otthoncsücsü kategória bejegyzései

Tegnap természetesen nem jutottam semmire, mert közben is mindenféle levelekkel meg feladatokkal kellett veszkődnöm, mindeközben pedig ahhoz túl dühös voltam a világra, hogy szívből és könnyedén menjen az írás, ahhoz viszont nem voltam eléggé dühös, hogy jól felszívjam magam, oszt erisszük bele a sűrűjébe.

Hát így mendegélünk lefelé, feleim, ráadásul vagy másfél hete egy ritka optimista pillanatomban vendégeket hívtam péntek estére Diwalira, ami persze ezúttal a lehető leghülyébb időpont fényünnepre és vendégek hívására egyaránt, de mit tehetnék, az egész rühes félévben írd és mondd ez az egyetlen szabad hétvégém. Nem is nagyon fog tolong a buliváró népség-katonaság, amit teljesen megértek.

Most itt hagyom a begyúrt vekniket kelni, aztán megyek piacra, mert ha már arról van szó, hogy szöget verjek a saját bakancsomba, kimaxolom én a világot, de ki én, azt a csicseriborsós édes jó anyukáját neki.

A mai szép ködös napon pedig Karen tanárnő itthon marad papucsban (őszi szünet! őszi szünet!), hogy tanulmányt írjon, mert annak ugyan holnapután van a leadási határideje, de holnap megérkezik Karen tanárnő anyája, és az implikált összefüggéseket ugye nem kell elmagyaráznom.

Pontosan abba mentek bele a mai terveim, amikor hajnali 4:20-kor arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt, cserébe irgalmatlan mennyiségű takony akar kitörekedni a légzőszerveimből. Lázam is van, persze.

Naná, hogy ezúttal már tegnap összeraktam, mit fogok felvenni ezen a (jóslat szerint) kellemes napos kedden. Hát ezt már fújhatom, szó szerinti és átvitt értelemben is. Legalább tegnap buliztam volna vagy mi, de neeem, a szülinapi ünneplés legfényesebb része az volt, hogy délután aludtam két órát, mint akit főbevertek. Sejtelmem szerint már akkor ott bujkálhatott bennem ez a gedva.

Na, gyógyuljunk, de kurvagyorsan, holnap még akkor is be kell vonszolnom magam, ha a fene fenét eszik. Azokat az órákat nem tudom pótolni.

Ez volt a tantermem máma. Kafa, mi?

Huh, de nem néz ki jól ez az idei őszi napéjegyenlőség. Ma reggel 8:15-től megint a Teams-en döngicséltem a prepáknak, és közben szép fokozatosan ment a hangom elfele. Most meg fázom, hiába süt kint oly szépen a nap.

Nagyon remélem, hogy ez csak kimerültség, nem valami gedva, ez utóbbit ugyanis nem engedhetem meg magamnak. Mivel viszont mára végeztem a melóval, most pihenünk gyorsan, sokat. És hatékonyan.

Melyik volt az a marha, aki azt mondta, az ember nem léphet kétszer ugyanabba a folyóba? Hérodotosz? Hésziodosz? Végül is mindegy, nem egészen ugyanez a folyó, csak hasonló. Már megint ott ülök a Bűnök Barlangjában, és hallgatók után ciccegek a Teams-en, hogy jöszte, jöszte, mint egy rossz mézeskalács-boszorkány. Sajna nem sütikéket akarok rájuk sózni, hanem tudást, ráadásul technikai háttérrel (haha) megtámogatva. Úgy értem, “megtámogatva”, nézek most megrovóan Fapipára.

Tegnap ugyanis, kellett nekem jósolgatni, rittig be is jelentették, hogy ma reggeltől a 880-as busz csak Visegrádig közlekedik, szóval itt állok meglüve. Pontosabban ülök. Fapipa előtt. És a tradíciónak megfelelően monogramokat bámulok.

Dekoratív is vagyok hozzá, mint a fene, és már megint homályos. Lövésem sincs, mi van ezzel a fényzőgéppel, de hát meglepve ezúttal sem vagyok, miért éppen ez lenne nekem segítségemre.

Ez itt olyan kis békésnek tűnik, ugye?

Nem az. Még egy levél vagy hívás, és sikoltozni fogok.