Ma itthon vagyok, és vacsorára fánkot fogok sütni az én jó férjemnek, mert holnap már nem tudok olyat tancstancsi miatt, holnapután pedig még annyira se, mert már megint távozik öt és fél hónapra. Mondhatni, olajra lép.
A hajam épp ezen körülmények állása miatt néz ki úgy, mintha fejen nyalt volna egy puputeve, ugyanis a hajmosást fánksütés utánra időzítem.
Annyira hétfőszerű hétfő van, amennyire csak lehet.
Még egy vekni is bent van a sütőben, hínnye.
Készülődés a holnapi óráimra(!) – jaja, ahhoz barkácsolok most itt bőszen. A háttérben afféle varrogatás-mellé-unaloműzőül a Jurassic Park II. fut, kábé három perccel azelőtt vagyunk, hogy Peter Stormare-t megcsócsálják a compyk.
Én ezúttal sem vagyok mutogatásra érdemes, higgyetek nekem.
Néha nem árt, ha az ember kicserélgeti a falon a nyomatokat meg a képkereteket. A pasik viszont maradnak, legalábbis egy ideig: a kevésbé szőrös két hét múlva megint elpucol hetedhét határon túlra.
A művészetek iránt érdeklődők számára: a csávók fölötti falon van most három Szimonidész Hajnalka nyomat, két Szegedi Katalin, három Schall Eszter és egy Agócs Írisz, valamint egy eredeti Róna Emmy rajz, amit az Igazgyöngy Alapítvány egyik árverésén szereztem. A többi a Parti Medvéből és a Newsee Store-ból van, amik mindketten itt lakoznak Szentendrén.
Megpróbáltam én kihozni ebből a januárból mindent, amit lehetett, többek között annyit költöttem, mint egy Krőza (és még várok kettő csomag, höhö). Amennyire lehetséges volt, ki is hoztam jólesőre. Mindemellett az utolsó napra jutó szavakkal (néprajz és géz – emlékeztetőül, volt egy programon kívüli napom az Ottolenghi-szakácskönyvekkel*) nem kezdek marháskodni, bár nyilván ki tudnék hozni azokból is valamit, elmém bakugrásai megfékezhetetlenek.
Ehelyett inkább nézzétek meg a nappalit, ami még mindig adventi dekorban (és a RK cetlijeiben) úszkál, mert holnap már Imbolc**, és leszedem a karácsonyt, de mint a patyolat. Sőt, talán még további merényletek is lesznek, bár csak nyugtával dicsérjük a napot.
* Olyan boldoggá tettem vele, hogy csak hujuj. Azóta szinte kizárólag a jó Yotam receptjeit esszük.
** Ezt majd még elaborálom, ha odajutunk.
A bal oldalamon ezúttal is csinosabb a hétfő, Fapipa meg a munkamunka a jobb oldalon vannak.
Ez csak a bejegyzés számára utal (12/12×12, megvan?), mert amúgy a környezetemben nagyrészt körök vannak.
A látszat amúgy csal, a túloldalamon munkamunkamunka van, én meg ülve futok körbe körülötte, ha megbocsátjátok ezt a képzavart. Jaj de nem nekem való az a levelezés, ami arról szól, hogy “léccilécci, csináld meg a saját munkádat, már másodszor írom”.
Egyezzünk meg, ma is rettentő büdös nekem a munka. Excel-táblákat kéne gyurmáznom, és én azt egyáltalán nem szeretem.
Amúgy se tudom, valójában mit csinálok én az életemmel, ezt a kötényruhát majdnem három évig parkoltattam a szekrényben, “mert át kell alakítani”. Amikor tegnapelőtt végre nekifeküdtem, fél órámba se telt.
Ma is itthon pöszmögök, ráadásul ugyanabban a kötényruhában teszem, mint tegnap, őtözködős bloggerek szégyene, aki vagyok.
Dolgozatokat kell terveznem, grr. Ez egy ideig érdekes és kihívásokkal teli feladat, de így huszonakárhány év után kezdi elveszteni az izgalmasságát. No de azért muszáj megcsinálni.
Mint a mellékelt ábra is mutatja, ma itthoncsücsü napom lesz.
Amikor fél ötkor felébresztettek (“holakajám”) még egészen fickósan éreztem magam, de ebben a percben már úgy érzem, lesz ebben a napban valahol egy szundika is.
Mások ilyenkorra lebontják a fényfüzéreket, én felrakok újabb hármat is a Bűnök Barlangjában, hadd világítson nekem meg a plüssöknek.
(Igen stílusos szobadísz lenne ennek a középen egy Mackó nevű is, de amióta a RK itthon van, vajmi ritkán látom a barlangomban.)
