Nekem mára sok mindenféle tervem lett volna, de egyelőre itt hevergélünk Piftukával a káoszban, és beüzemeltem ehhez a hősugárzót is, mert fáááázom.
otthoncsücsü kategória bejegyzései
12/243 – Láthatatlan
Mivel máma vagyon a munka ünnepe, és nekem sikerült túlélnem a tegnapot (egen, engem is meglep), mára némi döglést irányoztam elő magamnak.
A döglést láthatatlan munkával fogom vegyíteni. Ez utóbbi, mint tudjuk, az a meló, ami csak akkor látszik, ha valaki nem végzi el, és esetemben a tragikus állapotú háztartásom adjusztálásában áll, a kupleráj már megint túlment az egészségügyi tűréshatáron. Valamikor menet közben vissza kell szereznem a székeimet is, mert tegnap az unokaöcsi ballagóvacsorájára kölcsönvették az összest.
Na jó, egyet kivéve, de arra úgyse tudok ráülni, nédda.
12/237 – Fejetlen
Bár éppen semmi konkrét és azonnali okom nincs rá, fejetlenül pánikolok, takarítok, organyizálok, mosatok a mosógéppel, satöbbi, satöbbi. Ezek után kézenfekvő egy fejetlen fotó arról a pár percről, amikor éppen lerogytam egy cigire hevítőrúdra a teraszon.
Mint ilyenkor mondani szoktam, a fejemet úgyse akarjátok látni, elhihetitek.
12/235 – Páfrányos
A RK visszautazott Berlinbe, úgyhogy mámegin egyedül vagyok, mint az ujjam, mármint ha eltekintünk TöketlenBocitól meg a töméntelen sok diákomtól meg a hetvenhét skandináv szeretőmtől a páfrányosban (mint ez utóbbit oly szépen megfogalmazta Sylvia Plath).
Hát jó.
12/233 – Indiszponált
A RK elment meglocsolni családja nőtagjait, én pedig megüzentem vele családja férfitagjainak, hogy idén is erősen indiszponáltnak érzem magam az intézményesített erőszak és a termékenységi rítusok megélése ügyében. Ez nem kéne meglepetésként érje őket, már kábé húsz éve mondom, bár az utóbbi időszakban már egyre erősebb kifejezéseket használok, szimbolikus spermáról és a toxikus patriarchátusról is szoktam említést tenni. Tavaly már nem is dugta át senki a fejét, hogy az enyémre pacsulit locsoljon, de sose lehet tudni, nem felejtették-e el, szóval most várunk. Bár inkább nem.
12/231 – Pisze
Tegnap este tényleg hazajött a RK, reggel a piacra is lement, úgyhogy azóta sokkal több étel és kupleráj van a lakásban. A macskabudikat már kipucolta, és macskaszőrtelenítést is tervez mára. Plusz főz.
Mindehhez én viszont most igazán loncsos, lompos és bozontos, piszén pisze kölyökmackónak érzem magam, és takarítani kellene, meg rendet rakni, meg még mittomén, ámde marha nehezen bírom rávenni magam.
Vigyorogni, azt még tudok. Hozzávetőleg.
12/230 – Jumanji
Krisztust ma megfeszítik, a RK hazajön, körülöttem meg úgy néz ki a lakás, mint amikor a Jumanjiban orrszarvút dobnak, és a csorda letarolja a komplett berendezést. Emellett mostanra tényleg és igazából a “feral wife” állapotába jutottam, amit sajnos nem lehet igazán jól fordítani magyarra, mert van a “housewife”, ami háziasszony, úgyhogy ez “kóborasszony” vagy “szelidítetlen asszony” vagy “vad asszony” vagy valami efféle lenne, de egyik sem írja le elég pontosan azt az állapotot, amint az ember lánya kint áll az esőben éhesen, és üvölt a holdra. Mindenesetre nem vagyok biztos abban, hogy ha a RK betáncikál, nem fogok fújni rá, mint Massimiliano, Principe del Palmerino ditto l’Idiota tette anno a cirmosra. (Signor Soriano, azt a nevet adtam neki. A cirmosnak. Az is csak ezért járt felénk Firenze határába, hogy Macit idegesítse.)
TöketlenBoci viszont jelenleg (úgy hozzávetőleg) örül az életnek, bár amikor hajnali háromkor olyan vihar volt, hogy még a villany is elment pár pillanatra, éktelen sipákolást csapott nekem. Most viszont, túl a második reggelin, az a legnagyobb gondja, mekkora felületen tud összeszőrözni.
Hadd csapassuk, bmeg, én még hajnali fél egykor pesztót köpültem a szerdán piacolt medvehagymákból, most meg kétféle kelttésztával bűvészkedem egyidejűleg, mit nekem még egy-két marék macskaszőr.
12/229 – Dilemma
A Nagycsütörtök még mindig a legnehezebb nap nekem az egész Nagyhétből, plusz még ott a dilemma is, hogy elmenjek-e bótba, holnap ugyanis nincs bót, cserébe holnap este hazajön a RK abból a megfontolásból, hogy ha én nem jutok el Berlinbe, akkor meglátogat ő, és legalább hazahoz egy csomó téli holmit.
