriából. Mivel ismételten rám döglött pár banán, tegnap ez volt a reggelim,

ma pedig thai halpogácsákat fogok sütni.***

Szóval továbbra is elvagyunk, de azért most már szívesebben lennék el valahol másutt, pláne hogy a tavaszi félévem első két hetét úgyis a Teams előtti kotlással fogom tölteni, és ezt már előre rühellem.

Nna, megyek hajat mosni. Az ember adjon magára, neszpá.

* Pedig mi ezeket még akkor is beszereztük, amikor 2020 idióta tavaszán zárva volt a piac, és a facebookon kellett összevadászni a környékbeli őstermelőket, aztán mindenféle parkolókban venni át a szajrét. A RK konkrétan azzal mutatkozott be ebben az időben piaci kontaktjainknak, hogy “a színes ruhás vörös hajú nő férje vagyok”, és ők rögtön tudták. Ha volt valaha valami haszna annak, hogy én vagyok én a pipiros boglyától a papagájsegg színű áutfitjeimig, ez volt az.

** Ezen a héten volt már minden, tanulmányírástól kéziratjavításon át értekezletig és konferenciarészvételig. Nekem is van valami bötűalapú szopás a palettán, amit “nyelvi lektorálásnak” híjnak pusztán csak az elegancia kedvéért (korrektúra az, bmeg!), de ma nem vagyok hajlandó foglalkozni vele.

*** Megpróbáljuk kienni a fagyasztóból mindazokat a dolgokat, amik helyett máskor veszünk inkább valami frisset. Az a két halfilé például már nagyon megérett arra, hogy kikerüljön onnan.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/02/05 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, projekt, tél

 

9/157 – Logika

Ma már annyira rendbejöttem, hogy nem érzem igényét annak, fényképpel is bizonygassam, mennyire jól vagyok. Logikus, nem?

Úgyhogy képzeljetek csak el nyugodtan öreg nyafogóruhában a káosz közepén, amint próbálom több-kevesebb sikerrel gatyába rázni a Bűnök Barlangját, a Mystery Project pedig szépen haladgál.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/02/04 hüvelyk eská, otthoncsücsü, projekt, tél

 

9/156 – Regula

Ma éppen Balázs napja van, ő meg a felső légúti kutykuruttyok védőszentje*, szóval gyakorlatilag hozzá kell fohászkodni azért is, hogy úgy menjen át az emberen az omikron, mint fos a libán. Egyúttal a diákokhoz is van némi köze, ilyenkor tartják a Balázs-járást, és én még most is egész jól el tudom énekelni aztat, hogy

“Emlékezzél, házigazda, ma van Balázs napja,

Dobd el búdat az ágy alá, mondjad:  heje-huja!

Lám minékünk van jó kedvünk, semmivel mi  nem törődünk,

Tanítónk regulájától éppen ma nem félünk.”

Apró részletkérdés, hogy már több mint két évtizede a barikád másik felin vagyok, regula et al., valamint e pillanatban olyan dallamos hangom lehet, mint egy ír szetternek. Énekelni, na azt pláne nem fogok, hogy kipróbáljam, mindennek van határa.

Megvanni továbbra is megvagyunk, abban nincs hiba, bár a fejem helyett inkább a ruhámat tessék nézni, az szép tarkabarka,

a vizsgáztatás és más kellemetességek tovább folytatódnak**, tegnap este remek pho-t ettünk a fagyasztóból plusz wontonokat dettó a fagyasztóból,

a Mystery Project Szopornyica Idejére tovább folytatódik,

a tüneteink listájára pedig csak az került fel tegnap óta, hogy egyre nyűgösebbek vagyunk.

Persze ennél rosszabb sose legyen.

* Mármint nem a felső légúti kutykuruttyokat védelmezi, hanem az embereket azoktól. Értitek, na.

** Most az előbb tanultam meg ügyfélkapuilag hitelesített elektronikus aláírást gyártani egyéni tanrend-kérelemre. A világ egy hülye hely.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2022/02/03 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, projekt, tél

 

9/155 – Memmenap

Ma van annak napja, amikor a memme vagy kijön a barlangból, vagy nem, vagy meglátja az árnyékát, vagy nem. Pluszban még olyan nap is van csupán a móka kedvéért, amikor a dátum csupa kettesből áll.

Ennek a különleges világnapnak meg kell adni a módját, aszondok.

