Ott még definitíve nem vagyunk, sőt. Itt ebben az enteriőrben ez egy szokásos őszitéli fotó, beleértve az ablaküvegben tükröződő tokás zombit is, de legalább van itt mécses meg pilács meg gumikacsa.
A lakás még nem tart sehol, persze.
otthoncsücsü kategória bejegyzései
12/93 – Hagyomáááány
Kezd már afféle tradícióvá válni, hogy hétfőnként, amikor én levelezéssel és szövegpofozással meg még ennél is pocsékabb feladatokkal foglalkozom, beküldöm helyettesíteni Mackót, aki bezzeg csak azért kap hamit meg simit, mert létezik.
És még a haját sem kell megmosnia, mint nekem, aki már ezt a programpontot is szívéből rühelli.
12/86 – Várat
Még mindig várat magára az a pillanat, amikor nem mondom azt, hogy inkább lenne macska, ha lehet választani aközött, Maci életét éljem-e vagy a sajátomat.
12/79 – Ambíciók
Tulajdonképpen egészen békés-nyugalmas lenne az élet, ha nem ember lennék, hanem macska.
12/68 – Malac a jégen
Úgy küzdök én máma is, bezony, ne tévesszen meg titeket a lassúdan filcesedő papucskám meg a kellően leharcolt nyafogóruha. Az előbb küldtem el a vizsgaidőpontos táblázatot, amivel két és fél órán át harcoltam. Két helyszínen összesen 33 vizsgaidőpont, és mindezt úgy, hogy miután december 14-én megtartom az utolsó óráimat, szokásomhoz nemhíven nem tartok decemberi vizsgákat, vagyis 2025-ig nem akarok vizsgáztatni egyáltalán.
Igaz, valójában azután se, de ez sajna nem kívánságműsor.
12/67 – Gyakszihét
Az van most, ami persze nekem csak annyit jelent ezúttal, hogy szerdán meg csütörtökön nincs tancsitancsi. Csülök úrnak meg azt, hogy itt pocolhat rajtam, és simogattathatja magát.
Ha nem lennének sziszák, sokkal nehezebb lenne az élet. Mondjuk így se habostorta, de sziszák nélkül tényleg nehezebb lenne.
12/65 – Mosó Masa
Ma itthonmaszogós napot tartok, és mindenféle feladatokkal kéne foglalkoznom hozzá, de a legnagyobb eredményem eddigelé, hogy megmostam a hajam.
12/61 – Tököl
Ilyen feje van annak, aki végre leadta azt a szájbavert tanulmányt, amivel (jelentős szünetekkel, de valójában) fél éve tökölődik.
Arra gondolok ott középen a részeg róka, a vigyorgó medve meg a döbbent macka között.
12/60 – Spirál
Tegnap természetesen nem jutottam semmire, mert közben is mindenféle levelekkel meg feladatokkal kellett veszkődnöm, mindeközben pedig ahhoz túl dühös voltam a világra, hogy szívből és könnyedén menjen az írás, ahhoz viszont nem voltam eléggé dühös, hogy jól felszívjam magam, oszt erisszük bele a sűrűjébe.
Hát így mendegélünk lefelé, feleim, ráadásul vagy másfél hete egy ritka optimista pillanatomban vendégeket hívtam péntek estére Diwalira, ami persze ezúttal a lehető leghülyébb időpont fényünnepre és vendégek hívására egyaránt, de mit tehetnék, az egész rühes félévben írd és mondd ez az egyetlen szabad hétvégém. Nem is nagyon fog tolong a buliváró népség-katonaság, amit teljesen megértek.
Most itt hagyom a begyúrt vekniket kelni, aztán megyek piacra, mert ha már arról van szó, hogy szöget verjek a saját bakancsomba, kimaxolom én a világot, de ki én, azt a csicseriborsós édes jó anyukáját neki.
12/59 – Papucs
A mai szép ködös napon pedig Karen tanárnő itthon marad papucsban (őszi szünet! őszi szünet!), hogy tanulmányt írjon, mert annak ugyan holnapután van a leadási határideje, de holnap megérkezik Karen tanárnő anyája, és az implikált összefüggéseket ugye nem kell elmagyaráznom.
12/44 – Kellemetlen
Újabb csodálatos hétfő, amit ha kívülről, ránézésre, erről a blogról néztek, itthon héderezésről szól, de nem, ma is kellemetlen e-mailek és kellemetlen feladatok és kellemetlen telefonbeszélgetések közepette ülök itt, hogy enné meg a fene.
12/38 – Füstbe
Pontosan abba mentek bele a mai terveim, amikor hajnali 4:20-kor arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt, cserébe irgalmatlan mennyiségű takony akar kitörekedni a légzőszerveimből. Lázam is van, persze.