Na mármost a ház ugyan tele van kajával, de mindig van olyan, hogy utólag jön rá az ember, essincs meg assincs. Az persze vidám lenne, ha állnék úgy agyilag: még előtte jöjjek rá az assincsekre meg essincsekre, nem utólag.
Ez a kérdés persze mindaddig amúgy is csak elméleti, amíg kanapénak használnak.
12/226 – Műsoros
Az alábbiakban “Beteg asszony macskával és szakdolgozatokkal” című képünket láthatjátok, Valahol jobbra van egy nagy kanna tea is, meg egy csomó műsoros papírzsebkendő. A szervezetem végül a jelek szerint úgy döntött, egy takonykórban fog kibontakozni, és ennek én valójában örülök, mert egy takonykórnak mindig megvan a kiszámítható lefolyása.
12/222 – Ugye
Ma is olyan nap van, amikor jobban nézek ki, mint ahogyan érzem magam. Ha úgy látjátok, egyébként se nézek ki eléggé jól, arra csak azt tudom válaszolni, hogy “na ugye”.
12/220 – Lista
Legfontosabb teendőim a mai napra:
- restaurálni a pipirost
- varrni öt új párnahuzatot
- gatyába rázni a konyhát
- szakdolgozókkal bajlódni (ketten még folyamatban vannak, négy már leadta)
- ppt-t ácsolni a holnapi Pedagógus Klub előadásra (úgy kétharmadáig már kész van)
- behajintani két gépnyi mosást
- ágyneműt cserélni
- elzarándokolni a csomagautomatához
- kenyeret venni
- tovább dolgozni a berlini pakolólistán
- vacsorát főzni
Plusz még ami szembejön.
Intermezzó – Alkonyati fények
Március végén, ha éppen nem zuhog, késő délután ilyen csoda fényeim vannak a Bűnök Barlangjában. Meg egy macskám, aki ezt külön élvezi.
12/201 – Rühell
Mostanság ezeket a napokat rühellem leginkább: végig itthon vagyok, és folyton molyolok valami munkaügyi akármivel, aztán délután egyszer csak rájövök arra, hogy már megint majdnem eltelt egy nap, nem haladtam semmivel sehová, és még vacsorám sincs.
Közben meg kint süt a nap meg minden.
12/192 – Féllábú
Ma, hacsak nem köp bele valami váratlan a leveskémbe, itthon ülök, és hatkarú istennőt játszom, mármint hogy egyidejűleg témavezetek, táv-tanszékvezetek, OTDK-dolgozat-bírálok, készülök az óráimra, valamint mosok és takarítok. Ja, meg főzöm. Enni is kell.
Ha marad még ezek fölött idő és energia, varrnom is kéne, mert Erik egyre szemrehányóbban bámul az asztalról, de az már olyan volna, mint féllábú házmesterkislánynak lenni.
12/180 – Kence
Ezt a mai képet tényleg csak azért teszem be, hogy lássátok, még megvagyok, mert amúgy ma a legislegkevésbé dekoratív képemet nyújtom. Az csak egy dolog, hogy itthoncsücsü dógozós és mellesleg arcápolós napom van, de! Tegnap reggel a tükörbe nézve úgy gondoltam, rám férne némi szemceruza meg szempillaspirál, és olyan röhejesen régóta használtam ilyesmit, hogy most úgy érzi magát a szemem, mintha harminchat órája ébren lennék.
Hát akkor ma ápoló kencéket fogok applikálni magamra, miközben a… á, nem akarjátok tudni azt, mi mindent kell nekem itt leveleznem meg más izé.
12/174 – Laokoón
Ezt csak azért teszem ide, hogy lássátok, megvagyunk. A látszat ellenére Maci van jobban: még ha úgy is fest, mint akit rossz használati utasítás alapján raktak össze, éppen nagy élvezettel vakarózik.
Én is meg fogok maradni, ne aggódjatok, most már csak bamba vagyok, taknyos, és minden, amit csinálok, dupla annyi időbe kerül, de azért tegnap főztem magamnak vacsorát, ma sütök magamnak kenyeret, szóval ha lassan is, de haladok.
Azt még mindig nem egészen látom magam előtt, hogyan fogok holnap 10×45 percet pofázni, de ezért aggódjon a holnapi önmagam, a mai inkább főz most még egy kanna teát.
12/173 – Aligha
Na, pünkt itt fogom a mai napot hirtelen jött takonykórban fogom végigfetrengeni. Most is csak teáért mászom el, aztán vissza ide bele.
Oké, fetrenghetnék rosszabb díszletek között is, de ez kevéssé vigasztal, miközben épp szisztematikusan fogyasztom a papírzsepiket. Hálistennek van itthon elég. Viszont nagyon remélem, hogy az éppen forgalomban lévő göthök közül egy gyors lejáratút kaptam el, mert a mai óráimat tudom ugyan pótolni (bár nem könnyen), a szombati 10×45-öt viszont aligha.
Minden nap más - mindennap más 