Mivel a világ dugig van olyan dógokkal, amikre semmi ráhatásom, ma inkább olyan dógokkal foglalkozom, amelyeken változtatni tudok, ha átmenetileg is.
Egen, ez egy rendezkedő- és takarítónap.
otthoncsücsü kategória bejegyzései
12/335 – Áfonya
Mivel Csicsóné lányai imádják az áfonyát, a múlt héten mindkét piacra menetelkor alaposan bevásároltunk belőle, és maradt még utánuk a hűtőben annyi, amennyivel elkészíthettem ezt a receptet. A recepttel nem is volt igazából semmi gond (a só mennyiségét kellett volna csak lecsökkenteni egy csipetnyire egy fél teáskanál helyett – bár fene tudja, mostanság túl érzékeny lettem a sóra, mindenből kiérzem), de áfonya helyett következőkor ribizlivel csinálom meg inkább, mert kell ennyi csokihoz valami pikáncs, és ezek az áfonyák nem voltak azok.
Attól még persze megesszük, de valószínűleg valamilyen savanykás lekvárral.
12/334 – Műfű
Ma éppen hálistennek nem kell futkásznom sehová (legalábbis jelen állás szerint, de hosszú még a nap, és csak nyugtával fogjuk dicsérni). Ennélfogva pont úgy is festek, mint aki nem futkászik ma sehová.
Tegnap heroikusan nekifutamodtam a macskamászóka gatyába rázásának, mert biztos voltam benne, ha nem csinálom meg még aznap, amikor beszereztem a szizálkötelet, később egyre nehezebb lesz rávennem magam. Mivel ennek az akciónak egyre kevesebb a sportértéke, nem írok belőle külön eská-bejegyzést se, de azért van rá dokumentáció, bár a nyafogást és vicsorgást nem fotóztam le, még csak az kellett volna.
Jellemző módon amikor összeszedtem hozzá a szajrét, még egészen optimista voltam,
és amikor befejeztem a melót, szintén (lásd a ma reggeli fotót),
de közben azért volt peripeteia bőven. Például amikor kiderült, olyan ergya állapotban vannak szegény kaparóoszlopok, hogy az előre tervezettnél több szizálkötelet kell lebontanom róluk, és persze így nem lesz elég a tizenöt méter friss madzag, amit tegnap szereztem be.
Gondolom, ilyenkor az a logikus lépés, hogy az ember újra begyömöszkölődik Emesébe, és ismét meglátogatja az OBIt további szizálkötelekért*, de én inkább a siránkozást választottam, plusz felpattintottam egy Krusovicét, és nekiláttam gondolkodni.
A gondolkodás eredményeként eszembe jutott, hogy van lent a pincében az “egyszer kelljen, s jó, ha van” kategória keretein belül egy darab műfű vagy mokettszőnyeg vagy mifene, úgyhogy a fenti ábrán agnoszkálható módon azzal tekertem körbe az egyik oszlopot, kétoldalas ragasztószalag, tűzőgép, jóleszaz. Ezt persze majd még monitorozni kell, mert én ugyan bízom Mackó eszében, hogy továbbra is azt fogja kaparni, ami kaparható, de azért egy macska mégiscsak macska, így nem várhatunk tőle lehetetlent.
Ugye.
* Inkább mégsem, ha belegondolok. Két hete Bécsben idéztünk fel a RK-val egy olyan szót, ami tökéletesen leírja a Monarchia működését, ez pedig vala az a szó, hogy “slamperáj”. Meglepő módon ez az én szókincsemben is benne volt valahol az etvasz és a sparhert között, tegnap pedig újólag felidéztük az OBIban, mert a budakalászi OBI tényleg egy marha nagy slamperáj, nem egyéb. Eleve az volt felírva a kötelek mellé, hogy mérd le magadnak, édes gyermekem, de a természetes anyagúakhoz csak ollóval nyúlj, mert a melegvágó tűzveszélyes. Na persze nem volt ott olló. Volt minden szirszar, nagyrészt széjjelhányva meg a polcok alá rugdalva, de olló, az nem. (Mondtam: slamperáj.) Mivel ugyan látványosan mindegyik szizálkötél-vég melegvágóval volt elmetélve, de nekem valamiért mégse akaródzott felgyújtani az OBIt, kemény nyolcperces munkával sikerült kerítenünk egy alkalmazottat, aki odajött segíteni, aztán nekilátott elvágni a kötelet egy papírvágó ollóval, de nem egy naggyal, hanem egy egészen kicsikével.