Mint látható állapotom/állapotunk gyöngy (most éppen), a RK-nak fáj a torka, én meg taknyolok, de amúgy gyöngy. Tegnap én vizsgáztattam, kenyeret sütöttem, tantárgyleírást gyártottam, diákokkal leveleztem, valamint kiredváztam a fürdőszobámat (szőnyegmosással egyetemben), a RK pedig megírt egy négyezer szavas tanulmányt, majd sütött vacsorára hamburgert sült krumplival, szóval egyelőre tényleg jól vagyunk, kösziszépen.

Ma további vizsgáztatások és egyéb nyavalyás papírmunkák várhatók, emellett pedig tegnap belekezdtem egy ilyen izébe,

és ha minden jól megy, mire elhagyhatjuk a körletet, kész is lesz. Akkor végre azt is meglátjátok, mi ez.

Közben meg ott fenn a hegyen a város végiben valószínűleg látják az árnyékukat a memmék,

az meg persze abszolúte jellemző, hogy nekem meg a RK-nak is hirtelen késztetése lett erdőbe menni, de nem megyünk sehová, mert mi rendes gyerekek vagyunk, és hálistennek még ezt is meg tudjuk engedni magunknak.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/02/02 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, projekt, tél

 

Eská 9/10 – Kép! Polc!

Meg kellett néznem az archívumban a számozást, mert nem hittem el, hogy ilyen gyengén állok még az idei évben – nyilván jól kicsellóztam magammal ezeknek a tematikus izéknek a bevezetésével, az összes “én csináltam ezzel a kettő kicsi kezemmel” projektet felszívta az adventi dekkolás meg a jóleső január. Eh.

Na de lássuk a medvét, mit csináltam én vasárnap, amikor a Repülő Kutató elment haveri iszákolásra. Hát ezt.

Olyan büszke vagyok magamra, mint a toyogós, aki végre eltalálta a bilit. Hogy valamelyest felnőttként viszonyuljak mégis a dologhoz, íme néhány paraméter:

  • a képtartó polcok a Jyskből vannak (keskenyebbek az ikeásnál, és nekem ide éppen ilyen kellett)
  • eredeti színük fehér volt, de hát azért adott nekem az Úr hülyeséget quantum satis, hogy ezeket is lefessem
  • két polc van egymás folytatásába felfúrva a falra (hurrá fúrógép!!!)
  • a képek származási helye a Meska, a Parti Medve és a Libri (a Reich Károly képeslapok onnan vannak), plusz még egy, amit valamikor húsz évvel ezelőtt én festettem a RK-nak
  • a keretek túlnyomórészt az Ikea Fiskbo keretei, leszámítva pár muzeális Nyttját, szintén az Ikeából, meg egy OBIs kakukktojást
  • ez természetesen még mindig nem a végleges állapot, de ez nem is meglepő, hiszen azért kellett nekem képpolc, hogy cserélgetni lehessen rajta a szajrét.

Következő állomásunk valószínűleg továbbra is az emeleti folyosó lesz, mert ott még mindig van egy csomó félkésztermék (plusz egy csomó dzsuva), de minden ki fog alakulni, arra mérget vehettek.

(U.i.: természetesen nem feledkezhetem meg arról sem, hogy a Repülő Kutató megdicsért, hogy “nagyon ügyes vagy”, de meglepődni nem lepődött meg különösképpen. Hja, magamra vessek, rendszerint elmondom neki előre, milyen lakberendezési merényleteket tervezek. Egyszer ki kéne próbálni, hogy nem informálom, vajon akkor észreveszi-e.)

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2022/01/25 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, otthoncsücsü, projekt

 

Egy új projekt: Jóleső Január

Tegnap este leszedtem a Bűnök Barlangja ablakáról a fényfüzért, aztán feltettem helyette egy hosszabbat, aminek sokkal több, meleg borostyánsárga fényű égője van. Alapvetően ez volt az a bökés, amitől beindult a morfondír, aztán kilyukadtunk itt, ebben a posztban: az igény, hogy januárban is jól érezzem magam, csakazértis. Vagy, hogy afféle mozgalmi jelszót használjak, amilyeneket az önismereti guruk szoknak: “Szeresd magad szilveszter után is!”

Nekem ugyan az év kezdete meg vége az akadémiai évhez, magyarán a tanévhez kötődik*, január 1. csak egy olyan nap, amikor újra meg kell tanulni, milyen évet írunk**. Ez viszont nem változtat azon, hogy a januárt igencsak keserves hónapnak érzem, azt pedig csak elképzelni tudom, mennyire érzi keservesnek az, aki tényleg úgy gondolta, hurrá, új év, újrakezdés, tiszta lap.