Naná, hogy ezúttal már tegnap összeraktam, mit fogok felvenni ezen a (jóslat szerint) kellemes napos kedden. Hát ezt már fújhatom, szó szerinti és átvitt értelemben is. Legalább tegnap buliztam volna vagy mi, de neeem, a szülinapi ünneplés legfényesebb része az volt, hogy délután aludtam két órát, mint akit főbevertek. Sejtelmem szerint már akkor ott bujkálhatott bennem ez a gedva.
Na, gyógyuljunk, de kurvagyorsan, holnap még akkor is be kell vonszolnom magam, ha a fene fenét eszik. Azokat az órákat nem tudom pótolni.
12/21 – Tanterem
Ez volt a tantermem máma. Kafa, mi?
Huh, de nem néz ki jól ez az idei őszi napéjegyenlőség. Ma reggel 8:15-től megint a Teams-en döngicséltem a prepáknak, és közben szép fokozatosan ment a hangom elfele. Most meg fázom, hiába süt kint oly szépen a nap.
Nagyon remélem, hogy ez csak kimerültség, nem valami gedva, ez utóbbit ugyanis nem engedhetem meg magamnak. Mivel viszont mára végeztem a melóval, most pihenünk gyorsan, sokat. És hatékonyan.
12/19 – Gyűrött
Újabb kuksolónap a Teams előtt, amit kicsi szívem minden hidegével gyűlölök, de vagy ez, vagy a semmi, mert a harmadik opció viszont úgy néz ki, hogy négy átszállással három és fél óra út oda, ugyanannyi vissza, az meg az én órarendemmel úgy festene, hogy reggel ötkor indulok, és este kilencre talán haza is érek.
Lehet, hogy a jövő héten muszáj lesz felköltöznöm Esztergomba hotőjbe, mert ez így elviselhetetlen, és az is az lesz, mert persze Maci itthon maradna magára. Komolyan, mintha nem lenne elég bajunk enélkül is.
Na, uccuneki. Odakint kellemes vénasszonyok nyara van, nekem meg gyűrött cikcakkruhában kell a gép előtt rohadnom, mert átkozottul fázom ettől az egésztől, és amúgy is csak derékig látnak.
12/18 – Folyó
Melyik volt az a marha, aki azt mondta, az ember nem léphet kétszer ugyanabba a folyóba? Hérodotosz? Hésziodosz? Végül is mindegy, nem egészen ugyanez a folyó, csak hasonló. Már megint ott ülök a Bűnök Barlangjában, és hallgatók után ciccegek a Teams-en, hogy jöszte, jöszte, mint egy rossz mézeskalács-boszorkány. Sajna nem sütikéket akarok rájuk sózni, hanem tudást, ráadásul technikai háttérrel (haha) megtámogatva. Úgy értem, “megtámogatva”, nézek most megrovóan Fapipára.
Tegnap ugyanis, kellett nekem jósolgatni, rittig be is jelentették, hogy ma reggeltől a 880-as busz csak Visegrádig közlekedik, szóval itt állok meglüve. Pontosabban ülök. Fapipa előtt. És a tradíciónak megfelelően monogramokat bámulok.
Dekoratív is vagyok hozzá, mint a fene, és már megint homályos. Lövésem sincs, mi van ezzel a fényzőgéppel, de hát meglepve ezúttal sem vagyok, miért éppen ez lenne nekem segítségemre.
12/16 – Káosz a köbön
Ez itt olyan kis békésnek tűnik, ugye?
Nem az. Még egy levél vagy hívás, és sikoltozni fogok.
12/5 – Háj lályf
Innentől kezdve azok lesznek a legluxybb napjaim, amikor megengedhetem magamnak, hogy itthon tötymörésszek boglyas hajjal, kisvakond-gatyákban és ősöreg pólókban. (Ami rajtam van most, az 1996-os. Bezony.)
Na persze ne számítsatok arra, hogy ettül fogva kiskosztümökben nyomatom, de az itthon tötymörgés piszok ritka esemény lesz.
12/3 – pépété
Voltam már jobban is, leszek még rosszabbul is, ma épp kivételesen nem rohanok sehová, cserébe olyan tantárgyból gyártok pépétét, amihez utoljára valamikor a kilencvenes években volt közöm, mert az egyik kollegina augusztus második felében jelentette be, hogy ő bizony felmondott, és annyira nem találtunk helyette másvalakit, hogy az egyik tantárgyát én fogom elvinni a széles hátamon.
Mert az mindent elbír. Egy ideig. Aztán egyszer majd kreccs.
Eská 11/44 – Gatyába rázva
Egyik tervem az volt, hogy ha a RK lelép, végre gatyába rázom a nappalit. Hát nemtom, beüzemeltem az összes új párnahuzatot, meg átcseréltem a szőnyeget, nem beszélve a rettenet mennyiségű koszról és portigrisről, amit eltávolítottam a kukutyinból, de valahogy olyan semmilyenke lett az egész, pedig mindent megcsináltam, amit akartam.
Ha lenne rá időm, valószínűleg újrahúznám legalább a zöld kanapét, de pechemre vagy szerencsémre nincs.
Minden nap más - mindennap más 