12/331 – 13 GB
Kedves Naplóm! A wp már sikoltozik egy ideje, hogy mindjárt elfogy a rendelkezésemre álló médiakeret, az eredetileg előfizetett csomaghoz rendelt 6 gigabájt. Na mármost a blog kezdete óta eltelt majdnem tizenhárom évben 5,7 gigabájtnyi fotót pakoltam fel ide nektek, úgyhogy szerintem még mindig egészen visszafogott voltam fogyasztásaimban, de azért itt most lépni kellett.
Az egyik lehetséges lépés az volt, hogy jól abbahagyom az egészet. A blogoszféra úgyis döglött, csak a kukacok mozognak benne, mindenki előbb átment az instára, aztán a tiktokkra, onnan meg szintén mennek majd tovább valami újabb helyre, ha lesz olyan, én meg itt ülök tizenhárom éve, és néha már magam se tudom, miért.
A másik opcióm az volt, hogy egy nagyobb csomagra váltok, ami 13 GB médiakeretet nyújt, bár azt is minek.
Amíg elgondolkodtok azon, vajon melyik opciót választottam (mert választottam), nesztek egy macska.
12/328 – Kábé
Mit mondhatnék. Tegnap este kilakkoztam negyven körmöt a sajátjaimat is beleértve, gatyába ráztam a szobámat, válaszoltam három szakdolgozónak, kiszabtam két gyerekruhát, ma megvarrtam egyet, agnoszkáltam a munkahelyi leveleim között egy olyat, ami miatt felhívtam az oktatásszervezőt, és közösen dühöngtünk rajta egy sort, most pedig alig múlt dél, de muszáj elhevernem egy pöppet, mielőtt berobog Csicsóné, hogy elszállítsa harmadik számú leányát, helyébe pedig itthagyja a második számút.
Vakáció, csuhaj.
12/327 – 38 fok
Mostam, takarítottam, főzök (kicsaptam egy csirkét a CrockPotban a teraszra, no), elláttam reggelivel a kölcsöngyereket meg magamat, leboltoltam vele a filctollak igazságos újraosztását (ez nagyon fontos volt), és most lerogytam egy percre a teraszon ebben a vibráló csütörtök délben, ahol már pihegni sincs igazán energia, de mindjárt pörögni kell tovább.
Nem szeretem én ezt a hőséget, nemnemnem.
12/325 – Gránát
Nincs is annál jobb (de, van), mikor már ébredéskor fáradt vagy, és fáj mindened, és tudod, hogy az egész napot pakolgatással meg takarítással és más miegyebekkel fogod tölteni, mert Perpéta ma érkezik, de a vendégszoba még úgy fest, mint aminek a középe valaki begórt egy gránátot, és általában is fut a ház.
Na akkor most tegyük hozzá mindehhez, hogy szabadságon vagy, és elvileg éppen pihensz. Elvileg.
Az öltözködéssel is csak a baj van, pusztán a vicc kedvéért majdnem megfojtottam magam ennek a köténynek a kötőjével.
12/314 – Tanácstalan
Ma este a RK hazajön augusztus vége óta tartó vándorlásaiból. Úgy éljek, fogalmam sincs, hogyan kezeljem a helyzetet.
Megvetem az ágyát, főzök neki vacsorát, és próbálom megelőzni, hogy hozzávágjak valamit. Ennél több nem jutott eszembe.
12/312 – Még több kábel
Apósom további tyúkbelek segítségével forgalomba állította a routert is, mert még mindig csak egy fázison van áram a házban. Megjegyzem, amilyen munkaügyi leveleket kapok, jobb lett volna, ha nem teszi.
Maci viszont, mint látható, jól van. Legalább egyvalaki legyen jól, a mindenségit neki.
12/310 – Rutin
Próbálok visszatérni olyan egészséges rutinokhoz, mint például hogy a hétfő az takarítónap.