A szép Itáliában máma tartják Befana napját, aki egy boszi, és ajándékokat hoz a gyerekeknek. Gondolom, nem egészen így fest:
de ideje volt felrakni a pufámra ezt,
és hát miért van nekem blogom, ha nem azért, hogy lehetőleg minél nagyobb közönség előtt csináljak hülyét magamból.
Mivel az elmúlt hetet nagyrészt a címben jelzett kollégával töltöttem édes kettesben, szégyenszemre még archív fotókat is muszáj lesz használnom az eheti galériámhoz, mármint olyanokat, amiket még a megelőző héten lőttem kies városunk esti fényeiről.
Lesz ez még így se, a jövő héten visszatérünk a taposómalomba, és ez igen erős indulás lesz, csütörtök-péntek-szombaton már vizsgáztatok orrba-szájba.
Egyébként meg úgy elpakoltam valahová az októberben már gondosan megvásárolt ezévi előjegyzési naptáramat, hogy még nem találtam meg, pedig volt itt már a héten jónéhány redvázási és rendrakási felvonás. Mint az első fotón láthatjátok, rá is fért erre a kuplerájra, mert szép-szép, amikor színes, de ha már úgy fest a környezeted, mint amit unikornisok hánytak végig, igenis lépni kell.
Nagyjából úgy érzem magam, mint a prehistorikus lajhár a Fekete gyémántok bevezető fejezetében, aki nem mozdult egy tapodtat sem, míg zajlott körülötte az őskori világmindenség.
Azért reggelhez képest mégiscsak felfedezhető néhány apró különbség. A kakukkfűteát például egy kannányi után lecseréltem narancsos-fahéjasra, mert mindennek van határa. Ja, meg itt az Őrült Tehén. Az legalább finom.
Tegnap már azt hittem, kifelé jövök ebből a göthből, még körmöt is lakkoztam* két és fél hét szünet után, de neeeem, ma reggel egy ponton annyira köhögtem, hogy el kellett rohannom hányni.
Úgyhogy most ez van, félelem és reszketés Las Vegasban kakukkfűtea és köhögés a futonon.
Hujh de nem lesz könnyű összekanalaznom ebből egy Jóleső Január epizódot.
* “Rose althéa” az Yves Rocher-tól. Az egyik december eleji megrendeléshez csapták hozzá ajándékként, úgyhogy most már muszáj volt kipróbálni. Ugye?
Háde tényleg. Már megint itt állok kicsit lehordott kötényruhában, nagyon lehordott tornacipőben, kirúzsozva a Részeges Pifke fedőnevű rúzsommal, boglyas hajjal, és már dél is elmúlt, nekem meg Krákok és Harákok jönnek a torkomból.
Ez az év is jól kezdődik.
A folytatás még az eddiginél is jobb lesz, mert ma elvileg tilos a házimunka (balszerencse! nagyon sok balszerencse! egy egész évnyi balszerencse!) de ha nem mosok meg takarítok, akkor végképp felvet minket a káosz. Sisera hadai után még mindig nem rendeztem el a szobát, az pont úgy fest, mint amikor kivakarodtak belőle, és higgyétek el, az úgy nem maradhat.
Azt elég jól tudom, milyen a topon lenni, úgyhogy bizton állíthatom, én nem vagyok most ott.
Van ennél rosszabb hírem is, a jövő év színei a szarbarna, búbarna és krumplibarna elbűvölő árnyalatait tartalmazzák. Nyolc cégből öt ezeket jövendöli 2025 meghatározó színeinek. Ugyan az idei év Pantone színe, a Peach Fuzz is olyan volt, mint egy zakó a Miami Vice-ból, de már most visszasírom, hát nézzetek erre a gyűjteményre.
Hogy egy Bianca Del Rio nevű ikont parafrazáljak: “Not here and not today, Satan.”
De még holnap se. De még akkor se, ha éjjel megfúlok az ugatérozásban, miközben egy félszáz fős tömeg a ház előtt állva éljenez. (Ezt szokták. Dugnák be a tűzijátékukat a seggükbe, valahová a Raku és a Mocha Mousse közé. Mondtam már, hogy ma nem vagyok a topon?)
Oké, találkozunk a túloldalon. Mármint ha nem fúlok meg stb. stb.
Mégpedig Pettyes Harák. Ez vagyok én most, szolgálatukra. Miután a húgomék távoztak, másfél órával később ágynak estem, és azóta is ott vagyok.
Most már kezdek némiképp aggódni is.
 | mák - Szaporulat a szekrényben… |
 | Vég Anett - Szaporulat a szekrényben… |
| mák - 13/148 – Ovi |
 | magyaroramegminden - 13/148 – Ovi |
| magyaroramegminden - Jóleső Január 2026/21 –… |
Minden nap más - mindennap más 