A január valószínűleg a legnagyobb pofára esések és legnagyobb kiüresedések hónapja: az adventi sütemények elfogytak, a pénz elment a karácsonyi ajándékokra, a halászlé-töltöttkáposzta-bejgli-szaloncukor felment az ember seggére, le kell bontani a fát, ami fúriafűz módjára szórja a leveleit, a szilveszterezésról nem is beszélve, mert vagy elment valahová az ember bulizni, és közben azt gondolta, bár maradt volna inkább otthon, vagy pedig fordítva. Summa summárum, januárban majdnem mindenki ott áll üres pénztárcával, röcögő hájacskákkal, macskajajosan, és a szép új jövőt keresi, amihez rossz esetben fogadalmakat is tett – olyanokat, amelyekről nagyjából tizenötödikén már látja, hogy betarthatatlanok.

Szó se róla, sokra becsülöm azokat, akik megfogadják, majd be is tartják, hogy heti háromszor futni mennek, beiratkoznak egy jógatanfolyamra, félreteszik azt a pénzt, amit extra mocha lattéra költöttek volna az ebédszünetben, naponta esznek salátát és nem hagyják ki a reggelit, ezentúl külön gyűjtik a színes és fehér mosnivalót, mellőzik a piát, a cigit, a gyorsan felszívódó szénhidrátokat és a zsírt és a mit tudom én még mit – de azért lássuk be, ennek itt lent igenis igaza van.

(Angolul nem tudók számára: “Nyitni fogok egy edzőtermet, amit úgy hívnak, FOGADALMAK. Az év első hónapjában sportszerek lesznek benne, a következő tizenegyre pedig bárrá változik.”)

A baj ugyanis az, hogy januárra leginkább az energia fogy el az emberekből, anélkül meg nem megy semmiféle változtatás. A másik baj pedig, hogy a fogadalmaink ilyenkor nagyrészt önsanyargatásról szólnak: olyasmikről akarunk lemondani, amik egyébként örömet szereznek nekünk, és olyan dolgokra akarunk rászokni, amiket rühellünk. Nem gondolom azt, hogy ezzel most feltaláltam a spanyolviaszt, de a január a legkevésbé alkalmas időszak olyanfajta radikális életmódváltásokra, amiket ilyentájt át akarnak verni magukon az emberek. Az idő jellemzően pocsék, latyak van meg szél meg (az elmúlt években legalábbis) jóformán semmi hó, a napok hosszabbodnak ugyan, de iszonyú laaaassssaaaan, a mézeskalácsok meg jinglebellsek meg csillagszórók viszont rettenet gyorsasággal távolodnak. Az összes puha kis kuckómeleget elhasználtuk decemberben, most meg heti háromszor futócipőt akarunk húzni, és a széfbe rakjuk az utolsó tábla csokit is, nehogy engedjünk a kísértésnek.

Összességében erről szól az én egyszerű kis ötletem: fenébe a bűntudattal, van bajunk úgyis elég, tartsunk egy olyan januárt, amikor megpróbáljuk jól érezni magunkat. Az elmúlt két év után különösképpen ráfér ez mindenkire, és még nem értünk a végére***, hát tényleg nem az a fő cél, hogy magunkat marcangoljuk, abból még sose sült ki semmi jó.

Nyilván nem arra akarom bátorítani a nagyérdeműt, hogy ezentúl nagykanállal egye a mézes kacsazsírt, zárja el a futócipőit, és hanyagolja a fogselymezést. Azok a módszerek, amiket arra használok, hogy jól érezzem magam, valószínűleg nem jönnek be mindenkinek, és ez így is van rendben, különbözőek vagyunk. Viszont igenis kell minden nyavalyás napra valami, aminek örülhet az ember, legyen az egy kocka csoki, egy illatgyertya, egy zeneszám, vagy akár az, ahogyan a fény megcsillan egy pocsolyán. És az apróságok is többnek látszanak, ha megosztjuk őket, mert így többen tudunk nekik örülni.

Na, ki tart velem?

* 2022-ben éppen a negyvenéves évfordulóját ünneplem annak, hogy bevonultam az oktatásba, aztán ki se jöttem belőle, leszámítva munkanélküliségem fél keserves évét, de azalatt se képzeltem magamnak más jövőt, mint taníííítani.

** Bizony van úgy, hogy még márciusban is eltévesztem.

*** Igen, az omikron nevű szarra gondolok. Kivételesen amúgy reménykedem is kicsit, hátha tényleg ez lesz az a variáns, amivel takonykórrá szelídül ez a rohadt szopornyica.

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2021/12/31 hüvelyk blabla, jólesőjanuár, projekt