12/303 – Argh
Az utóbbi időben egyre unalmasabb lett ez a blog, mert a nyivácskolás még hagyján, de a ruháim is már csak ugyanannak a négy-öt darabnak a különböző színű változataiból álltak elő. Higgyétek el, még akkor jártatok jobban, jelenleg ugyanis így festek:
Mint egy epizódszereplő a One Piece sorozatból. Feltehetőleg olyan, aki éppen morogva hurcol végig egy felmosóvödröt egy kalózhajó fedélzetén, miközben egy macska pattog a lába alatt.
Ja, takarítanék. Ha hagynának.
12/298 – Karmok
Ilyenkor szokták kérdezni tőlem, hogy most már ugye jobban vagy?
Most őszintén, mitől lennék jobban? Változott valami? Mármint azt leszámítva, hogy ezúttal karmok is vannak a combomban?
12/297 – Takar
Annyi dolgom lenne, mint égen a csillag, és szarul is vagyok, és dögmeleg is van, és folyton vissza kell fognom magam, hogy ne kezdjek bőgicsélni az önsajnálattól.
Úgyhogy inkább kiültem ide takarót horgolni. Olcsóbb, mint a terápia, és a végén még eredménye is kézzelfoghatóan van.
12/294 – Kódoc
Én istenbizony szívesen szórakoztatnálak titeket a nagyon izgalmas életemmel, de sajna, ma is itt vagyunk.
Tegnap végül összeciheltem magam, elmentem bulizni, aztán annyira belejöttem a dologba, hogy éjjel kettőre kódoctam haza. A mai napot ennélfogva fetrengőnapnak nyilvánítottam, és higgyétek el, én aztán tényleg megadom a módját.
Mindemellett ma van a Múzeumok Éjszakája meg az Ivan Dan, úgyhogy ha besötétedett, mégiscsak elporoszkálok megnézni, mi történik a városban. Egy kis szerencsével ezúttal nem hajnali kettőre érek haza, én bulibaronessz.
12/293 – Mondén
Ma este, ahogy anyám mondaná, mondén programom lesz. Lenne. Lesz. A sütit már megsütöttem, a söröket behűtöttem (batyubál lesz), de most egyszerűen nem bírok megmozdulni.
Üssön már agyon valaki, könyörgöm, az mindenkinek előnyös végkifejlet lenne.
12/283 – Köszörül
Hé, cica, fel kéne állnom innen, mert az a kábé kilencven javítandó dolgozat egyre szemrehányóbban köszörüli a torkát a hátizsákban.
12/282 – Teljes(ít)
A pünkösdi hétvégére az volt az egyik előjelzésem, hogy majd fetrengeni fogunk a hülye kiscicámmal. Ha mást nem is, ezt a programpontot teljesíteni fogjuk.
12/277 – Framboise
Nálunk felsőoktatási (és más oktatási) kadávereknél még az se biztos, hogy a látszatra nagyonis dolce far niente tényleg az-e, vagy az illető közben éppen a tegnap írott dolgozatokat javítja, valamint szakdolgozati bírálatokat próbál összeácsolni.
Azt mindenesetre már most eldöntöttem, hogy az államvizsga drukkját levezető elnökként többek között azzal fogom oldani, hogy egy adott ponton megkérem Kispipi vizsgázót, mutassa be nekünk a szakdolgozatát.
Ne aggódjatok, ha nem értitek, köröttem a dolgok meglehetősen érthetetlenek mostanság, és ha esetleg véletlenül érthetőek, akkor is kemény munkámba kerül, hogy eléggé viccesek legyenek a blogom látogatói számára. Ma megpróbáltam emberformába pofozni magam, ennek örömére pedig ráejtettem a körömlakkos ecsetet az egyik pöttyöskémre. A körömlakk Framboise Intense fantázianévre hallgat, vagyis durván málnaszínű, a pöttyöske viszont (nem ez a pöttyöske) világoskék.
Nem vagyok optimista a következmények tekintetében.
12/275 – Hasonló
A maihoz hasonló napok azok, amikor jobban teszem, ha beküldöm a helyettest.
Kettőnk közül ezúttal is ő néz ki jobban, nem vitás. Jobban is érzi magát, ami azt illeti.
